Méhészet, 1973 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1973-01-01 / 1. szám

A füzek és a méhészet A FÜZEK MÉHÉSZETI JELENTŐSÉGE A füzek a korai nektárt és a virágport adó termé­szetes méhlegelő igen fontos növényfajait képviselik. Vándorolni is érdemes rájuk, ha sok van belőlük, pl. a Duna és a Tisza mentén, a Körösök vidékén. Régebbi megfigyelések szerint a Tisza füzeseiben „meghízott” kasos családok sokszor már áprilisban rajzottak. A fűz legnagyobb méhészeti jelentősége az, hogy a családok a korai főhordásra (akácra) megnépesednek. A virág­zás sorrendje ugyanis: fűz, gyümölcs, repce, akác. A fűzfa mézét elnyeli a fészek, föléli a fejlődő család fia­­sítása, így fölösleg, kivált nagy kaptárból, ritkán jut. Táblázatomban összefoglaltam a legfontosabb füzek virágzásának idejét és a begyűjthető anyagokat, a leg­fontosabb telepítési helyek felsorolásával. Többféle fűz jóval lombfakadás előtt virágzik. A legkorábban nyí­lók, mint a kecskefűz, ennek hibridjei és a boroszlán­­fűz különösen fontosak a méhek számára. A táblázat szerint a füzek zömének virágzása március elején kez­dődik és egyes fajtáké egészen június végéig tart. A legfontosabb, bő virágport és nektárt adó fajtákon be­lül is eltarthat a virágzás 2—3 hétig. A méhek a porzós barkákból nektárt és virágport, a termős barkákból csak nektárt gyűjthetnek. A füzek, a közeli rokon nyárral ellentétben, rova­roknak nyíló virágokat hoznak. A hímvirágok legtöbb­ször ragyogó sárga portokjaikkal, a nővirágok nek­tárjukkal csalogatják a méheket. Az erős, felálló bar­kák sok kis virágjukkal jó támaszt nyújtanak a mé­­heknek és a megporzást végző más rovaroknak. Amikor a legjobban virágzó füzeket a méhészet kö­zelében elszaporítjuk, ügyeljünk arra, hogy csak por­zós barkájú egyedekből vegyünk dugványt. Ugyanis a füzek — a nyárakhoz hasonlóan”— kétlakiak, azaz ál­talában egy fa vagy cserje csak hím, vagy csak nő­virágokat hoz. A jól összeválogatott, különböző időben virágozni kezdő fajokat megfelelő helyre telepítve, a méhészet állandó helyén bő nektárról és virágporról gondoskodhatunk. A tűzről helyenként július végétől, vagy augusztus elejétől kezdve bizonyos mértékben édesharmatot is hordanak a méhek. Ez azonban mint téli eleség káros a méhekre. A szovjet irodalom szerint az 1 ha-ról nyerhető méz súlya 150 kg-ot elérhet, míg a jó mézelőnek tartott hajdina 1 ha­járól csak 70 kg gyűjthető be.­­ A FÜZEK ÉRTÉKES BIOLÓGIAI TULAJDONSÁGAI A füzeknek számos olyan kiváló tulajdonságuk van, melyek a méhészetet is szolgáló ültetvények gyors és viszonylag olcsó telepítését minden termőhelyen lehe­tővé és indokolttá teszik. 1. Ez a fanem kereken 500 fajával egyike a fajban leggazdagabbaknak. Ezenkívül számos fűzfajnak nagy a fajon belüli változatossága. Egyes fűzfajoknak több mint 100 természetes változatát írták le. A genetikai sokoldalúság tükröződik az egyes fajok és változatok nagyon eltérő alakjában. A törpecserje (Salix her­­bacea) vagy kúszó­ alakoktól, a cserjéken és félfás tí­pusokon keresztül az elsőrendű faalakig minden meg­jelenési formát megtalálunk. 