Mérleg, 1957 (1. évfolyam, 1-7. szám)

1957-05-31 / 1. szám

Jang«? :^y- - Sil tüntetések A külkereskedelem terü­le­­tén kiemelkedő munkájuk el­­ismeréseképpen Honéczi Ár­pádné bonyolító diszponens és Tömöri Miklós minősített üz­letkötőt — a Metalimpex dol­gozóit — a Külkereskedelmi Minisztérium a­­Külkereske­delem kiváló dolgozója’1 ki­tüntetésben részesítette. CSERE-ÜDÜLÉS Megállapodás jött létre a Mineralimpex, illetve a len­gyel és német testvér­vállala­tok szakszervezeti bizottságai között a dolgozók nyári üdü­lés-cseréjéről. A Mineralim­pex dolgozói Zakopáné, illetve Berlin mellett üdülhetnek, a lengyel és német elvtársak vi­szont a Mineralimpex balaton­­szemesi üdülőjében­­üthetik nyári szabadságukat. A Külkereskedelmi Minisz­térium szakszervezeti bizottsá­ga megállapodást kötött a len­gyel és román külkereskedel­mi minisztérium szakszerve­zeti bizottságával a nyári hó­napokban történő csere­üdül­tetésekre. Az első csoport ápr­i­­lis 30-án indul Zakopanéba- A lengyel elvtársak június 4-én érkeznek Siófokra. Kellemes üdülést, kívánunk mindnyá­juknak? Füge és datolya e­gyermnekescüisse A Balatolllrgláton nyaraló gyermekek ellátásának mess­­könnyítésére a külkereskedel­mi szakmai bizottság különfé­le konzerveket, mosószappant, mosóport bocsát az üdülő gondnokának rendelkezésére. A Szabadság-hegyen üdülő gyermekek szintén tej-, hús­konzerv és egyéb ellátásban is részesülnek. A nyár folyamán ellátjuk még gyermekeinket csokoládéval, kakaóval, sőt még füge és datolya is jut a jó gyermekeknek! Beszélgetés a nyugdíjasokkal A nyugdíjazott dolgozókat az elmúlt napokban hívta össze a Külkereskedelmi Mi­nisztérium szakszervezeti bi­zottsága. Elbeszélgetett velük jelenlegi helyzetükről és meg­kérdezték miben tudnának se­gíteni nekik. Az sz. b. lehető­ségeket kíván keresni 48 órás foglalkoztatásra, üdültetésre, vasúti kedvezmény megszerzé­sére, gyermekek üdültetésére, stb. H­­osszú szünet után újra megjelenik a kereske­delmi, pénzügyi és vendéglátó­­ipari dolgozók lapja. Ebből az alkalomból üdvözöljük szak­mánk valamennyi dolgozóját. E lap hasábjain keresztül is kifejezzük hálánkat, elismeré­sünket és köszönetünket első­sorban azoknak a dolgozók­nak, akik becsülettel­­helytáll­tak az ellenforradalom gaz tá­madásainak napjaiban. Lapunk újabb eszköz ahhoz, hogy elmélyítsük szakszerve­zetünk központi vezetőségének kapcsolatát tagságunkkal. E lap útján is tájékoztatni akar­juk dolgozóinkat a szakszer­vezet elért eredményeiről, mindennapi küzdelmeiről, amit a dolgozók élet- és munkakö­rülményeinek megjavítása ér­dekében folytat. De túl ezen, azt szeretnénk, hogy lapunk segítséget adjon a dolgozók kezdeményezésének, kívánsá­gainak, legyen a lap élő agi­tátor, amely bátran, harcosan és tárgyilagosan veti fel a problémákat. Hogy lapunk ilyenné válhasson, ahhoz szük­ség van a szakszervezeti akti­visták támogatására,, minden egyes tagunk segítségére, an­nál is inkább, mert sok a ten­nivalónk. Az októberi ellen­­forradalom mély sebeket ütött életünk minden területén. Gazdasági és politikai fejlődé­sünket­ huzamosabb időre visz­­szavetette. Az ellenforradalom sok vívmány megvalósítását akadályozta meg Igaz Forra­dalmi Munkás-Paraszt Kör­­.A lányunk­­még i­lyen­­ nehéz gazdasági körülmények között is sok jogos követelésünket­­elégítette ki. A­z elmúlt év tavaszán, nyarán végbement­­de­mokratizálódási folyamat min­den segítséget megadott az el­múlt évek hibáinak kijavítá­sához. ősszel szakszervezetünk kongresszusának megtartásá­ra készült. Ezt