Maros-Vidék, 1882 (12. évfolyam, 2-55. szám)
1882-05-04 / 18. szám
XII. évfolyam. 18-ik szám. Maros-Vásárhelytt, 1882. május 4. Egy háromszor hisábozott garmond sor vagy antifik térmértéke 5 kr. Bélyegdij minden béigtatás után 30 kr. Nyilttér soronként 25 kr. A hirdetés- és nyílttéri dijak előre fizetendők Maros-Tordamegye és Maros-Vásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közgazdasági, közigazgatási érdekeit képviselő szépirodalmi közlöny. Megjelenik minden csütörtökön. Szerkesztői szállás: Szent-O szörg-úr utcza 1095. szám-u. názzsal. A lap szellemi részét illető küldemények a szerkesztéséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz Ina-mentve kiirdemlők. Kiadóhiva,a fa. róm. Ixadb. kártyisluda. könyvnyoradásában. (Szent-György-utcza 1070 sz. a.) A Baruch-gyár égése és következményei. Maros-Vásárhelytt, 1882. május 2-án. A Baruch Jeremiás-czég nagy terjedelmű szeszgyár telepén mult pénteken, ápril 28-án a főépületek leégtek s ennek következtében a gyár hónapokon keresztül szünetelni kénytelen. Más rovatban részletes leírását hozzuk a borzasztó gyárégésnek, míg jelen közleményünkben a nagy gyár forgalmáról és az égés következményeiről kívánunk röviden megemlékezni. A m.-vásárhelyi Baruch-gyár az aradi Neumann-gyár után következett hazánk öszszes szeszgyárai között mindjárt második helyen s igy nem csoda, ha az összes hazai sajtó élénken foglalkozott úgy a nemrégiben történt Neumann-féle, mint a múlt héten véletlenül bekövetkezett Baruch-féle gyárégéssel. Hivatalos adatokat kerestünk, hogy biztos és hiteles számokban hozhassuk nyilvánosságra a Baruch-gyár nagy termelési képességét, mely a mult 1881-ik évben 1.141.830 szeszfokot termelt az adójkivető bizottság naplója szerint s a kincstárnak — fogyasztási adó czimen — 130.000 forintot fizetett. Ez a tekintélyes adómenynyiség feltűnő számokban igazolhatja a Baruch-gyár nagy forgalmát és jövedelmezőségét, a kincstárra nézve. A gyár leégése és szünetelése folytán míg egyfelől a kincstár fogyasztási adó bevétele tetemesen csökkent, másfelől a helyi és vidéki gazdaközönség is igen érezhető hátrányt szenved úgy gabonakészletek, mint szarvasmarha és sertés eladás, valamint munkaerő alkalmazása következtében. Sok mezőségi gazda adhatta el gabonáját, takarmányát, marháját a virágzó Baruch-czégnek, míg számos iparos és kézimunkás család kapott kereseti és élelmi forrást a Baruch-gyárban, mely egyedül két annyinál nagyobb forgalmat tüntetett fel az elmúlt évben, mint a Krafft, Keszler és Farkas-féle helybeli szeszgyárak együttvéve. A 21.900 hektoliter szesz, mely a mult évben forgalomba került a magy kir. államvasutaknak is jelentékeny forgalmat biztosított s igy a gyár égése következtében a vasúti teher-áru forgalom is lényegesen megcsappant. — A szeszárak — sőt a tejárak is — emelkedtek piaczunkon, s a moslék ára úgy felugrott, hogy sok gazda falusi legeltetésre kénytelen küldeni a lábasjószágot. A tulajdonosok jóllehet tűzkárbiztosítást kapnak, de a sok hátramaradás, üzleti megszakítás, többnemű károsodás folytán igen tetemes veszteséget szenvedtek. A marhaállomány eladására is kényszerítve vannak s igy az égés reájuk nézve nagymérvű károsodást, a helyi piaczi forgalomra pedig érezhető csökkenést okozott. Ez okból igen kívánatos, hogy a gyár mielőbb felépüljön és megkezdhesse élénk működését, mely szoros kapcsolatban áll gazdasági áruforgalmunk emelkedésével. Sincer. * I TálJa, A természet templomában. A természet templomában Fel van gyújtva már az oltár. Május reggel zengett benne, Legszebb hálaadó Zsoltár.... Minden élet újra éledt, Hála dalra gyűlt a lélek. . Szálljon hát a hála tömjén A természet istenének ! 4 Tavaszi. Végzetes kéjutazás, vagy az udvariasság áldozata. Irta: Kohányi Róbert. (Folyt.) A nők magukra hagyatva azonnal a kis madárkával, mely egy csinos kis kalitkába volt zárva enyelegni kezdtek. A kövér nő kalácsot, a leányka czukrot nyújtottak neki, sőt utóbbit a játsziság annyira tagadta, hogy kinyitva a kalitka ajtaját, a madarat kezébe vette, czirogatta, simogatta s végre forma szerint vele csókolódzni kezdett. Ebben nem lett volna semmi gáncsolni való, de a sors, mely gyakran még a Bosznyákoknál is kegyetlenebb, ez egyszer csúf játékot űzött vele, mert az alatt, míg az enyelgés a madárral folyt, künn a pályaudvaron egy pereczes és egy kéményseprő inas