Marosvidék, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1877-06-10 / 23. szám
ezúttal lemondani, mintsem szerkesztői munkálatainkat az év teljes lejárta előtt félbeszakítani! A vezérelvek és közczélú törekvések mellett újólag is méltán számíthatunk a józan értelmiség jóakaró pártfogására. A „K. Zs. t.“ rendes tagjainak is teljes készséggel küldjük meg lapunk tiszteletpéldányát, hogy abból a társaságra vonatkozó minden nevezetesebb és közérdekűbb mozzanatot hitelesen és első forrás után láthassanak, minthogy rendes tudósítónk szerencsés az újonnan választott ügykezelő bizottságnak is tagja lenni. . Úgyszintén továbbra is meg kívánjuk tartani az eddigi tisztelet- és cserepéldányok küldését, míg t. munkatársainktól is megvárjuk szíves közreműködésüket szellemi támogatásunkra. Különösen megyénk és városunk értelmiségének szíves támogatására számítunk, midőn a második félévben sem rettegünk szembe nézni az előttünk tornyosuló akadályokkal. Kitűzött programainkhoz híven, lehető változatos cikksorozattal igyekeztünk. olvasóink vidéki helyzetünkhöz mért igényeit lehetőleg kielégíthetni. A magasabb igények csak tűrhető kielégíthetésére is nem egy 6 frtos kiválóan helyi érdekű vidéki lap van hivatva ! Előfizetési feltételeink a lap homlokzatán olvashatók. Június—szeptemberi évharmadra 2 frttal nyitunk előfizetést. Június óta teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. Félévi előfizetési díj 3 frt, évnegyedre 1 fit 50 kr. Az előfizetési pénzeket — a czim pontos megjelölése mellett *— kérjük t. Csíki Lajos ur könyvkereskedésébe vagy a „Maros-Vidék“ kiadó-hivatalába küldeni. Maros-Vásárhelytt, 1877. junius 8. Kerekes Sámuel,, a „Maros-Vidék“ felelős szerkesztője és kiadó-tulajdonosa. Anig végre elhatározó, hogy újonnan szerzett tapasztalataival a gyakorlat terén kísérletet teend. Pál épen akkor talált hozzávetődni, mikor Lajos egy nagy darab fát, majdnem oly nagyot, mint a milyen ő maga volt, csiszolt s idomított. — Hát ebből már mi lesz megint? — kérdé Pál. — Csinálni akarok valamit, válaszolt a kis mester reményteljes arczkifejezéssel. — Azt látom, de miféle pokolgép lesz ebből ? — Hajó. E darab fa lógja a gerinczet képezni. Pál egyet fordult sarkán, megcsörgeté a pénzt zsebeiben s távozott, miközben mormogá: „ifjú Roussel.“ Mind e mellett eljött akkor is, midőn a hajó készen volt s megnézegette, mialatt Rubis-val játszott vagy a fűrész, kalapács s egyéb műszerek ára felől tudakozódott. Egy napon, ahelyett, hogy műhelyében találta volna barátját Pál, látta, miként az az erdő felé halad mohba takart galyacskákat czipelve egy kosárban. — Hová sietsz Lajos? — kérdé. — Be akarok néhány fát oltani. — viszonzá Lajos. — Midőn nagybátyámnál voltam, azt mondd egyik társa, egy norvég kapitány, hogy náluk az első tárgy, mit a serdülő fiuk kezébe adnak, kertészkés, a melylyel a gyerek oltani tanul. Ha például jó körívet kapnak, kérnek a fájából gályát s azt a vad fába beoltják. Mily kedves dolog lehet az, ha egy erdőn végig megyünk s mindenütt, mere szemeink tekintenek, gyümölcscsel terhelt fákat találunk s jóizü körtével vagy almával szomjunkat olthatjuk s magunkat felfrissithetjük. Mily nagyszerű lenne az, ha a mi erdeink is telve lennének a gyümölcsfákkal! Én tanultam oltani s ha szándékom kivitele sikerül, mennyi szegény elcsigázott utas fog majd ezek alatt enyhet találni s a gyümölcsből uj erőt meríteni. Persze azt egyik sem fogja tudni, hogy ezért Marchand Lajosnak tartozik köszönettel, de az utóvégre mit sem határoz. (Folytató«» köv.) 178 Még egy pár szó az Elba kérdéséhez.Jelige : Uraim, értsük meg egymást! Maros-Vásárhelytt, 1877. jan. 8. A „Maros-Vidék“ kiválóan a helyi érdekeknek lévén közlönye, az Elba ügyeibe is bele kívánt szólani, melyhez nemcsak joga, hanem a