Marosvidék, 1892 (22. évfolyam, 11-33. szám)
1892-03-06 / 11. szám
büntető ügyekben felmerült díjak ellenben az ügyvéd peren kívüli kérése az első fokon eljárt büntető bíróság által a fél meghallgatása után megállapítandók saját fele irányában. Megállapított vagy a féllel kiegyezett ügyvédi díjak kereset útján való érvényesítése tekintetében a trzs. illetékességi szabályai irányadók. Indokok: Az 1874. évi 34. t.-cz. 58. §. szerint az ügyvéd díjait, a mennyiben azok a perben a prts. 252. §. értelmében még megállapítva nem lettek, peres ügyekben a perbíróság előtt, más ügyekben pedig az ügyvéd személyes bírósága előtt kereset útján érvényesítheti. Tekintve, hogy a prtsnak idézett 252. §-a értelmében az ügyvédi díjak a perben a véghatározat hozatala alkalmával hivatalból megállapítandók, de a prts intézkedést arra nézve nem tartalmaz, hogy az ügyvédi díjak a véghatározatot megelőzőleg vagy később, avagy hogy nem peres ügyben felmerült ügyvédi díjak általában hivatalból vagy az ügyvéd egyszerű kérésére megállapíthatók lennének; tekintve, hogy e szerint az 1874. évi 34. t.-cz. 58. §-a akkor, amidőn a prts. 252. §-a értelmében való megállapításra hivatkozik, ez alatt kifejezetten csak az ügyvédi díjaknak a véghatározatban való hivatalbóli megállapítását érti és amidőn kimondja azt, hogy ennek hiányában az ügyvédi díjak kereset útján és pedig peres ügyekben az illetékes perbíróságnál, más ügyekben az ügyvéd személyes bíróságánál, tehát a képviselőnek, mint ügyvédnek személyes bíróságánál érvényesíthetők, ezáltal az érvényesítés módjára nézve kifejezetten a perutat jelöli meg s a perbíróságot illetőleg ügybírósági hatáskört állít fel s már ennélfogva is kizártnak tekintendő az, hogy az ügyvéd díjait előzetesen megállapittathassa s ezáltal az ügybíróság illetékességét mellőzhesse Tekintve, hogy az általános jogelvek szerint is, valamely köztörvényi követelés csak per útján érvényesíthető s hogy ettől eltérőleg, habár csak előzetes lépésképen, valamely kiváltságos eljárás engedtessék, csak erre vonatkozó különös rendelkezés mellett lehetséges; tekintve, hogy az ügyvédi díjaknak a per útján való érvényesítést megelőző bírói megállapítására nézve köztörvényi ügyekben való képviseletnél kivételes intézkedés csak a trts. 252. §. értelmében való megállapitás esetében, tehát csak köztörvényi perekben való képviselet esetében s ennek rendjén is csak a perbeli véghatározat alkalmával való hivatalbóli megállapitás esetében áll fenn, ezen intézkedés pedig mint kivételes, szorosan magyarázandó s más esetre, mint amelyre a törvény által szorítva van, ki nem terjeszthető; ezeknélfogva polgári peres ügyekben, ha ily megállapítás a perbeli véghatározatban nem foglaltatik, vagy ha a képviselet bármely okból a véghatározat hozatala előtt megszűnt, nem peres ügyekben, ahol ily megállapításnak nincs is helye egyáltalában, a kir. ítélőtábla az 1874. évi 34. t.