Mérleg, 1961 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1961-01-01 / 1. szám

-*CW7­ . VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! MÉRLEG: A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének lapja 1961. január Ara Sís fillér Megjelenik havonta Békés, boldog új esztendőt! A ijesztendő küszöbén szo­­kásos végigpillantani az eltelt év eredményein és számot vetni az új feladatok­kal. Most nemcsak egysze­rűen az 1960-as évet váltja fel az 1961-es, hanem nép­gazdaságunk fejlődésének egy jelentős szakaszát, a hároméves tervet fejezzük be eredményesen és kezdjük meg az új ötéves terv végre­hajtását. Mit adott a hároméves terv a hozzánk tartozó dol­gozóknak, hogyan javultak az élet- és munkakörülmé­nyek ez időszakban és mennyivel járultak hozzá a kereskedelmi és pénzintézeti dolgozók a terv teljesítésé­hez, illetve túlteljesítéséhez? A tervidőszak alatt a várt­nál nagyobb mértékben, 6 százalék helyett mintegy 9 százalékkal emelkedett ha­zánkban a bérből és fizetés­ből élők reálbére. Ez tükrö­ződik a mi területünkön is az átlagkeresetek alakulásában. Az életszínvonalra azon­ban nemcsak a kerese­tek alakulása van hatással, hanem a foglalkoztatottak száma is. A hozzánk tar­tozó népgazdasági ágakban az eltelt három év alatt 20,9 százalékkal nőtt a foglalkoz­tatottak száma, ami — te­kintve, hogy ez általános je­lenség — egyben azt is je­lenti, hogy egy-egy család eltartása több kereső között oszlik meg. Ily módon az egy főre jutó jövedelem emelke­dése lényegesen magasabb a kereset emelkedésénél. Mint a szocialista orszá­gokban általában, hazánk­ban is nagy jelentősége van a fizetésen kívüli juttatások­nak. Ez a „borítékon kívüli” juttatás is nagymértékben növekedett az utóbbi évek­ben. A társadalombiztosítási szol­gáltatás költségei csak az 1960-as évben közel 20 szá­zalékkal emelkedtek. (A táp­pénz kifizetések nélkül.) Több mint 30 százalékkal emelkedett a családi pótlék. Ezen a címen csupán 1960 első felében 35 millió forin­tot folyósítottak a szak­máinkhoz tartozó arra jogo­sult dolgozóknak. Ugyaneb­ben az időben az egy biz­tosítottra jutó társadalom­­biztosítási szolgáltatás nyugdíj nélkül 1 911 forint volt, ami 87 forinttal maga­sabb az előző évinél. A dolgozók nagy része nem is gondol arra, hogy csupán a belkereskedelem területén évente mintegy 150 millió fo­rintot fordítanak szociális jut­tatásokra, amely ha a boríték­ban lenne, önmagában is csaknem 8 százalékkal emelné a fizetést. Ebben a 150 millió­ban olyan tételek szerepelnek, mint a munka- és védőruhák­ra fordított 40 millió forint, vagy a tisztálkodási szerekre, illetve a védőruha tisztításra folyósított 29 millió forint, hogy csak a legnagyobb téte­leket emeljük ki. Az életkö­­rülményei­ alakulásához tarto­zik az is, hogy a kereskede­lem hálózatfejlesztése során egyre több korszerű bolt, illet­ve étterem létesül, amelyek­ben jobb, egészségesebb körül­mények között végezhetik a dolgozók munkájukat. Mi­ndezek azt bizonyítják, hogy a tervezett reáljö­vedelem emelkedés a mi terü­letünkön is realizálódott. Az eredményekhez a kereskedel­mi és pénzintézeti dolgozók nagyobb szaktudással, felké­szültebben végzett, jobb gazdasági munkával járultak hozzá. A gazdasági munka to­vábbi javítása, a termelékeny­ség ésszerű fokozása, a gazda­ságosság növelése előfeltétele az elért eredmények megszi­lárdításának, illetve az ötéves terv időszakában a további fejlődésnek. A hároméves tervidőszak alatt az állami és szövet­kezeti kereskedelmi forgalom mintegy 27 százalékos emelke­dés, 10 százalékos termelékeny­ségnövekedés mellett, színvo­nalasabbá és kulturáltabbá is vált. Növekvő és egyre kiterjed­tebb feladataikat jól látták el a pénzintézeti dolgozók. Mun­kájuknak nagy része van ab­ban, hogy az Állami Biztosító állománya megkétszereződött és a lakosság megelégedésével bonyolították