az ellenforra­dalmi események megakadá­lyozták. A központi vezetőség beszámolója azonban már ké­szen volt, s ebben szerepeltek mindazok a kérdések, melyek hivatva voltak szakmánk dol­gozóinak élet- és munkakörül­ményeit megjavítani. Őszintén meg kell mondanunk, hogy a kongresszusi beszámolóban több követelésünk szerepelt, mint amit az októberi esemé­nyek után megvalósítottunk. Az ellenforradalom okozta károk közepette csak a leg­fontosabb követeléseink meg­valósítására kerülhetett sor. Ezek közül is elsősorban­­rendezni kellett a keres­kedelmi, pénzintézeti és ven­déglátóipari dolgozók reál­bérét. Szakszervezetünk össze­állította a kereskedelmi, pénz­intézeti és vendéglátóipari dol­gozók követeléseit és azt a Forradalmi Munkás-Parasz Kormány elé terjesztette. Kor­mányzatunk e javaslatokna­k eleget tett, s követeléseinek túlnyomó többsége már telje­sült. A kereskedelmi, közétkez­tetési és földművesszövetke­­zeti dolgozók alapbére 10—15 százalékkal emelkedett. A pénzintézetek dolgozóinak a bérrendezése is megtörtént. Szakmánk egész területén minden munkakörben meg­szüntették a II. területi bér­­csoportot. Jelentős eredménye­ket értünk el a nyitvatartási idő megállapításánál, a vasár­napi munkaszünet és a víkend bevezetésénél. Emelkedett az időszaki és segédmunkások bére. A felvásárlást elősegítő jutalékrendszert dolgoztunk ki Szakszervezetünk munká­­jának is része van ab­ban, hogy kedvezőbb helyze­tet lehetett teremteni a mun­kavédelem, a munkásellátás a társadalombiztosítás és a■z üdültetés területén. Felfüg­gesztették az időleges rok­kanttá nyilvánítást. 1956. no­vember 1.-től az időlegesen rokkanttá nyilvánított dolgo­zó részére táppénzt kell folyó­sítani, ami komoly többletjö­vedelmet jelent. A nyugdíjak rendezésében is több ered­ményt értünk volna el, ha nem jön közbe az ellenforrada­lom. Szakszervezetünk az el­mondottakon kívül is számos javaslatot tett az állami szer­vek felé, melyek segítségével a dolgozók sok régi sérelme megoldódott. Szak­szervezetünk munká­ja azonban az ellenorradalom­ leverése után hosszú ideig egyoldalúvá vált. Szinte telje­sen megfeledkeztünk a terme­lés, a gazdálkodás, a helyes értelemben vett verseny kér­déseiről. Pedig a nép életszín­vonalát tartósan javítani csak akkor le­het, ha az állam­ gazdaságilag szilárd és szünte­lenül erősödik. Az életszínvo­nal emelésének legfőbb akadá­lya ma, hogy az önköltség magas, a termelékenység ner­ megfelelő, vagyis drágán gaz­dálkodunk. Arra kell tehát nevelnünk a dolgozókat,­­hogy részt vegyenek vállalatuk gond­jaiban, segítsék a termelé­kenység emelését, a jövedel­mezőség biztosítását. Ideológiailag és szervezeti­leg egyaránt rendet kell te­remtenünk a szakszervezeti mozgalomban. Ennek elérésé­hez az eddiginél sokkal na­gyobb gondot kell fordítanunk a szakszervezet kulturális ne­velő munkájára. A szakszer­vezeti munkának mindig egyik legfontosabb része volt a dol­gozók meggyőzése, nevelése Ma erre a munkára ezerszer nagyobb szükség van, mint­­ bármikor ezelőtt. A szakszer­vezet kulturális nevelő mun­kájának erőteljesen és hatá­sosan kell segítenie azt a har­cot, melyet az emberek gon­dolkodásában, tudatában még meglévő téves, zavaros, ellen­séges nézetek leküzdéséért folytatunk, s Ezeknek a sokrétű igen nehéz feladatoknak csak egyféleképpen lehet eleget tenni, ha mind nagyobb szám­ban vesznek részt tagjaink a szakszervezet munkájában. Szeretnénk, ha most megin­duló lapunk is szerény eszkö­ze lenne közös tevékenysé­günknek. Forum, amelyen ki­cseréljük tapasztalatainkat, megbeszéljük közös gondjain­kat, örömeinket. ÜDVÖZÖLJÜK AZ OLVASÓT írta: LIGETI LÁSZLÓ a KPVDSZSZ elnöke Részlet az idei lipcsei tavaszi vásár magyar pavilonjának nehézipari kiállításáról. k­I,0­AA 8 KERESKEDELMI, PÉMZÜOS IS­ZFHOÉGYIO!PIÍSU DOLGOZOK SZIJBIO SZEXSZERVEZETÉNEK LAPJA BUDAPEST, 395% MÁJUS HÓ 31.