Maróczy-Emlékverseny Hiradó, 1961 (1-8. szám)
1961-10-17 / 1. szám
Bemutatjuk a verseny részvevőit A legeredetibb nagymester óia gyakorlottabb sakkozó követi a demonstrációs táblán akár a nagymesterek játszmáit is, nemegyszer megelégedetten állapítja meg: »Én is ezt léptem volna!« Bronstein nagymester lépéseit azonban gyakran még nagymester kollégái sem tudják kitalálni. A megnyitásban, a középjátékban és a végjátékban egyaránt tesz olyan lépéseket, amelyek csak neki jutnak eszébe. Dávid Bronstein a kievi úttörőház bajnokságán tűnt fel, 13 éves korában. Néhány év múlva már sikeresen szerepel Kijev és Ukrajna bajnokságain. Nemsokára bejut a Szovjetunió bajnokságának döntőjébe is, ahol nem kisebb személyiség, mint Botvinnik legyőzésével hívja fel magára a figyelmet. 1945-ben az USA elleni rádiómérkőzésen a szovjet csaat legfiatalabb tagjaként kettős győzelmet arat 9000 km-re levő ellenfele, Santasiere mester ellen. A világ sakkozóinak élvonalába az 1948. évi salzsiöbadeni zónaközi versenyen lép, ahol tartalékként indul, de — külön versenyt futva a magyar Szabó Lászlóval — az első helyen végez. Két év múlva Budapesten megnyeri a világbajnokjelöltek versenyét. Merészségére jellemző, hogy az utolsó forduló döntő játszmájéban már a megnyitásban gyalogot áldoz, nem kisebb ellenfél, mint Kérész nagymester ellen ... Botvinnik elleni párosmérkőzésén döntetlent vív ki a világbajnok ellen, így az megtartja a büszke címet, de a kihívó sem bizonyult gyengébbnek. A következő világbajnoki ciklusban már nem jut fel a csúcsra: Szmiszlov lesz a világbajnok következő ellenfele. 1958-ban pedig Portorozsban még nagyobb csalódás éri: a Fülöpszigetek versenyzője. Cardoso elleni veresége az utolsó fordulóban egyet jelent számára a kieséssel. Bronstein eredetisége nemcsak erejének, gyengeségének is egyik fő forrása. Sokszor már túl keresett, mesterkélt megoldásokat választ. Az azonban bizonyos, hogy Bronstein még mindig a világ egyik legerősebb versenyzője. Legutóbb újra megnyerte — ezúttal negyedszer — Moszkva bajnokságát. És egyike Bronstein azoknak a külföldi nagymestereknek, akik különösen szeretik hazánkat és fővárosunkat... 1. SZÁM, 1961. X. 17 BUDAPEST Nagymesterverseny Maróczy Géza emlékére Maróczy Gézának, a magyar sakkozás legkiemelkedőbb egyéniségének emlékére, halálának tizedik évfordulója évében nagyszabású nemzetközi versenyt rendez a Magyar Sakkszövetség október 14-től november 5-ig. A versenyen hét ország 16 élvonalbeli sakkozója vesz részt. Bár Szmiszlov, szovjet nemzetközi nagymester, volt világbajnok, valamint Szabó László nemzetközi nagymester orvosi tanácsra a meghívást kénytelen volt lemondani, az indulók mezőnye így is olyan kiváló összetételű, hogy a Nemzetközi Sakkszövetség a legmagasabb minőségi kategóriába sorolta a találkozót. Ennek folytán a versenyen egyszeri normateljesítéssel is lehet nemzetközi címeket szerezni, nagymesterit 9, mesterit 6 pont elérésével. A verseny színhelye a vasas-szakszervezet Költői Anna utca 5—7. szám alatti székházának díszterme, amelynek falai között már sok nemzetközi sakkesemény zajlott le, így az 1950. évi Világbajnokjelöltek Versenye, valamint az 1952. évi első Maróczy-emlékverseny. Október 14-én, szombaton délelőtt 10 órakor a Pedagógus Szakszervezet Benczúr utcai új, modern otthonában került sor a verseny megnyitójára és sorsolására. A külföldi versenyzők közül azok, akik már előző versenyeken találkoztak a magyar versenyzőkkel, melegen üdvözölték a magyar játékosokat, és hosszasan elbeszélgettek velük. Elérkezett azonban a verseny hivatalos és ünnepélyes megnyitásának pillanata. Bakcsi György feladványszerzőnk bejelentette, hogy Szerényi Sándor, a Magyar Sakkszövetség elnöke megnyitója következik. (Bakcsi György egyébként az orosz tolmácsolás szerepét látta el; az angol tolmácsolást Bochkor Jenő végezte. Mindketten kitűnően oldották meg feladatukat.) Két művészet mestere Ti Tark Tajmanov Leningrád egyik -L’*- képviselője a versenyen, ő nemcsak a sakkozás nagymestere. Mint a sakkozásban, a zongorázásban is szinte gyermekkorában kitűnt és a »Beethoven-hangverseny« c. szovjet filmben ő játszotta a gyermekművész szerepét. Azóta is rendszeresen hangversenyez, a Maróczy-emlékverseny kezdete előtt három nappal n még Ogyesszában lépett fel és csaknem »időzavarba« került, hogy idejében megérkezzék a versenyre. Mint sakkozót Botvinnik, a jelenlegi világbajnok fedezte fel. Akkor még nem tudta, hogy egy évtized múlva kettőjük párosmérkőzésén dől el a szovjet bajnokság. Tajmanov rohamosan fejlődött, virtuóz könnyedséggel sajátította el az idősebb szovjet sakknemzedék által összegyűjtött gazdag tapasztalatokat. Megnyitáskezelése sokoldalú, néhány megnyitásban, mint a szicíliai védelemben, a vezércsel meráni változatában és másokban számos újítás fűződik nevéhez. A középjátékban nem annyira a viharos támadások, mint az aprólékos, a hadállás minden részletét számításba vevő stratégia jellemző stílusára. Persze, mint minden jelenkori nagymesternél, nála is megtaláljuk az összes korszerű harcmodort és stílusát nem lehet egy-két jelzővel vagy mondattal kimerítően jellemezni. Számos támadójátszma éppúgy található alkotásai között, mint akár a legnagyobb támadók játszmáiban. Tajmanov állandó tagja a szovjet válogatottnak, a bajnoki döntő állandó részvevője. A Szovjetunió sakkozásának képviselőjeként szinte az egész világot bejárta. Úti élményeit »Külföldi találkozások« c. könyvében örökítette meg, ahol Izland csakúgy szerepel, mint a latin-amerikai országok. »Nimzovics védelem« c. megnyitáselméleti monográfiája már két kiadásban is megjelent és több idegen nyelven is kiadták.