Mérleg, 1959 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1959-01-01 / 1. szám

Аж u­s nyugdíjtörvényről A pártnak a munkásosztály élet- és munkakörülményeiről hozott határozata kimondja, hogy „1959. első felében az 1958-as esztendő eredményei­nek gondos felmérése alapján lehetőségeink mértékében meg kell javítanunk nyugdíjrend­szerünket A rendelkezés alapelve a régi és új rend­szerű nyugdíjak közötti igaz­ságtalanul nagy különbség lé­Az új törvény mindenek­előtt az alacsony nyugdíjjal rendelkezők helyzetén akar ja­vítani. Ismeretes, hogy az 1954-es nyugdíjtörvény életbe­lépése előtt nyugdíjazottak, bár több ízben értek el eme­lést, elmaradtak az 1954-es törvény alapján 50 százalékos törzsnyugdíjban részesülők mögött. Egy részükre nem vo­natkozott az 500 forintos nyugdíjminimumról szóló ren­delkezés sem. Ezért igazságos, hogy január 1-től minden régi alapon nyugdíjazottat, öregségi és rokkantsági nyugdíjast egya­ránt, amennyiben ellátása nem éri el a 800, özvegyeknél a 400 forintot, miután a régi szolgálati idejét utólagosan nem lehet megalapítani — 25 százalékos emelésben része­sítik. Az emeléssel együtt a nyugdíj nem lehet 500, illetve özvegyeknél 250 forintnál ke­vesebb. A 800 forintos határt a most rendelkezésre álló anyagi lehetőségek szabták meg. A törvény úgy rendelkezik, hogy az az özvegy, aki saját üyeges csökkentése, a munká­ban eltöltött évek számának fokozottabb figyelembe vétele és a várományi idő fokozatos felemelése legyen”. A hatá­rozatnak ezt a pontját valósí­totta meg az Elnöki Tanács 1959. január 1-én életbelépett törvényerejű rendelete a dol­gozók társadalombiztosítási nyugdíjáról. jogán kap nyugdíjat és fér­je után is jogosult ellátásra, az eddigi 500 forint helyett 700 forintig részesülhet össze­vont ellátásban. Javul az ár­vák ellátása is. A félárvák el­látásának alsó határa az ed­digi 100 forint helyett 170 fo­rintra, a teljes árváké 150 fo­rintról 250 forintra emelkedik. Jelentős segítség a kis nyug­díjjal rendelkezők számára az is, hogy a házastársi pótlék az eddigi 18 forintról 100 fo­rintra emelkedik mindazoknál, akiknek a nyugdíja a házas­társi pótlékkal együtt nem haladja meg a havi 850 forin­tot. A nyu­gdíj alsó határa 500 forint marad a jövőben is. De a hosszabb munkaviszonnyal rendelkezők minden 10 éven felüli munkában eltöltött év után egy-egy százalékkal emelt összegű nyugdíjat­­kap­­nak. Ha valakinek például húsz évi munkaviszonya van, úgy 550, ha harminc évi, ak­kor 600 forint nyugdíjának az alsó határa, ez azonban nem haladja meg keresetének száz százalékát, sorban nők — a felszabadulás utáni években kezdtek csak dolgozni és a nyugdíjkorhatár elérésekor nem rendelkeznek még a teljes nyugdíjhoz szük­séges munkaviszonnyal, úgy határozott, hogy a jövőben legalább 10 évi munkaviszony után résznyugdíj jár. A rész­nyugdíj megállapításánál a nyugdíjhoz mindenkor szük­séges szolgálati éveket figye­lembe véve, a hiányzó évek számának megfelelően csök­kentik. A csökkentés mértéke: minden hiányzó év után 2 százalék. Hasonlóképpen nyer megoldást a rokkantsági nyug­díjhoz szükséges szolgálati idő is. Ha üzemi baleset okoz­ta a megrokkanást, továbbra is meg kell állapítani a nyug­díjat, tekintet nélkül a szolgá­lati időre. Többen kérték annak a ren­delkezésnek megváltoztatását, melynek értelmében a nyugdí­jasok havonként 48 órát dol­gozhattak anélkül, hogy