Marosvidék, 1885 (15. évfolyam, 1-56. szám)

1885-01-01 / 1. szám

XIV évfolyam­ felett a közgyűlés részvétét fejezte ki s koporsó­jára egy koszorú illesztését elhatározta. A mult ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hite­lesíttetett, a jelen ülésről vezetett jegyzőkönyv hi­telesítésére Vályi Károly, Krafft Károly és Pat­­rubány Antal urak kérettek fel. A tárgysorozat rendjén a honvédelmi miniszteri leiratot a katona elhelyezési viszonyok javítása iránt Kiss József főjegyző adta elő a családi kö­rülményei miatt távol maradni kénytelen Ajtai G­yula tanácsos helyett, valamint Ajtai összes ügyda­rabjait Kiss főjegyző adta elő melyek a katonai laktanya építése kérdésére és az összes vámok no­vemberi jövedelmére vonatkoztak. Azon belügyminiszteri leiratot, mely Almási Do­mokos szeszkezelő bizottsági tag választásának meg­semmisítésére vonatkozik Oroszlán István tanács­nok adta elő, míg Kiss J. főjegyző a városi leg­több adót fizetők névjegyzékét terjesztette be az 1885 évre Végül Oroszlán I. tanácsos adta elő az özvegy Kovács Samuné kegypénzére vonatkozó ügyet, mely 250 frt végkielégítést eredményezett az évi kegydij helyett. A közgyűlésnek legérdekesebb mozzanata a pol­gármester választás kérdése volt. A közgyűlés ter­mében hangok emelkedtek a candidáló bizottság tagjainak titkos szavazattal való választására. A fő­ispán Lázár Benedek elnöklete alatt Darkó Ákos és Szabó István t.­b. tagokat bízta meg a szava­zat megejtésével. Az eredmény az lett, hogy a be­adott 43­­ szavazatból Lázár Ádám, Csiki Károly és D. Nagy János egyenként 28 szavazatot nyer­tek, Wagner J. Frigyes, Ambrus Lajos és Lag György 15 szavazatával szemben. A főispán a maga részéről dr Szilágyi Sándor, Burdács Alajos és Kovács Ferencz t. b. tagokat nevezte ki. A jelölő bizottság visszavonult, addig a tanácskozás félbeszakadt. Hosszas várakozás után a candidáló­ bizottság megjelent, s elnöklő főispán kijelentet­te, hogy egyedül Györfi Pétő­t jelölte ki a bizottság 4 szavazattal 3 ellenében, míg Biás István, Dicső János és Hámorszky István pályázók nem jelöltet­tek (Hát Lázár Benedek rendőrfőkapitány és Aj­tai Gyula első tanácsos pályázati jelentkezéseivel mi történt? Az egészen más lapra tartozik! Kény­­telenek voltak a pályázattól visszalép­ni! Valóban sikerült sakkhúzás volt arra nézve, hogy a p­ol­g­á­r­m­e­s­t­e­r választás „kinevezés“ útján legyen betöltendő. Ehez sem kell bővebb commentar.) E szerint Györfi Pető lett Marosvásárhely sz kkr. város polgármestere, kinek meghívására a fő­ispán dr Szilágyi Sándor és Petelei János bizott­sági tagokat kérte fel, ki nem­sokára a gyűlés­, teremben megjelenvén, először a polgári, azután pedig a hivatali esküt tette le. A főispán üdvözlő szavaira az új polgármester ünnepélyes fogadást tett, hogy minden erejével a város közérdekének előmozdítására fog törekedni. A polgármester fér­fias és önérzetes nyilatkozatát a közgyűlés meg­éljenezte. Végül Kovács Ferencz t. b. tag inté­zett egy meleg hangú üdvözlő beszédet az uj polgármesterhez és búcsúszavakat a lemondott polgármesterhez a t. b. nevében, s ezzel a köz­gyűlés véget ért.. (Azt a darabos jelenetet, mely a candidáló-bizottság jelölésének elnöki beterjesz­tése után játszatott le a közgyűlés fórumán, e helyen nem tartjuk ildomosnak bemutatni, ne­hogy megzavarja tárgyilagos közleményünk tisztességes folyamát.) Az új polgármester az 1885. évi január hó 1-ső napján foglalja el állomását, melynek si­kerdús viseléséhez erőt, kitartást és meleg ügy­szeretetet kívánunk. A városi közügyek menetét jövőre is élénk figyelemmel kisérjük, s a legnagyobb készséggel „fogjuk följegyezni az új polgármesternek tevé­kenységét, ha az városunk közérdekének előmoz­dításában fog nyilvánulni. Nemkidemit, nemnek. Tehát ismétlem: a nev­­és áldásaiban­­ része van a nőnek, ép úgy, mint a férfi­ak. Rész­lett V­olna az elmúlt hosszu század­ó alatt i­, h­i tudniillik teljesítették volna az ! Az emberi nemzet