Maros-Vidék, 1880 (10. évfolyam, 2-51. szám)
1880-10-14 / 41. szám
X. évfolyam 41-ik szám. Maros-Vásárhelyt, 1880. okt. 14. C^AA/VAfAfAryVTAAA/VWVT JM'ATAf'AJ'AAAf' S Előfizetési díjak: -. s 'AfATAPAfASArAAAAAfArATAAArArsWAi^ Hirdetések díja: Egy háromszor hasábozott jogat mond sor, vagy annak ] térmértéke kr. Bélyegdij minden beigtatása után 30 kr. % I Nyilttér soronként 25 kr. | ? A hirdetés- és nyílttéri dijak | ; előre fizetendők. | S'AJJVASAArJ'JWASAJ'A/'AJ'AJ'AJ' »/WWVWO 6 frt — kr. I Egész évre |j Félévre............... 3 frt — kr. | § Negyedévre 1 frt 50 kr. I Egyes szám ára 14 kr. | $ 1 GvATJWVV/VNA/’ JWWWWV AJAAAAAA/WJV _ Maros - Torda megye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. Megjelenik minden csütörtökön. szállás : Iskola. (tyúkszer) utcza 2-i©. számú Ixazziál. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. Kiadóhivatal: a, róm., Isatbh., leányissola IsSaa.jrtm.Orsiaaca.ájátva.zs. (Szent-György-utcza 1070 sz. a.) Készüljünk a nemzeti ünnepre! M. - Vásárhely tt, 1880. okt. 12. Még csak egy pár nap választ el a Bemszobor leleplezési országos jellegű ünnepétől. Komoly, magasztos nap lesz okt. 17-ke városunk történetében, mert akkor hűlt le a lepel azon érczszoborról, melynek élő alakja, mint a székelyfőváros egyik megmentője szerepelt az önvédelmi harcz nemzeti szabadságért küzdő korszakában. Illő azért, hogy férfias komolysággal, hazafias lelkesedéssel, városunkat megillető ünnepélyességgel készüljünk a városunkat megtisztelő nemzeti ünnepre! A Bem-szobor bizottmány csaknem másfél tizeden keresztül fáradozott az emlék létesítésén. Elvitázhatlan igazság, hogy csak nagy utánjárás, kitartó fáradság és a lehető kedvező körülmények ügyes felhasználása által juthatott azon eredményhez, hogy aránylag igen csekély költséggel ezt a ritka szép kivitelű érczszobrot M.-Vásárhely főterének díszére felállíthatta. Köszönet és elismerés illeti ezért az önzetlenül működő szobor-bizottságot, melyet sem a jelen nemzedék, sem az utókor soha sem vonhat meg az 1848/49-iki nagy napokban életükkel és vérükkel a haza szolgálatában állott igen tisztelt bizottsági tagoktól. Midőn tehát magunk részéről, a sajtó nevében hálás tisztelettel emlékezünk meg a t. szoborbizottságnak önzetlen és hazafias munkásságáról, egész tisztelettel kérjük feledje el, vagy szállítsa le a maga értékére azon megjegyzéseket, melyeket a sajtó csakis a leleplezési ünnepély módozataira nézve kifogásolt, s most miután az országos jellege kétségbevonathatlanul megvan az ünnepélynek, az elfogulatlan közvélemény csak tisztelettel emlékezhetik meg a lelkiismeretes munkásságról. Mi a magunk részéről csakis az ügy nemzeties szellemében szólaltunk fel. Támadást és piszkolódó személyeskedést, még a minket kíméletlenül piszkolni akarókkal szemben sem használtunk, mert fel tudtuk fogni a Bemszobor leleplezési ünnepély komoly méltóságát és nemzeties jellegét. Míg itthon egyesek ellenünk kívánták a személyes torzsalkodás szikráját éleszgetni, addig igyekeztünk a fővárosi és vidéki sajtó szívessége folytán tisztességesen és tárgyilagosan egyengetni az ünnepély megtartási módozatának kissé görönyösnek mutatkozó útját, s midőn okt. 4-én elértük összes kívánságainknak netovábbját, hazafias megelégedéssel tekinthettünk vissza a kinyert eredményre. Most már előttünk áll az ünnep; mutassuk meg, hogy akarunk és tudunk székely vendégszeretettel rendezni országos ünnepélyt és gyakorolni szívélyes vendég elfogadást! Lapunk mai számában, úgy az általunk szerkesztendő „Emléklap“ hasábjain igyekezni fogunk feltüntetni mindazon