nyug­díjukról le kellett volna mon­daniuk. Ezért a jövőben havi 500 forint keresetig lehet fo­lyósítani a nyugdíjat, ha ezt túllépik, kérni kell a nyugdíj szüneteltetését. Azok a régi nyugdíjasok, akik dolgoznak és ugyanakkor régi jogaik alapján keresetük­re tekintet nélkül ma is meg­kapják pótlék nélküli nyug­díjukat, továbbra is változat­lan feltételekkel dolgozhatnak. Ha munkaviszonyuk megszű­nik, megkapják nyugdíjukhoz a pótlékot és az új törvény szerint az esetleg járó emelést. A nyugdíjak rendezése 440 000 nyugdíjasnak és jára­dékosnak biztosít magasabb el­látást. Csaknem 630 millió fo­rintot tesz ki a rendezés első évi költsége. A végrehajtás, a munka hir­telen megnövekedése miatt természetesen hosszabb időt vesz igénybe, ezért min­dazok, akiknek nyugdíját az 1955-től 1959. közötti időben állapítot­ták meg, nyugdíjuk a havi 800 forintot nem éri el, türelem­mel várják meg, am­íg az Or­szágos Nyugdíjintézet kérdő­ívet küld részükre. A kérdőívekre azért van szükség, hogy igazolják 1945 előtti munkaviszonyukat. Az 1955. január­­ előtt megálla­pított öregségi és rokkantsági nyugdíjak járadékok, valamint az özvegyi nyugdíjak és árva­járadékok összegének emelésé­ről az Országos Nyugdíjintézet már január, február hóban hi­vatalból intézkedik. Alapelv: az alacsony nyugdíjak emelése Nyugdíjpótlék az 1929 óta munkában töltött évek után Közmegelégedést kelt, hogy 1959. január 1-től kezdve nyugdíjpótlék jár minden 1929-től munkában töltött év után, ha nem szakította meg öt évnél hosszabb ideig mun­kaviszonyát. Ha valaki például 1929-től 1959-ig igazolhatóan munkaviszonyban állt és nyugdíjazását kéri, úgy a munkában töltött harminc év után a törzsnyugdíjhoz kere­setének még 15 százalékát, te­hát összesen 65 százalékát kapja nyugdíjként. A felszabadulás előtti mun­kaviszony igazolásának meg­könnyítésére a SZOT javas­latára a Minisztertanács úgy döntött, hogy a felszabadulás előtti kellően igazolt folyama­tos szakszervezeti tagság, il­letve a munkásmozgalomban való részvétel egyenértékű a munkaviszony igazolásival. A dolgozók örömmel üdvözlik a szakszervezeti tagságnak ezt a megbecsülését. 1929-ben lépett életbe Ma­gyarországon az első öregségi biztosítási törvény, ezért ez az év a kiindulási idő a nyugdíj­pótlék megállapításánál. A felszabadulás előtti munkavi­szony figyelembevétele a nyugdíjpótlék megállapításá­nál jelentős javulást hoz a hosszabb munkaidővel ezután nyugdíjba menők ellátásában. A jelenlegi tízéves szol­gálati idő fenntartását eddig indokolta, hogy sokaknak a már nyugdíjkorhatárt elérők közül, csak a felszabadulás te­remtett lehetőséget a rendsze­res munkára. A felszabadulás óta azonban már tizennégy év telt el, így eljött az ideje a nyugdíjhoz szükséges szolgá­lati idő revíziójának. Ezért az új rendelkezés ki­mondja, hogy a teljes nyug­díjhoz szükséges szolgálati idő 1959-ben 14 év és a továb­­bikban évenként egy évvel emelkedik, mind­addig, amíg 1970-ben eléri a 25 évet. A kormány azonban abból kiindulva, hogy sokan — első- Segítsenek az szb-k, hogy végrehajthassuk A nyugellátás egyes, kérdé­seinek rendezése nemcsak a nyugdíjasok ügye. Mindazokat érinti, akik ma még aktívan dolgoznak. Érinti azokat a csa­ládokat, akik eddig is segítet­ték nyugdíjas hozzátartozóju­kat. S megelégedést kelt egész dolgozó népünkben, mert újabb bizonyíték arra, hogy pártunk és kormányunk politikájának