Mérleg, 1963 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! M­É­RLE­G A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének­ lapja I&C3- január­­ra : 50 fillér­ Megjelenik havonta lukiziiiit m­illimziiiii mill. tmrtiizutiii MUtziitu A kongresszus időpontja: március 16—17. Az MSZMP VIII. kongresszusának határozatai a szocializ­mus teljes felépítését tűzték ki célul, így fokozott feladatot jelentenek szakszervezetünk számára is. A gazdasági szervező­­munka színvonalának emelése, a dolgozók nevelése, a KPVDSZ-hez tartozó szakmák területén is nagy feladat. Szak­­szervezetünk XXIX. kongresszusa — 1963. március 16—17-én tanácskozik — ezekben a kérdésekben is olyan átfogó prog­ramot alakít majd ki, amely hosszú évekre meghatározza szakszervezeti szerveink tevékenységének alapvetőbb és fon­tosabb célkitűzéseit. A megválasztott kongresszusi küldöttek napjainkban részt vesznek a taggyűlések előkészítésében és minden területen készülnek kongresszusi munkájukra. Néhányat a küldöttek közül munkahelyén látogattunk meg. Munkatársaink e látoga­tásokról az alábbiakban számolnak be: Új erőt és lendületet... elégíteni. Kívánom, hogy a kongresszus új erőt és lendü­letet adjon a munkának, hogy a Ruházati Szakma is be­csülettel teljesítve az ötéves tervben vállalt munkáját. A Ruházati Bolt Kiskeres­kedelmi Vállalat kongresszusi küldötte Pál Gyula, nehezen szóra bírható ember. Mint kollegáitól hallottuk, — bőbe­szédűvé válik, ha a dolgozók ügyes-bajos problémáikk­al fordulnak hozzá, — akkor agi­tál, magyaráz, s mint szak­­szervezeti funkcionárius min­dent elkövet, hogy a pana­szokat, kérelmeket orvosol­ják. Tizenegy év nagy idő egy munkahelyen, nagy idő a ru­házati szakma folyton válto­zó, újabb és újabb igénye­ket támasztó, s ezer, meg ezer problémát felvető köz­­gazdasági posztján is. El­mondta, sok ezer dolgozóval találkozott az elmúlt évtized alatt, s a beszélgetések nem voltak hiábavalók. Vagy itt van a közelmúltban megala­kult új „szocialista, brigád” mozgalom, amely új tartal­mat adott a munkaversenyek­nek ... A kereskedelem fejlődésé­ről is beszél Pál Gyula. El­mondja, hogy szerinte a ha­ladás a kereskedelemben is mérföldléptekkel halad, aki nem akar lemaradni, annak képeznie kell magát. — Nem csak a kereskede­lem, hanem a szakszervezeti munka is nagyobb igényeket támaszt holnap, — mondja. Én is tanulok. Felső­ techni­kumba járok és esténként együtt tanulok a kisfiammal és a kislányommal . — Mit vár a harmadik kongresszustól? — Nem ez az első kong­resszus, amin részt veszek,— mondja. — De ettől a kong­resszustól elsősorban azt vá­rom, hogy értékelje a szak­­szervezeti szervek munkáját, azután határozatot várok a dolgozók érdekvédelme szem­pontjából, mert ez nagy len­dületet ad majd a munkaver­­senyek további fejlődésének. — Segítséget várok a kong­resszustól, hogy a raktári dol­gozók munkakörülményeit ja­vítsuk! A múlthoz viszonyít­va történtek már intézkedé­sek, de a növekvő igényekért még mindig nem tudjuk fes­­ zi TERIMPEX Katija... Neve: röviden Kb., no* dr. Mautner Zoltánná. Munkahely­: TERIMPEX kifl­­f kereskedelmi vállalat. Beosztása: tervosztály vezető. Szakszervezeti tagság ideje: 19­. Kora: I6 éves fiú büszke és boldog édesanyja. Ennyit mond a rövid élet­rajzi adat róla. Mosolygó, örökké jó kedélyű, s ugyan­akkor hivatását szerető asz­­szony dr. Mauthemé. Ha a vállalatnál valakinek valami problémája volt, vagy van, „megy Katihoz, ő biztos se­gít”. — Megítélésem szerint a hivatali elfoglaltságot a szak­­szervezeti munkával és a „második műszakkal”, vagyis az otthoni teendőkkel nagy­szerűen össze lehet hangolni. Ehhez semmi más nem szük­séges, csak a jó időbeosztás. — Ezzel kezdte a beszélgetést, mikor munkahelyén felkeres­tük s arra kértük a munkájá­ról, terveiről