Marosvidék, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1877-07-08 / 27. szám
leg megállapított tételeit izraelitailag akarja reformálni? Ügyeljen, mert számon kérheti az iskolaszék egy „fizetett tanító közegeitől azon elejtett és meggondolatlan szavakat, melyek össze nem egyeztethetők sem az „igazsággal, sem az észszerűség, sem a czélszerűséggel! (A múlt kedden d. e. 9 és 10 óra között véletlenül nyomára jöhettem az elvi kérdés kútforrásának. Valószínűleg akkor döntötték el „duettedben, hogy mit válaszoljon Kerekesnek az „egy izraelita?! Vagy talán közvetlenül ebéd után az „egy izraelita“ szállásán ? Szegény „kálvinista-izraelita !“) Ön az „Erdélyi Híradó“ jun. 9-iki számában már kipityegte — a tanári kar előleges megállapodása nyomán — polgári iskolánk közvizsgálatainak sorrendjét s ott ön maga írja, hogy „jun. 28 és 29-kén — a közbeeső ünnepek miatt“ — nem lesz vizsga!! Kell-e nagyobb arczátlanság, rafinirozottabb czigány tempó az ön és az „egy izraelita“ eljárásához, midőn csűrvecsavarva faragnak ilyen elvi kérdést ? ! íme megint „saját szavait olvastam ”N. Ö. fejére, s megvetőleg visszautasítom eljárását, hogy egy erkölcsi testület belügyeit ne kívánja nemtelen fogásaival, helytelen koholmányaival felzavarni! Ha ön „jun. 28-ból is — ok nélkül — ünnepet alkotott; 29-dik pedig szentesített ünnepnap, (Péter és Pál) ugyan minő alapon szólaltatja fel elvi kérdésben az „egy izraelitást, midőn csak az lehetne felszólalásának elvi tendentiája, hogy az ő szombat ünnepét is respectáljuk ?“ Ki az (a nem létező!) izraelita, kit a IV-dik osztály vizsgája miatt eljárásom megsértett? •Álljon ki nyíltan, hogy tegyem lábaihoz megkövetésem nyilatkozatát ! De másfelől Ivemnes Ödön, polgári iskolai tanár szégyelje magát „egy izraelita“-féle czimborasággal saját testületének megállapított végzéseit ennyire meghurczoltatni engedni, mert higgye meg, hogy e miatt egyetlen helyeslő szót sem fog hallani sem elfogulatlan józan embertől, sem az iskolaügyekben végzéseket hozni illetékes erkölcsi testületben! Ön és az „egy izraelita“ semmi hasznos szolgálatot sem tettek elvi konokságaikkal az iskolaügynek. Nem restelette még azt is kijelenteni, hogy az „egy izraelita“ nézeteit mindenben teljesen oszsza !... Gyönyörű osztozás az ok nélküli gáncsoskodások bogáncskeréin! Igen sajnálom, hogy egy ilyen háládlatlan, nadály-természetű élemedettnek hitt emberrel iskolai életünk békés nyugalmát ennyire megmételyezve látom! Mindig féltem az „áprilisi napmosoly“ fagylalatos utó izétől s a szineskedő hizelkedőknek ily nemű eleven példájától! Nem is ok nélkül mondták és mondják: „hozd be a szegény didergő tótot házadba, ha majd felmelegedik és kiépüli magát, kiver a házadból!“ Fejemen történt, javamra fordíthatom a tanúságot. Ennyit a tanár és hű czimborája az „egy izraelitádnak. Lássuk most a szerkesztőt! A furfangos róka szereti a kibúvó lyukakat is felhasználni, ha „szorul a kapera.“ Így járt az én drágalátos szerkesztő kollegám is, midőn nevek, adatok és számok feltüntetése és bizonyítása által kívántam megverni azon közleményét, melyet a „Zenekedvelők egylete“ érdekében lapjába bevenni elég félkegyelmű volt. S hogy okoskodnak most a lelkeim egy „companiában“ a múlt számunkban írott „fekete-leves“-félére nézve ! Bizony fekete „kerékpár“ ez, mely ugyan megbélyegezte azt a nemtelen eljárást, melyet Nemes lapja — minden ok és bizonyíték nélkül — szélnek ereszteni elég meggondolatlan volt! Most már csak egy részakaróval(?) szemben kívánja fenntartani a közleményét! Hamis kis róka, hogy érti már az alattomosság és a furfang mesterségét. Lám, lám a kibúvó lyukat, hogy fel tudja használni a kelepcébe került prozva támadó ! A türelmes papiros elhordja a szánandó okoskodást, de a „tolvajkodó sunyi róka“ nem kerüli ki az „Egyenlőségikör“ választmánya és jóakaróinak méltó megvetését, lenéző szánakozását! Ilyen emberek, fegyverek és eszközökkel szemben a tiszta önérzet tiltja, hogy még tovább is folytassam az önzetlen penna-harczot. Polgárságunk józan felfogású ítéletére apellálok, midőn közügyeink és erkölcsi testületeink méltatlanul megtámadóit és rágalmazóit a közös megvetés tárgyaiul dobom ki a közvélemény ítélőszéke eleibe. (Folyt.és vége köv.) 215 Felszólítás. Minekutánaa Maros-Vásárhelyen folyó év ápril hó 27-től jegyzett, különböző kezű és külön után, de egy műhelyben készültnek látszó két oly méltatlanul gyalázó levél került Körözsbányán tartózkodásom alatt kezemhez, mikre válaszolni, minden jobb érzelmű és mivelt lelkű embernek önérzete tilt; kénytelen vagyok azon levelek szerzőit — kirekesztve minden további polemizálást — nyilvánosan felszóllítani, hogy leveleik által undort gerjesztő modoruk és jellemem, mint becsületemet orgyilkoló módon megtámadtatásuknak alapos okát — felszóllitásom megjelenése után 8 nap alatt — a maros-vásárhelyi tkis polgármesteri hivatalnál bejelenteni es ne mulaszszák, ellenesetben törvény utján fogok magamnak elégtételt szerezni. Körözsbinyán, 1877. jun. 10. B. K. L. HIED emé nyek. vsai ana vna 3^ a/a -azral.^a hSS JULI fu aiE . Alólirt királyi közjegyző által közhírré tétetik, hogy Maros-Vásárhelyit a „Sáros-utczában“ 121 hasin alatt szó mi SZJ hagyatékához tartozó épületes telek M '17S, éri JuliiMS Md-Seém délelőtt 9 órakor a helyszínen tartandó nyilvános árverésen el fog adatni. Kikiáltási ár 3990 frt o. e. Az árverezési feltételek megtekinthetők alálirtt kir. közjegyzőnél. Maros-Vásárhelytt, 1877. junius 24-kén. TOMPA GYULA, (29) 1—1. kir. közjegyző. I»i U üi U ti u u ti titi titi ti ti u ti titita u y IVWflWV^ -V^| "HB ■ -j&sua ajhus iai1 -U „a iza .itt -.za .a nss ^ss xs. l-ia uo xoa ja ju*j -izt» . ja iza iza ^3 „za iza -vza_2fc