Mérleg, 1963 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! MÉRLEG A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének lapja I&C3- januárra : 50 fillér Megjelenik havonta lukiziiiit millimziiiii mill. tmrtiizutiii MUtziitu A kongresszus időpontja: március 16—17. Az MSZMP VIII. kongresszusának határozatai a szocializmus teljes felépítését tűzték ki célul, így fokozott feladatot jelentenek szakszervezetünk számára is. A gazdasági szervezőmunka színvonalának emelése, a dolgozók nevelése, a KPVDSZ-hez tartozó szakmák területén is nagy feladat. Szakszervezetünk XXIX. kongresszusa — 1963. március 16—17-én tanácskozik — ezekben a kérdésekben is olyan átfogó programot alakít majd ki, amely hosszú évekre meghatározza szakszervezeti szerveink tevékenységének alapvetőbb és fontosabb célkitűzéseit. A megválasztott kongresszusi küldöttek napjainkban részt vesznek a taggyűlések előkészítésében és minden területen készülnek kongresszusi munkájukra. Néhányat a küldöttek közül munkahelyén látogattunk meg. Munkatársaink e látogatásokról az alábbiakban számolnak be: Új erőt és lendületet... elégíteni. Kívánom, hogy a kongresszus új erőt és lendületet adjon a munkának, hogy a Ruházati Szakma is becsülettel teljesítve az ötéves tervben vállalt munkáját. A Ruházati Bolt Kiskereskedelmi Vállalat kongresszusi küldötte Pál Gyula, nehezen szóra bírható ember. Mint kollegáitól hallottuk, — bőbeszédűvé válik, ha a dolgozók ügyes-bajos problémáikkal fordulnak hozzá, — akkor agitál, magyaráz, s mint szakszervezeti funkcionárius mindent elkövet, hogy a panaszokat, kérelmeket orvosolják. Tizenegy év nagy idő egy munkahelyen, nagy idő a ruházati szakma folyton változó, újabb és újabb igényeket támasztó, s ezer, meg ezer problémát felvető közgazdasági posztján is. Elmondta, sok ezer dolgozóval találkozott az elmúlt évtized alatt, s a beszélgetések nem voltak hiábavalók. Vagy itt van a közelmúltban megalakult új „szocialista, brigád” mozgalom, amely új tartalmat adott a munkaversenyeknek ... A kereskedelem fejlődéséről is beszél Pál Gyula. Elmondja, hogy szerinte a haladás a kereskedelemben is mérföldléptekkel halad, aki nem akar lemaradni, annak képeznie kell magát. — Nem csak a kereskedelem, hanem a szakszervezeti munka is nagyobb igényeket támaszt holnap, — mondja. Én is tanulok. Felső technikumba járok és esténként együtt tanulok a kisfiammal és a kislányommal . — Mit vár a harmadik kongresszustól? — Nem ez az első kongresszus, amin részt veszek,— mondja. — De ettől a kongresszustól elsősorban azt várom, hogy értékelje a szakszervezeti szervek munkáját, azután határozatot várok a dolgozók érdekvédelme szempontjából, mert ez nagy lendületet ad majd a munkaversenyek további fejlődésének. — Segítséget várok a kongresszustól, hogy a raktári dolgozók munkakörülményeit javítsuk! A múlthoz viszonyítva történtek már intézkedések, de a növekvő igényekért még mindig nem tudjuk fes zi TERIMPEX Katija... Neve: röviden Kb., no* dr. Mautner Zoltánná. Munkahely: TERIMPEX kiflf kereskedelmi vállalat. Beosztása: tervosztály vezető. Szakszervezeti tagság ideje: 19. Kora: I6 éves fiú büszke és boldog édesanyja. Ennyit mond a rövid életrajzi adat róla. Mosolygó, örökké jó kedélyű, s ugyanakkor hivatását szerető aszszony dr. Mauthemé. Ha a vállalatnál valakinek valami problémája volt, vagy van, „megy Katihoz, ő biztos segít”. — Megítélésem szerint a hivatali elfoglaltságot a szakszervezeti munkával és a „második műszakkal”, vagyis az otthoni teendőkkel nagyszerűen össze lehet hangolni. Ehhez semmi más nem szükséges, csak a jó időbeosztás. — Ezzel kezdte a beszélgetést, mikor munkahelyén felkerestük s arra kértük a munkájáról, terveiről