Méhészet, 1998 (46. évfolyam, 1-12. szám)
1998-01-01 / 1. szám
MÉHÉSZISKOLA KEZDŐKNEK XXV. A telephely kiválasztása Amint mondani szokták, már a régi rómaiak is tudták, hogy nem mindegy, hol állítjuk fel méhesünket. A költő, méhészeti szakíró Publius Vergilius Maróra szoktak hivatkozni, aki Georgica c. művének 4. fejezetét a méhészetnek szentelte, s mindjárt az elején a méhek elhelyezéséről ír. A letelepítésnél ideális esetben a méhek igényeiből induljunk ki. Olyan helyet igyekezzünk keresni, azon úgy elhelyezni a méheket, ahogyan az nekik a legjobb. Sajnos az a valóság, hogy ideális letelepedési hely ritkán adódik, ezért a szükséges és lehetséges kompromisszumok megkötésére kell törekednünk. A méhész kívánalmai Fordítsuk most meg a sorrendet, és nézzük meg először, hogy milyen lenne a méhész szempontjából ideális telephely. Legelőször is olyan, ami kint van a kertben, vagy legalábbis a lakóhelyhez közel. Az ilyen szerencsés elhelyezés lehetővé teszi, hogy az ember a méhekkel együtt éljen, minden bajukat rögtön lássa, azonnal orvosolja, s mindez még sok pénzébe és idejébe se kerüljön. A mai utazási, szállítási költségek mellett, ez nem utolsó szempont. Többségében azonban erről le kell mondanunk. A városlakók legfeljebb a város közelében helyezhetik el méheiket. Ha már mindez nem oldható meg, akkor legyen a telephely olyan, amelyik legalább könnyedén, jól megközelíthető. Ne feltűnő helyen, de út közelében legyen. Jó ha van a közelben természetes vízfolyás, energiaforrás (áram), és a lakott területtől nincs messze, hogy szükség esetén egy jó barát, jó ismerős rá tudjon nézni a méhekre. Ha már „guggonáló” méhészkedésről van szó, a méhésznek és a méheknek is az volna az ideális, ha a méhlegelő kiegyenlített lenne, s ha nem is tud folyamatos hordást biztosítani, legalább hosszú hordástalan időszakok ne lennének benne. A méhekre ható tényezők Nézzük meg, mit kívánnak a méhek. A méheket elsősorban a méhes külső környezetének hatásai érintik, így induljunk most el az egyes környezeti tényezők mentén! Széljárás Az volna a jó, ha a méhest szélvédett helyen tudnánk elhelyezni. Különösen a gyűjtőméhek vannak kitéve a szél erejének, azok röptét, gyűjtőmunkáját nehezíti a szél. Ha a méhes tájolása rossz, a gyakran egy és ugyanazon irányból fújó szél lerepülésre készteti a méheket. Egyes családok állandóan felnépesednek, túlzsúfolódnak, mások viszont elnéptelenednek, lerongyolódnak. Ha természetes tereptárgyak ezt nem teszik meg, úgy gondoskodni kell bokrok, fák ültetésével a szél erejének megtöréséről. A méhek telelésekor ugyan eléggé önszabályzó módon gondoskodnak magukról, mégsem állíthatjuk, hogy a téli szélvédelemre nem volna szükség. Domborzat Másodikként említhetjük a terepadottságokat. Ha a terep sík, a dolog egyértelmű, választási lehetőség nem sok van. Itt inkább a tájolásra, az árnyékolásra, a méhek terelésére kell figyelni. Dombos terepen a helyzet némileg más. Itt az elhelyezést több szempont befolyásolja Ha a domb lábánál tágas, száraz síkság van, a méhek akár a domb lábánál is elhelyezhetők. Ha viszont a domb keskeny, mély völgyben ér véget, ahol még vízfolyás is van a legmélyebb ponton, úgy a méheket ne tegyük a domb lábához. A keskeny völgyek fölött gyakran elfúj a szél. Gondolhatnánk, hogy ez szerencse, mert így a méhes szélvédett. Lehet, hogy az, de az ilyen helyeken ez nem előny. Az ilyen terep csaknem mindig fagyzugos, hideg. Különösen a kora tavaszi fejlődésre nincs jó hatással. A nagyon jó családok persze könnyedén megbirkóznak vele, de a nem nagyon jóknak (és mindig, minden állományban van gyengébb), sokat kell küzdeniük