Maros-Vidék, 1879 (9. évfolyam, 1-75. szám)

1879-05-16 / 37. szám

IX. évfolyam, 37-ik szám. Maros-Vásárhelyit, 1879. május 16. MAROS-VIDÉK, Maros-Tordamegye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. Megjelenik minden kedden és pénteken. előfizetési díjak: Egész évre...................................... 6 írt — kr. Félévre ........................................... 3 írt — kr. Negyedévre .................................... 1 írt 50 kr. Egyes szám ára 7 krajczár. SÍV-----------------*HR- i SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: Iskola-(tyukszer) utcza 219. számú háznál. I A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, r pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. j Kiadóin»a tal­­ai ev. ref főtan, nyomdában. »V----------------------------'^ÍR­HIRDETÉSEK díja: Egy háromszor hasábozott garmond­a­sor, vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdij minden bi­gtatás után 30 kr.­­ Nyílttér soronkint 35 kr A hirdetés- és nyilttéri­ dijak előre fizetendők.­­ A társadalom piaczái. Maros-Vásárhelyit, 1879. május 15-én. Alig lehet valahol a széles hazában az uzsorának nagyobb tere, mint városunk­ban és vidékén. Elszomorító képek ijesztő példái állanak előttünk, melyek a társa­dalom ezen pióczainak vérszivattyúzását jelzik a körmeik közé akadt áldozatokra nézve. Legközelebbről is tudomást kap­tunk egy igen tekintélyes helyről a városi rendőrséghez benyújtott következő pa­naszról : Tekintetes városi rendőrfőnökség! Maros-Vásárhely sz. kir. város központja egy terjedelmes nagy vidéknek, mely kiter­jedt fakereskedését, mezőgazdasági terményeit s fejlődött házi ipara eredményét legnagyobb részben ezen nemes város piaczának sege­delmével kell hogy értékesítse. A város egyszersmind átvonuló pontja a szélrózsa minden irányában élénken folyta­tott közlekedésnek. A forgalom tehát köztudomásúlag élén­­kebb itt, mint Erdélynek számos nagyobb városaiban, önként következőleg a hitel­igénylet je­lentékenyen nagyobb, hogysem azt a hely­beli solidabb pénzintézetek kielégíteni képe­sek lehetnének. S ha mindezekhez hozzá­vesszük az el­ijesztő szükséget, mely a sűrű népességű környék és várost különösen szorgalma gyü­mölcsének czélszerű értékesíthetésében mond­hatni a bukás széléig akadályozza, ezen kö­rülményben egyszersmind kütforrását találjuk annak, hogy ezen helyen mostoha körülmé­nyek által sújtott, tehát szorult helyzetű egyének, valamint ezen szomorú helyzetet lelkiismeretlen utakon és eszközökkel kiak­názni törekvő egyének, a város népességéhez mértten, sokkal számosabban fordulnak elő, mint az erdélyi hazarésznek csaknem többi összes városaiban. A sülyedő hajót a ragadozó szárnyasok egész jellege kiséri. A társadalomnak jobbjai rendre hullanak el, mind megannyi áldozatai egyfelől a kény­szerítő, nyomasztó helyzetnek, másfelől ál­dozatai a visszavonuló szerénységnek, inkább karmai közé vetvén magukat az embertelen uzsorának, sem mint kitenni magukat a megszégyenítő, megalázó végrehajtásnak. Az alaki és anyagi jog védve alatt szer­vezkedett bandával állunk szemközt, melynek végczélja anyagi fennállhatásában megbontani a társadalmat s erkölcsi fennállásában önma­gához lesülyeszteni azt. Ijesztő s­ép ezért meggátlandó törekvése az egyenlőségnek! A közélet váltakozó példái szolgáltatják a hasznos anyagot, melyet a