le az OTP dol­gozói az évi átlagos 60 száza­lékos betétnövekedést. É­vről évre növekedett kül­kereskedelmi forgalmunk is és szélesedett azoknak az országoknak köre, amelyekkel gazdasági kapcsolatot létesí­tettünk. A nagyobb feladato­kat a külkereskedelem dolgo­zói szakmai tudásuk állandó fejlesztésével igyekeztek jól elvégezni. Most induló ötéves tervünk első esztendejében újabb, az eddiginél is nagyobb feladatok előtt állunk. Ki kell javítani a gazdasági munkában még meglevő hibákat, amelyek to­vábbi előrehaladásunkat aka­dályozzák, fel kell számolni a hiányosságokat. Az 1961-es év jó gazdasági eredményeivel kell megteremteni a további életszínvonalemelkedés lehe­tőségét. Központi Vezetőségünk bí­zik abban, hogy a szakszerve­zetünkhöz tartozó 250 ezer dolgozó — akiknek túlnyomó többsége az utóbbi években­­ szakszerű, lelkiismeretes mun­kát végzett, mellyel egyre in­kább kiérdemelték a lakosság megbecsülését és elismerését — a jövőben még jobb­ mun­kát fog végezni. A jó munka népgazdaságunk eredményei­ben és az egyes dolgozók ja­vuló életkörülményeiben fog megmutatkozni. Az új, nagy feladatok eredményes elvégzé­séhez sok sikert, jó egészséget és békés, boldog új esztendőt kíván a Központi Vezetőség. Tausz János belkereskedelmi miniszter újévi üdvözlete DOLGOS ÉS EREDMÉNYES ÉV UTÁN új, nagy feladatok előtt, az új esztendő küszöbén köszöntöm a belkeresedelem dol­gozóit. Az óesztendőben a lakosság áruellátása, a hálózatfejlesztés, ezen belül az új keres­kedelmi formák elterjesztése, a kereskede­lem általános kulturáltságának fejlesztése terén figyelemre méltó eredményeket ér­tünk el. Ez alkalommal mondok köszönetet mindazon munkatársainknak, akik ezeket az eredményeket áldozatkész, lelkes mun­kájukkal elősegítették. Munkánkat 1961-ben is pártunk határoza­tai, útmutatásai alapján végezzük. A lakos­ság életszínvonalának állandó emelkedése nyomán az áruforgalom tovább növekszik. A városi és falusi lakosság fokozódó igé­nyeinek kielégítéséhez nagyobb árumennyi­ségre, még jobb minőségre és áruválaszték­ra van szükség. Új erős fogyasztóként jelentkezik a mező­­gazdaság szocialista átalakulása során a termelőszövetkezeti parasztság. Ezért külö­nös gondot kell fordítanunk a parasztság gyors ütemben fejlődő igényeinek maradék­talan kielégítésére. Számítanunk kell a falu­si áruforgalom szerkezetének változására. Mindebből következik, hogy a fogyasztói igényeket gondosan kell tanulmányoznunk. Törekednünk kell a termeltetés, beszerzés, elosztás megjavítására. Ennek érdekében fejlesszük, fokozzuk kapcsolatainkat az iparral, az elosztás területén pedig szüntes­sük meg mind szakmai, mind területi vo­natkozásban a fennálló aránytalanságokat. AZ ÉLELMISZERELLÁTÁSBAN BIZTO­SÍTANUNK KELL a hagyományos cikkek kellő mennyiségét és választékát, de ezzel párhuzamosan gondoskodnunk kell az érté­kesebb, magasabb tápértékű cikkek forgal­mának fokozásáról. A kereslet mind na­gyobb mértékben nyilvánul meg a nagyobb értékű, tartós fogyasztási cikkek iránt, ezért erősebb iramban növeljük a háztartási gé­pek, televíziós készülékek, rádiók, bútorok, járművek stb. forgalmát. Emellett az ed­digieknél több gondot fordítsunk a kisebb, apró cikkek utánpótlására. Az áruforgalom lebonyolítása egyre ko­molyabb feladatok elé állít bennünket. Zök­kenőmentes elvégzése érdekében mind az élelmiszer-, és iparcikk-kereskedelemben, mind a vendéglátóiparban a boltok, egysé­gek kapacitását az új kiszolgálási formák alkalmazásával és a gépesítés fejlesztésé­vel gyorsabb ütemben kell növelni. EMELLETT FOKOZOTT GONDOT KELL FORDÍTANUNK a bolti munka belső meg­szervezésére. Meg kell figyelni a vevőáram­lást, és a bolti berendezések elhelyezésénél arra kell törekedni, hogy az a vásárlók ré­szére kényelmes legyen, de egyúttal a ter­melékenység emelését is biztosítsa. A nyit­vatartási idő