Marosvidék, 1878 (8. évfolyam, 1-100. szám)

1878-01-06 / 1. szám

y az ország anyagi ereje a tökéletes elszegé­nyedés veszélye nélkül meg nem bízhat, meg­óvja a gazdagot a pazar fényűzéstől, a pol­gárt, a kereskedőt a hiú versengés viszke­­tegétől, a szegény embert a henye, mun­­kátlan és kozhely élettől. Értjük igen­is azon önsegélyt, mely a nemzet többségének ön­zetlen hazafiságára, viszonyoknak szükségle­tek és erők józan megfontolására alapítja elhatározásait és az értelem és jellemesség fegyvereivel lép fel a haza érdekeinek meg­védésére. A történelem bebizonyította számtalan példákkal, hogy nemzetek és országok nem egyes egyének lángesze, nem a hatalom eről­tetései által, hanem csak akkor váltak te­kintélyesekké, midőn tagjaik át voltak hatva azon czélok és eszmék üdvös voltáról, me­lyekért legjobb fiai, polgárai lelkesültek. Az ó­kornak nagybirodalmai csak addig tudták magukat fenntartani, mig azoknak polgárai azon tulajdonságokat magukévá tudták tenni, melyek által vezéreik magukat kitüntették.­­ Midőn az ő Hellas görögé polgári eré­nyét az önzésnek martalékául oda dobta, elvesztette önállóságát és Rómának zsákmá­nyává lett és maga Róma is csak addig tar­magát a hatalom tetőpontján, mig a polgári erénye, erkölcsi nagysága el­omályosult, előbb előadottak folytán bátran me­­gmondani, ha Magyarország lakói nagy gének egyes tagjainak önereje és tv­­e annyira ki volna fejlődve, mint a­­lkotmánya által nyújtott jogok és ké­tségek ezt az egyesre nézve meg ki­­, akkor a jelenlegi bonyodalmakbóli ázadásra a segélyt megtalálná az or­­inmagában. Azonban fájdalom, ez ma meg és épen azért hazafiai kötelessé­­mindnyájunknak arra közreműködni, zen nehezen nélkülözött segélyt men­­tb nemzetünk, országunk önmagából érhesse, ezt pedig az által érjük el, a magunkba rejlő erőt és tehetséget ki­­magunkat hasznos munkásságra esz­­ik, a hazafiságot, jellemszilárdságot a todás felibe emeljük, a takarékosságot , költekezéseinkben szem előtt tartjuk­­ a nyerészkedésre, hanem a becsüle­­ekezettel szerzett vagyonosságra tö­­rn, bizodalmunkat magunk iránt meg­­£ és ehez nem kell egyéb, mint erős és kitartás, mert az alkalmat, a te­li tapasztalatokat, melyek naponkint k­i rétegeiben a társadalomnak minden új alokzata intézeteinkben és az élet kifogy­hatatlan változásaiban felmerülnek, a köl­csönös eszmecsere által behatóbban megbe­szélni, megvitatni és ez által a társadalom önmegismerését és javítását elősegíteni nyújt­ják épen az oly egyletek, mint milyen a mi casinónk is, melynek magasztos czélja a köz­­mivelődést mindenképpen elősegíteni; nem tehetem tehát, hogy ismételve önöket tisz­telt uraim fel ne kérjem, szíveskedjenek egyletünk iránt mentői szélesebb körben részvétet ébreszteni. A Casino - egyletünk, ha tagjai lelkesülnek annak gyarapodásáért, bizonyára be fogja tölteni az imént felemlí­tett szép hivatását és sok kedvességgel bíró és szép jövendőnek elibe néző városunk és annak széleskörű vidéki értelmiségének köz-­­ mivelődési gyypontjául fog szolgálni. Bocsássanak meg uraim, ha becses figyel­müket hosszasabb ideig vettem igénybe és ezzel a gyűlést megnyitottnak nyilvánítom. Báró Apor Károly: Városi közügyek. A képviselő-bizottság múlt deczember kér 2- án polgármester Ajtai Mihály úr elnöki léte alatt közgyűlést tartott, mely a bizotts­­ági tagok nagyobb részének jelenlétében s élénk érdekeltség között folyt le. A múlt ülés jegyzőkönyvének felolvasása után Szöllősi Sámuel annak egyik pontjára vonatkozva felemlíti, hogy ő a múlt ülésben indítványt tett volt arra nézve, hogy a kor­csolya-egylet által az Elba mellett szabá­lyozandó pályatérre a malmon alól vezetes­sék be időnként a szükséges víz, nem pe­dig, mint az egylet kívánja, a malmon fe­lül, ezen indítványa azonban nincs fölvéve a jegyzőkönyvbe. Ez okból a malom érde­kében, melyet veszélyeztetve lát az által, ha a különben is csekély víz tőle elvonatik — újból megteszi indítványát, de azt a többség mellőzi. Ennekutánra a polgármester indítványára Jenei Albert képviselő elhunyta felett rész­vétét fejezi ki a közgyűlés, a jegyzőkönyv erre vonatkozó részét kivonatban közölni határozza az özvegygyel. Ugyancsak polgármester úr az előbbi gyűlésen tett ígéretéhez képest jelentést te­szem a Jenei Déne­stől megvásárolt földön volt útra nézve s kijelenti, hogy keresztül­vitt nyomozat után ő