Marczius Tizenötödike, 1849 (2-67. szám)
1849-05-16 / 23. szám
ez férfikorunk egyedüli óhajtása, törekvése ; ez és nem más lehet szabadságharczunk végezet ja, végeredménye. Ha azon utógondolat lett volna a nemzet jobbjai lelkében, hogy szent István koronája, melly annyi eskülszegés, annyi igazságtalanság, annyi vér és gyilkolás által fertőztetett be a hitszegő királyok által, melly kilenezedfél század alatt alig volt néhány becsületes király fején — még egyszer egy bábkirály fejére tétessék. Így nem lett volna okosság, hogy annyi vért ontsunk, annyi hű kebel repedjen meg a dicsőségesen hordozott szabadságzászlók alatt. Igen mi respublicát akarunk; olly respublicát, melly tisztán democratiai legyen, mellyben az aristocratiának és oligarchiának legkisebb vegyülete, legkisebb maradványa és emléke se maradjon. Mi igy értjük az uj ministerium programmját, igy óhajtjuk, igy követeljük a nemzet nevében, hogy előkészítse a respublicát olly módon, hogy ha isten fegyvereinket továbbra is győzelmekkel áldja meg, a legrövidebb idő alatt meg is keresztelhessük az új magyarországi státusrendszert és annak ne legyen más neve, mint: Magyar Köztársaság. Mi is ismerjük az ókor respublicáit, ismerjük az újkor republicanus törekvéseit is. De megváltjuk, mi nem óhajtjuk sem a spártai respublicát, sem a rómait, mert hol a heloták, hol a rabszolgák nyögtek egy szabad néposztály zsarnoksága alatt, hol a plebejusok örökös küzdelemben éltek a kevély patríciusokkal, ott nem volt létesítve a luimanismus elve a statusrendszerben. Mi tehát olly respublicát kívánunk, melly a tiszta democratián kívül még humanismusra is legyen alapítva. Figyelemmel kisértük a franczia nemzet forradalmait, és republicanus törekvéseit, — és megváltjuk, mi visszaborzadtunk e nagy s anynyira dicsért nemzet balfogásaitól, szerencsétlen kísérleteitől. A múlt században a franczia nemzet kimondta a köztársaságot; de nem volt azon alap, melly nélkül a köztársaság meg nem állhat, hanem összedől. Nem volt meg ez egyszerű polgári és családi erény, melly talpköve a köztársaságnak. A nemzet egy része úgy tekintette a köztársaságot, mint olly vérben gyönyörködő bálványt, mellynek oltáraihoz véráldozatul kell vinni mindazokat, kik másként vélekednek. Mások a tiszta democratiát, a communismusban keresték. S a szenvedélyes harczra riadt pártok küzdöttek, mig egy katonai zsarnok — dictator — lerontotta a respublica egyedüli alapját, a tiszta democratiát, s meggyilkolta a forradalom gyermekét a respublicát, s lett olly zsarnok , kihez hasonlót a történet keveset mutat fel. A franczia nemzet múlt évi közdelmei kevésbbé voltak tiszták és nemesek. Ők utczai harczot viták a respublicaért, hol ezerek vérzettek el; sokan a communismus őrült zászlóit tűzték ki, s fegyverre riasztották a söpredéknépet a vagyonosabbak ellen. Illy körülmények közt nem születhetik meg a tiszta demokratiára és humanismusra épített respublika. És úgy lett, mert elnökül Napóleon Lajos választatott el, kinek ha kevés ereje, de épen annyi akarata van a népfenség és köztársaság meggyilkolására, mint volt nagybátyjának, Bonaparténak. Hazánkban illynemű mozgalmak még eddig nem mutatkoztak, és mi nem óhajtjuk, hogy mutatkozzanak. Mi azt óhajtjuk, hogy ne vérpad legyen az oltár, hol a respublica megkereszteltetik, és ne hóhér a keresztapa, melly azt kereszteléskor meg is öli; hanem legyen az oltár, mellynél őt megkereszteljük, a tiszta demnkratia és humanismus szent oltára, és legyen keresztelő papja az egyszerű polgári erény és testvéri szeretet. Sz. J. Kassa, május 2. Április hó 27. városi közgyűlés volt. Felolvastatott a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata , melly lelkes éljenekkel fogadtatott. Soós Gusztáv indítványára a kormányzó elnökhöz hódolati és a kormány iránt bizalmat kifejező felirat küldése határozhatott: a város továbbá még aznap este kivilágíttatni rendeltetett ; a következő nap pedig, vagyis április 28. Te deum tartására tzetett ki, melly végből valamint a helybeli eath. lelkész, úgy a többi vallásfelekezetek papjai is levél által felszólíthatni rendeltettek az iránt, hogy a kitűzött napokon szónoklattal összekötött hálaadó isteni tiszteletet tartsanak egyházaikban. A városban levő katonaságnak fejenkint 1 font hús és 1 szeze bor adatai rendeltetett. A tanács tereméből a habsburgi családtagok arczképei kilökötni határoztatak, még 2-ik Józsefét sem véve ki, kit egy képviselő megtartani indítványozott. A gyűlés folyama közben Beniczky alezredes jelent meg a teremben : szűnni nem akaró éljenek fogadók őt. Ő búcsút