Mélyépítéstudományi Szemle, 1973 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1973-10-01 / 10. szám

462 MÉLYÉPÍTÉSTUDOMÁNYI SZEMLE szabályozás és befejező munkák után a híd ün­nepélyes megnyitására 1984. november 21-én került sor. Felépítésével befejeződött Budapest Duna­­hídjainak újjáépítése. A villamos tömbsínjeinek felszedése 1973 ele­jén megtörtént, az aszfaltburkolat cseréjével kapcsolatos tervezés megkezdődött. Északi vasúti híd A Budapest—Esztergom közötti vasút a múlt század végén magántulajdonban épült ki. Az egyvágányú vasúti hidat egy olasz cég 1894— 1896 között építette meg. Főtartóin 1911-ben részleges erősítéseket vé­geztek, majd 1932—33-ban dr. Korányi Imre tervei alapján pályatartóit is átépítették. 1944 nyarán több légitámadás érte, 1945-ben felrobbantották. Újjáépítésére ideiglenes jellegű „K” szerke­zettel 1952—54-ben került sor. Boráros téri híd Az I. világháború után Buda déli része is gyors fejlődésnek indult, s már a 20-as években a Ferenc J. híd szűknek bizonyult. Egyre ko­molyabb formát öltött egy új híd terve, mely­nek helyéül a Nagykörút tengelyének folytatása kínálkozott. A minisztérium és a Fővárosi Közmunkák Ta­nácsa 1930-ban terjesztette a kormány elé azt a javaslatot, mely a Boráros téri híd építéséről in­tézkedik. A híd tervezésére még ez évben pályá­zatot hirdettek. A későbbiekben azonban eltér­tek a pályaművektől és a minisztérium hídosz­­tálya egy teljesen új szerkezetet tervezett meg, négy folytatólagos rácsos gerendatartóval. Az építési munkákat 1933 tavaszán kezdték meg. Itt használtak hazánkban először nagyméretű, fe­lül zárt vasbeton süllyesztőszekrényeket. Az 1935-ben megkezdett szerelési munkákat 1937 tavaszán fejezték be, mintegy 8000 tonna vasszerkezet felhasználásával. A híd felavatására 1937. szeptember 12-én ke­rült sor. Alig hét évvel később 1945. január 14-én a háborús pusztítás áldozatává vált. A két szélső nyílás közepét felrobbantották, az egész szerkezet hosszirányban 16 m-rel eltolódott és a középső nyílás is a vízbe rogyott. A roncsok ki­emelését 1946 nyarán kezdték meg. A régi fő­tartók nagyobb részét ismét felhasználható ál­lapotban sikerült visszanyerni, így a pótlandó anyag súlya csak mintegy 2800 tonna volt. Az acélanyag 1949-re tervezett gyártása azonban az óbudai híd építése miatt eltolódott. A tervek szerint a hidat az eredeti elrendezés szerint kellett újjáépíteni. Az alépítmények kijavítását 1950 nyarán, a felszerkezet szerelését 1951-ben kezdték meg. Az újjáépített hidat 1952. november 25-én ad­ták át a forgalomnak. A villamosvágányok cseréjére 1966-ban került sor, a pályalemez javítását és az aszfaltburkolat cseréjét 1967-ben végezték el. Az acélszerkezet felülvizsgálatát, javítását és mázolását 1968—70-ben 24 millió forint (3200 Ft/to) ráfordítással végezték el. Az óbudai Árpád-híd Már az 1900-as évek elején kialakultak azok az elképzelések, melyek az Óbuda—Angyalföld közé építendő híddal foglalkoztak. Egy 1908-ban megalkotott törvény már elvben rögzíti egy itt­ megépítendő Duna-híd helyét. A tervezgetések, elképzelések azonban nem öltöttek komoly for­mát. Amikor a híd felépítésének szükségessége ténylegesen bekövetkezett, 1930 januárjában pá­lyázatot hirdettek a híd tervezésére. Bár a pá­lyázat igen termékeny volt, mint a Boráros téri híd esetében, itt is eltérve a pályaművektől, az építéshez teljesen új terveket készítettek, miután az 1931. XIII. tc. intézkedett az építési költség fedezéséről. A híd tervezésére 1932-ben külön irodát hoz­tak létre. Ismét fellángoltak a viták és harcok a híd tengelyének vezetése és a beton vagy acél­­szerkezet kérdésében. A hosszadalmas viták miatt a tervezés csak mintegy 5 év alatt jutott olyan állapotba, hogy az építést meg lehetett kezdeni, valójában azonban — az acélszerkezet tervezésével — még a felszabadulás után is foly­tatódott. Az egyenes vonalvezetésű felsőpályás folytató­lagos gerinclemezes híd építése 1939-ben kezdő­dött, és a pneumatikus alapozásokat 1944-ben fejezték be. Az óbudai part felől mintegy 210 m hosszú acélszerkezet is elkészült, majd a háború miatt a munkákkal leálltak. A híd nem készült el, így elkerülte azt a szomorú sorsot, amely va­lamennyi társának a főváros ostroma során osz­tályrészül jutott, a harcokat csak könnyen javít­ható sérülésekkel vészelte át. Az újjáépítés időszakában a Margit és Lánc­híd után eredetileg a Boráros téri híd követke­zett volna, azonban a két elhanyagolt városrész fejlődése érdekében a kormányzat úgy döntött, hogy először az óbudai híd építését kell — csök­kentett szélességű szerkezettel — befejezni. A még hiányzó 562 m hosszú hídszerkezetet nem négy, hanem csak a két belső főtartóval építették meg. A híd acélszerkezetét 1949—50- ben gyártották, folyamatosan szállították a hely­színre, ahol azután szabad szereléssel beépítet­ték. Az építési munkákat kereken 2 év alatt be­fejezve, a hidat 1950. november 7-én adták át a forgalomnak. A pálya burkolatának cseréjét és vízelvezető berendezéseinek felújítását 1969-ben végezték el. A szerkezetek fejlődése A budapesti Duna-hidak a felszerkezet és ez­zel az összkép szempontjából igen változatosak. Minden híd külön egyéniség és ennek is köszön­hető, hogy a hidak sora együttesen olyan nagy­mértékben járul hozzá a városkép szépségéhez. A városközpontban, illetve annak közelében levő hat közúti híd közül három alsópályás, még­

Next