évezr­deken keres dl vona a meg­á­lá­ t, m­eg az wköl­i el-tb u U­­e-et é- uj földet nőiseim, s ezen vágva ne is teli regen,­d azon időt, mely a nőnemet az étel, illető 10 Czid áih -■­. Csak a jelen század hozta el. Mielőtt tárgyam kitű­zött f­jtegetéséb­a­ fogn­i, nem­ tartom fölöslegesnek röviden jelezni, hogy mi­lyen volt nálunk a nőnevelés? Megjegyzem, hogy én egyik, különben jeles író­nőnk Beniczki Irma azon nézetet: a nézőlér és ta­nítás két egymástól egészen különböző fogalom, s egyik a másik nélkül is létezhetik, nem osztom, úgy hiszem, hogy a nevelés és tanítás egy törzsnek két ága, mert lehetetlen oktatni gyermeket a nélkül, hogy a tanitó ne neveljen, s megfordítva: lehetet­len nevelni úgy, hogy egyszersmint ne oktasson a nevelő. Röviden fejezve ki: a jó nevelő oktatva ne­vel és a jó tanitó nevelve oktat. Ezt én igy tapasz­taltam, s midőn hát ez értekezésem rendén nőneve­lésről beszélek, mindig értem alatta a házi és iskolai tanítást is egész összeségében ! Ezen elv szemmel tartása mellett lássuk tehát néhány szóban a mult idők nevelési rendszerét. (Folyt köv) MARO­S­Y I D É K. A kulisszát mögül. Jó nagy „Krisztkindlit“ kapott a város újévre az új polgármester személyében! Mintha csak a régi jó időknek egy itt feledett patriarchális alakja bújt volna be abba a fényes téli kabátba, mely­ben a város első tisztviselőjének tiszteletre méltó alakja követeli magának a „respectus“-t. Valóban respectálni való egyéniség Györfi Pető, csupán­­csak megválasztatásának, jobban mondva: kineve­zési mikéntjének kérdéséhez van néhány szerény észrevételünk. Nem a személy ellen, hanem a választási eljárás ellen van és lehet kifo­gásunk. Köztudotú dolog városunkban, hogy Lázár Be­nedek rendőrfőkapitány és Ajtai Gyula elsőtaná­csos is jelentkeztek báró Bánffy Zoltán főispán ur őméltóságánál a polgármesteri állomás elnyer­­hetéséért, de a főispán cathegorice kijelelen­­tette, hogy egyiket sem fogja jelölni. Ezen enun­­ciatio után Lázár Benedek semmiképen nem volt reábírható, hogy írásban is beadja pályázatát jól­lehet a hivatalos pályázati hirdetésben fungens tisztviselőkre nézve a szóbeli jelentkezés is elégnek volt kijelentve. Lázár Ádám orsz.­gyűl. képviselő is haza­jött Budapestről a választásra, s még a pályázati határidő utolsó napján, decz. 26-án is munken­áron az írásbeli pályázatnak meg­tételét is sürgette, de L. B. még akkor is meg­maradott jelentkezése mellett, s írásbeli pályáza­tot nem is adott be, mivel nem akarta szembetenni magát a foispan »«aratóval. Ajtai Gyula azonban írásben folyamatasat is beadta, de a kik a vá­lasztás napjan délelőtt Ajtait a főispántól lelőni lattan, leolvaslattán a nom­oly, önérzetes, tetterős es munkaképes tisztviselő arczárol, hogy nagy lelkirazkolás eliiette. Meg a kulisszáknak is kulisza­­tuna uimadt, hogy mi uimi­atá reá Ajtait K­ás­óén p­a.­y­a za­t­auak visszavételére, mivel a jJauyjen L­amre vaioögfd­zaai c­sak azután jun­eteu voln­a KoiUea aut, nogyon Ajtait uiegvá­­lasztottait vomna puigaimeoternek s ennek követ­­keztevell Vágj az „UpOu" Vagy a „vo“ kellett volna, vogy „osszetemnetien állásától“ vissza.ej.jeii. ugjue, na Ajtai btyuia pályázati fo­­to taigj alatt aia Korait voiuuj aug maz­­muu, uogj ixovaeo i'ereucz, Aurdacs Alajos es Dzna^ji uunUuf tu'ak uieguyeruelok lettek volna a ,,Kiiugastalan tisztviselő*' eioleptetese emii eznzott eljalas keresztUiViteiebe, s e miatt kellett Ajtait „ő a v­e tét­len“ visszaléptetni, hogy Uyum K­eio „egyedül" lehessen jelölve a polgár­mesteri állomásra. (Lázár Benedek ellen Kovács Ferencz pláne egy lépést sem tett volna, s így a L. B. pályázati jelentkezését is le kellett venni a napirendről.) Miyen egészen más színezetű dolog lett volna, ha a főispán arra kapacitálja Lázárt és Ajtait, hogy a jelölés megejtése után lépjenek vissza, s így Lázár, Ajtai és Györfi három competens pályázó közül, egész lelkesedéssel és közakarattal válasz­tották volna meg Györfit, mint akkor is egye­düli