Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 3. kötet, 1884-1885.

BALLÓ MÁTYÁS: A hygrothermáns, alkalmazva a bor hevítésére saját edényében

222 BALLÓ MÁTYÁS, tett kísérletek alapján meggyőződtem e kifogás alaptalanságáról, azon esetben, midőn a hordók nem újak, hanem már használtak (weingrün). A használt hordókban borral kivonható anyagok alig lehetnek jelen, azok mennyisége aránylag véve eredetileg sem lehet nagy­, s azoknak bizonyosan a bor hidegben való eltartásánál is elég alkalmuk nyílott a feloldásra, az oldószer aránytalanul túlnyomó mennyisége következtében. Ezek alapján oly eszköz szerkesztése volt feladatom, mely­nek segélyével a nevezett czél biztosan, olcsó s a tudományos igé­nyeknek megfelelő módon elérhető. Ez utóbbiak abban állanak, hogy a hevített bor levegővel többé ne érintkezhessen , hogy a heví­tés alulról fölfelé történjék, épen úgy, mintha a bort tűz fölött köz­vetetlenül h­evítenék, mert az ellenkező irányú hevítésnél (mely eset a VöRÖs-FROMM-féle eszköznél jó érvénybe) a bor alsóbb rétegei még hidegek lehetnek, holott a felső rétege már forró, hogy végre finomabb bornak 100°-nál magasabb hőmérsékletre fölmelegített sűtőfelületekkel érintkeznie nem szabad, mert különben zamatjában és ízében kárt szenvedne. Az általam szerkesztett és KUGLER F. J. úr (Budapest, Vörös­marty­ utcza 24.) által készített eszköz, melyet rendeltetésének meg­felelően hygrothermans-nak * nevezek, a legegyszerűbb, lényegét magyarázó alakjában az 1. ábrában látható. A csigacsőben fölmele­gített folyadék föfelé emelkedvén, a csövön keresztül a hordóba lép, s helyére a csövön át hideg folyadék ismét a kályhába kerül, midőn t. i. a kettős, hordócsap-alakú csövet (ab) borral, vízzel vagy más folyadékkal telt edény (hordó, dézsa) közel a fenekéhez fúrt lyukba beillesztünk. E keringés már a legcsekélyebb a és a csövekben fölmerülő hőmérsékkülönbség mellett megindul, s addig tart, míg a hőmér­séklet a folyadék forráspontjára emelkedett. Ebből látható, hogy az eszköz a központi melegvízfűtés elvein alapszik, az újítás azonban abban áll, hogy a hideg és meleg folya­dékot elvezető csövek, a kályhából való kilépésük után egy csővé . Ez eszköz eddig Németországban a 31,549. sz., Francziaországban 105,765. sz. és Olaszországban a Reg. Gen. 18. vol. 17,686. sz. alatt sza­badalmat nyert.

Next