helyzetet tekintve: kötelessége is volt, mert az Elba a városi közönség közös tulajdonát képező nyilvános mulatóhely s mint ilyen felett, a helyi érdekeket képviselő orgánumnak — a szabad sajtó törvény által körvonalazott korlátai között — nemcsak szabad, de szükséges is véleményét nyilvánítani s ez által az eszmecserére tért nyitni, hogy ez által a helyes és czélszerünek beismert dolgok, mintegy elismerést nyerjenek; a hiányok és fogyatkozások pedig lehető vagy éppen szükséges orvoslatot nyerhessenek. Az Elba jó karba helyezése minden jóravaló városi polgárnak szivén kell hogy feküdjék Részünkről az „Erdély“-ben éveken keresztül kardoskodtunk az Elba felkarolása mellett s nem egyszer egészen kitörő fájdalommal mutattunk az elhagyatottság ezen jobb sorsra érdemes szigetére, melyet egy Houchearde oly szép virágzásba tudott volt indítani, míg később az ide is befészkelt indolentia, a polgári egyenetlenség s legutoljára a Maros-gát elszakadása egészen pusztává tették városunk ezen egyetlenegy szabad- és nyilvános mulató - közhelyét. Avagy van-e más mulató- vagy népkertje városunknak, melyben a polgárság olykor - olykor enyhet adó szórakozást nyerhetne?! Be kell ismernünk, hogy: nincs! Ez lehetett talán az ok, hogy egyfelől a hatósági és képviselő-közgyűlési megtalálások, másfelől a sajtó felszólalása, végre - valahára az Elba * • felé is kiterjeszthették városatyájnk figyelmét s ezelőtt két évvel egy „maépítő-bizottságot“ neveztek ki, melynek feladatául tűzték ki a város köztulajdonát képező Elba mulató helyet saját bölcs belátása és az újabb kertészeti kívánalmak szerint — meghatározott évi összeg erejéig — berendezni. Meg kell vallanunk, hogy a „szentő-bizottság“ egy pár tagja tetemes egyéni áldozatot is hely.rez. Elba szépítésére s egész odaálló ügysz•.♦•rátéttel kívánta és kívánja maas Ilba ügyét kiemelni a nyomasztó letargiából. A város igen bőkezűleg bánt — deficites éveihez mérten — az Elba, költségvetésével s még a sétatér megnyújtására és szépítésére közgyűlésieg megszavazott 500 frt napló szerinti hova fordítását sem kérte szoros számadás alá, legalább erről nincs tudomásunk s kötött egy olyan hat éves szerződést egy szakavatott kertészszel, mely a 600 frt évi fizetés mellett még olyan mellékes jutalékokat is nyújt a különben derék kertésznek, hogy évi járandóságát mélán irigyszemmel nézheti az 1878-iki városi tisztviselői vezérkar nem egy érdemes aspiránsa. A maga rendjén egyen a munka megjutalmazva s a munkás kertész— bár az „elbai napló“ átlagos tételei szerint — olykor-olykor jókora segítséget kapott, igen szép eredményt tud felmutatni jól lehet, tavaly a május 21-iki fagy, s az idén a többszörös vízáradás és kellemetlen időjárás sok munkájára nézve hátravetette, de ezen hiányokat kitartó szorgalmával nem csak hogy kipótolhatta, hanem még magánosok kertjeit is berendezhette elismert ízlése szerint, mely körülmény nem tartozik a nyilvánosság elé, hiszen a „szépitő-bizottság“ teljhatalmúlag bánik és — állítólag-bánhatik a város kertészével, kinek Vázlatok a kereskedés történelméből, tekintettel annak tankörére, Lokodi Jánositól. IV. 6 - kól. (Folytatás.) *) Jóllehet, hogy egyes törvényeik mégis oda mutatnak (milyen a többek köztt a, „Lex Ahodia de facta“), hogy érezték, habár homályosan is a kereskedelmi jog szükségességét. A mai korban ismeretes kereskedelmi törvények és bíróságok első kezdeményezése a középkorból származott. Megjegyzésre méltó még a római uralomról, hogy már ekkor az emberiség, és éretpénzek, emlékérmek, mérlegek, ár-, kosz- és súlymértékek rendes használatában volt Ami az úgynevezett barbár nemzetek kereskedelmét illeti, ezekről a történetírás azt jegyezte fel, hogy ezek közül azok, kik *) L. Montequi»« .Bott fart «te» Lees 1. il«r» £ 1», «a. n.