Mérleg, 1963 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1963-01-01 / 1. szám

BÉROSZTÁLYUNK MAGYARÁZATA: Új túlórarendelkezés Január 1-i hatállyal a túlórák megváltásának rendszere megváltozott. Ezzel egyidejűleg a korábbi, 1534 Ft-os alapbérű dolgozók túlóradíjazására vonatkozó korlátozások megszűntek. Bérosztályunk erről a következő tájékoztatást adta. A rendelet általában a vállalatok központjában foglalkoztatott dolgozókra, tehát ügyintézői, ügyviteli munkakörben levőkre és néhány kisegítő munkakörben levő dolgozóra, mint például gondnok, vonatkozik. A heti pihenőnapi, munkaszüneti napi munka elrendelésére vonatkozó túlóra-rendelkezések változatlanul érvényben maradnak. A teljesített túlmunkáért heti pihenőnapon, vagy munkaszüneti napon végzett munkáért azonos időtartamú szabad időt kell adni. A túlmunkáért járó szabad időt, a túlóravégzést követő hó végéig kell kiadni. A szezonális jellegű vállalatoknál, mint például az üdülőhelyeken levő vendéglátó vállalatoknál a szezonidőszak lejártát követő hó végéig kell a szabad időt biztosítani. A heti pihenőnapon és munkaszüneti napon teljesített munkáért járó szabad időt pedig két héten belül kell kiadni. Ha a túlmunkát, heti pihenőnapon, vagy munkaszüneti napon végzett munkát a miniszter rendeli el, szabadidő helyett külön engedéllyel túlmunkadíjazás fizethető. Az osztályvezetőket és ennél magasabb beosztású dolgozókat az igazgató, áruforgalmi vezető és főkönyvelő kivételével csak a heti pihenőnapon és a munkaszüneti napon végzett munkáért illeti meg a teljesített munkával azonos időtartamú szabad idő. Megilleti továbbá szabad idő a vezetőállású dolgozókat akkor is, ha a túlmunkát a miniszter rendeli el és a szabad idő kiadását engedélyezi. Mindazok az egységvezetők, és helyettesek, akik a korábbi utasítások alapján beosztásuk után évi három, illetőleg hat nap pótszabadságban részesültek, a rendes szabadságon (évi 12 nap alap- és a folyamatos munkaviszony után járó pótszabadság) felül a beosztás után járó pótszabadság helyett valamennyi vezető hat, a helyettesek három nap szabad idő átalányban részesülnek. Például azt a boltvezetőt, akinek a munkaviszonya 1954. év közepétől folyamatos, 1963. évben 12 nap alap, + 4 nap folyamatos munkaviszony után járó szabadság és 6 nap szabad idő átalány illeti meg. Az alap- és a folyamatos munkaviszony után járó szabadság, valamint a szabad idő átalány időtartama az évi 24 napot nem haladhatja meg. Bizonyos esetekben, például, ha a heti pihenőnapon végzett munka helyett a hét más napján másik pihenőnapot biztosítani nem tudnak, — munkaszüneti napon végzett munkáért,— árukiszállítás, hosszabbított nyitvatartás, vásáron való részvétel miatt felmerülő túlmunkáért, — a vezetőn kívül egy vezetőhelyettessel működő, hoszszabbított nyitvatartású, a vezetőn kívül két vezetőhelyettessel működő kétműszakos egységekben valamelyik vezető, illetőleg vezetőhelyettes három napon túli távolléte miatt felmerülő túlmunkáért kiskereskedelmi és vendéglátóipari egységvezetők részére túlmunkadíjazás fizetendő. Fenti esetekben a túlmunkadíjazás akkor is megilleti az egységvezetőket, és helyetteseiket, ha alapbérük az 1534 Ft-ot meghaladja. Túlóraátalány illeti meg besorolás szerinti bérre való tekintet nélkül valamennyi (kiskereskedelmi, nagykereskedelmi, vendéglátóipari) egységvezetőt és helyetteseit, a rendszeres vagyonmegállapító és elszámoló leltár során felmerülő túlmunkáért. Az üzleti