eredményeképpen az életszín­vonal javulása, a dolgozók minden rétegére kiterjed. A szakszervezeteiknek segítő kezet kell nyújtaniuk a helyes és gyors végrehajtáshoz. Kü­lönösen az 1929-től 1945. évek közti munkaviszonyok utóla­gos igazolása igényel tetemes erőfeszítést. Mind a nyugdíja­soknak, mind a nyugdíjmeg­állapító és jogosító szervek­nek szüksége van a szakszer­vezetek támogatására. Szak­­szervezeti bizottságaink, kö­zépszerveink magyarázószóval, felvilgosító munkával gon­doskodjanak róla, hogy a dol­gozók és a nyugdíjasok egy­aránt megismerjék az új nyug­díjrendelkezések­ jelentőségét. Fokozott nevelőmunka, felkészülés a szakszervezeti választásokra — az elnökség új munkatervében Az elnökség 1959. évi mun­kájának gerincét továbbra is a kongresszusi és a központi vezetőségi határozatok képe­zik. A legnagyobb figyelmet a nevelő munkára kell fordítani. Nevelnünk kell a szakszerve­zetünkhöz tartozó dolgozókat, elsősorban a párt iránti hű­ségre, a munkáshatalom tuda­tos erősítésére, az elért ered­ményeknek és a jövő kilátá­sainak megismertetésére. Ez­­a munkának egyik állo­mása a Tanácsköztársaság megalakulásának 40. év­fordulója, amelyet méltókép­pen megünnepelünk. Általá­ban továbbra is az a feladat, hogy fokozottabban foglalkoz­zunk a szakszervezetünkhöz tartozó különböző rétegekkel, egyrészt szakmai vonatkozás­ban, másrészt külön a nődol­­gozókkal és az ifjúsággal. Nagy fontossággal bír az új nyugdíjtörvény széleskörű is­mertetése is. Az idén tovább erősítjük szervezeti hálózatunkat és egyben felkészülünk a követ­kező, szakszervezeti választá­sokra. Mindezek érdekében következetesen végre kell haj­tani a függetlenített funkcio­náriusok összetételére és a ká­dernevelés terén meglevő fel­adatainkra vonatkozó legutób­bi elnökségi határozatot. Emel­lett a társadalmi munkában dolgozó funkcionáriusok isko­lán kívüli szervezett oktatását is meg kell oldani. El kell érni, hogy a régóta húzódó problémák a dolgozók megelégedésére végre megol­dást nyerjenek. Így például érvényt kell szerezni a nehéz súlyok emelését szabályozó rendelkezéseknek, megoldást kell találni a hálózatban dol­gozók étkezési problémáinak megoldására, el kell érni a boltvezetők pótszabadságának rendezését. Tovább kell foly­tatni a munkát a mégt meg­levő béraránytalanságok meg­szüntetésére. Továbbra is fel­adatunk a takarékosság, a tör­vényesség előírásainak meg­tartása, a társadalmi tulajdon védelme. A januárban meg­rendezett középszervi aktíva­üléseken az alapszervek meg­felelő tájékoztatást kapnak a megyebizottságok, szakmai bi­zottságok munkájáról és fel­adatairól. Ezeket az üléseket februárban alapszervi tag­gyűlések követik. Ezeken arra kell törekedni, hogy az alap­szervek megvitassák problé­máikat és a beszámolók is mindenekelőtt arról adjanak számot. A XXL kCR3?¥5SZUS már összeült, mire e sorok napvilágot látnak. Megvitatja azokat a téziseket, amelyekről találóan írta a címében a Nép­szabadság, hogy „A szocializ­mus világtörténelmi győzelmé­nek programja“. A Szovjetunió népgazdaságának fejlesztését szolgáló elkövetkező hétéves terv adatait, célkitűzéseit vizs­gálja majd meg az összeülő kongresszus, hogy döntésével hagyja jóvá ezt a világtörté­nelemben szinte páratlan épí­tést. Nincs szó kevesebbről, mint­hogy hét év alatt 80 százalék­kal nő majd az ipari és 70 százalékkal a mezőgazdasági termelés, 40 százalékkal nö­vekszik a