Medium-Art, 1985-1986 (1-4. szám)
1985 / 1. szám
(.. .például: Slavko MATKOVIC)* __►Több, mint bokaficamítóan mély barázdák, kátyúk stb.agolják azt a terepet, amelyre 1979-ben a szabadkai Slavko Matkovic knjiga ("Könyv”) című - hét esztendő vizuális -poétikai terméséből válogatott - kötete érkezett. (A füzet a Szabadkai Városi Könyvtár kiadásában, mindössze 500 példányban (árazatlanul) jelent meg, érthető tehát, hogy Magyarországra csak ajándékozás útján, és jókora késéssé kerülhettek példányai. Hogy az 1948 májusában születettATKOVit itt közreadott munkáinak alapvető jegye a szöveg sőt a betűk jelenlétének minimálisra redukálásával párosló KÉPISÉG (fotó, montázs és grafika szimbiózisa és demnanciája), az mindenképpen összefügg az 1969-ben alapítót bösch+bösch csoport (Matkovic alapítótagja volt) elsődlegesen képzőművészeti tájékozódásával. Ez a közös műlely nyoma köti össze Matkovicot a kötet egyik recenzensnek, Szombathy Bálintnak a munkásságával. — Hogy milyenek és főként mennyit érnek ezek a munkák egyenként, annak ítészi végigcsócsálásában (ejnye!) ez a mára hivatott írás nyilván nem lehet illetékes, írásom az állítási katalógus-szerű dokumentáció kétes haszonnal kesegtető vállalkozása helyett, inkább egy, vagy néhány lehetséges nyilat próbál felrajzolni, amelyek Matkovic hibro-művészetének megközelítéséhez talán használható útmutatói, a művészetének a saját maga által tulajdonított funíció(k) és lehetőségek körülhatárolásához talán elfogadhat JELEN ISMERTETÉS LEGNAGYOBB RÉSZÉBEN A SZERZŐ EGY HOSSZABB ÍRÁSÁNAK RÉSZLETE. ó tám"pontul" szolgálhatnakX Tár Sándor_______________ «Kezdjük egy negatív megállapítás negálásával. stem iga , hogy Matkovic könyvelne lenne - akár a kérkedő dekorat vitást, akár az okszerű rendezettséget, akár a művészet átoszát hiányolják belőle a befogadói intellektusuk bármit csak egyféleképpen görbíteni tudok — a világ lenyomat . (Ez persze akár sürgetően is fölvetheti a konkrét művélethez való viszony tisztázásának kérdését, de engedtesse meg erre csak később utalnunk.) Nem újítás és önmagába nem is erény, de saját létjogosultságának igazolását sem akadályozó ismérve, hogy mozaikszerű, gondolkodó ember - s ez az egyes tárgyak EGYENKÉNTI megnevezésének objektív kényszerével áll szoros összefüg