2. A Salix nemzetség természetes elterjedési területe felöleli Eurázsia és Észak-Am­erika mérsékelt övének legnagyobb részét, sőt messze belenyúlik a trópusokba. Az egyes fajok termőhelyi igényei tehát tág határok között mozognak. Kifejezetten szárazságtűrő alakok (pl. S. acutifolia) mellett az ártéri és lápi alakok is gyakoriak. Ezek hosszan tartó elárasztást és pangó, oxigénben szegény talajvizet is jól bírnak. Az éghajlati igények tekintetében a füzek elterjedési határa a sarki és alpesi fahatár felett tenyésző alacsony cserjéktől a tropikus őserdők fáiig terjed. Nálunk alig akad olyan termőhely, amelyen egy vagy több fűzfaj meg nem élne. 3. Nagy előnyük az azonnali és fiatalkori gyors nö­vekedés. Van olyan kenderfűz fajtánk, mely az első te­­nyészidőszak alatt sima dugványból 345 cm magasra nőtt és hektáronként 340 g, vagyis 400 m 3 fatömeget adott. Az egyéves fűztenyészetek pedig csak a 3—5. év­ben érik el rendes hozamukat. 4. A korszerű termesztési módszereket, elsősorban a trágyázást és öntözést a fafajok közül leginkább a fűz­félék hálálják meg. 5. A füzek egyik legnagyobb előnye, hogy dugvány­ról kitűnően szaporíthatók. Ennek következtében sok­féle telepítési mód alkalmazható. A korszerű üvegházi ködpermetezéssel a dugvánnyal nem szaporítható fűz­fajok (kecskefüzek) is rövid idő alatt meggyökeresed­nek. 6. A keresztezés, illetve a természetben fellépő ke­reszteződés következtében újabb hibridek állíthatók elő, illetve jönnek létre, amelyek mind új alkalmazási lehetőséget biztosítanak a füzek számára. A füzek a keresztezéses nemesítésre eszményiek az egyszerű víz­­kultúrás keresztezési mód, a nemzedékek gyors egy­másutánja, a gazdag magtermés és dugványról való könnyű szaporíthatóság révén. hol létesítsünk füzeseket? Fontos szerepük van a füzeknek a mezővédő erdősá­vokban. Itt elsősorban néhány faalakú, keskeny koro­­nájú fehér- és törékenyfűz és ezek hibridjei (S. alba és S. fragilis, ill. S.­X.rubens) ajánlhatók. A keskeny, 1—2 soros sávokban felváltva egy nyárat és egy fa­­alakú füzet ültethetünk 3—4 m távolságban. A hézago­kat a talaj közelében fűzcserjékkel, gyertyánnal vagy mézgás égerrel zárjuk. A faalakú füzek gyors, évente kb. 1,5 m növekedése következtében a megkívánt vé­dőhatás gyorsan bekövetkezik. A tüzek szél- és vihar­­állók, valamint fagykárokkal, állati és növényi para­zitákkal szemben ellenállók. Üzembiztos fafajok, mert még olyan termőhelyeken is megélnek, ahol a talajvíz nagyon közel van. Gyökérrendszerük erősebben beha­tol a talaj mélyebb rétegeibe, és kevesebb vízszintes gyökeret növeszt, mint a kultúrgárak. A belőlük léte­sített szélvédők jól átfújhatók és a szomszédos mező­­gazdasági területeket árnyékolják.­­ Az erdősávok szélső soraiba telepített fűzbokrokat rendszeresen tőre kell vágni, így értékes 1—2 éves fo­nófüzet, 3—4 éves botot vagy rőzsot, illetve vékony katóanyagot nyerhetünk. Nagy előnye a szegélyekre te­lepített fűz-bookorsoroknak, hogy a szomszédos szántók irányába gyökérsarjakkal nem terjednek, gyökérfüg­gönyükkel pedig a sáv belső soraiból kifelé irányuló sarjadzást megakadályozzák. Nagy előnyük továbbá a fűz cserjesoroknak, hogy tetszés szerinti letermelésük­kel — mint érzékeny fényrekesszel — szabályozhatjuk a sáv szerkezetét, hófelfogó és széltörő hatását. 3

Next