Mérleg, 1961 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1961-01-01 / 1. szám
Közgazdák az élen Elkészül az adattár — közösen a múzeumban — Tanulmányút is jó lenne Azt mondják a közgazdászokról, hogy szürke, egyhangú a számok tengerében végzett munkájuk. Ezen lehet vitatkozni. De az újságíró most mégis nehéz feladat előtt áll. Egy olyan közgazdász kezdeményezéséről kell beszámolnia, amelyről csakis a legnagyobb lelkesedés hangján lehet megemlékezni. A ferencvárosi vendéglátóipar közgazdászainak — minden túlzás nélkül — országos jelentőségű szocialista brigádjáról. Ám az ékes szavak helyett beszéljenek róluk a tetteik és a vitathatatlan számok. A brigád vezetőjéé (aki egyébként a tervosztály vezetője), dr. Hatvanger Béláé a szó. — A miniszterünk arról beszélt a szakszervezet kongresszusán, hogy a közgazdasági elemzésnek egyre nagyobb lesz a szerepe, örömmel hallottuk ezt. Beszélünk is arról sokat, hogy milyen fontos lenne a vállalatok vezetésében a közgazdasági megfontolásokat minél jobban érvényesíteni. Csak éppen arról nem esik szó, hogy a vállalatnál ezt a munkát ki csinálja? A tervosztály? Úgy gondolom, hogy ez agyonnyomná az osztályt. Viszont a vállalatnál dolgoznak közgazdászok, nem is egy ők el tudnák végezni az elemző munkát. De hogyan, milyen alapon kérje meg erre a főkönyvelőt, a bércsoport vezetőt, az áruforgalmi előadót, az ellenőrt, meg a többieket a s tervosztály vezetője? Ez aligha sikerülne! — S a megoldás? — A megoldás ötletével Kollonay Dániel, tervelőadónk állt elő. S ez a szocialista brigád volt. Ha az egész országban széltében-hosszában alakulnak és virágoznak a szocialista brigádok, miért ne alakíthatnánk mi, értelmiségi dolgozók is egyet? — Mikor alakították meg brigádot? — Novemberben. — S vannak-e már eredményeik? — Igen, már elkezdtünk dolgozni. Megkezdtük a mélyreható elemzést egész sor területen, mindenekelőtt a konkrét áruforgalmi adatoknál. Elemeztük a csomagolóanyag költségeit, s meghatároztuk, hogy mely módszerekkel lehet áruinkat olcsóbbá és kelendőbbé tenni. Én magam készítettem elemzést az új hűtőberendezések gazdaságosságáról. A legnagyobb fába pedig azzal vágtuk a fejszénket, hogy hozzáláttunk tíz esztendős vállalatunk részletes adattárának az összeállításához. — Mikorra készülnek el vele? — Április negyedikére, a felszabadulás ünnepére. Magában foglalja ez majd a ferencvárosi vendéglátóipar történetét is. — A brigád szocialista mivoltát mivel biztosítják? — Vállaltunk egész sor társadalmi munkát, s valóban igyekszünk kollektívává lenni. Közösen veszünk részt az olyan szakszervezeti előadásokon, amilyen az idegenforgalmi előadás volt. Az egyik újításunkat nemrégiben vezették be az Aranypávában. Valamennyien előfizettünk a Mérlegre és a Vendéglátásra. Jártunk együtt a Nemzeti Galériában. Kértük a pártbizottságot, hogy adjon nekünk patronálásra egy termelőszövetkezetet. Idebent a vállalatnál felhívtuk az oktatási felelős figyelmét arra, hogy mi, főiskolai végzettségűek, szívesen korrepetálunk azokkal, akiknek a tanulás nehezebben megy... Azután, ami még a szakmánkhoz is tartozik, rendszeresen írunk kisebb tanulmányokat a vállalat Híradójába. Most jelent meg ilyen írásunk a gazdaságos tüzelésről, s még más témákról. — Volna-e valami kívánságuk? — Bizony volna. Nagyon szeretnénk, ha eljuthatnánk külföldi tanulmányútra, lehetőleg Csehszlovákiába, vagy az NDK-ba. — Hogyan vélekednek a szakmában az önök szocialista brigádjáról? — Tessék, itt van a Tröszt igazgatójának a levele. „ ... Trösztünk nagyra értékeli ezt a kezdeményezést és a vállalatokkal is közölni kívánja, hogy a IX. kerületi vállalatnál közgazdász brigád alakult a szocialista brigád cím elnyeréséért. Ezért a többi vállalatokat is felhívjuk hasonló mozgalom beindítására...” — Eddig még nem tudunk arról, hogy másutt is alakult volna ilyen brigád, de szívből örülnénk, ha követőkre találnánk. A magunk részéről csak annyit mondhatunk erről, hogy mi is! Firon András IN MEMÓRIÁM Fiatalon, negyvenegyéves korában, kellett elbúcsúzniuk az Alföldi Üzemi Vendéglátó Vállalat