Marosvidék, 1889 (19. évfolyam, 1-53. szám)

1889-01-06 / 1. szám

XIX-ik ÉVFOLYAM.­l-ső szám. Marosvásárhelytt, 1889. január 6-án. MAROSVIDÉK, Marostordamegye és Marosvásárhely szé­kir. város társadalmi, közmivelődési, közigazgatási és közgazdasági érdekeit képviselő VEGYES TARTALMÚ HETIKÖZLÖNY, Előfizetési dijak : kiscész évre...........6 frt — kr.­­ Félévre.................3 „ — „ i Negyedévre..........1 „ 50 „ j Egyes szám ára 14 kr.­­ !*£­egjelen ra ind­ sn. -vasárnap-SZERKESZTŐI SZÁLLÁS: a Hajósköz utczában a 301. szám alatti házban. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz vérmentve küldendők. Kiadóh­ivatal az ev. ref. sírtanodal kön'­'if? indában Imreit Sándornál. Hirdetések díja:­­ Higy háromszor hasábozott garm . sor vagy annak térmértéke 5 kr !(1 .Bélyegdíj minden beigt. után 30 , Nyitfótér soronként 25 . ) A hird. és nyu­tt. dijak előre fizetendők. Előfizetési felhívás „MAROSVIDÉK“ 1889-ik évi X XIX-ik­­ évfolyamára. A „Marosvidék“ folyó év végén 18 évi pályafutását fejezi be, melyből 16 év Kerekes Sámuel szerkesztő nevé­hez fűződik, ki jövőre is, mint felelős szerkesztő, minden kitelhető módot és eszközöket felhasznál arra nézve, hogy a „Marosvidék“ úgy belső tartalom, mint külső kiállítás tekintetéből meg­felelhessen azon méltányos igények­nek, melyeket a vidék joggal támaszt­hat irodalmi vállalatokkal szemben. A hosszas tapasztalat, a közügyi mun­kásság, kitartó erő és lankadhatlan ügyszeretet azon erős kapcsok, melyek a szerkesztőségnek biztosítékot nyúj­tanak jövőre is a lap szellemi életére nézve, melyet terjedt összeköttetései — és szives munkatársainak közremű­ködése — által hova-tovább magasabb irodalmi színvonalra óhajt felemelni. Azonban a szellemi erők szövetkezete mellett, az anyagi támogatás szüksége nyomul előtérbe, melynek megvalósí­tását a nagyérdemű olvasó­közönség soraiból kérjük és várjuk. Lapunk programmja nem változik. Előfizetési feltételeink is maradnak az eddigiek. A „MAROSVIDÉK" TÁRCZÁJA. -ZK. megzavart légyott­ *) (Ariosto.) Mig a lovag készül édes támadásra Felhangzik a liget sűrű tölgye, hársa. Teri fülét nagy zaj, melytől fölijedve kénytelen — kelletlen vágyát zabolázza. Sisakjával fejét hamar újra fedve, (Vértjét meg pajzsát soha le nem tette) Lova felé szalad, magát reádobja, Baljában a kantár, dárdát emel jobbra. Ám az erdőn jönni lovag-embert látnak, Kinek arczán nyoma büszke bátorságnak. Fénylik sisak-bubján fehér forgótolla, köntössé is haszni, s ép feléjük vágtat. Szemipánt ki dúl-fúl, s egyre azt gondolja, Ha ez ilyen rosszkor erre nem jött volna, Nem szakadt vén’ félbe várva-várt nagy élve. Nézze, bosszús szemmel véges-végig mérve. Hogy az közelebb ér: „Hol a kardod ? vedd ki!“ S azt hiszi, könnyű lesz nyergéből kivetni. *) Ariosto világhírű eposát, az „Őrjöngő Loránk‘­­ot Dr. Radó Antal a kiváló műfordító tudvalevőleg magyarra fordítja. E remekműből e helyütt mi is bemutatunk egy érdekes részt, melynek megértésére vak annyit, hogy Saeri­pánt a szerecsen király épen át akarja ölelni imádottját, Angyelikat, a midőn az itt leírt jelenet megzavarja. Szerk. De amaz „lesz isten, neki méltó párja. Nincs köztük különbség, bárha egy csipetnyi.“ Fenyegető szavát végig dehogy várja. Sarkantyúzza lovát, kezében a dárda, Sacripán is fordul, mint vihar, komoran így a két hős fejjel egymás felé rohan. Bikák, oroszlánok, ha neki vadulnak — Bősz dühre e kettőt felül ők se múlják. Támadásuk, harczuk olyan ádáz oly vad, Csuda, hogy pajzsaik’ nyomban át nem fúrják. Megrendül a völgy s hegy — sohse láttál olyat; Vélnéd, kopár bérezek, hogy összeomolnak! Be jó, hogy oly erős, olyan vastag vértjük — Különben, biz isten, oda volna éltük. Nem hiába volt a két ló iramlása, Mint két öklelős bakk ütődnek egymásra. Cserkesz vitéz lova legott végsőt horkan — Haj, pedig, a­mig élt, nem akadt sok mássa. Amaz is ledobban, de nem, mint ez, holtan, Érzi a sarkantyút s nem marad a porban Csak a szerecsené feküdt végig nyúlva, Szegény gazdájára nehezülvén súlya. Ám az ismeretlen, ki nyergébe maradt, Látva ellenségét paripája alatt, Megelégli sorsát e viadaluknak, S el nem kezdve újra, menten tovahalad, S a hol nyik­át látja az erdei útnak, Kantár — megeresztve arra­felé futtat, S mire a szerecsen kijön a ló alól, ő már egy mérföldet, többet is lovagol. Dr. Radó Antal: A „Városvidék“ pisisszá:: illetéke: Egész évre................. . . . . 