Mélyépítéstudományi Szemle, 1984 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1984-12-01 / 12. szám
528 MÉLYÉPÍTÉSTUDOMÁNYI szemle Lebegő résfalas alagút építési módszer DR. RUSA G.Y Ö R G Y Az utóbbi időben kialakult résfalas módszer a vízvezető réteg alatti vízzáró agyagig lenyúlva — gyakorlatilag — szükségtelenné teszi a víztelenítést. Vonalas műtárgy (alagút összefüggő résfala) azonban gátat alkothat a talajvízáramlás útjában. A szerkezetre merőleges vagy közel merőleges vízáramlás esetén, valamely módon, gondoskodni kell a víz átvezetéséről, illetve a két oldal közötti természetes kommunikáció fenntartásáról. Az Élmunkás téri állomásnál a metróvonal iránya 30—40 °-os szöget zár be a víz áramlási irányával, s így viszonylag kis duzzasztás mellett, a talajvíz meg tudja kerülni a műtárgyat (Lábra). Az észak felé haladó vonal csaknem merőleges a talajvíz áramlási irányára, s ezért csáposkút-párokat építettek be. A Dózsa és az Árpád állomások között már ez sem lett volna elegendő, ezért alkalmazták a lebegő résfalas megoldást, a résfalak nem nyúlnak le a vízzáró agyagrétegig, hanem kellő keresztmetszetet biztosítanak a résfal alsó vége és az agyagréteg között, hogy a talajvíz áramlása az alagút szerkezete alatt lehetővé váljék. Az első megoldandó probléma volt a szerkezet megépítése alatti víztelenítés. A FŐMTERV kerettervében részletes elgondolást adott a talaj víztelenítési móddal a lebegő résfalas vonalszakasz kivitelére (2/a. ábra). Az „A” kútsor a lebegő résfalon kívül — egymástól 8—8 m távolságban (106,00 m A. f.) — 3,50 m mélységre kiemelt aknákban telepített, Siemens-rendszerű kutakkal kívánta a külső vízszintet lesüllyeszteni. A Siemens-kutak alja az agyagba ült, mely kb. 93,90 m A. f.-nél kezdődik, a terepszint alatt az elérni kívánt depresszió kb. 97,00 m A. f. szinten van. A kutak felső vége a 103,00 m A. f. szinten, a résfalon áttört nyíláson bevezet a résfalak közé, és ott nyolc kút közös kollektorcsővel beköt az „A” jelű gépházba. Az „építési vízszint” 102,00 m A. f.-nél van. Ezek lényeges adatok, mert a tervezőt az előírt szabványok kötik a „mértékadó” vízszintre való tervezésre, és így helyesen járt el a külső kutak beállításával. A kivitelező viszont tiltakozott a kutak ellen, mert a külső (árok melletti) közlekedést mindkét oldalon nagyon zavarta (2/b. ábra). A terv a belső (résfalon belüli) vizek elszívására is gondolt. Az ún. „B” kútsor a résfalon belül, de ugyancsak „A” szinten üzemel, de eredményes elszívás után, át kell kötni egy mélyebb, 99,50 m A. f. szintre. A kivitelező (KÉV—Metró) javasolta a víztelenítést haránt és hosszanti irányú vákuumkutakkal megoldani. Indulásnál két-, majd utána egylépcsős a haránt kútsor, melynek távolságát minden egyes alkalommal, a depressziós görbének a kutakban észlelt állása dönti el (3. ábra). Ez szigorú szakfelügyeletet, a munkafolyamatok szoros és tervszerű egymásutánját, az észlelőkutak állandó figyelését igényelte. A tervező és a kivitelező vállalat közös megállapítása szerint, bár mindkét megoldás jó, a kivitelező vállalat felszereltsége az általa javasolt vákuumos megoldást indokolta. A gyakorlat a döntés helyességét igazolta. A víztelenítés után az építés sorrendje a következőképpen alakult: Mivel a résfalak alul nincsenek befogva, szükség volt a födém és a résfalak csatlakozásánál sarokmerev kapcsolatot kialakítani, mely a későbbi alsó kitámasztással együtt biztosította a résfalak megtámasztását úgy, hogy az alaplemez építése biztonsággal elvégezhető legyen (4. ábra). A födém betonozása, majd az ezt követő szilárdulási idő után következett a földmunka, melyet az alapsík fölött 1,80 m-ig lehetett elvégezni (5. ábra). Ekkor kellett az alsó kitámasztórendszert elhelyezni. A kitámasztás 2 db I 320-as tartóból készült szekrénytartó volt, melyeket a résfalon elhelyezett hornyokra ültettek és vas ékpárral rögzítettek. A szekrénytartók egymástól 4,86 m-re voltak elhelyezve, mely a réstáblák méreteinek felel meg. Az alsó kitámasztások elhelyezése után a földmunkát az alapsíkig lehetett folytatni. Az alaplemez építése az alsó kitámasztások védelme alatt készült, 10—15 m-es szakaszokban, ,a keresztező kútsorok fokozatos megszüntetésével. A szakaszhosszak megállapítása és a kútsorok megszüntetése az észlelőkutakban mért vízszint függvényében történt. Amennyiben a keresztező kútsor a víznívó miatt nem volt megszüntethető (két alkalommal fordult elő), úgy a kútsor az alaplemez megépítéséig lent maradt és utólag került levágásra, illetve ledugózásra. Az alaplemez megépítése után egy héttel az alsó kitámasztást kivették és a kútsor a további szakaszokra került. Az egész építés szalagszerűen folyt, az építés alatt semmi probléma nem merült fel. Egy 24 méteres szakaszon kísérletként előregyártott résfalaikkal építettek be. Az építési sorrend megegyezett az előbbiekkel, tehát az alkalmazott technológia monolit és előregyártott résfalaknál egyformán alkalmazható. 1. ábra: A talajvíz áramlás iránya az Élmunkás tér és Árpád-híd állomások között