-cz. 56. § a által kizártnak tekinti azt, hogy az ügyvéd díjainak megállapítását egyszerű kérvénynyel szorgalmazhassa, hanem ily esetekben is csak persz, hogy híre terjedt annak, hogy a pénztárnok megjelenik az ülésen, már pedig ez igen alkalmatlan egy ember, folyton „tagságdíj“-, „adomány“-, „aláírásbo” jár az esze. Szerencsére nem jött el s így a rend némileg helyre állott. Nem jött el, mert éjjel-nappal várja a megyéből visszaérkező gyűjtőíveket, hogy a pénzzel rögtön futhasson — a hazai takarékba. Azt állítja, hogy a gyűjtőívek mind vissza érkeznek e hóban s velük sok, igen sok pénz útján érvényesítheti és pedig peres ügyekben az illetékes perbíróságnál, más ügyekben pedig az ügyvédnek, mint ilyennek személyes biróságánál; ha azonban a perbeli díjak meg lettek állapítva, vagy ha az ügyvéd díjaira nézve a féllel kiegyezett, ez esetekre az ügyvédi rendtartás nem is intézkedvén, ezek érvényesítése tekintetében a trts. illetékességi szabályai állanak fenn. Tekintve végül, hogy az ügyvédi rendtartás 58. §-a kifejezetten oly peres ügyekről szól, amelyekben a prts. 252. §. alkalmazható, ezeknélfogva a büntető ügyekben felmerült ügyvédi díjakra kiterjeszthetőnek nem találtatott s ezek tekintetében a marosvásárhelyi kir. ítélőtábla területén érvényben lévőknek tekintendők az osztr. büntető perrendtartásnak a bűnvádi eljárási szabályok által is fenntartott vonatkozó intézkedései, melyek szerint az ügyvédi díjak az első fokon eljárt büntető bíróság által az ügyvéd kérésére, a fél meghallgatása mellett megállapítandók. * A csengettyű csilingelt. Az elnök elkezdett felolvasásokat tartani, — de milyeneket. Üdvözlő, bátorító levelek érkeztek Szentiványi Kálmán, Illyés Albert, Lénárt Józseftől. . . S milyen szépen fejtegetik körünk czéljait, létjogosultságát. . Az arczok rendre kipirultak, a szemek villogni kezdtek. — Hogyan? — Ez a mi körünk?! Most Nagy Dezsőn van a sor. Szaval, majd felolvas vagy megfordítva, mert ő felolvasásait könyvnélkül szokta elmondani, szavalásait pedig olvasni. Ez a fiú pártoló tag, mert szilágymegyei, bár állítása szerint ő marostordamegyeinek érzi magát, mert nagynénje több levelet kapott onnét. Engelmann Izidor egy érzékenye történetet olvas fel. Szereplők: ifjú leány, ifjú úr és halál. Mindenki elkomorodik. Az életnek sok baja van. A légben mintha láthatlan zálogczédulák, szabókontók suhognának. — itt mindjárt sirás lesz ! Nem a. Engelmann ezt nem akarja. Az érzékeny helyeket halkan mondja, minél szomorúbbá válik a historia, annál halkabban, — már csak ajkai mozgását látjuk és akkor az elnök csenget, vége van ! Zilárd S. Dénes. Márczius 15. Régi óhaj ment teljesedésbe akkor, midőn Dr. Bernády György összehívására mintegy 60 tekintélyes polgára városunknak a f. év február utolsó napjaiban tartott szervezkedő gyűlésen kimondotta, miszerint a márczius 15-iki események évenkénti megünneplésére állandó bizottságot alakít. A nyomban megalakult nagy bizottság egy szűkebb körű állandó választmányt küldött ki a teendők végzésére. A tisztikar a következőleg alakult: Elnök : Dr. Bernády György. Alelnökök: Dömötör János, Dabóczi Mihály, Kiss Károly. Jegyzők: László Gyula, Szentgyörgyi Dénes, Bartha György. Pénztárnok: Petrás Géza. A választmány 30 tagból áll, kiknek nevei a következők: Ajtai Gyula, Andrássi Imre, Bányai Lajos, Bedőházi János, Csíki Gergely, Deák Lajos, Fischer Herman, Geréb Béla, Guláth György, Györffy Pető, Imreh Sándor, Kerekes Sámuel, Kiss János asztalos, Kováts Ferenc, Lázár Benedek, Lengyel Kristóf, ifj. Hegyesfalvi László, D. Nagy János, Oroszlán István, Pallós Albert, Pálfy Mihály, Petri Zsigmond, Popovics Gyula, Sokét Károly, Szekeres