Marosvidék, 1885 (15. évfolyam, 1-56. szám)
1885-03-26 / 14. szám
XV-IK évfolyam. 14-ik szám. Marosvásárhelytt, 1885. márcz. 26. MAROSYIDÉK. Marostordamegye és Marosvásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közigazgatási, közgazdasági érdekeit képviselő ÉS SZÉPIRODALMI KÖZLÖNY. Jbs/Légjel e ia. xrx irx d. en CSÜtörtÖkön. SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: Hajóshoz 301. számú háznál. Hirdetések díja: Egy háromszor hasábozott garm. Félévre..................3 „ — „ Negyedévre..... .1 „ 50 „) A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz bérmentve küldendők. szpr vagy annak térmértéke 5 kr. Bélyegdíj mindem beigt. után 30 . Nyilttér soronként 25 . Egyes szám ára 14 kr. Kiadóhivatal az ev. ref. főtanodai könyvnyomdában. A hird. és nyiltt. dijak előre fizetendők Előfizetési díjak: Egész évre............6 frt — kr. Előfizetési felhívás. A „Maros-Vidék“ 1885. (XV-ik) évfolyamának apri 1-juniusi évnegyedére előfizetést nyitunk. A „Maros-Vidék” eddigi programjához híven Marostordamegye és Maros-Vásárhely szab. kir. város közügyeinek kiván elsősorban szolgálatában állani, s teszi és teheti ezt függetlenül minden irányban, mivel semminemű elkötelezésben nem áll sem párt-, sem társulattal, sem pedig valamely testület, vagy netalán érdekszövetkezettel. Bátran, nyíltan és önzéstelenül kívánjuk szolgálni azt a lobogót, melynek szárnyai alatt már csaknem másfél évtizedet megfutottunk rögös szerkesztői pályánkon. A „Maros-Vidék“ előfizetési dija: Évnegyedre (ápril—jun) 1 frt 50 kr. Félévre (April — szept.) 3 „ — „ Háromnegyedévre (ápril—den.) 4 „ 50 „ Az előfizetések t. Csíki L. ur könyvkereskedésébe intézendők. Vidéki megrendeléseknél kérjük a célra pontos megjelölését. Külföldi előfizetéseknél a postai bélyegtöbblet is fizetendő. Az előfizetési illetékek szíves beküldését április 10-ikéig kérjük elintézni, hogy a nyomatandó példányok felől tudhassa kellően tájékoztatni magát lapunk kiadóhivatala. Jelszavunk a régi c.kitartással előre! M.Vásárhelyit 1885. márcz. 25. A szerkesztőség és kiadóhivatal. Az évnegyed végén. Marosvásárhelyit, 1885. márcz. 26. A mult évi választási küzdelmek, társadalmi ás egyházi bonyodalmak és egyenetlenkedések után a jelen év elég békésen köszöntött be, jóllehet a városi hatóság kebelében felmerült főbb személyi változásainak esélyei még a folyó évre is átcsapták hullámaikat. Ezeken is túl vagyunk, s jelenleg semmi nevezetesebb személyi kérdés tudtunkkal nem áll napirenden, s így egész nyugodt lélekkel szentelhetjük időnket és munkásságunkat a mindennapi élet hivatásszerű feladatának megoldására. A társadalmi élet kötelékei kezdenek lazulni a kikelet beálltával. A téli idényre beköltözött családok vonulnak a falusi gazdaság tűzhelyéhez, színtársulatunk az évnegyed végével elhagyja városunkat, s a nyilvános időtöltései sorában még csak a húsvéti fillérestélyek, tán ez, mulatságok vannak előjegyezve. Munkára fel! Hangzik mindenfelé a kikelet jelszava. A szabad természet tágas templomában, a természet örök törvényei szerint, a munka oltárai mindenfelől épülni kezdenek, s az áldozatok tömjénfüstje szabadon száll fel a mindenség urához. Munkára fel! Ez az intő jelszó serkenti munkásságra a közélet gépezetének mozgatóelemeit. Az egész országban érdeklődést keltett a budapesti országos, általános kiállítás, melynek érdekében az „Erdélyi gazdasági egylet“ által megvalósított collectiv kiállítás előre is elismerést kelt fel az intézők iránta külön kinyomtatott jegyzékben bemutatott szép siker elérésével, melynek Marostorda megyét és M.