megállapításánál fokozottab­ban legyünk figyelemmel a forgalmi csú­csokra. Továbbra is nagy figyelmet kell fordíta­nunk a boltok általános esztétikai kiképzé­sére, a portálok rendezésére, az áruk be­mutatására, a tisztaságra. Az üzletek léte­sítésénél, a szükséges átalakításoknál kerül­jük a fényűző berendezést, a túlzásokat. Az üzletek tetszetősek, kulturáltak legyenek, de mindig a lehetőség szerinti legolcsóbb meg­oldással készüljenek. Rendkívül fontos az elkerülhetetlen üzletátalakítások, tatarozá­sok körültekintő, jobb előkészítése. Csak akkor szabad az üzleteket a lehető leg­rövidebb átalakítási időre bezárni, ha a szükséges munkák elvégzésének minden előfeltétele koordináltan biztosítva van A HÁLÓZATFEJLESZTÉS TERÉN MUN­KÁNKAT szintén a gazdaságosság legmesz­­szebbmenő figyelembevétele jellemezte. A tatabányai kezdeményezés nyomán a társa­dalmi munka lehetőségeit nagyobb mérték­ben vegyük igénybe. Gazdasági eredmé­nyeinket a termelékenység ésszerű emelé­sével, takarékossággal, a társadalmi tulaj­don védelmével, a fogyasztók érdekeinek szem előtt tartásával emeljük. Emelnünk kell a gazdasági vezetés szín­vonalát. A gazdasági intézkedéseket körül­tekintően, kellő előrelátással, kihatásuk sok­oldalú mérlegelésével tegyük. Törekedjünk az ügyintézés megjavítására, a bürokratikus módszerek felszámolására. A gazdasági ve­zetők az adminisztratív munka csökkenté­sével több erőt szabadítsanak fel annak érdekében, hogy szocialista módon többet kereskedjenek. A mindennapi irányító és gyakorlati mun­ka megalapozott szakmai és politikai isme­reteket, perspektívában gondolkodó, de a napi feladatokat is jól ismerő, összeforrott dolgozókat, vezetőket követel meg. Az új esztendőben ezekhez a feladatokhoz kívá­nok a kereskedelmi dolgozóknak további sikereket, erőt, egészséget és boldogságot. Az idegenforgalomról A KPVDSZ Vendéglátó Szabad Akadémián előadást tartott Bebrits Lajos elvtárs, az Országos Idegenforgalmi Tanács főtitkára a nemzetközi idegenforgalom tapasztalatai­ról és hazai feladatainkról. Bebrits elvtárs tetszéssel foga­dott előadásában beszélt a tő­kés országok vendéglátóipari piackutatásáról, szakmai pro­pagandájáról. Számos ország példáján mutatta be a szállo­daipar alakulását, építkezési formákat. Részletesen beszélt a szállo­dák berendezésének jelentősé­géről. A modern technika le­hetőségeinek felhasználásáról példákat hozott az északi ál­lamok luxus és polgári jelle­gű szállodáinak kiképzéséről. Ugyancsak példákkal igazolta I 1­1 ország idegenforgalma- I nak vonzó erejét s a törek­­­­vést az ország adottságainak t­­elyes kihasználására. Hazai idegenforgalmunk­­ elemzése során a szállodai fé­­í­rőhelyek hiányáról beszélt, mely a II. világháború követ­kezménye. Beszélt az elmúlt évek idegenforgalmának fejlő­­­­déséről, majd az elkövetkezen­dő évek feladataira hívta fel a hallgatóság — főleg szállo­dai szakemberek — figyelmét. — Országunk adottságai, természeti szépsége, történel­mi múltjának nyomai — mondotta Bebrits elvtárs —, mind olyan vonzóak a külföl­diek számára, melyek koránt sincsenek kihasználva Na­gyobb propagandára van szük­ségünk a tőkés országok felé, hogy többen megismerjék or­szágunk fejlődését, népünk életét is. Többet kell tennünk az érdeklődők igényeinek, ké­nyelmének kielégítése érdeké­ben. A lehetőségekhez mérten legnagyobb kényelmet kell biztosítani azok számára, akik nem elsődlegesen a pihenésük, szórakozásuk költségeit nézik. Jobban ki kell használnunk az ország egyes tájainak speciális érdekességeit idegenforgal­munk szempontjából, melyek vonzzák a külföldieket. A több száz részvevő nagy tetszéssel fogadta Bebrits­ elv­társ beszámolóját, mely sok hasznos tapasztalattal segíti elő idegenforgalmunk további fejlődését. I ^JFLindm ker/sw eliw lónknak ■ bűlcLő­k , hckh, siker'ekbm gazdag, * új uztmdat kín amink!

Next