osztályvezetőket (ruházati nagykereskedelmi vállalatoknál), átvétel vezetőjét, raktárvezetőt, mintateremvezetőt, fuvartelepvezetőt, túlmunkáért minden esetben szabad idő, a leltári túlmunkáért pedig ugyancsak túlóraátalány illeti meg. A leltározásban részt vevő központi dolgozók részére a leltározás során felmerülő túlmunkáért szabad időt kell biztosítani, azonban az ügyintézők kivételével szabad idő helyett túlmunkadíjazás fizethető. Fokozódik a sport és a testnevelés társadalmi jelentősége Sportéletünkben az átszervezés most folyik. A szocializmus építésében bekövetkezett nagyszerű előrehaladásunkkal a sportmozgalomnak is lépést kell tartania. Ennek az átszervezésnek nemcsak szervezeti téren, hanem tartalmi vonatkozásban is kifejezésre kell juttatnia az új helyzetet A sport és testnevelés színes, sokrétű mozgalom, amely akkor tölti be maradéktalanul a hivatását, ha a dolgozók minden rétege nemre és korra való tekintet nélkül megtalálja a neki legmegfelelőbb sportlehetőséget. Mindenek előtt új erőkre, friss tömegekre van szükség, keresni kell a régi formák mellett az új tömegfoglalkoztatási lehetőségeket. A szakszervezetek a sport területén is régi hagyományokkal rendelkeznek, fő tömegszervezeti módszereik anyagi és erkölcsi részvételükkel az új sportszerven belül biztosítani tudják, hogy az új tömegszervezet széles körben bontakoztassa ki társadalmi tevékenységét A sportmozgalom átszervezésével kapcsolatos elvi határozat kimondja, hogy az MTI-ben és általában a testnevelési és sportmozgalom fejlesztésében fokozni kell a szakszervezetek feladatát A szakszervezeteknek jogukban áll ellenőrizni az általuk adott összegek felhasználását Munkálkodniuk kell azon, hogy új, korszerű tartalom és gyakorlat alakuljon ki sportmozgalmunk területén. A szakszervezeti aktivistáknak, akik a sport irányában dolgoznak, figyelembe kell venniök, hogy sportmozgalmunk társadalmi jellege egyre jobban kidomborodjék és az eddiginél nagyobb követelményeknek minden tekintetben megfeleljenek. Szakszervezetünk elnöksége megtárgyalta a sport-átszervezés kérdését és ennek alapján megfelelő intézkedéseket hozott, hogy a szakszervezeti szerveink, aktivistáink eleget tudjanak tenni a rájuk háruló feladatoknak. Előrehaladásunk alapja: munka, munka, nagyon kemény munka, mert nem lehetünk elégedettek az eddig elért eredményekkel. Gondoljunk arra, hogy más országokban is nagy fejlődés tapasztalható és mi sem maradhatunk le a nemzetközi színvonalról a minőségi sportban és törekednünk kell arra, hogy a testnevelés és sport lassanként az emberek mindennapos életének szerves részévé váljon. E feladat teljesítése szocialista állami és társadalmi szervezeteink közös feladata, de az eddiginél jobban kell támaszkodni a sportmozgalomban résztvevők egyéni áldozatvállalására . Fejleszteni kell azokat a sportágakat, különösen amelyek tömegsport ölésére alkalmasak. Társadalmunk anyagi erőinek fejlődése, az életszínvonal emelkedése nemcsak lehetővé, de szükségessé is teszi a testnevelés és a sport társadalmi jelentőségének fokozását A szakszervezeti szerveknek, szakszervezeti aktivistáknak, tisztségviselőknek, a fentiek alapján kell tevékenységüket kifejteniük a magyar sport előrehaladása érdekében. „Fegyvertelen álltak Sokat írtak már a munkaszolgálat történetéről, da ilyen átfogó és tudományos célzattal készült dokumentumkönyv — mint amilyen Kárpát Elek, az ismert történész dr. Beneschofsky Ilona közreműködésével, a