adjon számot. — Mit szeretne a kongresz­­szuson elmondani? Pillanatnyi hallgatás után kezdte sorolni: — A vállalatunknál szer­zett tapasztalatokat, munka­­módszereket. Szeretném han­goztatni, hogy a nőket érde­mes bevonni a szakszervezeti munkába, mert aki közülük tisztséget vállal — megállapí­tásom szerint —, annak igyek­szik tökéletesen is eleget ten­ni. Ezt annál is inkább állít­hatom, mert a TERIMPEX- nél a dolgozók zöme nő, s így alkalmam volt és van köze­lebbről is követni tevékenysé­güket. A tanulás fontosságára is szeretném mindenkinek a figyelmét felhívni. Annak el­lenére, hogy mérlegképes könyvelői képesítésem van, tovább tanulok. Utolsó vizsga előtt állok, s ha azon túl le­szek, az okleveles könyvvizs­gálói oklevél birtokában is le­szek. A szakszervezetek eddig is kellő támogatást nyújtottak a tovább tanulóknak­­, ne­künk csak az a feladatunk, hogy ezzel élni is tudjunk. Fontosnak tartom még azt is, hogy a külkereskedelemben dolgozók fokozzák szakmai to­vábbképzésüket és a nyelvek elsajátítását. Minden ország gazdasági életének fontos té­nyezője a jó külkereskedő. Te­hát nálunk arra kell töreked­ni, hogy a tőkés országok külkereskedőinél képzettebbek legyünk. Ezt pedig csak tanu­lással, s ezen keresztül tudás­sal tudjuk elérni. Közérdek is Rálóczi József, a Magyar Nemzeti Bank Rákóczi úti fiókjának, vagy hivatalosan a 43. számú fióknak a veze­tője. Olyan ember képviseli a dolgozókat ezen a kongresz­­szuson Kálóczi József szemé­lyében, aki valóban járatos a szakmában, ismeri a dol­gozók szakszervezeti életét, tudja a szakma ügyes-bajos dolgait, problémáit. Arra a kérdésünkre, hogy miről be­szél a kongresszuson, még nem tudott határozottan vá­laszolni. Egy problémát azon­ban elmondott, ami saját munkájával kapcsolatos, de közérdek is.­­ Amikor szakszervezeti elnökké választottak, a füg­getlenített titkár mellett nem találtam meg a helyem. Sőt, ezt az egész rendszert, már mint a függetlenített titkár mellé beosztott elnöki tiszt­séget helytelennek, fonáknak tartottam. Később azonban kidolgoztunk egy új munka­­módszert, melynek lényege, hogy hetenként egyszer az elnök, a helyettese, a titkár, a szervezőtitkár és a párt politikai bizottságának össze­kötője értekezletet tartott. Itt tervszerűen és rendszere­sen megvizsgáltuk a huszon­két részort felelős munkáját, megvitattuk problémáikat és közös erővel, a párt segítsé­gével próbáltuk azt megol­dani. Nálunk tehát ez a mód­szer bevált. Én is megtalál­tam végül a helyemet, a mun­kámat A tapasztalatok azon­ban azt bizonyítják, hogy nem mindenütt tudták meg­ölelni ennek a kettősségnek a hátrányát és sokhelyütt még ma is a szakszervezeti elnökök bizonytalanok, s nem tudják, mi a feladatuk a füg­­r"410"tett titkár mellett. Hát erről szeretnék beszélni a kongresszuson. ­ Szakszervezetünk Budapesti Bizottsága, a fővárosban el­sőként rendezte meg az ifjú választók találkozóját. Két nagy vállalatunk — TÜKER és a Vas- és Edénybolt — első választóit hívta össze baráti találkozóra. A TÜKER köz­ponti kultúrtermének fehér asztalainál százharmincan ül­tek, csupa fiatal, sok lány és kevés fiú. A fiatalok boldog vidámságát komoly szavak fo­gadták. Roska Jánosné szk titkár üdvözölte a fiatalokat, s a hajdani képviselők és ne­ves magyar írók emlékeit idézte a Horthy-rendszer kép­viselőválasztásairól. Szinte riadt csendben hallgatták Mó­ricz Zsigmond útinaplóját „Mint erkölcsi jégverés zúdult a magyar népre egy-egy kép­viselőválasztás.” — A két világháború közötti Magyarország­­írói nem egy esetben örökítették meg írá­saikban a terrorban és vér­ben lezajlott választásokat. Önök fiatalok, talán csak régi újságokat lapozgatva, vagy szüleik elbeszéléseiből emlé­kezhetnek ezekre az időkre. Az endrődi csendőrsortűzre, a panamákba