adjon számot. — Mit szeretne a kongreszszuson elmondani? Pillanatnyi hallgatás után kezdte sorolni: — A vállalatunknál szerzett tapasztalatokat, munkamódszereket. Szeretném hangoztatni, hogy a nőket érdemes bevonni a szakszervezeti munkába, mert aki közülük tisztséget vállal — megállapításom szerint —, annak igyekszik tökéletesen is eleget tenni. Ezt annál is inkább állíthatom, mert a TERIMPEX- nél a dolgozók zöme nő, s így alkalmam volt és van közelebbről is követni tevékenységüket. A tanulás fontosságára is szeretném mindenkinek a figyelmét felhívni. Annak ellenére, hogy mérlegképes könyvelői képesítésem van, tovább tanulok. Utolsó vizsga előtt állok, s ha azon túl leszek, az okleveles könyvvizsgálói oklevél birtokában is leszek. A szakszervezetek eddig is kellő támogatást nyújtottak a tovább tanulóknak, nekünk csak az a feladatunk, hogy ezzel élni is tudjunk. Fontosnak tartom még azt is, hogy a külkereskedelemben dolgozók fokozzák szakmai továbbképzésüket és a nyelvek elsajátítását. Minden ország gazdasági életének fontos tényezője a jó külkereskedő. Tehát nálunk arra kell törekedni, hogy a tőkés országok külkereskedőinél képzettebbek legyünk. Ezt pedig csak tanulással, s ezen keresztül tudással tudjuk elérni. Közérdek is Rálóczi József, a Magyar Nemzeti Bank Rákóczi úti fiókjának, vagy hivatalosan a 43. számú fióknak a vezetője. Olyan ember képviseli a dolgozókat ezen a kongreszszuson Kálóczi József személyében, aki valóban járatos a szakmában, ismeri a dolgozók szakszervezeti életét, tudja a szakma ügyes-bajos dolgait, problémáit. Arra a kérdésünkre, hogy miről beszél a kongresszuson, még nem tudott határozottan válaszolni. Egy problémát azonban elmondott, ami saját munkájával kapcsolatos, de közérdek is. Amikor szakszervezeti elnökké választottak, a függetlenített titkár mellett nem találtam meg a helyem. Sőt, ezt az egész rendszert, már mint a függetlenített titkár mellé beosztott elnöki tisztséget helytelennek, fonáknak tartottam. Később azonban kidolgoztunk egy új munkamódszert, melynek lényege, hogy hetenként egyszer az elnök, a helyettese, a titkár, a szervezőtitkár és a párt politikai bizottságának összekötője értekezletet tartott. Itt tervszerűen és rendszeresen megvizsgáltuk a huszonkét részort felelős munkáját, megvitattuk problémáikat és közös erővel, a párt segítségével próbáltuk azt megoldani. Nálunk tehát ez a módszer bevált. Én is megtaláltam végül a helyemet, a munkámat A tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy nem mindenütt tudták megölelni ennek a kettősségnek a hátrányát és sokhelyütt még ma is a szakszervezeti elnökök bizonytalanok, s nem tudják, mi a feladatuk a fügr"410"tett titkár mellett. Hát erről szeretnék beszélni a kongresszuson. Szakszervezetünk Budapesti Bizottsága, a fővárosban elsőként rendezte meg az ifjú választók találkozóját. Két nagy vállalatunk — TÜKER és a Vas- és Edénybolt — első választóit hívta össze baráti találkozóra. A TÜKER központi kultúrtermének fehér asztalainál százharmincan ültek, csupa fiatal, sok lány és kevés fiú. A fiatalok boldog vidámságát komoly szavak fogadták. Roska Jánosné szk titkár üdvözölte a fiatalokat, s a hajdani képviselők és neves magyar írók emlékeit idézte a Horthy-rendszer képviselőválasztásairól. Szinte riadt csendben hallgatták Móricz Zsigmond útinaplóját „Mint erkölcsi jégverés zúdult a magyar népre egy-egy képviselőválasztás.” — A két világháború közötti Magyarországírói nem egy esetben örökítették meg írásaikban a terrorban és vérben lezajlott választásokat. Önök fiatalok, talán csak régi újságokat lapozgatva, vagy szüleik elbeszéléseiből emlékezhetnek ezekre az időkre. Az endrődi csendőrsortűzre, a