mártírköltő sorait címül felhasznált, kétkötetes munkája ez ideig nem jelent meg. Ez a dokumentumkönyv eredeti, megcáfolhatatlan bizonyítékok sorozatával mutat rá arra, hogy a fasizmus, legyen az akár német, akár magyar, egyformán gyilkos és kegyetlen. A második világháború szégyenletes és országáruló hadvezetőségének titkos és bizalmas, de sokszor nyílt rendeleteit közli, amelyekből kiviláglik, hogy ugyanaz a hadvezetőség, amely német parancsszóra minden gondolkodás és lelkiismeretfurdalás nélkül 200 000 magyar honvédet hdozot fel a Donnál, az aknamezőkön...** tíz- és tízezerszámra hajszolta a biztos halálba a munkaszolgálatosokat. Nem célunk most, hogy a könyv számos dokumentumát részletesen ismertessük, elég ha csak egyet említünk fel: hogy 1942—43-ban az Ukrajnába kiküldött ötvenezer munkaszolgálatosból közel negyvennégyezer pusztult el. Közöttük sokan voltak szakszervezetünk tagjai. E negyvennégyezer mártír halálának oka: a fasizmus. Érdekes és elgondolkoztató olvasmány és történeti kútforrás a p.Fegyvertelen álltak az aknamezőkön ,amely nemcsak méltó emléket állít az ártatlanul kivégzett unkaszogálatosok tízezreinek, de vádirata annak a fasizmusnak, amely ellen nemcsak akkor kellett küzdeni, de ma is, hogy soha még egyszer fel ne támadjon. (MIOK kiadás) Za. O- ÜNNEP UTÁN Az összekoccinto poharak csengése már rég elhangzott, a múlté a szilveszteri mámor és az újévi üdvözlések, az élet az ünnepek múltán — ahogy mondani szokták —, visszatért a rendes kerékvágásba. S mint életünk során annyi esztendőváltás után, most is engedelmesen belenyugodtunk a természetesbe, abba, hogy az új naptár nem hoz vadonatúj életet, hanem a réginek a folytatását. De éppen ez a folytatólagosság, amely életünk során anynyiszor jelentett csalódást, ezúttal öröm és megnyugvás mindannyiunk számára. Nem, most tényleg nem kívántuk, hogy Szilveszter után, Újév napján valami teljesen újra ébredjünk. Ellenkezőleg, amire vágytunk, amire poharainkat összecsendítettük, éppen az volt, hogy ott folytatódjon életünk, ahol az esztendő vége érte, a nyugodt, egyenletes, céltudatos előrehaladás útján. Hiszen hányszor éltünk már át nagy fogadkozásokat kötve, nagy önkritikákat, hányszor a gigantikus tervek elkerülhetetlen következményeit, a még gigantikusabb módosításokat, hányszor a nagy kimagyarázkodásokat, a teljesíthetetlen ígéretek beváltásának kényszerű elmaradása nyomán! Volt hát módunk rá, hogy megtanuljuk megbecsülni a következetesség biztosította folyamatosság és nyugalom értékét. Ezt a mostani naptárcserét — mint már egynéhányat ezelőtt — éppen ez jellemezte, idézzünk csak egyet-egyet a legjellegzetesebb „tünetek” közül. A nemzetközi élet területén: a békés együttélés, a kölcsönös kompromisszumokra kész tárgyalások szellemének diadalát éltük meg és éppen egy olyan válság nyomán, amelynél veszedelmesebb nem merült fel a második világháború óta. Népgazdaságunk területén, a szocialista építés megkezdése óta az első olyan évkezdet volt ez, amikor az új naptár felnyitásának napján már készen, rendelkezésre állt a jövő évi terv, mégpedig nem az előző évinek korrekciójaként, hanem annak szerves folytatásaként. Egyéni háztartásunkban egy sor olyan intézkedést hozott, amelyek — nem „felsőbb hatalmak nagylelkű ajándékaképpen”, hanem fejlődésünkből folyó természetességgel — bizony egyáltalán nem jelentéktelen mértékben növelték, ha nem is egész népünk, de igen jelentős tömegek, rétegek életszínvonalát. A karácsony