fulladt lovasberé­­nyi választásra, a megveszte­getett és korrupt képviselője­löltekre, a sok úri huncutság­ra és gaztettre. Szinte érezni lehetett a megkönnyebbülést, amikor az előadó így zárta le mondani­valójának ezt a fejezetét: Mindez azonban már a múlté. Amikor ez a százharminc fiatal megszületett, már égett a második világháború, ők sohasem láttak csendőrt, s ta­lán már szüleik is halványan emlékeznek a nyílt szavazásos rendszerre. S most eljöttek — a párt és a szakszervezet hí­vására —, hogy a múltra em­lékezzenek és itt is felkészül­jenek megtisztelő, hazafias kö­telességükre, az első szava­zásra. Mindannyian úgy vél­ték, érdemes és fontos volt ennél az eseménynél megállni, s nemcsak előrenézni, hanem visszatekinteni a múltba is. Közöttük volt a szakma két ifjú mestere, az aranyfoko­zattal kitüntetett Poroszka János és az ezüstjelvény tu­lajdonosa, K. Tóth József. Ki­tűnő szakmunkások, jólkereső, boldog fiatalok­. S ott ült az asztalnál az első ifjúsági szo­cialista brigád, a TÜKER 13-as kirendeltségéről. Jaksm­ Tiborné, Sinka Edit, Prudh Nándorné és Simon Edit a szocialista brigádtag büszke címének birtokában szavaz először a február 24-i válasz­táson.­­■ A Budapesti Bizottság ked­ves meghívására az első vá­lasztók nevében Papp Éva mondott köszönetet. A fiatal­ság bizodalmával, igen oko­san és felelősséggel, ébe választók közúti... Több emberséget... Szakszervezetünk novemberi „Tájékoztató”-ja igen határo­zott formában figyelmeztette az alapszervek felelőseit, hogy a nyugdíjba vonulókkal külö­nös gonddal foglalkozzanak. Hangsúlyozta, hogy a dolgozót ne felmondó levél útján érte­sítsék, hanem jóval előbb be­széljenek vele. A felmondás ne legyen sematikus, hanem egy csésze fekete mellett — a szakszervezet képviseletében — jutalom átadásával úgy bú­csúztassanak, hogy a távozó dolgozóval éreztessék hosszú munkája elismerését, és ma­radjon benne keserűség. Ennek a szép és emberséges felkérésnek ellenére a Bel­városi Üzemi Vendéglátó Vál­­­lalat igazgatója mintegy 25 dolgozójának az alábbi tartal­mú levelet küldte: „Értesítem, hogy munkavi­szonyát 1963. november 15-i hatállyal 1962. november 16. napjára a Mt. 39. § e. pontja, illetve az 1957. évi 39. sz. tvr. alapján felmondom. A fentírt törvényerejű ren­deletek értelmében a határo­zatlan időre szóló munkavi­szonyt felmondással meg lehet szüntetni, ha a dolgozó öreg­ségi nyugdíjra igényjogosult­ságot szerzett. Minthogy ezen előfeltétel Kortársnál fennáll, a felmon­dás jogszerű. A Mtv 42. §-a alapján a felmondási idő alatt a munka végzése alól felmentem. Felkérem, hogy felszerelési tárgyait VTI1 Népszínház a 40­. sz alatt ruharaktárunkban adja le, ha annak megtör­ténte után munkakönyvének, SZTK-igazolványának, mű­.­lap­jának átvétele, valamint kilé­pésének a személyi igazol­ványba való bejegyzése végett keresse fel munkaügyi osztá­lyunkat.” Ezt a csak a jogi formulá­kat hangsúlyozó, közömbösen rideg fogalmazású írásművet kapta mindenki. Bizonyos, hogy közöttük nem egy akad, aki dolgos élete munkájával több megbecsülésre szerzett jogcímet, mint amennyivel a Belvárosi Üzemi Vendéglátó Vállalat lélektelen érdességgel fogalmazott körlevele „kitün­tette”. Az Elektroimpex példát mutat... Az Elektroimpex Külkeres­kedelmi Vállalat nyugdíjasai küldték szerkesztőségünknek az alábbi levelet: „Ezúton mondunk köszöne­tet mindazért a jóleső figye­lemért, mely megnyilvánul nyugdíjasai­k felé a párt, a szakszervezet és a vállalatve­­zetőség minden cselekedeté­ben. Ezzel is bizonyítja, hogy a jól végzett munka után ki­érdemelt megbecsülésről nem feledkezik meg. Bizony sok más nagyvállalat vehetne példát az Elektroimpex kol­lektív szelleméről, mely dol­gozói nyugdíjba vonulása után sem tesz pontot további barát­ságukra.

Next