Maros-Vidék, 1880 (10. évfolyam, 2-51. szám)
1880-04-22 / 17. szám
shies az áthelyezésre, föltéve, hogy az országgyűlés és kormány sem a nagyzás hóbortjának, sem pedig az önző érdekeknek hódolni nem akar. A pénzügyi tekintetre nézve megjegyzendő, hogy a tábla területén állami költségen sok czélszerű építkezés és berendezés történhetik ugyan, mit eddig is kár volt gazdasági szempontból meg nem tenni, ámde jelenleg a bírósági végleges szervezet, illetve a közvetlen szóbeliség elvére fektetendő perrendszer behozatala előtt elhamarkodott kísérletnél egyéb nem volna, a tábla áttételével a forgalom apadása miatt okozandó jövedelem- és keresetveszteség a kincses Kolozsvár előtt ugyan alárendelt tekintetnek mutatkozhatik, de a fejlődésképes székelyfőváros szellemi és anyagi érdekeinek fokozatos fejlesztése állami és társadalmi szempontból igényli a czélbavett merev öszpontosítás helyett jóravaló vidéki város polgárainak keresetképességét elősegíteni és ezáltal a pénz- és véráldozatokra képessé tenni, semhogy a túlságos adórendszer mellett koldusbotra juttassanak, szóval, ami Kolozsvárnak használna, az M.Vásárhelynek sem ártana. A nagylelkű kárpótlásul odaengedett VI. honvéd kerület parancsnokságnak M.-Vásárhelyre áthelyezése olyan nesze semmi, fogd meg jósféle ajánlat, mely, hogy mikor és mennyiben valósulhat, bizonyítja azon körülmény, hogy a parancsnokság részére kellő helyiségek Kolozsvárt közelebbről újabban tiz évre kibéreltetek, mely szerződés oly könnyedén föl nem bontható és igy ezen előny a tábla légbe tervezett áttétele esetén megmarad. Ne tessék tehát a kolozsvári ügyvédi kamarának sem föl-, sem lefelé port hinteni az illetők szemébe, várja be a gyökeres bírósági végszervezést, úgy igazságszolgáltatásunk szabadelvűbb átalakítását, melynek során tán az ügyvédi kar tekintélye és munkaköre is más lendületet nyerene, mely érdekben sokkal hálásabb feladat lett volna minél erélyesebben föllépni, semhogy a tábla áthelyezése iránt feliratot koczkáztatni. Vas Tamás ev. ref. lelkész elnöki megnyitóbeszéde a m.-tordamegyei tanító-testület Ny.-Szeredában 1880. márcz. 31-én tartott központi közgyűlésén. (Folyt, és vége.) Ezen nem kedvező körülmények ismeretesek önök előtt, kik csaknem mindnyájan jelen voltak tanítói testületünk megalakulásának bölcsőjénél. Egében az egész világon mindenütt ugyanaz, nem csak az összes páholyok, hanem maguk az összes szabadkőművesek is egy egységes lánczgyűrűt képeznek, melyet a felmerülő szükségletekhez és a kitűzött czélhoz képest a szövetségnek módjában van a szoros összetartás által együttes működésre fölhasználni, meg fogjuk érteni, miért képez a kőmivesség hatalmasságot, miért volt képes a múltban is oly eredményeket feltüntetni, és hogy miért merjük mi a szabadkőmivességet az emberiség egyetemes haladási tényezőjének tekinteni. A szabadkőmivesség szervezete tehát, miként mondok, fővonalaiban az egész világon mindenütt egyenlő; ilyenek azon symbolumok is, melyeket a kőmives eszméinek megértékiesitésére használ.— A szabadkőmivességben különbözőség csakis a munka külső cultus formáira, rendszerére vonatkozólag létezik. A symbolikus vagyis János rendi és a skót szabadkőmívesség, tehát úgy szervezetében, mint lényegében egy ás ugyanaz, bármenynyire eltérjen is egymástól a közigazgatás milyenségére és azon fokozatok számára nézve, melyekben a közös czélú munkák megtartatnak. Ennyit ismertetésül e dióhéjba szorított közleményben többet és sokat mondhatnék még a szabadkőmivességről, ha az olvasó közönség előtt jelen közleményem unalmassá nem válik. Most még a szabadkőmivesek működéséről elmondandó ismertetésekre bátorkodom a t. olvasó közönség türelmét és figyelmét igénybe venni. (Folytatása következik.) 