hetében hozott rendeletsorozat felemelte a szülési szabadság idejét, az alacsonyabb özvegyi nyugdíjak összegét, az ingyenes kórházi ápolás idejét a dolgozók és a nyugdíjasok számára, a hozzátartozóját eltartó dolgozó nő táppénzét, csökkentette az úgynevezett gyógyászati segédeszközökért fizetendő térítést. Szilveszter napján pedig arról adtak hírt az újságok, hogy leszállították többféle háztartási gép, a motorkerékpárok, egész sor női fehérnemű és a háztartási karbantartó cikkek árát. Valóban nem kell különösebben bizonygatni, hogy szinte alig van ebben az országban olyan család, olyan ember, akinek mindennapi életét ne érintené kedvezően ezeknek az intézkedéseknek egyike vagy másika, aki ne lenne ezeknek közvetlenül vagy közvetve haszonélvezője. Persze nincs ebben semmi meglepő, a szocialista rend törvényszerű velejárója az, hogy a népgazdaság fejlődésével a dolgozó emberek életszínvonala is emelkedik. És éppen ezt a törvényszerűséget hangsúlyozza ki az a körülmény, ahogyan az intézkedések napvilágot láttak. Meghozásukat nem teljes elsőoldalas szenzációként közölték a lapok, nyomukban nem íródtak vezércikkek, amelyek — hajdani szokás szerint — valamiféle „ajándékként” hozsannáztak volna, s nem áradtak a szervezett köszönőlevelek tömegei sem. „Az Elnöki Tanács rendeletet hozott. kezdődött tárgyilagosan az egyik közlemény. „A népgazdasági terv előirányzatának megfelelően .közölte egyszerű szóval a másik, s nyomukban nem keletkezőn dicsfény senki feje körül. Ha örültek is az emberek — mint ahogy valóban örültek! —, ha ez vagy az a rendelkezés le is vett a vállukról valamely gondot, vagy könnyebben hozzáférhetővé tette számukra valamely kívánt cikk beszerzését — mint ahogy levett gondot és könnyebbé tette a beszerzést! — úgy könyvelték el magukban a történteket, hiszen ez természetes, hiszen ez törvényszerű, hiszen ennek így kell lennie! S ha kaptunk újévi ajándékot, úgy ez az: megerősödött, újabb bizonyítékot nyert meggyőződésünk abban, hogy ennek szocialista társadalomban így kell lennie, szocialista társadalomban ez a törvényszerű. Sorsunkat, életünket nem felsőbb hatalmak jó vagy rossz indulata, hangulata. pillanatnyi érdeket szabják meg, hanem mi magunk. Az eredmények, amiket elkönyvelhetünk, saját jó munkánk eredményei. Ami persze nem csökkent, hanem éppen növeli az irányítás érdemeit, hiszen azt tanúsítja: íme, jó irányban vezette az ország és néne tevékenységét. Ezért jelentett mindanynyiunk számára örömet és megnyugvást, hogy az esztendő fordulója nem jelentett semmiféle fordulatot egyszersmind életünkben is. Jó irányban haladtunk, s ezt az irányt követjük tovább. Kell-e ennél biztatóbb bizonyság arra, hogy az útrvi jókívánságokat be is váltja az új esztendő? Szívügyük a Mérleg Szakszervezetünk lapja 1993. évi előfizetésének szervezésében a szekszárdi járási bizottság kimagasló eredményt ért el: több mint kétszeresére emelte a járásban lapunk előfizetőinek számát. Ugyancsak kiváló teljesítményt értek el a Tolna megyei Népbolt Vállalat és Vendéglátó Vállalat az OTP és az MNB, valamint a dombóvári, a nagydorogi és a bátaszéki földművesszövetkezetek szakszervezeti bizottságát A szervezésben kitűnt Várnai László sb. titkár, Börcsök Józsefné, az MNB gazdasági felelőse, Frey József, az OTP stb. titkára, Papp János, a Népbolt Vállalat és Papp József a Vendéglátó Vállalat stb. titkára. Köszönjük fáradozásukat, amelynek nyomán lapunk még több előfizetőhöz eljuthat.