Marosvidék, 1893 (23. évfolyam, 1-60. szám)

1893-01-01 / 1. szám

Marostordamegye és Marosvásárhely sz. kir. város társadalmi, közmivelődési, közigazgatási és közgazdasági érdekeit képviselő VEGYES TARTALMÚ HETIKÖZLÖNY, 1908. Elöfizetési díjak : Egéda évre............0 írt — Félévre...............3 . — Negyedévre..........1­9­80 Egyes szám ara II kr. kr. Írd­­égt­elen rr m­inden vasarnap. SZERKESZTOI SZALI.Á8: a Hajós utczában a 9. szám alatti házban. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, pénzküldemények a kiadóhivatalhoz vérmentve küldendők. Kiadóhivatal az ev. ref. fotanodai k«r»T vn?­»»dóban Imreit Sándornál. Hirdetések dija : Jffigy háromszor hasabozott garm sor vagy annak térmértéke 5 kr -Bélyegdij minden be­gt. után 80 . .Nyikttór soronként 25 . A hird. és nyiltt. dijak előre fizetendők Előfizetési felhívás „MARO­SV­IDE­K“ 1893. évi (XXIII.) évfolyamára. A „Marosvidék“ 1893. évi XXIII. év­folyamára tisztelettel közreadjuk elő­fizetési felhívásunkat. Lapunk prog­­rammja marad a régi, a mennyiben Marostordavármegye és M.-Vásárhely szab. kir. város közérdekében óhaj­tunk a sajtó útján lehető szolgálatot tenni, minden elkötelezéstől menten és hatalmi befolyástól szabadon. Meg­győződéseinket nem rendeljük alá semminemű külső érdekeknek s arra irányul fő törekvésünk, hogy a sza­badszó, a szabadsajtó törvényeinek ke­retében, kifejezésére találhasson la­punk hasábjain. Politikával nem foglalkozunk, de­­ a társadalmi kérdések megvitatása elől nem zárjuk el lapunk hasábjait. Munkatársaink folytonosan szapo­rodnak, mely előnyös körülmény csak fokozni tudja a szerkesztőség odaadó igyekezetét, hogy a tisztelt olvasó közönségnek minél változatosabb és közérdekűbb közleményekkel szolgál­hasson. — A szerkesztőség kipróbált munkaképessége és lankadhatlan ki­tartása elég biztosíték lehet jövőre is a lapunk életrevalósága mellett. JelölTPilk marad a régi, kitartással előre. A „Marosvidék“ tárczája. Újév. Újév nevébe burkolódzva, Haladt előre az idő. Újév a szivnek vágyait fokozza, S ki tudja, végzetül mi jő ? Titokzatos kép van lefedve, Felette trónt ül a remény. Csakhogy ne vonjon gyászfátyolt nevedre Sok rombadőlt szent érzemény ! Újév, njitsd meg nemzetünknek, Egy jobb jövőt hivő hitét! Biztass, hogy bár az évek sírba tűnnek, Remény-várunk’ kibővitéd. Reményeinknek sziklavára, Fenn áll egy ezredéven át. . . Több ezredévnek, drága fénysugára, Ragyogja be e szép hazát! Anonimal. A. N.-hoz. Bár a sors elszakit Oh szép hölgy! tetőled, Lelkemet s szivemet Dúlják a fájdalmak: Olyan forró lángok Gyulnak fel bensőmben, úgy epedek mégis, Jó lányka — utánad. Élve üldöz, miként Vadat, a sors engem. Elfeledsz és mégis Te érted ég keblem. László Zsigmond. Előfizetési díjak: Egész évre. . 6 frt (12 korona). Félévre ... 3 frt (6 korona). Évnegyedre 1 frt 50 fr (3 korona). Az előfizetési pénzek Temesvári M. könyvkereskedésébe vagy a „Marosvi­dék“ kiadóhivatalába küldendők. Maros-Vásárhelyit, 1892. decz. 10. A szerkesztőség és kiadóhivatal. Boldog újévet kívánunk! Boldog újévet kívánunk tisztelt olvasóinknak az 1893-ik év alkalmából! A haladó idő gyors egymásutánnal röpíti az éveket a múlt tengerébe, mig a jelen csak át­hidalás a jövőre, mely nem szünik meg a kecseg­tető reményt állitni ki az idősorompójába, mely biztatólag int: tovább, tovább! Mult, jelen és jövő. . . Az eltöltött időnek visszagondolása, a jelen­nek mérlegelése és a jövendő fürkészése mennyi gondolatot támaszthat ó­ év estéjén és újév reggelén a gondolkozó agyban, hány szivnek lassitja vagy gyorsítja lüktetését mennyi romhalmazt mutat­hat fel a szérdult fonógyárakból s mennyi csábító színjátékot varázsolhat elő a jövendő kaleidoszkóp képein ? ! Az újév küszöbén ezer, meg ezerféle gondo­lat tarthatja megszállva képzelődésünket. A hit ereje, a remény biztatása szép szik­ekkel fest­heti a jövőt, míg a sötét világnéz­et, gyászfá­­tyolt láthat kiterítve az újesztendő időszakán. Hadd jöjjön a minek jőni kell! Csak az Isten­ben való hit, az emberi szeretet törvénye ne­m !