Elek, Tordai József, Vass Tamás, Váradi Márton, Ybla Károly, Weisz Vilmos. A választmány már meg is kezdette működését s a nagy bizottságba beválasztott 400 taghoz a következő értesítést küldötte ki: Tisztelt Polgártárs! Az 1848- 49. eseményeinek vívmányait városunknak, mely a nagy napok emlékeképen a dicső hadvezér szobrát birja örökül, mindenkor nagyobb lelkesedéssel kell megünnepelnie, mint hazánk bármely más községének. Nekünk — naponként látva az óriási érerszobor tekintélyes alakját — perczig sem szabad feledni, hogy a nagy, országrendítő események legnevezetesebb napjának, márczius idussának évfordulóján szent kötelességünk megjelenni e szobor előtt s elmondva hazafias imáinkat, kérnünk kell szeretett hazánkra a Mindenható áldását. Hogy a hazafias érzület e legszebb nyilvánulása a szent napnak megfelelő ünnepségekkel legyen összekötve mindig s annak lefolyása terv szerint előkészítve, a kellő rendszeresség által egyszerűségében is méltóságteljes legyen, egy állandó bizottság szerveztetek a város nemesen és hazafiasan érző polgáraiból, melynek tagjává a Tisztelt Polgártárs is megválasztatott. Mit midőn kész örömmel hozunk tudomására, egyúttal értesítjük, miszerint a mindenkori rendezés költségei fedezésére a szervezkedő gyűlés évenként február hó végéig fizetendő 50 kvban állapodott meg. Az így begyűlt összeg esetleg fennmaradó része évenként „Kossuth Lajos alapítvány“ czímen fog a városunkban építendő „Menház“ javára tőkésittetni! Teljes bajommal az iránt, hogy a tisztelt Polgártárs e tagságot elfogadja, vagyunk Maros-Vásárhelytt, 1892. évi február hó 29-én, a „Márczius 15-iki állandó bizottság“ nevében hazafias tisztelettel: Dr. Bernády György s. k. Szentgyörgyi Dénes s. k. elnök, jegyző. Megjegyzés : A tagsági kötelezettség megszűnik, ha valaki arról az év utolsó napjáig írásban lemond. Amint az értesítésből látszik, a bizottság 50 kv évi díjat állapított meg s a jövedelem az ünnepély rendezésére fordíttatik. Az esetleg fennmaradó összeg Geréb Béla polgármester indítványára „Kossuth alapítvány“ czimen fog a „Menház“ javára tőkésittetni. Sz. D. Hubay Jenő hangversenye. Hubay Jenő cs. és kir. kamarai hegedűművész hazánkfia, Bodó Alajos zongoraművész közreműködésével, f. hó 30-án, szerdán, a „Transsylvánia“ dísztermében tartandó hangverseny programmja: 1. Az ördög sonátája, szerző G: Tartini. Ezen zenedarab a XVIII. századból való. Magyarázat: Tartini a XVIII-ik században élt és híres olasz hegedűművész volt, ki gyönyörű hegedűjátékával az egész világot elragadta. Egyik éjjel — így mondja el önéletleirásában — megjelent szobájában az ördög, kezébe vette a hegedűt és egy sonátát játszott el neki, melyet álmélkodva hallgatott végig. Reggel aztán lekottázta e darabot és így keletkezett az „ördög sonátája.“ — Előadják : Hubay Jenő és Bodó Alajos. 2. aj „Románcz“, Svendsen; bj „Zephir“, a „ Virágrege“ cyklusból, Hubaytól, előadja Hubay J. 3. aj „Resignáczio“ Bodótól; bj „Scherzo“ Mendelssohntól ; ej „Polonaise“ Paderevskytől; előadja zongorán Bodó Alajos. 4. aj „Bölcsődal“ Rebertől; bj „Csárdajelenetek“ Hubaytól; előadja Hubay Jenő. 5. a)„Berceuse“ Griertől; b) Valse-burlesque Bodótól; ej Magyar ábránd Zimaytól; előadja Bodó Alajos. 