venni jött e város lelkes polgáraitól, mert további működései teréül más vidéke jelöltetett ki a hazának. Beszéde dörgő lángfolyam volt, melly a gyávákat is felriasztó vétkes szendergésükből, a schwarzgelbeket pedig szivük legtitkosabb redőjéig felrázta. Beniczky bátor katona, eszélyes vezér, jeles szónok, s hazájának hű fia. Ezen előnyök összesége őt katonái előtt imádotta, és minden honpolgár őszinte tisztelet- és szeretet tárgyává teszik. Kimenetele a teremből viharzó éljenek kíséretében történt, s határozatta jön, hogy viszonos bucsuvételül a tanács és a gyűlés mentői számosabb tagjai menjenek a tisztelt ezredes ur lakására, mi meg is történt, de tisztelt alezredes ur hon nem találtatván , levél által fog e város polgárainak érzése tolmácsoltatni. Este a város ki volt világítva, az idő rövidsége miatt transparenteket és feliratokat sehol sem lehet látni, de az egyszerű kivilágítást a fáklyásmenet tette ünnepélyesebbé, többnyire vitéz honvédeink vitték a fáklyákat. Luzsinszky Pál sárosi kormánybiztos urlaka előtt szónoklatok tartattak, mellyek mind a független magyar haza forró szereidét lehelték. Beniczky itt is kitüntető szónoklati ügyességét. Hogy hazánk első polgárának Kossuth Lajosnak neve hangzott mindenfelől, azt említenem sem kell. Luzsinszky Pál röviden de velősen és lélekkel szónokolt, szavai ilyen-viharral találkoztak. Lelkes honvédeink, s a zsengi ifjuság nem kegyelmezett egyetlen egy sötétet hagyott ablaknak is. Másnap, azaz ápril 28. i székes templomban Te deum tartatott, jelen vol a városi és megyei hatóság, és az itt táborozó katonaság tisztkara. Horváth városi káplán ez alkalommal a készületi idő rövidsége daczára jelesbeszédet mondott,melly köztetszéssel fogadtatván kinyomatni rendeltetett, ezen magyar ajkú és érzelmű lelkes káplán egyike azon igen igen csekély számú Kassa városi papoknak, kik hazájuk iránt a szuronyok uralmának időszakában is fántorithatlan hűséget tanúsítanak; ő nem hirdető a zsarnokság igéjét. Isteni tisztelet után közgyűlés tartatott, mellyben a hódolati fölirat felolvastatván, annak Debreczenbe vitelére 3 tagból álló küldöttség választatott. Megemlítendő még, miszerint Tomka tanácsnok felkelvén, őszintén bevallotta , miszerint a vártan. Ramberg által kényszerítve a képviselők hire tudta s megegyezése nélkül egy Ferencz József iránti hódolatot tartalmazó oklevelet adott legyen magáról; kéri tehát a képviselő testületet, méltóztassanak ezen kicsikart hódolat alól a tanácsot, felmenteni, egy képviselő erre intdutványozá, hogy fejenkint húzzák vissza a tanácsnokok a hódolatot, mint azt egyenkint aláírták; de ez természetesen főleg az elnöknél viszhangra nem talált. A hódolat tehát már keletkeztében érvénytelennek, semmisnek mondatott ki, mellyet a közgyűlés magáénak nem ismer. Vasárnap a reformátusoknál tartatott hálaadó isteni tisztelet. Kedden (azaz tegnap, május 11.) érkezett meg Dembinszky general, kit nyugtatónál vártunk, szívből fakadt éljenek üdvözlők, este fáklyás zenével tiszteltetett meg, szónok nem lévén, a folytonos éljenekre imigy válaszolt: „Meine Herren ! Was Sie da machen, dasr ist zu viel für mich. Teil habe das nicht verdient. Abenn ich in Ihrer Gegend siegen werde, dann werde ich Ihren Grusz, mit Dank empfangen. Ich habe bis jetzt noch nichts gethan, ich sehaeme mich, gehen Sie nach Haus.“ Roppant éljenek, mire a czigányok a lengyelt, kezdik, de Dembinszky megakadályozza ezen szavakkal: „Rákóczy meine Herren, Rákóczy, ich bin hierein Ungar:“ szűnni nem akaró éljenzés: a menet még Luzsinszky Pál laba előtt is megállott, hol Komáromy József abaúji kormánybiztos lelkes szavakat intézett a néphez, s egyúttal a csak fél órával ezelőtt érkezett sürgöny örvendetes tartalmát is tudatta, az ellenségnek Komárom alóli elkergetésére vonatkozólag. A viszhang hangos éljenekben nyilatkozott. Eperjes teljesen megtisztult az ellenségtől, Aogol és Benedek biztos hírek szerint Rozsnyón vannak. Rozsnyóról jött emberek beszélik, hogy ápril 27. és 30-án nyomultak be a városba 7— 8000 főnyi sereggel, s a városra legott 15,000 p. ftnyi sarczot vetettek. A felsőmagyarországi táborba folyvást gyűl a fegyveres erő. Ápr. 28-án érkezett a 13-ik I. z. alj és 200 vadász. Ma pedig a Ki. és 09. egész z. aljak, 300 vadász és 260 zemplényi guerilla, 5 ágyú, ápril 28-án seregeink egy része a város nyugoti részén a téglavető melletti földeken és dombokon táborba szállott, hol víg zene mellett lelkes honvédeink a városi úri hölgyeket is megforgatják. Május 3-án érkezett a felsőmagyarországi táborba a 89-ik zalj, és 90