-Vásárhely városát közvetlenebbül érdeklő részét lapunk terén is bemutatjuk, míg a május 2-ikán megnyíló országos kiállításról egész külön rovatot vezetünk, melyet már a jelen évnegyed végén megnyitottunk. Az évnegyed végén teljes önérzettel tekinthetünk vissza évnegyedes működésünkre, mivel a hangoztatott közvélemény és saját legjobb meggyőződésünk szerint, a hatalmunkban állott módokkal és eszközökkel, az adott körülmények szerint mindig a lapunk homlokzatán jelzett megyei és városi közérdekeket tartottuk szem előtt, s bár sokkal opportunusabb lett volna a hatalom szárnyai alá vonulva vezetni tollunkat, de ezt nem tettük és nem tesszük jövőre sem, mert akkor a közérdek serpenyője igen hamar a magánérdek mérlege alá kerülhet, s legott veszve van a sajtó függetlensége s ezzel együtt nemes hivatásának odalesz minden zománcra s többé nem a nyilvánuló közvélemény, hanem az előnyöket biztosító érdekek polyp-karjai nyújtózkodnak feléjte, hogy a szabadsajtó magasztos institutiójának kihatóbb nyilvánulásait behálózzák. Az évnegyed végén hálás köszönetet nyilvánítunk lapunk eddigi szellemi és anyagi pártfogásáért, s azt jövőre is kérve és kiérdemelni óhajtva, igyekezni fogunk az annyi küzdelmet és rázkódást szerencsésen túlélt lapunkat — említett közérdekek szolgálatában — kitartó munkássággal és áldozatkészséggel fenntartani. Lapunk ma már újra egyetlen lapja a székely fővárosnak, s mint ilyen a legjobb igyekezettel azon lesz, hogy feladatát minél inkább megoldassa és hivatását betölthesse. Szerkesztő: “Virágvasárnapon, Virágvasárnapon nagy ünnepi menet Örömzsivaja volt Jeruzsálem felett... „Hozsánna“ hangja szállt a nép közt szerteszét, Virág áraszta el a hit nagy mesterét. Virágvasárnapon Krisztust követ a nép, Nagypénteken Krisztus a Golgothára lép. . . Csodás egy fordulat rövid pár nap alatt, „Kereszt“ után látjuk a nyílt sziklafalat. . . Virágvasárnapon a nép még ünnepel, Nagypénteken pedig elszorul a kebel, De husvét ünnepén jön a kiturulás, Kereszt és sir után lesz a feltámadás! Só. A NŐNEVELÉSRŐL. IRTA GERGELY LAJOS. (Folytatás és vége.) f) Női kézimunkák. Leányiskoláink egyik főtárgya a női munka. Gyakorlati felfogással biró, eszélyes tanító, vagy tanítónő volt az, ki az iskolába legelőbb fölvette a női munkák tanítását. A varrás, kötés, horgolás, stb. nem csak azért jó dolgok mert a leány majd az iskolából kikerülvén, maga készíti el ezen szakba vágó szükséges munkákat, s igy nem kell érettek fizetni; s nem csak azért, mert a szegénysorsunknak keresetforrással is szolgálhatnak, hanem jó dolgok azért is, mivel a nehezebb munkák után e konyed foglalkozások kellemes szórakozásul is alkalmazhatók. Ismerek igen derék előkelő nőt, ki a kötést úgy megszokta, hogy egy perczig, sem tud anélkül lenni, s neki oly kellemes elfoglaltatás, mondhatni időtöltés, hogy egyéb dolgai után önként, gépileg nyúlnak ujjai a kötőtűk után. A női munkákról kettőt akarok itt megjegyezni. Egyik ez: nagy kár, hogy e munkák a falusi leányiskoláinkban