6. Fényes hegedűváltozatok a „komám asszony“ dallama felett; szerző és előadja Hubay Jenő. Kezdete este 7 és fél órakor. — Helyárak: I. rendű ülőhely 2 forint, II. rendű ülőhely 1.50. Erkély I. sor 1.50, II. sor 1 frt. Állóhely 80 kr. Karzat 60 kr. Deákjegy 30 kr. — Jegyek előre válthatók Reichardsperg József könyv-, zenemű- és papirkereskedésében, főtér. A húshagyókétél mulatság. A marosvásárhelyi jótékony nőegylet és árvaház pénztárai javára a Transsilvánia dísztermében márczius hó 1-énhúshagyókedden megtartott koszorúestély igen szépen sikerült. Intelligens, nagyszámú közönség töltötte meg szorongásig a nagytermet. A katonai tisztikar is igen szép számmal volt képviselve. A négyeseket 100 párnál is többen járták. A jó kedvnek csak a hajnal vetett véget. Ez est már azért is élvezetesnek ígérkezett mivel városunk úri köreiből mintegy 30 serdülő leány virágokat személyesítve, jelmezben öltözködötten, élő virágképletet (tableaux) képeztek két változatban is, görögtűzfénynyel világítva. Másfelől pedig szórakoztató is volt e koszoruestély, mert kis angyalka kacsóikkal a jelmezes kisasszonykák szerencsekosarakkal futkosták be a termet, azokban sokféle csecsebecséket tartalmazó nyerő tárgyakat rejtve s a kiváncsi ifjúságnak s a szórakozni vágyó közönségnek kedvesen csengő nyájas szavak kíséretében amúgy oszták szerteszét. Csaknem mindenkinek jutott egy-egy ilyen emlék-tárgyacska, valamint egy-egy csinos tánctrend is, melyek hű emlékét tüntetendik fel ez estnek még huzamos idők múltával is, — sok valószínűség szerint — főleg az érdekelt felek között. . . A virágképletekben részt vett kisasszonyok nevei a következők: Kinizsi Mariska (rózsa),Imreh Ella (csipkerózsa), Páll Irén (pipacs virág), Páll Erzsi (búzavirág), Csiszár Annuska (rózsa), Csíki Jolán (vadrózsa), Csíki Janka (nefelejcs), Grün Olga (borostyán), Csató Giza (vadrózsa), Bartha Lujza (rózsa), Izmáéi Erzsi (almavirág), Izmáéi Amália (borostyán), Kamner Ida (szegfű), Baranyai Katinka (élénk vörös mákvirág), Buzsik Adél (szegfű), Duducz Irma (pellargonia), Tischler Mari (jáczint), Petelei Erzsi (rózsa), Fekete Hermin (ibolya), Fekete Margit (ibolya) és Reichardsperg Mariska(borostyán). A könyvnyomdászok koszoruestélye. A „Marosvásárhelyi könyvnyomdászok jótékonysági köre“ által f. hó 1-én rendezett koszorúestélyén nem nagy, de a polgári elemnek válogatott osztálya vett részt. Most is ott képzeljük magunkat azok között a mosolygó szép leánykák között; látjuk azokat a vidám kedves arczokat, azokat a ragyogó szép szemeket, melyekből egy pár jobban megver, mint az égnek minden ragyogó csillaga. Még mindig rózsaszínben látjuk az egész világot; halljuk, mint cseng füleinkbe a zene; elfeledünk mindent, hiszen egy szép álom ez az élet és mi most is álmodunk szépet, édeset... Beszéljünk valamit az estélyről? A terem nagyon találóan volt díszítve. Legelői a magyar korona, alatta a Felséges uralkodó pár nemzeti lobogókkal, gublántokkal körülvéve, két oldalt nyomdász jelvényekből két csillag, másfelől a nyomdász czimer és az öreg Gutenberg a nyomdász művészet feltalálója, nemzeti lobogók, koszorúk között. A falakon nemzeti szín lámpák égtek s bár merre tekintettünk, mindenütt örökzöld, mindenütt rózsa nyílott. A legszebb koszorú azonban a terem közepén volt; abban nyílt a legtöbb szép virág, a legszebb rózsabimbó."