Közúti Közlekedés- és mélyépítéstudományi Szemle, 1998 (48. évfolyam, 1-12. szám)

1998-06-01 / 6. szám

195 XLVIII. ÉVFOLYAM, 1998. 6. SZÁM szült javítások eredményeztek. A számítások készí­tésének idején nem voltak még ismertek azok a kor­róziós károk sem, amelyeket később tártak fel és ja­vítottak ki. Az ellensúly-szekrények halaszthatatlan cseréjére és ezzel egyidejűleg a villamospálya és közúti pálya cseréjére 1980-ban került sor, a forga­lom teljes lezárása mellett. A rekonstrukciós munka ezután 1985-ig szünetelt és csak ekkor kezdődött meg az acélszerkezet tulajdonképpeni rekonstrukci­ója és ennek kapcsán történt meg az erősen korro­dált oszlopok megerősítése. A járdalemez kibontá­sakor a 6-6’ rúd megroppant és a hidat azonnal le kellett zárni. A hiba kijavítása igen gondosan előké­szített program szerint történt. A rekonstrukciós munka során, a szerkezetet tüzetesen áttekintve, teljesen világossá vált, hogy a híd jól javítható hibái­nak kijavítása után is még szinte számtalan olyan, az újjáépítéskor szükségessé vált beavatkozás, főleg hegesztett javítás (toldozás), a háborús cselek­mények miatt kialakult deformáció (imperfectio) ma­rad, amelyek egyáltalában nem javíthatók és ame­lyeknek várható viselkedése egyáltalán nem mér­hető fel. Ezek között kell megemlíteni a behegesztett szögecslyukakat, a rácsrudak és oszlopok szak­szerűtlenül végzett hegesztett javításait, a deformá­lódott oszlopokat, a szegecslyukakba hegesztett „pucni”-kat, az ismeretlen anyagú roncsokból átsza­bott, szegecslyukakkal áttört, azok részbeni behe­­gesztésével készült hossztartókat, a pályamegsza­kítások környezetét, a csuklókat stb. Ezekre csupán néhány jellegzetes példát mutatunk be az 5-12. ké­peken. Ezek ismeretében az 1985-1986. évi re­konstrukciót követő próbaterhelésről készült lezáró tanulmányunkban javasoltuk, hogy a műemléki és kultúrtörténeti szempontból igen nagy jelentőségű hídnak az utókor számára való megtartása érdeké­ben, állandó karbantartás mellett, a főleg fáradás szempontjából mértékadó tömegközlekedést, a hi­dak tervezett életkoraként általában megjelölt 100­ éves korra, 1996-ra vegyék le és ezután a hídon csak a gyalogos- és a személyautó-közlekedést en­gedélyezzék. A villamosforgalom megszüntetése, erre az időpontra, a 4. sz. Dél-budai Metró megépí­tésével lett volna megoldható. Az 1990-es évek gaz­dasági nehézségei miatt a metróépítés kezdésének időpontja eltolódott és csak az autóbuszforgalom le­vétele vált lehetségessé. Reményeink szerint az új 5. kép: Behegesztett szegecslyukakra ráhegesztett heveder nagyon csúnya felülettel, mellette az överősítés behegesztett szögecslyukakkal. A szögecseléssel kapcsolt andrás-keresztet az illesztőhevederhez hozzá is hegesztették. 6. kép: Háborús sérült oszlop erősítése együttes szögecseléssel és hegesztéssel

Next