még nincsenek behozva, holott könnyen lehetne ott is alkalmazni. Ha a 6-7 éves leánykákat már szoktatnák a női munkák legkönnyebb elemeire, sokat használnának azzal, nemcsak a tulajdonképi oktatás, hanem a nevelés ügyének is. A kis leány kötése babrálásával lévén elfoglalva, az iskolán kívül nem játszanék az utcza porában, hanem primitív munkájával töltené idejét. Mint említem, a kötőtűt jó sikerrel lehetne nevelési eszközül is használni; ajándékkép adnánk azoknak a jó kis leányoknak, kik megérdemlik, először kettőt, azután ötöt, s így telnék be a Plóri versecskére: „a jó leány varr és köt, kötőtűt is kap ötöt.“ Egy alkalommal oly községben fordultam meg, hol a falusi lánykák még az utczán menve is ujjaikon forgatták a kötőtűket; akkor láttam, mily jó portéka, mily helyes nevelési eszköz lehet az a vékony kis aczéldarab. Másik megjegyezni valóm a következő. Vannak iskolák, hol a női munkák tanításával nem helyes irányban haladnak; hol túlhajtott dolgokat visznek véghez; nem az élet sok ágbogyszükségeit, hanem csakis a szépet tartják szem előtt. E hiba ismét inkább a magán neveldékben fordul elő gyakrabban. Ugyanis a varrást, kötést, horgolást csaknem mellőzve, inkább oly női munkákat tanítanak, melyeknek az életben kevesebb haszna van, ilyen például a gyöngyvarrás, a hímzés, stb. Mind szépek azok, de nem kell felednünk, hogy múlhatatlan szükség olyanokra is tanítani a leányt, amiket majd a házasszonyának kell végezni, vagy legalább is végeztetni. Például, ha a leány megismeri az abroszok, asztalkendők, változók, egyszóval a fehérneműek készítésének módját, nem kellene majd az efélékért kiadni anyi pénzt. Pedig ha a nő még egy egyszerű törlő ruha egy egyszerű surcz készítésért is máshoz folyamodik nagyon sokat fog költeni oly munkákért miket ő maga is megtehetne, vagy megtétethetne a háznál igen könnyen és a mi tőbb: olcsó árban! g) A zene törik-szabad tanítása az újabb nevelészet hamis értelmezéséből született. Nem akarom, megszólni a leányok zenetanulását, hanem csak a valódi értékére kívánnám szállítani, s az azzal történni szokott visszaélést felmutatni. Nem minden leánynak van képessége a zenére, s némely elfogult szülők a háznál és tanítók az iskolában, a képesség hiányában is a zenetanitással gyötrik a szegény te- Budapesti országos kiállítás. (1885. máj. 2—tól okt. 31-ig.) Budapest 1885. márcz. 22. Az országos kiállítás területén szakadatlan munkálkodás folyik. Az építkezések már befejezvék: az állványburkok egymásután tünedeznek és leplezetlen szépségben áll immár készen a kiállítási telep száznál több épülete. A kiállítás főbejáratát két óriási zászlóárbócz jelzi, mindegyikök 45 méternyi magasságú, valóságos torony fák, amiket a görgényi havasok fenyveseiből szállítottak nagy fáradozással ide fel a fővárosba. E bejáraton át jut a látogató ama nagy térre, mely a kiállítás főépülete, a díszes és impozáns méretű iparcsarnok előtt terül el; e térnek közepén karcsú vasoszlopokon nyugvó sátor emelkedik a zenekar számára, mellette pedig széles márványmedenczéből egy szökőkút küldi fölfelé hatalmas vízsugarát. A teret köröskörül szebbnél-szebb épületek szegélyzik: két vendéglő széles terrasse-okkal, a keleti kávéház gyönyörű két mecsettornyával, a főváros pavillonja eredeti barokkizlású tetőzetével, a