reáljövedelem, a szovjet dolgozók elérik a 40 órás munkahetet és a hetenként két munkaszüneti napot. Je­lentősen fejlesztik az oktatást és 1970-re a Szovjetunió túl­szárnyalja az Egyesült Álla­mokat az egy főre jutó terme­lésben. Hatalmas építő prog­ram ez és lehetővé teszi, hogy a szovjetország erősítésével erősödjék világszerte a hala­dás, megvédelmezzék a békét. Legyőzhetetlen akadály ez a háborús gyújtogatók útjában. Nem volt könnyű idáig el­jutni, sok nehézséget kellett legyőzni. Legutóbb szét kel­lett verni a pártellenes Malen­kov—Molotov-csoportot, amely meg akarta akadályozni, hogy a XX. kongresszus történelmi eredményei megvalósuljanak és eljuthassunk a XXI. kong­resszus hatalmas programjá­hoz. Alig múlt el egy hónapja, hogy a szovjet tudomány fel­sőbbrendűségét bizonyítva, si­került kilőni a Szovjetunióban az űrrakétát és a világtörténe­lemben először győzte le em­beri alkotás a föld vonzerejét. Kiszabadultunk a föld bűvkö­réből, Madách Ádámjának már nem kell visszatérnie a földre szárnyaszegzetten, a szovjet tudomány leküzdötte a gravitációs erőt és megnyílt az út a világűr felé. Történt pedig ez éppen a XXI. kongresszus előestéjén szinte szimbolizálva azt a végtelen lehetőséget, amely a kommunizmus építése elől áll. A világűrbe kiröppen rakéta azonban a szovjet tu­dománynak felsőbbrendűség­t mutatva, arra is figyelmezteti a háborús uszítókat, hogy ilyen tudományos fölénnyel rendelkező országgal szembe­szállni nem érdemes, mert csak a rövidebbet húzhatja, aki megkísérli. Az űrrakéta elérte a világ­űr végtelenjét és a XXI. kong­resszus megindítja a szovjet népet a kommunizmus vég­telen távlatai felé. Kiszélesítjük a politikai oktatást Mint ismeretes, nemrég az elnökség határozatot hozott a politikai nevelőmunkával kap­csolatban a rendszeres okta­tás megindítására. A szakszer­vezet összehívta a megyei fő­propagandistákat, akik majd az alapszervek propagandistái­nak tartják a konferenciákat. Megbeszélésre gyűltek össze a fővárosi propagandisták is és a két értekezleten igen sok el­vi és gyakorlati problémát megvitattak, tisztáztak. Egy­ben megbeszélték az oktatás módszereit is. Az 1959—1960 oktatási év­ben szeretnék kiszélesíteni a szakszervezeti politikai ok­a­tást. Az elnökségi határozat szerint most a tagság mintegy négy százalékát vonják be az oktatásba, de előreláthatólag a hallgatók száma ezt megha­ladja. Ezért dicséret illeti a vidéki szervezetek példás fel­világosító munkáját. A szakszervezet kulturális és tájékoztatási osztálya ellen­őrizte a szervezést országszer­te. Mindenütt megtartották már a propagandisták első konferenciáját és minthogy azon a szakszervezet történe­tével foglalkoznak, javaslatot tettek, hogy hívjanak meg a foglalkozásokra néhány mun­kásmozgalmi veteránt, akik személyes élményeikkel teszik még érdekesebbé az oktatás­­ anyagát.­­ Fontos, hogy a lemorzsoló­dás ellen már most mindenütt fellépjenek. Rendkívül hasz­nos módszer ehhez az állandó ellenőrzés. Budapesten a szak­mai bizottságok és titkárságok már kijelölték az ellenőröket. Fordítsanak gondot erre az alapszervek is. Országszerte mintegy ötszáz csoportban, egyenként maxi­málisan 20—25 hallgató vesz részt a konferenciákon. He­lyes, ha a propagandisták úgy vezetik a foglalkozásokat hogy azok inkább kötetlen b­ezélgetések, viták legyen Fontos az állandó jegyzet minthogy jegyzetek ne­nak rendelkezésre.

Next