jelöltet a­­polgármesteri székbe! Ajtai úgy is visszalépett volna Lázár előtt, Lázár pedig kötelező szavát a jelölés után való visszalépésre is úgy megtette volna, mint a­hogy a jelenté­ s­ k­e­z­é­s után nem adta be írásbeli pályázatát, így aztán legalább a külső látszat a főispán méltá­nyos candidálása mellett tüntethetett volna, míg a jelen esetben mindenki tudja, hogy jog, alkot­mány és szabad választás csak „pictus mas­cul­u­s“ a főispáni erőszakos eljárás gyakorlatánál. Még sok egyezmást mondhatnánk el a „pol­gármesteri kinevezést” megelőző válasz­tási maneuvre közszájon forgó részleteiről, de nem akarjuk tovább fűzni a kulissza­titkok rej­télyes háló­szálait, ezen kérdést mi is levesszük, s a már megejtett választás (?!?) után azon leszünk, hogy a személyeskedések kikerülésével városi közügyeinknek nyilvános szellőztetése ál­tal tegyük meg azon közügyi szolgálatot, mely lapunknak egyik kitűzött feladata. Sever. MEGYEI KÖZÜGYEK. A megyei tisztikar tisztelgése. Egyesült Marostorda vármegye tisztikara újév alkalmából 1885 január 1-én d. e. 10 órakor Dósa Elek főjegyző vezetése mellett Sándor László al­ispán üdvözletére ment, ki előtt a megyének te­vékeny, népszerű főjegyzője tolmácsolta tiszttársai nevében az uj évi szerencse kivonatokat. Sándor alispán megköszönte a tisztikar üdvözletét s kérte hogy továbbra is egész odaadással végezzék a megye közjavára a hivatali teendőket. A katonás nyílt, őszinte magatartás tiszteletre gerjesztette a tisztikart az első tisztviselő iránt, ki az igazság és méltányosság eszközeivel, puritán jellemmel és szigorú pontossággal vezeti a megyei ügyek kor­mányzását. A tisztelgés után Sándor alispán ál­lott a tisztikar élére s báró Bánffy Zoltán főispán ur őméltóságához vezette a megyei tisztikart, hol a kölcsönös üdvözletek ismét megújultak. A m. t. megyei gazd. egylet köréből. A marostordamegyei ga­dasági­ egy­let évi nagy­gyűlését 1885. január 17 én d. e. 10 órakor a me­gyeház dísztermében fogja megtartani. Tárgysorozat. 1) Elnöki megnyitó beszéd. 2) Titkári jelentés az 1884. évi működésről. 3) A számvizsgáló bizottság jelentése. 4) Pénztárnoki jelentési. 5) Javasolat az inditandó helyi érdekű lap tulaj­donossága tárgyában. 6) 1885 évi költségvetés. 7) Indítványok. a) Ravasbiz­otossághoz átirat gyümölcsfa iskola ju .ismaa tárgyában. o) Felirat a főméltóságu földmivelési miniszteri­­um­­ hoz további segely iránt stb. A maros töld a megy­ei gazd egylet igazgató választ­mányának A marosvásárhelyit lo84. decz. 24-én tar­tott aleseool. Kiadta Lokodi János, e. titkár. IRODALOM. A „Budapesti Hirlap“-ot, mely jelen­leg „ luViiioo legeit■ ijed»«* b napilapjai között első ndij t foglal el, olvas'iuk ügyeimébe legmelegebben aj.Li.ijuk. A „BUDAPESTI hiKLAP- nem purlap, P .ltja — OiVUBon­a* allei­­di «Öre. Solgálatokat nem »iva. se korma..yuan s­­.ibo, se naiparnak tenni, c­upao a koi.escg.iek es, a mi ugyanaz, az országnak. Am­i.­ álmuk e/.ez a szolgálatok ? Első sorban ab­ból, vagy uiiudeniol a mi az országon belül vagy «ívai anat. politikai, akár társad» mi, akár művé­­sz­i, u«az illdom­ányos termi­kóim­rúl: uiven, pontosan, gyussan, röviden, de mégis kimerítően és részrehajlás nélkül értesíts« közönségét. Általános érdeklődésekért a „BUDAPESTI HÍRLAP“-nak az az ötlete, hogy megnyerte a nemzeti színház és opera legkiválóbb művészeit, kik egymásután, mindegyikük egy vasár­napi tárczában mesélik el életüket, vagy csak an­nak egy egy fontosabb epizódját, mely sokszor szoros összefüggésben van színtművészetünk fejlődésével. A „BUDAPESTI HÍRLAP“ rendes írói: Csukássi József szerkesztő, b. Kaas Ivor, gróf Teleki Sándor ezredes, Rákosi Jenő, Balogh Pál, Benedek Elek, Berényi László, dr. Csapodi István, Déri Gyula, Huszár Imre, Molnár László, Rákosi Viktor, Szokolay Kornél. Rendkívüli alkalmakkor a „BUDAPESTI HÍRLAP“ rendes terjedelme, a­mely 12 oldalnyi, hol egy fél, hol egy egész inel kibővül. Állandóan közöl regényt. Na-

Next