Újra itt az újesztendő. . Újra itt az újesztendő, Újra zengek régi dalt, Bár a hit s remény szivemből, Már örökre, rég kihalt. . Hittem egykor szép szavadnak, Biztatott a hit s remény, Képzetemben itt a füldön, Már a mennyet hirdetem. Évre év jött és hitemre, A csalódás szállt csupán. . Tört reménynyel mért szaladnék, Tünde délibáb után? ! Tört reményem éjjelében, Csak egy csillag vezetett, Mind a sírig elkísér e Fény csillag, a „szeretet“ Újra itt az új esztendő, Újra itt a régi dal. . Láng szerelmem él örökre, Mig szivem végkép kihal! Dr. Kelen.­ ­ Apróságok Lukács Béláról. 1886-ban lett Lukács Béla, a mostani kereske­delemügyi miniszter,, a m. kir. államvasutak el­­nökévé kinevezve. Hideg borzalom futotta át a hivatalokat. A vas­­miniszter csak szigorú, erélyes férfiút helyezhetett a nagy vasúthálózat élére, azt mindannyian tud­tuk és habár soknak nem volt oka a szigortól félnie, némi aggodalom mégis bántotta e sorok íróját is. És az új elnök alig foglalva el állását, új szel­lem szállott az organizációba. A vér erősebben kezdett lüktetni: a nagy testület mintegy varázs­ütésre, teljesen átalakult. 4. rengeteg sok aktán ott volt látható az új elnök kezeírása. Direktívákat, utasításokat adott; véleményét egy-két rövid szóban írta az aktákra. Még a gyorsan dolgozó, régi, avatott tisztviselők is önként kérdezték: hogy győzheti az új elnök ezt a sok munkát? Mert óriási munkabírással lehetett csak úgy dol­gozni, a­mint Lukács B. dolgozott. Mindent látott, mindent olvasott, figyelme mindenre kiterjedt. Egy alkalommal e sorok íróját hivatta magához. Megrendültem. Mi lesz most velem? Ha ezzel az emberrel szembe állok, megállom-e helyemet ? És Lukács Béla, a­mint beléptem hozzá, oly rendkívüli szívességgel fogadott, melyet soha éle­temben nem fogok elfeledni. Előadtam mondan­dóimat. Végighallgatott, megadta röviden az uta­sítást olyan alakban és oly kiváló szakértelemmel, hogy midőn már szobámban voltam, még mindig azon tűnődtem, honnan vette ez a férfiú azt a bámulatos tájékozottságot az én szakmámban? És ettől a percztől fogva hivathatott engem az elnök, bátran, sőt örömest jelentem meg előtte, mert a vaselnökben egy kiváló képzettségű, rend­kívüli finom modorú férfiút tanultam ismerni. Pedig Lukács Bélának nagy feladat jutott osz­tályrészül. Hivatalát elfoglalva, teljesen új szer­vezet lépett életbe és, hogy ez az átalakulás ily­­ nagy testületnél a legkisebb megrázkódtatás nélkül szenvedjenek hajótörést az élettengeren, akkor lehet elég lelki erőnk átküzdeni az életösvényen az 1893-ik évben is. Vajha az új esztendő hozhatna boldogságot drága hazánkra lehetne üdvöt árasztó a hazá­ban élő és a hazát szerető honpolgárokra nézve! A hit és remény szövetneket gyújtjuk fel az újév küszöbén s ezzel haladunk tovább és to­vább, mig a gondviselés napokat rendel számunkra. Az 1893. év beköszöntése alkalmából, boldog újévet kívánunk tisztelt olvasó közönségünknek! Szerkesztő. A második műegyetem érdekében A Maros-Vásárhelyen felállítandó második mű­egyetem érdekében, Budapestről 1892. decz. 27-iki kelettel, előkelő állású férfiútól, gyakorlott tollal írva, a következő levelet vettük : Kedves Szerkesztő barátom! A marosvásárhelyi, kereskedelmi és iparkamara csak rövid ideje áll fenn, de c­éltudatos törekvé­sével, komoly munkálkodásával már­is magára vonta az ország kereskedelmi és iparos közönsé­gének figyelmét.­­ Legújabb határozatával pedig, mely szerint fel-­­ terjesztést intéz a kereskedelmi miniszterhez, egy második műegyetem felállítása iránt, oly fényes jelét adj­a hivatottságának és körültekintésének, mely méltán megérdemli a hazai sajtónak is leg­melegebb érdeklődését és támogatását. És mit tapasztalunk? Ne vedd rész néven e szemrehányást kedves­­ barátom, mert ez téged is, a te lapodat is illeti; vártam, hogy elsősorban lapod, mint M.­Vásárhely legrégibb lapja, fog ez életrevaló, fontos kérdéssel foglalkozni. Vártam, hogy az ottani kereskedelmi és iparkamara ezen kiváló fontosságú határozata mellett állást foglalva, a kérdést minden oldalról megvilágítani, magát a javaslatot támogatni fogod.

Next