összeveszekedett, mi oly komikus jelenetet képezett, hogy sok komoly szem is megakadt rajta. Csoda e tehát, ha kis leánykánkban is felébredt az a kis ördög, mely az életben már oly sok rosszat okozott, — „kíváncsiság“ — s a zajra figyelmesé téve az ablakon kitekintett s a látottakra nyitva felejtette rózsás ajkait, de a mi még annál rosszabb kis kacsóját s a kanári teljes joggal, de elég udvariatlanul, szabadnak érezvén magát, egy hangos öröm füty között a a kupéból kirepült. Most a hüledezés sora a leánykán volt. Hirtelen leugrik a kocsiról s utána futott a madárnak, mely mintha csak bosszantani akarta volna a csak alig két és távolra eső perron csatornájára szállott s vele farkas szemet nézett. A közönség egy része, az utóbbi jelenet által figyelmessé téve, ide fordult, egy része sajnálkozásának, a másik a madár kiszabadulása feletti örömének adott han Igos kifejezést. Némelyek azonnal a madár kézrekeritésére segédkezőket felajánlották. A veszekedő inasok fegyverszünetet, kötve, közös aczióra szövetkeztek s a madár hajszolok seregébe állottak. Azalatt Sandala kivégezve étkezését sietve az étteremből kifelé igyekszik, egyik kezében a madárnak szánt egy darab kalácsot tartva. De mily nagy volt meglepetése, midőn az általános hajsza tárgyában az őrizetére bízott kanárit ismerte fel. Az ijedség sokszor leleményessé teszi az embert. Sandalaki kiragadva a kéményseprő inas kezébe a szurkos lajtorját, felmászik az alig 7 láb magas tetőre, mely hosszú fogsága alatt a repüléstől már egészen elszokott mintegy pihenni látszott. Sandalaki négykézláb csúszva követte a csak araszként hátrált kanárit, csalogatva azt szóval, kalácscsal, de hasztalan ; a közönség feszült figyelemmel s elfojtott lélekzettel kisérte minden mozdulatát s már-már kitörni készült örömében, amint látta, hogy Sandalaki újai csaknem érintkeznek a madárka tollaival; s midőn igy az összecsődült utasok s nem utasok között az izgatottság a tetőpontját érte el, egyszerre megszólal a vasúti állomás riadója, a csengettyű és pedig ezúttal a másodszor. (Folytatása következik.) A marosvásárhelyi „országos kórház” alapításának és fejlődésének rövid vázlata. Irta: Zarándi Knöpfler Vilmos. (Folytatás.) Az 1811. szeptember 7-én tartott erdélyi országgyűlésben a nemes ország rendjei a Kolozsvár és Maros-Vásárhely városokban felállítandó kórházak jövedelmei szaporítására elhatározták, hogy a rendőri szabályokat áthágó személyektől felveendő büntetéseknek egy harmad része a kórház számára adassék; hogy e városokon több ideig tartózkodó színészek a kórház számára is játszani tartozzanak; hogy akik külön bementi díjjal bálokat vagy más nyilvános előadásokat adnak, a jövedelem egy tized részét a kórház javára administrálják; hogy adakozások gyűjtésére a városi közönség biztosokat küldhessen ki és hogy minden év elején az eklézsiák elöljárói a szószékből ezen jótékony intézet iránt a hallgatókat segélyezésre serkentsék. Ezen országgyűlési határozatot ő felsége 1813. év junius 11-én, 1529 szám alatti királyi rescriptummal kegyelmesen helybenhagyta. A betegek élelmezését és ellátását nagyobb részt úri családok jótékonyságok útján eszközölték az első években, magokat későbben nagyobb pénzösszegek biztosítása által megváltván, a mihez járultak az 1811 től 1828-ig történt legátumok, melyeknek táblázatos kimutatása a dr. Szotyori József által 1833-ban kiadott, de már csak egyes ritka példányokban meglévő füzetben feljegyezve és jegyzőkönyveinkben örökítve vannak. Addig adakozásokból öszszegyűlt 33,638 írt 21 kr váltópénzben, az ország pénztárából pedig 1818 tól 1831-ig különböző időkben kiutaltatott 13,588 írt 12 kr és igy összesen rendelkezett volt a kórház már a harminczas években 47,226 írt 33 kr váltó vagyis 18,881 írt 13 * 1/3 kr conv. pénz felett. Legnagyobb része ezen adakozásoknak azon határozott kikötéssel lett adományozva, hogy ezen iparkodjunk! — Irta : Lénárt József. — (Folyt.) Ennélfogva, mig egy új nemzedék képződhetnék, a magyar iparnak szüksége van a gyámságra, a felügyeletre, és a határtalan iparszabadságot korlátozni kell a visszaélések és a proletarizmus meggátlása, a versenyképesség emelése végett. Nem az a fő kérdés, hogy mi módon bizonyítsa be a kezdő iparos azt, hogy csakugyan jól és versenyképes módon érti azon iparágat, melyből élni kar, melyre egy család boldogságát, neje és gyér.