Méhészet, 1998 (46. évfolyam, 1-12. szám)

1998-01-01 / 1. szám

MÉHÉSZISKOLA KEZDŐKNEK XXV. A telephely kiválasztása Amint mondani szokták, már a ré­gi rómaiak is tudták, hogy nem mindegy, hol állítjuk fel méhesün­ket. A költő, méhészeti szakíró Publius Vergilius Maróra szoktak hivatkozni, aki Georgica c. művé­nek 4. fejezetét a méhészetnek szentelte, s mindjárt az elején a méhek elhelyezéséről ír. A letelepítésnél ideális esetben a méhek igényeiből induljunk ki. Olyan helyet igyekezzünk keresni, azon úgy elhelyezni a méheket, ahogyan az nekik a legjobb. Saj­nos az a valóság, hogy ideális lete­lepedési hely ritkán adódik, ezért a szükséges és lehetséges kompro­misszumok megkötésére kell töre­kednünk. A méhész kívánalmai Fordítsuk most meg a sorrendet, és nézzük meg először, hogy­ milyen lenne a méhész szempontjából ideális telephely. Legelőször is olyan, ami kint van a kertben, vagy legalábbis a la­kóhelyhez közel. Az ilyen szeren­csés elhelyezés lehetővé teszi, hogy az ember a méhekkel együtt éljen, minden bajukat rögtön lássa, azonnal orvosolja, s mindez még sok pénzébe és idejébe se kerüljön. A mai utazási, szállítási költségek mellett, ez nem utolsó szempont. Többségében azonban erről le kell mondanunk. A városlakók legfel­jebb a város közelében helyezhetik el méheiket. Ha már mindez nem oldható meg, akkor legyen a telephely olyan, amelyik legalább könnye­dén, jól megközelíthető. Ne feltűnő helyen, de út közelében legyen. Jó ha van a közelben természetes víz­folyás, energiaforrás (áram), és a lakott területtől nincs messze, hogy szükség esetén egy jó barát, jó is­merős rá tudjon nézni a méhekre. Ha már „guggonáló” méhész­kedésről van szó, a méhésznek és a méheknek is az volna az ideális, ha a méhlegelő kiegyenlített lenne, s ha nem is tud folyamatos hordást biztosítani, legalább hosszú hor­dástalan időszakok ne lennének benne. A méhekre ható tényezők Nézzük meg, mit kívánnak a mé­hek. A méheket elsősorban a mé­hes külső környezetének hatásai érintik, így induljunk most el az egyes környezeti tényezők men­tén! Széljárás Az volna a jó, ha a méhest szélvé­dett helyen tudnánk elhelyezni. Különösen a gyűjtőméhek vannak kitéve a szél erejének, azok röptét, gyűjtőmunkáját nehezíti a szél. Ha a méhes tájolása rossz, a gyakran egy és ugyanazon irányból fújó szél lerepülésre készteti a méhe­ket. Egyes családok állandóan fel­népesednek, túlzsúfolódnak, má­sok viszont elnéptelenednek, le­rongyolódnak. Ha természetes tereptárgyak ezt nem teszik meg, úgy gondos­kodni kell bokrok, fák ültetésével a szél erejének megtöréséről. A méhek telelésekor ugyan eléggé önszabályzó módon gondoskod­nak magukról, mégsem állíthat­juk, hogy a téli szélvédelemre nem volna szükség. Domborzat Másodikként említhetjük a terep­adottságokat. Ha a terep sík, a do­log egyértelmű, választási lehető­ség nem sok van. Itt inkább a tájo­lásra, az árnyékolásra, a méhek te­relésére kell figyelni. Dombos te­repen a helyzet némileg más. Itt az elhelyezést több szempont befo­lyásolja Ha a domb lábánál tágas, száraz síkság van, a méhek akár a domb lábánál is elhelyezhetők. Ha viszont a domb keskeny, mély völgyben ér véget, ahol még víz­folyás is van a legmélyebb ponton, úgy a méheket ne tegyük a domb lábához. A keskeny völgyek fölött gyakran elfúj a szél. Gondolhat­nánk, hogy ez szerencse, mert így a méhes szélvédett. Lehet, hogy az, de az ilyen helyeken ez nem előny. Az ilyen terep csaknem mindig fagyzugos, hideg. Különö­sen a kora tavaszi fejlődésre nincs jó hatással. A nagyon jó családok persze könnyedén megbirkóznak vele, de a nem nagyon jóknak (és mindig, minden állományban van gyengébb), sokat kell küzdeniük e