Marketing, 1990 (24. évfolyam, 2-6. szám)

1990 / 5-6. szám

A MAGYAR REKLÁMSZÖVETSÉG ROVATA REKLÁMFÓRUM A Figyelő esetében a helyzet kissé más. A Figyelő gazdaságpolitikai heti­lap, amelyben mindig is sok volt a hir­detés. Itt jelentek meg azok a célzott - szabad kapacitást, vagy készletet fel­ajánló - hirdetések, amelyek a gazdál­kodók egymás közti kapcsolaterősítését segítették elő. A nyolc lapon egymás után sorakozó hirdetések közül mind­össze kettő az, amelynek komolyabb és jelentősebb grafikája van, a többi, az embléma és a céglogo mellett, csak a tördelésre épít. Sajnos, pl. a nagy betűkkel szedett, AKCIÓ kezdetű hirdetésre sem figye­lünk, olyan sok akciót hirdetnek állan­dóan. Ki kell emelnünk még egy hirdetést, a Szilícium Elektronika Kft-ét, amely negatívban jelent meg, fekete alappal, s ettől vált feltűnővé. A két grafikus hirdetés: a Digital­comp „Bér- és jöve­delem elszámolás” programcsomagja, nagyon szellemes grafikával, és a Car- Ker szintén eredeti, anyagmozgató gé­peket kínáló reklámja. (Érdekes, hogy az adott nyolc oldalon belül a Digital­­comp még egyszer szerepel, emblémája ott erősebb, határozottabb, s mégsem az a figyelemfelkeltőbb hirdetés.) Eze­ken kívül mindössze három, szigorúan információközlő hirdetést tartalmaz a lap. Hirdetési jellege, sem szerkezetében, sem megjelenésében nem tér el a Nép­­szabadság hirdetési oldalaitól. Végezetül nézzük meg egy színes új­ság, méghozzá ünnepi, tavaly kará­csonyi számát. A kiválasztott újság a nagy hagyományú Képes Újság. Hirde­tések csak a lap második felében talál­hatók, általában 1 teljes oldal, 3-4 ki­sebb hirdetésre bontva. Összesen két teljes oldalnyi hirdetés van a számban. Valamennyi hirdetés fekete-fehér, il­letve­­ kihasználva a nyomdatechnikai lehetőségeket - esetleg szürke is. A hirdetések jól tördeltek, a tipográ­fia figyelemfelkeltő, valami grafika vagy fotó mindegyiken van, s valami apró grafikai trükk - fenyőág, hópehely formájú diszkrét díszítés - utal a kará­csonyra. Szinte kellemes az összhatás, s hajlanánk rá, hogy ezt a lap szerkesz­tőségének tudjuk be. Ám a Szerelvény­értékesítő Vállalat fél oldalt elfoglaló hirdetése ráébreszt mindannyiunkat ar­ra, hogy nincs igazán változás. A szöveg és a grafika a hirdetésben sem össz­hangban nincs, sem egyensúlyban. A cég - nagyon elavult­­ emblémája, funkciótlanul nagy hangsúlyt kap. Mit mondhatunk végezetül? A sajtó­­hirdetések - éppúgy, mint oly sok min­den más - még kiforratlanok, a bennük rejlő lehetőségek még kiaknázatlanok. A sajtóban és a reklámszakmában, il­letve a piacon végbemenő változások vélhetően itt is pozitív eredményekre vezetnek hamarosan. Természetesen nem állt szándékunkban sem újságot, sem hirdetőt minősíteni, mindössze a jelenségre kívántunk rámutatni, hogy e téren még semmi sem, vagy alig valami változott. BENCZE SZABÓ PÉTER Reklám, de parádés... Lassan liberalizálódni látszik nálunk jó­­néhány dolog. Főleg az üzleti élet te­rületén nyílnak meg a lehetőségek. Amelyekkel - mi tagadás - magunk még a legritkább esetben tudunk helye­sen élni. Annál inkább mások! Határa­inktól Nyugatra. - Egyelőre nem akarok semmi ko­molyat, csak jelen lenni. S ha majd minden klappol, akkor én már három-, négy-, öt éve itt vagyok - mondja NSZK-beli ismerősöm, aki befektetni kíván. Aztán mondja meg, hogy cé­gének, mondjuk nokedligyártással foglalkozó vállalatának, kellene vala­mi jó kis reklám nálunk. Amolyan bevezető, majd szintentartó típusú. Hi­szen egész magyarországi jelenléte is cége reklámköltségének elenyésző há­nyada. Ebből a csekély százalékból nevetve fenntart egy képviseletet, amely természetesen bármikor ve­gyesvállalattá alakítható. Ha kell. De addig is szükség van reklámra. Rá­adásul parádésra. Nyugati stílusúra. Bevezetőre majd szintentartóra. Hogy mi az áru? Ki tudja?! Ami majd kell a piacnak. Merthogy afelől ne legyen kétségem: az áru a legszélesebb vá­lasztékban, zökkenőmentes utánpót­lással, azonnal nálunk teremhet. Ha majd liberalizálódik a piac. Bevezető, majd szintentartó cégrek­lám, kell hát ismerősömnek. Parádés nyugati ötletekkel, természetesen meg­felelő kivitelben. Kit ajánljak? A na­gyokat, a régi és új propaganda-mono­polistákat? Vagy az új kicsik közül va­lamelyiket? A reklámügynökségekből egyet? Előbbiek arisztokratikusan drá­gák - az ügyfél az ár ötven százalékát azért fizeti, mert a név jól cseng, ismert kint is: az... vagy a... Fizetne is, elvégre ezek a forintban mért árak neki aprópénznek számíta­nak. Létre is hozom a találkozót, s a tárgyalás első tizenöt percében kide­rül: forintban nem fizethet az arculat­tervért, a kivitelezésért, semmiért, leg­följebb a hirdető vállalat földszintjén található büfében a kókadt parizerért MARKETING 1990/5-6 323

Next