Marketing, 1990 (24. évfolyam, 2-6. szám)
1990 / 5-6. szám
A MAGYAR REKLÁMSZÖVETSÉG ROVATA REKLÁMFÓRUM A Figyelő esetében a helyzet kissé más. A Figyelő gazdaságpolitikai hetilap, amelyben mindig is sok volt a hirdetés. Itt jelentek meg azok a célzott - szabad kapacitást, vagy készletet felajánló - hirdetések, amelyek a gazdálkodók egymás közti kapcsolaterősítését segítették elő. A nyolc lapon egymás után sorakozó hirdetések közül mindössze kettő az, amelynek komolyabb és jelentősebb grafikája van, a többi, az embléma és a céglogo mellett, csak a tördelésre épít. Sajnos, pl. a nagy betűkkel szedett, AKCIÓ kezdetű hirdetésre sem figyelünk, olyan sok akciót hirdetnek állandóan. Ki kell emelnünk még egy hirdetést, a Szilícium Elektronika Kft-ét, amely negatívban jelent meg, fekete alappal, s ettől vált feltűnővé. A két grafikus hirdetés: a Digitalcomp „Bér- és jövedelem elszámolás” programcsomagja, nagyon szellemes grafikával, és a Car- Ker szintén eredeti, anyagmozgató gépeket kínáló reklámja. (Érdekes, hogy az adott nyolc oldalon belül a Digitalcomp még egyszer szerepel, emblémája ott erősebb, határozottabb, s mégsem az a figyelemfelkeltőbb hirdetés.) Ezeken kívül mindössze három, szigorúan információközlő hirdetést tartalmaz a lap. Hirdetési jellege, sem szerkezetében, sem megjelenésében nem tér el a Népszabadság hirdetési oldalaitól. Végezetül nézzük meg egy színes újság, méghozzá ünnepi, tavaly karácsonyi számát. A kiválasztott újság a nagy hagyományú Képes Újság. Hirdetések csak a lap második felében találhatók, általában 1 teljes oldal, 3-4 kisebb hirdetésre bontva. Összesen két teljes oldalnyi hirdetés van a számban. Valamennyi hirdetés fekete-fehér, illetve kihasználva a nyomdatechnikai lehetőségeket - esetleg szürke is. A hirdetések jól tördeltek, a tipográfia figyelemfelkeltő, valami grafika vagy fotó mindegyiken van, s valami apró grafikai trükk - fenyőág, hópehely formájú diszkrét díszítés - utal a karácsonyra. Szinte kellemes az összhatás, s hajlanánk rá, hogy ezt a lap szerkesztőségének tudjuk be. Ám a Szerelvényértékesítő Vállalat fél oldalt elfoglaló hirdetése ráébreszt mindannyiunkat arra, hogy nincs igazán változás. A szöveg és a grafika a hirdetésben sem összhangban nincs, sem egyensúlyban. A cég - nagyon elavult emblémája, funkciótlanul nagy hangsúlyt kap. Mit mondhatunk végezetül? A sajtóhirdetések - éppúgy, mint oly sok minden más - még kiforratlanok, a bennük rejlő lehetőségek még kiaknázatlanok. A sajtóban és a reklámszakmában, illetve a piacon végbemenő változások vélhetően itt is pozitív eredményekre vezetnek hamarosan. Természetesen nem állt szándékunkban sem újságot, sem hirdetőt minősíteni, mindössze a jelenségre kívántunk rámutatni, hogy e téren még semmi sem, vagy alig valami változott. BENCZE SZABÓ PÉTER Reklám, de parádés... Lassan liberalizálódni látszik nálunk jónéhány dolog. Főleg az üzleti élet területén nyílnak meg a lehetőségek. Amelyekkel - mi tagadás - magunk még a legritkább esetben tudunk helyesen élni. Annál inkább mások! Határainktól Nyugatra. - Egyelőre nem akarok semmi komolyat, csak jelen lenni. S ha majd minden klappol, akkor én már három-, négy-, öt éve itt vagyok - mondja NSZK-beli ismerősöm, aki befektetni kíván. Aztán mondja meg, hogy cégének, mondjuk nokedligyártással foglalkozó vállalatának, kellene valami jó kis reklám nálunk. Amolyan bevezető, majd szintentartó típusú. Hiszen egész magyarországi jelenléte is cége reklámköltségének elenyésző hányada. Ebből a csekély százalékból nevetve fenntart egy képviseletet, amely természetesen bármikor vegyesvállalattá alakítható. Ha kell. De addig is szükség van reklámra. Ráadásul parádésra. Nyugati stílusúra. Bevezetőre majd szintentartóra. Hogy mi az áru? Ki tudja?! Ami majd kell a piacnak. Merthogy afelől ne legyen kétségem: az áru a legszélesebb választékban, zökkenőmentes utánpótlással, azonnal nálunk teremhet. Ha majd liberalizálódik a piac. Bevezető, majd szintentartó cégreklám, kell hát ismerősömnek. Parádés nyugati ötletekkel, természetesen megfelelő kivitelben. Kit ajánljak? A nagyokat, a régi és új propaganda-monopolistákat? Vagy az új kicsik közül valamelyiket? A reklámügynökségekből egyet? Előbbiek arisztokratikusan drágák - az ügyfél az ár ötven százalékát azért fizeti, mert a név jól cseng, ismert kint is: az... vagy a... Fizetne is, elvégre ezek a forintban mért árak neki aprópénznek számítanak. Létre is hozom a találkozót, s a tárgyalás első tizenöt percében kiderül: forintban nem fizethet az arculattervért, a kivitelezésért, semmiért, legföljebb a hirdető vállalat földszintjén található büfében a kókadt parizerért MARKETING 1990/5-6 323