64 Emlékezhetnek, hogy a bölcsőt akkor együtt állották körül a „maros-tordamegyei tankerület“ területén működő összes állami illetőleg községi és felekezeti tanítók díszes serege, sőt a tankerület területén tanítással foglalkozó egy néhány lelkész is Emlékeznek minő örömmel, s reményekkel üdvözöltük mindnyájan az újszülött csecsemőt, sőt megültük a keresztelési ünnepélyt is, magyar szokás szerint megkereszteltük, a megalkotott szent szövetséget; azonban csakhamar becsapott a szövetségbe a féltékenység szelleme épen onnan, ahonnan nem vártuk, ahonnan a szövetkezésre az első kéz nyújtva volt; előállottak a bölcselkedők a felekezeti autonómia veszélyeztetésének álomlátásával, illetékes helyről, ki lett adva a hivatalos parancs a visszavonulásra, s ezekkel a testnek egy nagy része elszakadt, külön testé alakult és mi maradtunk egy néhányan, s azok is szétszórtan a tankerület különböző, egymástó távoleső pontjain, mondjuk ki, hogy e váratlan és kedvezőtlen körülmény igen nagy mértékben megbénította működésünket, mert teljesen útját állta annak, hogy járási köröket alkothassunk s utánna álljunk a munkának teljes erővel. Pedig bátor vagyok kérdésül tenni fel, hogy minő ok, vagy e tekintetből lehet veszélyesnek vélni azon testületet, a melynek czélja : „a családi és iskolai nevelés és tanítás előmozdítására tartozó ismeretek gyarapítására, a tanítási módszer megvitatásra s a nevelés- és oktatásban helyes elvének a tanítók s a mennyire lehet a tanító és szülők közötti általános terjesztése; az iskola beléletének tökéletes kifejlesztésére tartozó iskolai rendtartás és fegyelem gyakorlását illető tanulságos értekzések tartása; a tanulási eszközök javítására, szaporítására és terjesztésére ezélzó javaslatok megalapítása; a tanterületben létező népnevelési intézetek működésének figyelemmel kisérése, s azok felvirágzásának erkölcsi s a mennyire lehet anyagi támogatás általi elősegítése; a gyermekkertek, szeretet házak, szak- és ipariskolák s egyéb közhasznú népnevelési intézetek létezésének legalább közvetett előmozdítása, a házi ipar minden lehető módon való terjesztése és fejlesztése s más ezekhez hasonló nemes és üdvös czélok! ?.. Van-e ok gyanút és féltékenységet táplálni magunkban ott, ahol ily czélok eléréséről van szó? Nem hazafmi kötelessége ily czélok megvalósítására segédkezet nyújtani, közreműködni mindenkinek, aki a nevelés nagy fontosságú ügyét felfogni és méltányolni képes és megérteni tudja a hallhatatlan Eötvös ama mély értelmű mondását: csak a polgárok minden osztályának vállvetett közreműködése által jöhet létre nemzeti műveltség. A népnek értelmi emelésében fekszik a haza egész jövője; azért, ha a polgári, egyéni kötelesség szigorú szava munkát, erőt és fáradtságot kíván tőled, sőt talán életet s a földi életnek minden örömeit, minden reményeit kívánja áldozatul, ne késsél; első és legszentebb legyen előtted a haza s annak nevelési emelkedése.“ De nem czélom a múltban történt félreértésért senkit is rekriminálni; hinni akarom, hogy a megtörtént szakadást a czélnak némelyek részéről nem kellő tiszta és helyes felfogása idézte elő a kezdet zűrzavarában Mit eléggé bizonyít azon körülmény, hogy a marosi reformált egyházmegye nagyérdemű elöljárósága belátva az egyesülés szükséges és üdvös voltát — nem késett akkor mindjárt egyházmegyei tanácsülésén határozatilg kimondani, hogy nem ellenzi felekezeti tanítóinak a marostordamegyei tankerület tanitó-testületébe való belépését, mely határozatnak örvendetes eredménye az, hogy az emlitett felekezet tanítói közül már is többen csatlakoztak hozzánk s igy nyitva áll az út a melyen lassanként átszivárogva egy erős testté tömörülhetünk. — A munkának azonban addig is folynia kell! Az egyesülést nem azért várjuk és óhajtjuk, hogy helyettünk mások dolgozzanak, hanem azért, hogy másokkal együtt dolgozzunk, hogy egyesített és vállvetett közreműködéssel törjünk a czél felé! Az ne csüggesszen, hogy most még kevesen vagyunk. A siker minden körülmények között nem függ a számtól. Kicsiny sereg is nyerhet fényes győzelmet, ha bátran és kitartással küzd. Vagy nem voltak-e kevesen azok, kik egykor gyenge erővel kiléptek a küzdtérre, hogy a keresztyénség eszméinek és elveinek diadalt szerezzenek ? Ez a világtörténelem fényesebb