dolgozóinak szeretett kartársuktól, Hajdú Bertalan áruforgalmi osztályvezetőtől. Fiatalon elhúnyt kartársunk 1936-ban a debreceni Arany Bika Vállalatnál szabadult fel mint vendéglős segéd, majd rövid idő elteltével már mint étlapíró, éthordó dolgozott, s nemsokára fizetőpincér lett. Később a debreceni Belvárosi Étteremben dolgozott mint főpincér. Szaktársaik a legnagyobb elismeréssel emlékeznek lelkes munkájára, amelyet fáradságot nem ismerő szorgalommal végzett a szakszervezeti mozgalom fejlesztése érdekében. A felszabadulás után az elsők között lépett a Stagvar Kommunista Pártba, s ettől kezdve szakszervezeti vonalon dolgozott. A Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete Helyi Csoportjának elnöke lett. Az Arany Bika államosítása után a híres szálló üzletvezetője lett. Később a debreceni Vendéglátó Vállalatnál dolgozott, mint üzletvezető és 1955-ben a „belkereskedelem kiváló dolgozója” címmel tüntették ki. Fáradhatatlanul oktatta a fiatalokat, s aktívan dolgozott a KPVDSZ Vendéglátóipari Szakosztályában is. A szakmában szerzett gazdag tapasztalatait sajnos nem volt ideje megfelelőképpen gyümölcsöztetni. Szakmánk dolgozói, vállalatának és szakszervezetének vezetői, munkatársai kegyelettel őrzik emlékét. Rendezésre váró problémák Részletek egy benyújtott felszólalásból Szakszervezetünk kongreszszusán Wertheimer Zsigmond, a vendéglátó szakma küldöttének benyújtott felszólalásából idézzük az alábbiakat: " A vendéglátóipari üzemekben műszakonként egy üzletvezetőhelyettest kell alkalmazni, s amennyiben a vállalat ezen kötelezettségének nem tesz eleget, úgy az anyagilag felelős dolgozók mentesülnek a leltári időszakban megállapított leltár'- дру fizetése alól. bírói gyakorlat ezekkel az üzletvezetőhelyettesekkel szemben csak akkor állapít meg kártérítési kötelezettséget, ha az üzletvezetőhelyettes a helyettesítés idejére olyan embert is alkalmaz, aki a bedolgozó üzletvezető helyett a munkát elvégzi. A vállalatok erre a feladatra létszámot biztosítani nem tudnak és ezért a népgazdaságot éri károsodás. Nem megfelelő a szabadságok kiadásának jelenlegi rendje. A szabadságolási ütemterv, már elkészítésének napján teljesen illuzórikus: a nagyarányú fluktuáció nem teszi lehetővé a negyedévekre bontott szabadságolási ütemterv végrehajtását. A dolgozók attól is függővé teszik szabadságukat, hogy milyen volt az előző időszakban keresetük, mert a szabadságidőre járó illetményt ennek alapján állapítják meg. Miután ez is megköti a szabadságolások végrehajtását, helyes lenne a szabadságidőre eső bért, a tervezett béralaptól elkülönítetten, éves elszámolási kötelezettséggel kiadni. Nem megfelelő a vendéglátóipar raktározási helyzete. A jelenlegi gyakorlat szerinti úgynevezett „reszortfelelősi rendszer” csak igen kevés üzemben valósítható meg. Ennek következtében a raktári és konyhahiány gyakran a leltárban mutatkozik és ezzel elszámolási rendszerünk megsérti a 13/58. BKM rendelet 3. szakaszát, amely kifejezetten kimondja, hogy vendéglő, cukrászda termelőhelyén a leltárhiányért való felelősség szabályai nem alkalmazhatók. Rendezésre szorul a göngyölegek elismert hiánya is. A népgazdaság érdekeinek megfelelően, a vendéglátóipar területén nagyobb mértékben növekszik a göngyölegben, tehát palackozva kiszolgált áruk mennyisége, az összforgalomhoz viszonyítva. Ezzel azonban nincs arányban az elismert göngyöleghiány mértéke. — Sérelmesnek tartom, hogy a leltárelszámolásoknál mutatkozó értékesítési többletet a negyedéves mérlegben a vállalati nettó nyereség alatt, mint elkülönített nyereséget szerepeltetik. — Felülvizsgálatra szorul a fogyóeszköz elszámolási rend, amely előírja a vendéglátóipar területén is a kiszállítási érték 50 százalékának költségként való elszámolását. Helyes volna a nyereségvisszafizetés rendelkezéseit előre több évre kiadva, megszabni a feltételeket. Az alaprentabilitás kiszámításánál figyelembe kellene venni a színvonal emelésével kapcsolatos munkabér és egyéb költségtöbbleteket. Figyelembe kell venni azt is, hogy a palackáru forgalom egyébként helyes