­­ évfolyam, 1. SZÁM. /s.\SQM^? Megjelenik V^m)!Trzr~ '"' \ havonta ■i- y **• 1 ^ ZIMONYI EMIL, a Minei­anmpex technikás özletkötője. Az u­tóbbi hónapokban népgazdaszáv.imX számira rendkívül előnyös expoirü­­le­teket kötött. T­A 1/ A­Q­T­A­T­TZ A KÜLKERESKEDELMI J /I r /i O L/ A. I KJ IV VÁLLALATOK ELHELYEZÉSÉRE Bizonyára akad olvasóink között olyan, aki valamely külkereskedelmi vállalatunk cégtáblája mögött kényelmes, süppedő szőnyegekkel és öb­lös fotelokkal berendezett iro­dákat, tágas folyásokat, neon­­világítású tárgyalótermeket, gombnyomásra nyíló ajtókat sejt, ahol még külföldi üzlet­feleinket is bámulatba ejti a sok csillogás, pompa és kénye­lem. A valóságban más a hely­zet. Köztudomású, hogy „im­­pex”-einek jelentős része a sok költöztetés, átszervezés és összevonás, kiválás és be-­­­olvadás után azan épületek­ben kapott helyet, ahol vala­ha békés családi élet zajlott. Pénzbe került, amíg a laká­sok közfalainak áttörésével a lehetőséghez mérten megfe­lelő irodahelyiségeket alakí­tották ki. A Magyar Ifjúság útja 64. sz. alatti Mineralimpex tűzálló­­anyagimport osztályának ve­zetőjéhez például csak kes­keny fürdőszoba cseppnyi aj­taján férkőzhetett be az ügy­fél. Újabban a külföldiek 2 dol­gozószobán keresztül­­közelítik meg az osztályvezetőt. A Magyar Ifjúság útja 12. szám alatt székelt valamikor a Magyar Nemzeti Bank egy részlege két emeleten. A fo­lyósok zártak, az épület mű­emlék, nem egy helyen fresz­­kók díszítik. A bank elköltö­zött, a tervek szerint az épü­let két emeletén tetemes költ­séggel lakásokat építenek. A Maros utcai szabaddá vált épületet a Klement Gottwald villamossági gyár kapta meg lakások céljára. A modern irodaházban — szintén jelen­tős összegek árán — eltűnnek a tárgyalótermek és kőműve­sek keze nyomán konyhák, fürdőszobák, éléskamrák épül­nek. Tudjuk, kevés, még mindig nagyon kevés a beköltözhető lakások száma és igen sok a rászorult, jogos igénylő. Ha azonban vannak irodák olyan épületekben, amelyek valaha­­ lakóházak voltak, vajon mi­­­­ért költünk milliókat irodák­­ átalakítására? Vajon miért nem folyamodunk az egysze­rűbb és kézenfekvőbb megol­dáshoz, és miért nem adtak helyet annak idején a Közel­­liznél az olyan kéréseknek, amelyek ilyen egyszerű meg­oldásokra épülnek? A Magyar Nemzeti Banik említett épü­letében például elfért volna a Mineralimpex és a Trans­­elektro Vállalat. Hozzávetőle­gesen 50 lakás szabadult vol­na fel ilyen módon, ráadásul még különösebb költségek sem drágították volna. És ha már az ilyenfajta ész­szerű költöztetés terve nem talál visszhangra, talán eljut a másik javaslat az illetéke­­sekhez: építsen az Építésügyi­­ Minisztérium lakásépítési ke­­­­retéből külkereskedelmi iro­daházat. Helye is lenne pél­dául a József Attila és Októ­ber 6 utca sarkán elterülő üres telken, a Belvárosban. Az irodaház építése lénye­gesen kevesebbe kerül, mint a lakóházaké. „Cserébe” fel­szabadulna a Vörösmarthy utca és Magyar Ifjúság útja sarkán lévő tömbben mintegy 50 lakás, az Importex és Mo­­gürt vállalatok jelenlegi szék­­házában pedig mintegy 60 lakás, összesen 110 új otthon, és végre valahára megfelelő, munkájukhoz és feladataik­hoz méltó otthon a