Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 3. kötet, 1884-1885.
BALLÓ MÁTYÁS: A hygrothermáns, alkalmazva a bor hevítésére saját edényében
222 BALLÓ MÁTYÁS, tett kísérletek alapján meggyőződtem e kifogás alaptalanságáról, azon esetben, midőn a hordók nem újak, hanem már használtak (weingrün). A használt hordókban borral kivonható anyagok alig lehetnek jelen, azok mennyisége aránylag véve eredetileg sem lehet nagy, s azoknak bizonyosan a bor hidegben való eltartásánál is elég alkalmuk nyílott a feloldásra, az oldószer aránytalanul túlnyomó mennyisége következtében. Ezek alapján oly eszköz szerkesztése volt feladatom, melynek segélyével a nevezett czél biztosan, olcsó s a tudományos igényeknek megfelelő módon elérhető. Ez utóbbiak abban állanak, hogy a hevített bor levegővel többé ne érintkezhessen , hogy a hevítés alulról fölfelé történjék, épen úgy, mintha a bort tűz fölött közvetetlenül hevítenék, mert az ellenkező irányú hevítésnél (mely eset a VöRÖs-FROMM-féle eszköznél jó érvénybe) a bor alsóbb rétegei még hidegek lehetnek, holott a felső rétege már forró, hogy végre finomabb bornak 100°-nál magasabb hőmérsékletre fölmelegített sűtőfelületekkel érintkeznie nem szabad, mert különben zamatjában és ízében kárt szenvedne. Az általam szerkesztett és KUGLER F. J. úr (Budapest, Vörösmarty utcza 24.) által készített eszköz, melyet rendeltetésének megfelelően hygrothermans-nak * nevezek, a legegyszerűbb, lényegét magyarázó alakjában az 1. ábrában látható. A csigacsőben fölmelegített folyadék föfelé emelkedvén, a csövön keresztül a hordóba lép, s helyére a csövön át hideg folyadék ismét a kályhába kerül, midőn t. i. a kettős, hordócsap-alakú csövet (ab) borral, vízzel vagy más folyadékkal telt edény (hordó, dézsa) közel a fenekéhez fúrt lyukba beillesztünk. E keringés már a legcsekélyebb a és a csövekben fölmerülő hőmérsékkülönbség mellett megindul, s addig tart, míg a hőmérséklet a folyadék forráspontjára emelkedett. Ebből látható, hogy az eszköz a központi melegvízfűtés elvein alapszik, az újítás azonban abban áll, hogy a hideg és meleg folyadékot elvezető csövek, a kályhából való kilépésük után egy csővé . Ez eszköz eddig Németországban a 31,549. sz., Francziaországban 105,765. sz. és Olaszországban a Reg. Gen. 18. vol. 17,686. sz. alatt szabadalmat nyert.