Mérleg, 1965 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1965-01-01 / 1. szám

1945-1965 A felszabadulás hajnalán, a fasiszták elpusztította főváros ki­égett üzleteinek üres ablakai riasztóan tátongtak Húsz év múlva , az egykori nyomortelepen is áruház nyílott. A József Attila lakótelep ABC áruháza gazdag áru­­választékkal hívogatja a vásárlókat Az infláció sanyarúságában tengődő fővárosban, de volt ahol később is, a kirakatokban árusítottak A Vörösmarty téri Luxus Áruház világvárosi színvonalon hirdeti kereskedelmi kultúránkat A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Lapja 1965. január ngfcs. 50 filér Megjelenik havonta 1965-ben is számítunk dolgozóink helytállására és becsületes munkájára Esztendő fordulóján, az új év kezdetén illő, hogy először visszatekintsünk: mit tettünk az elmúlt 12 hónapban. Eredmé­nyekben, sikerekben gazdag évet búcsúz­tattunk 1964 szilveszterén. Megállapíthat­juk, hogy szakmáink valamennyi dolgo­zója, a kereskedelmi alkalmazottak épp­úgy, mint a vendéglátóipari dolgozók, a külkereskedelemben és a pénzintézetek­ben derekasan helytállt, lelkiismeretesen végezte munkáját tagságunk. Erről valla­nak a tervteljesítések adatai, amelyek egyszersmind azt is bizonyítják, hogy a néhány tized vagy század túlteljesítést, a reális tervek ismeretében bizony nem volt könnyű elérni. Kiállták dolgozóink az év végi csúcsforgalom nehéz próbáját is. Többnyire jól vizsgáztak udvariasságból, bebizonyították azt is, hogy szívvel-lélek­­kel igyekeznek kielégíteni a vevők igé­nyeit, előteremteni a megfelelő árut Ha voltak is zökkenők az elmúlt évben, a hi­bákat őszintén feltáró légkörben, a szak­­szervezeti szervek segítségével bizonyára levonják majd azok tapasztalatait, így, ilyen múltat elemző módon kell hogy nekilássunk ez évi feladataink vég­rehajtásához. Elsősorban azzal az eltökélt­séggel, hogy tudásunk legjavát fordítjuk munkánk megjavítására, a pultok mögött éppúgy, mint az íróasztaloknál, a felvá­sárlóhelyeken, vagy a külkereskedelmi tárgyalásokon. 1965 mindnyájunktól még nagyobb erőfeszítéseket kíván. Nem nél­külözheti senki a tettrekészséget, nem hunyhat szemet senki a pazarlás fölött, és nem tekintheti mellékes körülménynek a fegyelmet, a hibák elleni szigorú fellépést. Dolgozóink bebizonyították, hogy számít­hatunk rájuk. Kívánjuk, hogy 1965-ben további sikereket érjenek el. Gyarapítsák tudásukat a maguk és gazdasági munká­juk javára, szerezzenek még nagyobb megbecsülést a kereskedelemnek és ven­déglátóiparunknak, sáfárkodjanak lelkiis-­­meretesen a gondjaikra bízott vagyonnal«, és legyenek a magyar árucikkek eredmé­nyes propagandistái a külföldi piacokon.­­ Az új esztendőben valamennyiüket hassa­n át még nagyobb felelősség a társadalom, a közösség iránt ! A jól végzett munka örömében szeret­nénk osztozni a KPVDSZ valamennyi tag­jával, akiknek az új esztendő alkalmából sok sikert jó egészséget kívánunk. Nyugodtan és mosolyogva álljuk a rohamot... Az országos sajtó véleménye a kereskedelmi dolgozók év végi helytállásáról Az új esztendő köszöntése, a munka újrakezdésének sok­féle öröme mögött lassan feledésbe tűnnek az év végi csúcs­­forgalom nehézségei és örömei. Kereskedelmi dolgozóink a városon és falun egyaránt becsületesen helytálltak az utolsó hónap, az 1954-es esztendő utolsó heteinek zsúfolt munkaro­hamában. Idézzük újra ezeknek a napoknak eseményeit, amelyekről a legfőbb bíráló, a vásárlóközönség nap mint nap elmondta, mondjuk meg őszintén, igen jó véleményét. Lapozzuk fel most az országos sajtó hasábjait, ahol dolgozóink munkájá­nak igen lelkiismeretes és tárgyilagos értékelésével találkoz­tunk. A NÉPSZABADSÁG decem­ber 25-i számú vezércikkében így írt: „Az idén is pompás kirakatokkal, gazdag válasz­tékkal, tömött raktárakkal fo­gadták kereskedelmünk dolgo­zói az ünnepi vásár forgatagá­ban tolongó tíz- és százezreket. Most vizsgázik a kereskede­lem — mondogattuk ezekben a napokban s úgy is álltunk a kirakatok, az elárusító pultok elé, mint szigorú vizsgáztató. Vajon eszünkbe jutott-e, hogy a bizonyítványt mi magunk állítottuk ki már évközben, hiszen csak az kerülhetett a pultra, amit megtermeltünk, s olyan minőségben és árban, ahogyan azt megalkottuk. Ve­gyük számba mindahányan azt, ami magunknak jutott és azt is, amivel másokat örven­deztettünk meg, s a leltárt kedvezően zárhatjuk: nem szenvedünk hiányt a legfonto­sabbakban, sok eredményt és örömet hozott ez az év is”. A NÉPSZAVA ugyancsak a karácsonyi számában emléke­zett meg dolgozóink áldoza­tos munkájáról. Riportjában a többi között így írt: „Nem vol­na teljes karácsonyi áruházi híradásunk, ha néhány elis­merő szóval nem emlékeznénk meg a kereskedelmi dolgozók­ról. Elmondhatjuk: általában nyugodtan, mosolyogva állták a rohamot és ha kellett még arra is szakítottak időt, hogy hasznos, okos tanácsokat ad­janak a tanácstalanoknak. A Divatcsarnok számos új dolgo­zója előzőleg úgyszólván „haj­rában” tanulta meg a szak­mát, mégis zökkenőmentesen, kifogástalanul teljesítette fel­adatát A pénztárosnők ördön­­gös ügyességgel dolgoztak és bár a megnyitás első napján két és fél millió forintot for­galmaztak, egyetlen fillér hiá­nyuk sem volt.” Az új esztendő első napjai­ban első között a NÉPSZA­BADSÁG „Helytállás a pult mögött” című vezércikkében üdvözölte kereskedelmi dol­gozóinkat. A cikk visszatért azokra a napokra, amikor százezrek, sőt milliók fordul­tak meg az üzletekben és áru­házakban. Majd így folytatta: „A hősies munka kifejezést általában a bányászokra, a nagy munka­hőstettekre, vagy éppen a hóviharral küzdő út­fenntartókra szokták alkal­mazni, a maga nemében azon­ban decemberben a kereske­delmi és vendéglátóipari dol­gozók munkája is ilyen volt. Különösen az ünnepek előtti napokban követelt nagy szor­galmat és kitartást ez a szak­ma, amikor 10—20 órán át kel­lett a pult mögött állni és helytállni, hiszen a meghosz­­szabbított nyitvatartási idő után még rendbe kellett ten­ni az üzletet és feltölteni áru­val a pultokat, a polcokat. „Nem minden vásárló angyal“ . Amikor a vevő tanácsta­lan volt, azt várta, hogy se­gítsék vásárlás közben, vagy­(Folytatás a 2. oldalon)

Next