6frt—kr. Félévre.........................................3 írt — kr. Évnegyedre..............................1 frt 50 kr. Külföldi példányoknál a postabélyeg díj­többlet fizetendő. Az előfizetési pénzek Csiki Lajos könyv­­kereskedésébe, vagy a „Marosvidék“ kiadóhi­vatalába küldendők. Marosvásárhelytt, 1888. decz. 22. A szerkesztőség és kiadóhivatal. Uj év, új élet! Az öreg év utolsó napja az emlékeké, a reminiscentiáké; az uj év első napja a jövőd, a reménységé. Abban leszámoltunk a múlttal, emebben pedig belejövünk a jövőbe. Öregedtünk abban, de a tapasztalatok és okulások kincsét át­visszük az uj esztendőbe. És ebben egyforma sorsa van az egyén­nek és az államnak, egyforma a majoros embernek és a társadalomnak. Öregebb minden ember s idősebb lett a magyar állam, a magyar alkotmány és a ma­gyar társadalom. Azt mondják, hogy az idővel nő a tekin­tély is, ha ez igaz, úgy nőtt Magyarország tekintélye, és ha a meddő politikai vitatko­zásoktól most eltekintünk, be is kell valla­nunk, hogy a lefolyt év után a magyar állam­eszme megszilárdulása, a magyar nemzet kulturális haladása és pénzügyi calamitásai tekintetében határozott javulást constatálha­­tunk s a nemzet az új esztendőbe duzzadt erővel s a jó remények sergével vonul be. A politika szünetel ma s a politikai fak­torok ténykedését bírálat tárgyává tenni ez­úttal nem kíséreljük meg ; csupán a magyar társadalomhoz fordulunk, a­melynek annyi jó tulajdona mellett annyi hibát vetettek már szemére. Azt mondják, a magyar társadalomban a particularismus, az osztályok uralma kapott lábra, de én határozottan merem állítani, hogy a társadalmat különböző rétegekre épen azok szeldelik, a­kik állítólagos hibáit akarják or­­vosolgatni s e hibákat nem az összes társa­dalomnak, hanem csak egyes osztályainak nyakába várják. Meg­volt e például magában a társadalom­ban az, hogy gazdag és nem gazdag között olyan különbségek lettek volna ezelőtt, mint most, ki bárt látta-e azelőtt egy párt, magát a gazdagot, a saját tönkrejutásáért s a másik párt a zsidóságot ugyanazért, szembe állí­­tották-e azelőtt a városi polgárságot a vidéki birtokossággal ? Bizonyára nem. Ezt mind azok tették, a­kik a társadalmi reformerek pálmájáért törekedtek s oly elvá­lasztó eszméket hintettek a magyar társada­lomba, a melyek azelőtt nem éltek abban s a melyek csak azóta vertek gyökeret benne. Ma már igen is meg van a társadalomban nagyon sok helyen az osztály-különbség, a kaszt-rendszer s ha valaha megszűnik e káros állapot, maga a társadalom fogja azt magától követni. Boldog uj évet. (Karczolat). Felviradt az uj esztendő napja, vagy ha úgy tetszik, beköszöntött az uj év; vén Sylvester apó elhozza a haldokló esztendő helyett apró csecsemőjét a jövendő uj évnek, mely alig k élt még eddig pár órát, de nemsokára, hamar, nagyon hamar izmossá fog nőni, s alig vesszük észre, már­ megvénült s el­vándorolt oda, a­hova a többi, az emlékezet, a múlt lomtárába, — Íme a szólamok, melyek kö­zül válogathatunk tetszésünk szerint, szem előtt, tartva azt, hogy egyik olyan régi, mint a másik s kopott helyett csak kopottabbra akadhatunk. De hát mindegy úgy is, válasszuk akármelyiket, tény az, hogy vénültünk ismét egy évvel, vagyis 12 hónappal, a mi tudósok nagyszerű kiszámí­tása szerint 365 napot teszen, naponként egyre­­másra 24 órát számítván. S ebben meg kell nyu­godnunk annál is inkább, mert nem tehetünk róla. Kívánjunk egymásnak boldog új évet, ez csak jó szívünkről tesz tanúságot s nem árthat legalább, ha már úgy sem használ. De ha komolyan akar­juk venni kíváncsiságunkat, szeressük egymást, mint önmagunkat az írás szavai szerint, s akkor boldog lesz az uj esztendőnk. A mai nap pedig legyen a házmesterek, hordá­rok, pinczérek, levélhordók és szolgák örömnapja. Folyjon a borravaló, a­hogy tud, s a­hogy eről­tetik. Ne legyen­ kíméletes senki a saját zsebe iránt, amennyire­ csak a jóvolta megengedi. Ez emberek napja a mai. „Boldog új évet“ rebegi a

Next