panamákba fulladt lovasberényi választásra, a megvesztegetett és korrupt képviselőjelöltekre, a sok úri huncutságra és gaztettre. Szinte érezni lehetett a megkönnyebbülést, amikor az előadó így zárta le mondanivalójának ezt a fejezetét: Mindez azonban már a múlté. Amikor ez a százharminc fiatal megszületett, már égett a második világháború, ők sohasem láttak csendőrt, s talán már szüleik is halványan emlékeznek a nyílt szavazásos rendszerre. S most eljöttek — a párt és a szakszervezet hívására —, hogy a múltra emlékezzenek és itt is felkészüljenek megtisztelő, hazafias kötelességükre, az első szavazásra. Mindannyian úgy vélték, érdemes és fontos volt ennél az eseménynél megállni, s nemcsak előrenézni, hanem visszatekinteni a múltba is. Közöttük volt a szakma két ifjú mestere, az aranyfokozattal kitüntetett Poroszka János és az ezüstjelvény tulajdonosa, K. Tóth József. Kitűnő szakmunkások, jólkereső, boldog fiatalok. S ott ült az asztalnál az első ifjúsági szocialista brigád, a TÜKER 13-as kirendeltségéről. Jaksm Tiborné, Sinka Edit, Prudh Nándorné és Simon Edit a szocialista brigádtag büszke címének birtokában szavaz először a február 24-i választáson.■ A Budapesti Bizottság kedves meghívására az első választók nevében Papp Éva mondott köszönetet. A fiatalság bizodalmával, igen okosan és felelősséggel, ébe választók közúti... Több emberséget... Szakszervezetünk novemberi „Tájékoztató”-ja igen határozott formában figyelmeztette az alapszervek felelőseit, hogy a nyugdíjba vonulókkal különös gonddal foglalkozzanak. Hangsúlyozta, hogy a dolgozót ne felmondó levél útján értesítsék, hanem jóval előbb beszéljenek vele. A felmondás ne legyen sematikus, hanem egy csésze fekete mellett — a szakszervezet képviseletében — jutalom átadásával úgy búcsúztassanak, hogy a távozó dolgozóval éreztessék hosszú munkája elismerését, és maradjon benne keserűség. Ennek a szép és emberséges felkérésnek ellenére a Belvárosi Üzemi Vendéglátó Vállalat igazgatója mintegy 25 dolgozójának az alábbi tartalmú levelet küldte: „Értesítem, hogy munkaviszonyát 1963. november 15-i hatállyal 1962. november 16. napjára a Mt. 39. § e. pontja, illetve az 1957. évi 39. sz. tvr. alapján felmondom. A fentírt törvényerejű rendeletek értelmében a határozatlan időre szóló munkaviszonyt felmondással meg lehet szüntetni, ha a dolgozó öregségi nyugdíjra igényjogosultságot szerzett. Minthogy ezen előfeltétel Kortársnál fennáll, a felmondás jogszerű. A Mtv 42. §-a alapján a felmondási idő alatt a munka végzése alól felmentem. Felkérem, hogy felszerelési tárgyait VTI1 Népszínház a 40. sz alatt ruharaktárunkban adja le, ha annak megtörténte után munkakönyvének, SZTK-igazolványának, mű.lapjának átvétele, valamint kilépésének a személyi igazolványba való bejegyzése végett keresse fel munkaügyi osztályunkat.” Ezt a csak a jogi formulákat hangsúlyozó, közömbösen rideg fogalmazású írásművet kapta mindenki. Bizonyos, hogy közöttük nem egy akad, aki dolgos élete munkájával több megbecsülésre szerzett jogcímet, mint amennyivel a Belvárosi Üzemi Vendéglátó Vállalat lélektelen érdességgel fogalmazott körlevele „kitüntette”. Az Elektroimpex példát mutat... Az Elektroimpex Külkereskedelmi Vállalat nyugdíjasai küldték szerkesztőségünknek az alábbi levelet: „Ezúton mondunk köszönetet mindazért a jóleső figyelemért, mely megnyilvánul nyugdíjasaik felé a párt, a szakszervezet és a vállalatvezetőség minden cselekedetében. Ezzel is bizonyítja, hogy a jól végzett munka után kiérdemelt megbecsülésről nem feledkezik meg. Bizony sok más nagyvállalat vehetne példát az Elektroimpex kollektív szelleméről, mely dolgozói nyugdíjba vonulása után sem tesz pontot további barátságukra.