jelenleg . . ., — ugyancsak mostohán elhelye­zett külkereskedelmi válla­latok számára. Persze más vál­lalatok is vannak, ahol lehet­ne lakásokat találni. A Me­­dimpex például egy volt períú­zió helyén, a Chemolimpex tó részben lakóház helyén épült. Ahelyett, hogy irodák cél­jára épült házakból millió­­s kért lakásokat építsünk, —­­ aminek ellenkezőjére jóné­­hány példa akadt az elmúl­t években. — fontolják meg il­letékesek, a külkereskedelem javaslatát. Gyapay Dénes A külkereskedelemnek is ártott az ellenforradalom Az elmúlt időszak gazda­ságpolitikai hibái igen jelen­tős mértékben a külkereske­delemben csapódtak ki. Gaz­dasági életünk belső egyen­súlyának megbomlása az or­szág fizetési mérlegét is ked­vezőtlenül befolyásolta. A külkereskedelem nem túlságosan­ jelentős állóeszkö­zeiben, szerencséire, csak je­lentéktelen kár esett. A forgó­eszközökben mutatkozó kár már érzékenyebb: mintegy 61 millió folyó forint értékű áru­készlet semmisült meg. Ennek mintegy negyedrésze raktári készletekben, háromnegyedre­a helyzetet az is súlyosbít­ja, hogy a fegyveres harcokat követő oktalan sztráj­kok, köz­lekedési nehézségek termelő apparátusunkat megbénították. A termelés nélküli fogyasztás szó pedig úton levő export- és importárukban állt elő, kisebb részben a fegyveres cselekmé­nyek következtében, nagyobb részben fosztogatás folytán. A külkereskedelmet ezenkívül még mintegy 55 millió folyó­forint kár érte azzal, hogy a legkülönfélébb költségeket kellett viselnie, holott forgal­ma minimálisra zsugorodott. Az 1956. negyedik negyedév­re eső adósságcsökkenés nem következett be. Forgalmunk csökkenését — az 1953. évi adatokat száznak véve — a következő adatok szemlélte­tik:­hetjük.. Ez egyrészt hitelbe történő anyag- és részben készáruszállítások­kal feltöltöt­­te forgóalapunk hiányát és így lehetővé tette a további termelést, másrészt nagyösz­­szegű tőkés deviza rendelke­zésre bocsátása révén áthidal­ta bevételeink kiesését és le­hetővé tette fizetéseink folya­matosságát. Problémáinkat azonban csak­is a termelés fokozása és ex­port árualapjaink növekedése oldhatja meg; a megoldáshoz hozzájárul a külkereskedelem jó irányítása, helyes gazdál­kodás a szűkös árukészletek­kel és végül, de nem utolsó sorban, a külkereskedelmi és pénzügyi dolgozók odaadó munkája­ levő országos forgóalapunkat igen nagy mértékben csökken­tette. Ez súlyosan befolyásol­ta az ezidei kivitelt. 1957. első negyedévének a forgalmát a anyagokban és készárukban következő adatok mutatják A súlyos csapások ellenére azonnali segítségének kÖSZI külkereskedelmünk és nem­zetközi fizetési forgalmunk nem omlott össze, nem kellett transzfermoratóriumot hirdet­nünk az esedékes átutalások­ra, sőt, sikerült partnereink túlnyomó részével helyreállí­tani kapcsolatainkat és vala­mennyi esedékes kötelezettsé­günknek is eleget tettünk, amint ennek technikai előfel­tételei megvoltak. Ezt a jelentős eredményt­­, mely még tőkés gazdasági kö­rökben is meglepetést keltett —­­ külkereskedelmi és pénz­ügyi dolgozóink helytállása, jó munkája, valamint a külkeres­kedelmi és pénzügyi vezetők megfelelő irányítása mellett a baráti országok, de különösen a Szovjetunió nagyméretű és dr. Szemenyei János Év IV. n. év 1954. 1955. 1956. Import Összes Tőkés 105 94 57 120 112 5­2 Export Összes Tőkés 104 163 112 244 27 58 Év Import Export I. n. év Összes Tőkés összes Tőkés 1952. • 100 100 100 100 1953. 100 mp 100 100 1954­ • 96 115 104 143 1955. 119 189 117 214 1956. 91 123 138 313 1957. 144 101 102 201

Next