maga is azon meg­győződésre jutott, hogy azon valóban vonult át egy időben községi út. De ez nemcsak a Jenei-féle, hanem a szomszédos földek mind­egyikén keresztülvonult s nemcsak J. D., hanem az összes birtokosok által befoglal­tatott. Ennélfogva annak megnyitása czéljá­­ból perrel kellene föllépni a közönségnek, melynek esélyei alaposabb meggondolást igé­nyelnek, mint­sem az a gyűlés folyamán le­hető volna, ez okból kikérendőnek tartja a jogügyi szakbizottság véleményét. Ezen né­zetét a közgyűlés is magáévá teszi. Következett a napirend. A belügyminisz­térium megengedi, hogy a vámok 1878-ban is keblileg kezeltessenek s ezen teirat ör­vendetes tudásul vétetik. Második tárgy a központi választmány újból alakítása volt s ennélfogva szavazat­szedő bizottság küldetett ki s a szavazás megkezdetett. Közvetlenül ezután a közigaz­gatási bizottság felének kisorsolása s a ki­­sorsolandók helyeinek betöltése tűzetett ki, de ez az ülés végére halasztatott. A szavazás bevégezte után tovább folyt a tárgyalás s a főjegyző a székely művelő­­dési és közgazdasági egylet választmányá­nak átiratát olvasta föl, melyben ez köszö­nettel veszi tudásul, hogy azon egyletet a város közönsége 1878-ra egyleti nagygyű­lésének Maros-Vásárhelyen leendő megtar­tására szivélyesen meghívta. A közgyűlés tudásul veszi az átiratot, az elfogadásra vo­natkozó intézkedéseket azonban egy későbbi alkalomra halasztja. Veszprém megye közönsége föliratot in­tézett a kormányhoz, melyben a székely­­földi mozgalomban részt vett s fogságra ve­tett vagy kibujdosott honfiak szabadon bo­­csáttatását, illetőleg a kibujdosottak haza­­térhetését kérelmezi s ezen feliratát párto­lás végett megküldi a városnak is. A köz­gyűlés feliratilag pártolja. A miskolczi ev. ref. főiskolában terveit átalakítások költségeihez 10 írttal járult a közgyűlés s egyszersmind gyűjtést rendelt el. Dr. Csíki József, mint az igazoló választ­mány elnöke, jelenti, hogy a virilisek név­sora az 1878. évre következőleg lett meg­ , állítva ifj. dr. Ionöpfler Vilmos, Kovács Fe­­­­rencz, Kraft Károly, Bucher Miksa, Csíki Márton, Baruch Adolf, id. Fogarasi Demeter,­­ Bordács Alajos, Gáspár Antal, Csíki Ger­gely, dr. Scheitz Antal, Staibl Antal, Wagner J. Frigyes, Sándor János, Patrubány Miklós, dr. Antal László, Farkas Gergely, Csíki Ká­roly, Tompa Gyula, Seidl Károly, Ugrai Gyula, dr. Szilágyi Sándor, dr. Csíki József, dr. Kom­koffer Lajos, Mentovich Elek.­­ A polgári iskola részére egy alk­aalmas helyiség fölvételére kiküldött bizottság je­lentést tett, hogy ez időszerint nem talált a jelenleginél alkalmasabb helyiséget az is­kola részére s ezért azt ajánlja, hogy a jövő évre is tartassák meg a mostani. A közgyű­lés bele is nyugszik az ajánlatba, de meg­bízza továbbra is azon bizottságot, hogy a Tyúkszer­ utczában fekvő Ajtai-féle ház tu­lajdonosával tegye érintkezésbe magát s en­nek feltételeit jelentse be. (Folyt, és vége köv.)­­ A havasbirtokosság nagygyű­léséről decz. 27-kén. E lap tisztelt olvasói előtt több oldalról, megvilágítva elég ismeretes az ősi Maros­­szék székely nemes birtokosai tulajdonát ké­pező havasok birtok­ügye és egyszersmind azon különböző átmeneti események, melye­ken az egész ügy a közelmúlt pár év alatt keresztülment, mig a kérdés oda érlelődött, hogy a mai nagygyűlésen (melyen a zord téli idő daczára a szövetkezeti tagok igen szép számmal jelentek meg) az igazgatóság bemutathatta a helyi királyi törvényszéknek a czég bejegyzés magtörténtéről kiadott vég­zését s egyúttal már is mellékesen értesül­­hetünk, hogy a birtokossági szövetkezetnek jelenleg 10.000 írva tízezer forint készpénz tőkéje van a maros­vásárhelyi takarékpénz­tárba 7 % kamatra elhelyezve ! Végre-valahára tehát teljesen rendszeres és okszerű kezelés-gazdálkodás alá vétetett ezen tizenhatezer holdnál többre terjedő ér­tékes közvagyon s évenkint fokozódó jöve­­delmezésnek néz elébe s a tekintélyes jöve­delem gazdájának, a törvényes alapon nyugvó szövetkezetnek alkalma leend a közművelő­dés, anyagi és szellemi jólét előmozdításá­nak számos rugóit különböző tereken erő­teljes működésbe hozni s egy addig nagy részt a homályban rejlő közkincset áldáso­san értékesíteni, az egyes megvalósítandó czélokról és esetleg segélyezendő különböző intézetek, egyesületekről most név szerint megemlékezni, tervezetet előtüntetni czél-

Next