hátrány ledolgozásáért. Az ilyen területek nyirkosak is, ami a mé­heknek ugyancsak kedvezőtlen, ezért ha megtehetjük, az ilyen te­repet vagy hagyjuk ott, vagy a domb derekán helyezzük el csa­ládjainkat. Hőmérséklet Harmadjára ejtsünk szót a hőmér­sékletről. A méheknek ideális a ki­egyenlített hőmérsékleti viszo­nyok lennének. A telelő méhcsa­lád ugyan nem igényel nagy hőt, s mint az irodalomból tudjuk, az ideális fogyasztás valahol 0-6 ° C között valósulhatna meg, erre nem nagyon van befolyásunk. A tél olyan, amilyen. A nyár is olyan, azonban a méhek elhelyezésével sokat segíthetünk a dolgon. Nyá­ron a legszerencsétlenebb dolog, ha a méhek kénytelenek a tűző na­pon lenni. Nagyon nagy melegben akár a lépek is leolvadhatnak, a méhek pedig abbahagyják az iva­dékgondozást. A tartósan tógyelő méhcsalád képtelen úgy dolgozni, ahogyan kellene. A hőmérsékleten persze nem változtathatunk, de az árnyékolás mégis segít. Lépek ár­nyékban nem olvadnak le, s (ha szabad ilyen kifejezést használni), talán a méhek komfortérzete is jobb lesz. Amennyiben egy állan­dó telephely eleve biztosítja az ár­nyékban való elhelyezést, úgy a méheket eleve oda kell elhelyezni, ha pedig nem, akkor gondos fa-, illetve bokorültetéssel az árnyékot biztosítani kell. Állatok közelsége Az élő környezeti tényezők közül negyedszerre az állatokat említ­jük. Feltehető, hogy ezekkel lesz a legkevesebb gond, de beszélni kell róluk. Egyes vidékeken, de talán az országban mindenütt, nagy ke­­rete van újra a lótenyésztésnek, a lovasiskoláknak, a lovassportnak. Mivel tudott dolog, hogy a lovak a méhméregre szélsőségesen érzé­kenyek, a lovasiskolákat, lovardá­kat, lóistállókat nagy ívben el kell kerülni a méhekkel. Bármely mű­ködő lovasintézmény közelébe méheket telepíteni, az állandó lete­lepedés szándékával, öngyilkos vállalkozás. Ugyanígy kerülendők a nagy, vagy a kisebb állattartó te­lepek is. Ebbe a kategóriába sorol­hatók a legelők, hacsak nem védi azt villanypásztor, vagy nem be­kerítettek. Technikai környezet Végül, de nem utolsósorban ejt­sünk szót a technikai környezetről is. Már a század eleji szakírók is óva intettek attól, hogy méhészetet nagy ipartelepek közvetlen köze­lében létesítsünk. Ma sincs ez másként, bár sokszor kényszerű körülmény miatt, mégis ott van az állandó telephely. Nem szerencsés a környezetszennyezés miatt, amelynek hatása alól sajnos má­sutt sem tudjuk kivonni magunkat teljesen, de a nagy ipartelepek, ki­váltképp a vegyiüzemek mellett még fokozottabb a veszély. Állandó telephelynek nem a legszerencsésebb a nagyfeszültsé­gű távvezetékek közvetlen közel­sége sem, s talán az sem a legjobb, ha éveken keresztül rádió vagy tv adótornyok közvetlen közelében tanyázunk. Itt a térerősség minde­nütt nagy, s ha a méheknek nem is, a méhésznek valószínűleg nem használ. Legutoljára hagytam a telep­helyválasztás emberi tényezőit. Noha az tűnik a legszerencsésebb­nek, ha telephelyünk senkinek sincs útjában, s nekünk sincs utunkban senki, az igazán szeren­csés az, ha jó szomszédunk van. Nem könnyű dolog ez sem, mert a nem méhészkedők gyakran félnek a méhektől. Az sem ritka, hogy in­­nen-onnan szerzett téves informá­ciók alapján a méheket a szőlő, gyümölcs stb. kártevőinek tartják. A nem ritkán előforduló perek alapján sajnos még ettől súlyosabb példákat is említhetnénk. A jó szomszédság ápolásáról nem szabad megfeledkezni, s egy­­egy üveg méz a pergetésnél még a bosszúságokat is elfeledtetheti szomszédainkkal. Azt meg talán a méhészeknek még bizonygatnom sem kell, hogy ránk fokozottan ér­vényes: „Rossz szomszédság, tö­rök átok”. Ruff János MI VAR MEZÖG VZBASÁGI it­ iZFW? ÉS KÖNYVTÁR * (d­c*2— 1998/1

Next