győzelmet nem mutathat fel, mint a minő az övék volt, mert bátorsággal és kitartással küzdöttek, és mert az, ügy, amelynek érdekében küzdöttek, akkor az emberiség legfontosabb ügye volt. Mi pedig azon ügynek szolgálunk s annak érdekében küzdünk, amely az emberiségnek ez idő szerint képezi legfontosabb ügyét. A szegény és tudatlan népet, igyekszünk felemelni, hogy össze ne csapjon felette a czivilisatió hullámzó árja; a nép értelmi fejlettségét igyekszünk fokozni, mert legalább egyfelől ebben hisszük, látjuk rejteni a jövendő biztosítékát. E fontos ügy körül felmerülő nézeteinket, eszméinket, tapasztalatainkat egymással kölcsönösen kicerélni, a helyzetünkhöz és viszonyainkhoz illő jót feldolgozni, folytonosan javítni, tisztázni és terjeszteni a nevelés terén felmerülő újabb eszméket és elveket: ez a mi feladatunk, ez a czélja összejöveteleinknek. Midőn önöket, mint e fontos czélok elérésére együttműködő munkásokat központi körünk ez első gyűlésénszívből üdvözlöm, egyszersmind a gyűlést megnyitottnak nyilvánítom. Irodalom és művészet. Uj zeneművek. Az „Apolló“ zeneműfolyóirat legújabb (april havi) száma következő tartalommal jelent meg: 1. Koronázási magyar, szorzó Palotáés János. 2. Lágy ott, polkamazurka, szeré Kiss József. 3. Fecském, fecském ... népdal, czimbalomra átírta Állaga Géza. 4. Nocturne, zongorára szerző Magurányi József. 5. Sírva jön a magyar nóta... dal, szövege Arany Jánostól, zenéje juhász Aladártól. Az Apolló előfizetési ára egész évre 6 forint, félévre 3 forint, mely az Apolló kiadóhivatalához (Budapest, vár, Verbőczi utcza 179. szám) c.ímezve küldendő be, legczélszerűebben postautalvány utján. Az Apolló ezen egyetlen hazai zenészes közlönyünk nyolc, évi fenállása alatt már is egy oly becses magyar zeneirodalmi gyűjteményt alkotott, mely úgy kiállítás mint, tartalomra nézve bármily zenegyüjtemény díszére válik olcsóságra nézve pedig vetekedik a legolcsóbb küsöödi kiadmányokkal s ezért pártolásra méltán ajánlhatjuk. H.- Vásárhelyit, 1880. ápril 21. * Lapunk mult számával küldöttük ki előfizetési fölhívásunkat a „Maros Vidék“ 1880 dik évfolyamának hátralevő részére. Köszönjük a jelentkezett új előfizetőknek is szívességét, mely által majdnem lehetővé van téve, hogy lapunk jövőre minden deficzit nélkül tarthassa fenn magát. Részünkről valóban nem fogadtunk el maecenáskodást, mert magunk terhére hordoztuk a deficzitet Az első évnegyed végeztével papir- és másnemü számláinkat teljesen kiegyenlítettük s csak a nyomdával szemben áll még fenn tartozásunk, melyet — a hátralékok szives beküldése által — igen könnyen kielégíthetnénk. Kénytelenek voltunk ezen őszinte nyilatkozat tételére, mivel részünkről nem akarunk port hinteni a világ szemébe s leplezetlenül tárjuk fel a helyzetet és az igazságot . A múlt héten 60—70 kihordott nyugtából csak 6 fizettetett ki, különböző elodázásokkal elégítvén ki némely helybén kihordónkat. A jövő hó elején remélhetőleg a mult évi és első évnegyedi hátralékok kiegyenlítést nyerhetnek. Aki megrendeli járatra, sőt reclamáltatja az újságokat, annak erkölcsi kötelessége ki is fizetni az előfizetési illetéket. Pontos előfizetőinktől bocsánatot, kérünk ilynemű felszólalásunkért, de kényszerhelyzetbe juttatott a nyomdai kiadás szükséglete, mivel a betűszedőket elodázások és ígéretek által nem lehet kielégíteni, magánjövedelmünk pedig nem képes fedezni a lapkiadási szükségletet. Ha megvonjuk a sok illetéktelen példányt, papírban és postabélyegekben már jókora megtakarítást eszközöltetünk. A kedvezmények korát lejáratjuk!... * A Csíki család megint gyászt öltött! Múlt vasárnap nagy részvéttel kísértük ki a Kálvária temetőbe Csíki Jánost, a férfi kora javában (47 év) elhunyt szerény, munkás és közbecsülésben állott férfiút, ki szerető nőt és kiskorú gyermekeket hagyott hátra. Boldogult régóta a karlsbadi gyógyvizet használta s az idén is ott kívánt üdülést szerezni, mig a véletlen a tervet kettévágta s egész váratlanul szóbta el a családfőt szerettei karjai kö-