nevezetesebb mozzanatokat, melyek a nevezetes ünnepély érdekében nyilvánulnak, úgy a t. szobor bizottság, mint a hatóság, valamint a résztvevő testületek, mint egyesek részéről, az ünnepélyt, vagy a nagyközönséget érdeklő nevezetesebb mozzanatok nyilvánulásának szíves értesítését tisztelettel kérjük, mert csakis közös egyetértéssel és akarattal felelhetünk meg azon nagy czélnak, melyet — mint a helybeli sajtó egyetlen képviselője — lapunk maga eleibe kitűzött. — Még csak pár napunk van az ünnepélyig, azért minden személyes bántalmakat, vagy félreértés szülte nehezteléseket félretéve, a legodaadóbb munkássággal és ügyszeretettel készüljünk a nagy fontosságú nemzeti ünnepélyre! Szerkesztő: * XnT-A.Ö-'ST Hallod szolgám szárnyas lovam! Vágtass, repülj fel magasan, Rúgd ott fennt a fellegeket, Arany patkód vessen tüzet, Villámot villámra gyújtson, Földön, felhőn fény lobogjon, Óriás dördület hangja, A világnak hírül adja: Ünnepe van — szép dicső nap — A lengyelnek és magyarnak. Mindkettő egy testvér nemzet, Áldozott vért, kincset, könnyet A szabadság szent oltárán. A tej utig fuss meg ne állj, Hozz egy köteg csillag sugárt Koszorúnak, az öregnek A szabadság nagy hősének; Ő is itt van: hadak utján Szemlét tart fénylő táborán, Hogy majd egyszer nagy Csabával, A hun és szarmát hadakkal, Jöjjön s villámmal verje le, Kik miatt bilincsbe verve Az akarat, erős szellem Nem ragyoghat magasan fenn A szabadság szent oltárán. Köszöntsd, mondjad: nem feledtük, Lelke itt lakik közöttünk S hogy a mikor mi fiai Mind lefekszünk megpihenni, S nem lesz ki látta őt szemben, Gyújtó kanóczczal kezében, Hogy beszéljen századokig, Meddig unokák lesznek itt: Szobrot emeltünk számára A dicsőnek alakjára, S egy czélra tör két nép lelke — Áldozata együtt égve — A szabadság szent oltárán. Itt vagy édes szárnyas lovam? Hamar jártál, nagyon jól van, Hoztál sugárt, maradt ott még, — Millióknak jutna elég. — Fond meg tedd fel a fejére, Kisebbet nem érdemelne Osztralenka. Szeben, Piski A dicső nevét hirdeti. Ő az öreg már rég boldog, De nagy neve ott fenn ragyog, Azok között, kik áldoztak A nép jogért éltek, haltak A szabadság szent oltárán. Ti múltúnk nagy bajnokai. Bethlen, Thököli, Rákóczi És annyi sok szabad lelkek, Kiket a kor elfelejtett, — Nevetekre felsóhajtunk, Veletek hullt szabadságunk. Lengjetek most itt felettünk ! S nézzétek, hogy felébredtünk ! Itt voltatok, itt e helyen. Makariás ház beszéljen. Látott ez még haza atyát, Ki nem szánta áldozatát A szabadság szent oltárán. Minden magyar szivben rejtve Él nevetek feljegyezve. És bár idegen föld pora Borul ott a bujdosókra: De telketek itt van köztünk. Álmainkban ölelkezünk, Nem csak nekünk kell szabadság. Ezt óhajtja egész világ. Koronás fő, koldus, művész, iparos, katona, földész. Mi oka, hogy nem érjük el? Nem áldozunk erős hittel, A szabadság szent oltárán. Önzők, ti hatalmas nagyok! Magatoknak kívánjátok. Másnak szóval, — különben nem.... — Hisz csak igy ülhettek ott fenn______ Nézzétek, ki csak azért élt, — A kötéltől bárdtól nem félt — Karddal kézben, élve, halva, Népszabadság volt jelszava: Annak rémlik, ragyog neve, A tiétek elfelejtve. . . . Titkon rátok hull az átok. Mert soha sem áldozátok A szabadság szent oltárán. De jön egy nap mikor Isten A földön ismét megjelen, Mi emberek rég elűztek Megunván a szelidséget. Kellett nekik dörgő kény ur, Kinek szeme villámot szór, Ki hunyorít millióknak, És azok mind leborulnak. És e nap jő, elközelget, Már világosság sugárt vet, Mikor hősök lesznek ezrek És áldoznak minden népek A szabadság szent oltárán, "Porzsolt Adóm