e hátrány ledolgozásáért. Az ilyen területek nyirkosak is, ami a méheknek ugyancsak kedvezőtlen, ezért ha megtehetjük, az ilyen terepet vagy hagyjuk ott, vagy a domb derekán helyezzük el családjainkat. Hőmérséklet Harmadjára ejtsünk szót a hőmérsékletről. A méheknek ideális a kiegyenlített hőmérsékleti viszonyok lennének. A telelő méhcsalád ugyan nem igényel nagy hőt, s mint az irodalomból tudjuk, az ideális fogyasztás valahol 0-6 ° C között valósulhatna meg, erre nem nagyon van befolyásunk. A tél olyan, amilyen. A nyár is olyan, azonban a méhek elhelyezésével sokat segíthetünk a dolgon. Nyáron a legszerencsétlenebb dolog, ha a méhek kénytelenek a tűző napon lenni. Nagyon nagy melegben akár a lépek is leolvadhatnak, a méhek pedig abbahagyják az ivadékgondozást. A tartósan tógyelő méhcsalád képtelen úgy dolgozni, ahogyan kellene. A hőmérsékleten persze nem változtathatunk, de az árnyékolás mégis segít. Lépek árnyékban nem olvadnak le, s (ha szabad ilyen kifejezést használni), talán a méhek komfortérzete is jobb lesz. Amennyiben egy állandó telephely eleve biztosítja az árnyékban való elhelyezést, úgy a méheket eleve oda kell elhelyezni, ha pedig nem, akkor gondos fa-, illetve bokorültetéssel az árnyékot biztosítani kell. Állatok közelsége Az élő környezeti tényezők közül negyedszerre az állatokat említjük. Feltehető, hogy ezekkel lesz a legkevesebb gond, de beszélni kell róluk. Egyes vidékeken, de talán az országban mindenütt, nagy kerete van újra a lótenyésztésnek, a lovasiskoláknak, a lovassportnak. Mivel tudott dolog, hogy a lovak a méhméregre szélsőségesen érzékenyek, a lovasiskolákat, lovardákat, lóistállókat nagy ívben el kell kerülni a méhekkel. Bármely működő lovasintézmény közelébe méheket telepíteni, az állandó letelepedés szándékával, öngyilkos vállalkozás. Ugyanígy kerülendők a nagy, vagy a kisebb állattartó telepek is. Ebbe a kategóriába sorolhatók a legelők, hacsak nem védi azt villanypásztor, vagy nem bekerítettek. Technikai környezet Végül, de nem utolsósorban ejtsünk szót a technikai környezetről is. Már a század eleji szakírók is óva intettek attól, hogy méhészetet nagy ipartelepek közvetlen közelében létesítsünk. Ma sincs ez másként, bár sokszor kényszerű körülmény miatt, mégis ott van az állandó telephely. Nem szerencsés a környezetszennyezés miatt, amelynek hatása alól sajnos másutt sem tudjuk kivonni magunkat teljesen, de a nagy ipartelepek, kiváltképp a vegyiüzemek mellett még fokozottabb a veszély. Állandó telephelynek nem a legszerencsésebb a nagyfeszültségű távvezetékek közvetlen közelsége sem, s talán az sem a legjobb, ha éveken keresztül rádió vagy tv adótornyok közvetlen közelében tanyázunk. Itt a térerősség mindenütt nagy, s ha a méheknek nem is, a méhésznek valószínűleg nem használ. Legutoljára hagytam a telephelyválasztás emberi tényezőit. Noha az tűnik a legszerencsésebbnek, ha telephelyünk senkinek sincs útjában, s nekünk sincs utunkban senki, az igazán szerencsés az, ha jó szomszédunk van. Nem könnyű dolog ez sem, mert a nem méhészkedők gyakran félnek a méhektől. Az sem ritka, hogy innen-onnan szerzett téves információk alapján a méheket a szőlő, gyümölcs stb. kártevőinek tartják. A nem ritkán előforduló perek alapján sajnos még ettől súlyosabb példákat is említhetnénk. A jó szomszédság ápolásáról nem szabad megfeledkezni, s egyegy üveg méz a pergetésnél még a bosszúságokat is elfeledtetheti szomszédainkkal. Azt meg talán a méhészeknek még bizonygatnom sem kell, hogy ránk fokozottan érvényes: „Rossz szomszédság, török átok”. Ruff János MI VAR MEZÖG VZBASÁGI it iZFW? ÉS KÖNYVTÁR * (dc*2— 1998/1