növelése kedvezőtlenül hat az árrésre. Rendezni kellene az idegen ingatlanokon végzett felújítások ügyét és el kellene ismerni azok költségeit; ugyancsak el kellene ismerni a terven felül kapott karbantartási költségeket is, ha azok az irányítószerv tudtával, a színvonal emelése érdekében történtek. Az újonnan nyíló üzemekbe kiszállított fogyóeszközök értékének 50 százalékát el kellene ismerni kollekcióként. Fel kell figyelnünk arra a lehetetlen helyzetre, amely újabban honosodott meg a szállítások körül. A szerződések érelmében a szállító vállalatoknak a nehéz árut az utcától számítva csak negyven méternyi távolságra kell lehordania. Ezt szállítóvállalatok emberei különböző ürügyekkel igyekeznek megtagadni: például lépcső, két méternél nem magasabb bejárati ajtó. Gyakran az ajtó elé teszik le az 50 kilogrammon felüli árut, s azt legtöbbször nődolgozóinknak kell behordaniuk, hiszen a férfi munkaerőről egyes üzemekben alig beszélhetünk. Ez a helyzet súlyos ártalmára van női munkatársaink egészségének. A vendéglátóipar gazdasági munkájának megjavítása érdekében javaslom, hogy szakszervezetünk és a minisztérium közös bizottsága vizsgálja felül az érvényben levő rendelkezéseket. Azokat az előírásokat, amelyek ellentmondanak egymásnak, vagy már nem szolgálják azt a célt, aminek érdekében kiadták őket, vonják vissza, módosítsák, vagy készítsenek elő olyan új rendeleteket, amelyek a párt határozatának szellemében, a szocializmus építésének ütemét nem fékezik, hanem segítik. ld kultúrált kereskedelemért Szép eredményekkel dicsekedhetnek a Bács megyeiek a kereskedelem kulturáltságának állandó fejlesztése terén is. Az elmúlt évben is sok boltegységet alakítottak át önkiszolgáló, vagy önkiválasztó bolttá. Így ezek száma már eléri a százhuszonhetet, s az összes boltok 8,2 százalékát tette ki a harmadik negyedév végén. A boltok forgalma pedig az összkereskedelmi forgalom közel 10 százalékát eredményezte. Természetesen a boltok szakosítása tovább folyik, s a terveiket az eddigi eredmények alapján biztosan remélhetjük, hogy ezen a vonalon is teljesítik. Különösen örvendetes, hogy a kereskedelmi hálózat kulturáltsága gyors ütemben fejlődött vidéken is. A megye községeiben már száztizennégy az önkiszolgáló, illetve önkiválasztó boltok száma, amely azt jelenti, hogy az összes szövetkezeti boltok 10 százaléka már az új kiszolgálási formában dolgozik. Méltán örülnek a megyebéli falusiak az elmúlt évben épült tíz új vidéki cukrászdának, s a falusi asszonyok pedig annak, hogy újabb tizenegy új, vagy italboltból átalakított kisvendéglő szorította ki a régi rosszemlékű kocsmákat. A jövő vendéglője A vendéglátóipar százötven meghívott képviselője előtt mutatták be a jövő vendéglőjének egy prototípusát az amerikai Michigan State Egyetemen. A vendéglőt teljesen automatizálták. Konyhával nem rendelkezik és összesen két alkalmazottja van: egy felszolgáló és egy pénztáros. A vendéglő működési elvei a következők: az étlapokon szereplő ételeket központi konyha készíti el, amely a város számos vendéglőjét, éttermét ellátja áruval. Az ételeket már itt kitálalják a tányérokra, úgy, hogy a vendéglőben a terített asztalra tányért nem is kell tenni. A kitálalt ételeket ezután fagyasztják, majd elviszik a rendelő étterem hűtőraktárába, ahol minden étel a helyére kerül és ott továbbra is hűtve marad. Miután a vendég megrendelte az ételt, a felszolgáló a tálalóhelyiségbe megy, ahol a gombnyomással működő elektromechanikus rendszer a rendelt ételt futószalagon felhozza a hűtőraktárból. A felszolgáló leveszi az ételről a védőcsomagolást és behelyezi a mikrohullámú elektronikus sütőbe, amely az ételt hetven másodperc alatt a kívánt hőfokra felmelegíti, így a vendég percek alatt megkapja a kívánt ételt. (A „Rest",Grans Management cikke nyomán) GÉPEK. TARTÁLYOK. PORTÁLOK. FÜLKÉK. PAVILONOK. FÉMIGÁZAK stb .-) dukkozását (szórófestését) benzinmotoros kompresszorral A HELYSZÍNEN BÁRHOL elvégezzük FŐVÁROSI 2. sz. vegyesipari JAVÍTÓ VÁLLALAT. dp. III. Vörösvári út 14. sz. *l TELEFON: 163—018 dukkozó részlege