törvényhozó bölcsessége fölhasznál, h­ogy a társadalomnak rendjét, a társadalmat személyes és vagyo­nában biztosítsa. Épen ezért a közélet tényezőinek bűne az, ha a józan és tisztességes érzést mintegy Mély tudomány s ragyogó sok erénynek nagyhirű Hőse, Díszkonzorut nyújt most Neked az emberiség. A haza és a király Téged nagy polczra emeltek, S ezt most érdemidért megkoszorúzta LEO. Szent Péter székét körül állva, a szikla tövéről Oszthat szét áldást áldani fürge kezed. Nálunk is, kiknek szeretett főpásztora voltál, Emléked hiven él, s végtelen a nagy öröm. Hódolatát fogadod bizonyára ezernyi ezernek; Ám hidd: egy se lesz oly szivbeli, mint a miénk, Mert a Bucsesd s Betyezát, meg a Hargita és tetejéről A Maros, Olt, Aranyos s a Bika völgyein át, Viszhangzó örömünk zeng hálát nagy szeretettel Áldott Püspök-Atyánk hű vezetése alatt. Veszély Károly. *) Hajnald Lajos, kalocsai érsek bibornokká lett kitüntetése alkalmából irta V. K. egykori kedvelt prépost-plébánosunk, melyet a ,M. Á.“ után mutatunk be t. olvasóinknak. Szerk. Miben áll a növények táplálkozása? — Természetrajzi vázlat. — Dr. S. J.-től. (Folytatás és vége.) Negyedik kellék a bő-, vagy meleg­ség. Ennek nemcsak különböző foka kíván­tatik a növény ép és egészséges kifej­lésére, hanem még bizonyos idejű tartóssága is. A különböző égalji viszonyokhoz képest az egyes földrészek flórája nagyon különböző, de vál­tozik ez az egyes évszakok szerint ugyanazon területen is; ez az oka, hogy példa egy tro­picus növény nálunk, vagy a hideg föld év alatt, ha talán kivételes körülmények között meg is élne, de állandóan meg nem hono­­sulhat, s hogy télen künn a szabadban az egész növényzet kihal. Átalában megjegy­zendő, hogy az egész növényvilág a heves éghajlat alatt sokkal bujább, mint a mér­sékelt és hideg alatt, s hogy a szárnövények korántsem képesek oly nagy hideget eltűrni, mint a fanövények. Hazai növényeink közül legcsekélyebb hőfokkal elégszenek meg: a kikeleti hóvirág (galanthus nivalis L. Schneeglöcklein,) mely csengettyű módra lecsüngő, szép, szende, fehér virágaival az erdők szélén s kerteink­­ben is könny­en feltalálható, s a nép nyelvén fehér violának neveztetik ; továbbá a fek­ete hunyor (helleborus niger, Scwartze Niess­­wurz, vagy Weihnachtsrose,) mely bőrnemü levelekkel, fehér, vagy vörösses virágokkal havasokon tenyész, de kertekben is művel­­tetik. Barna, vagy feketés gyökere mérges, de egyszersmind hathatós gyógyszerül is használtatik. — Franczia-, déli Német- és Olaszországban, úgyszintén Schweiczban és hazánkban honos. E két növény kora tavasszal a hó alatt, sőt nem ritkán már a tél közepette kinyílik, s minthogy fázékonysággal épen nem vádol­hatok, február és márczius hóban rendesen, mint a tavasz legserényebb előhírnökei, sze­repeinek. Vegyük szem­ügyre most a növény élet ötödik általános kellékét: a világosságot. A fény, vagy világosság a növényeken a légnemű és cseppfolyós tápszereknek a sej­tek (cellulae) általi felszivatását, valamint ezek kigőzölgését elősegíti, miáltal gyorsabb tápnedvképződés és ez által a növények gyor­sabb kifejlődése eszközöltetik. Másodszor: hatást gyakorol a fény a növények színére is, a­mi azzal szoros összeköttetésben áll. Minél hosszabb ideig vannak ugyanis a vi­lágosságnak kitéve, annál több szénenyt vesz­nek föl, s így annál nagyobb mennyiségben

Next