Mérleg, 1965 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
1945-1965 A felszabadulás hajnalán, a fasiszták elpusztította főváros kiégett üzleteinek üres ablakai riasztóan tátongtak Húsz év múlva , az egykori nyomortelepen is áruház nyílott. A József Attila lakótelep ABC áruháza gazdag áruválasztékkal hívogatja a vásárlókat Az infláció sanyarúságában tengődő fővárosban, de volt ahol később is, a kirakatokban árusítottak A Vörösmarty téri Luxus Áruház világvárosi színvonalon hirdeti kereskedelmi kultúránkat A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Lapja 1965. január ngfcs. 50 filér Megjelenik havonta 1965-ben is számítunk dolgozóink helytállására és becsületes munkájára Esztendő fordulóján, az új év kezdetén illő, hogy először visszatekintsünk: mit tettünk az elmúlt 12 hónapban. Eredményekben, sikerekben gazdag évet búcsúztattunk 1964 szilveszterén. Megállapíthatjuk, hogy szakmáink valamennyi dolgozója, a kereskedelmi alkalmazottak éppúgy, mint a vendéglátóipari dolgozók, a külkereskedelemben és a pénzintézetekben derekasan helytállt, lelkiismeretesen végezte munkáját tagságunk. Erről vallanak a tervteljesítések adatai, amelyek egyszersmind azt is bizonyítják, hogy a néhány tized vagy század túlteljesítést, a reális tervek ismeretében bizony nem volt könnyű elérni. Kiállták dolgozóink az év végi csúcsforgalom nehéz próbáját is. Többnyire jól vizsgáztak udvariasságból, bebizonyították azt is, hogy szívvel-lélekkel igyekeznek kielégíteni a vevők igényeit, előteremteni a megfelelő árut Ha voltak is zökkenők az elmúlt évben, a hibákat őszintén feltáró légkörben, a szakszervezeti szervek segítségével bizonyára levonják majd azok tapasztalatait, így, ilyen múltat elemző módon kell hogy nekilássunk ez évi feladataink végrehajtásához. Elsősorban azzal az eltökéltséggel, hogy tudásunk legjavát fordítjuk munkánk megjavítására, a pultok mögött éppúgy, mint az íróasztaloknál, a felvásárlóhelyeken, vagy a külkereskedelmi tárgyalásokon. 1965 mindnyájunktól még nagyobb erőfeszítéseket kíván. Nem nélkülözheti senki a tettrekészséget, nem hunyhat szemet senki a pazarlás fölött, és nem tekintheti mellékes körülménynek a fegyelmet, a hibák elleni szigorú fellépést. Dolgozóink bebizonyították, hogy számíthatunk rájuk. Kívánjuk, hogy 1965-ben további sikereket érjenek el. Gyarapítsák tudásukat a maguk és gazdasági munkájuk javára, szerezzenek még nagyobb megbecsülést a kereskedelemnek és vendéglátóiparunknak, sáfárkodjanak lelkiis-meretesen a gondjaikra bízott vagyonnal«, és legyenek a magyar árucikkek eredményes propagandistái a külföldi piacokon. Az új esztendőben valamennyiüket hassan át még nagyobb felelősség a társadalom, a közösség iránt ! A jól végzett munka örömében szeretnénk osztozni a KPVDSZ valamennyi tagjával, akiknek az új esztendő alkalmából sok sikert jó egészséget kívánunk. Nyugodtan és mosolyogva álljuk a rohamot... Az országos sajtó véleménye a kereskedelmi dolgozók év végi helytállásáról Az új esztendő köszöntése, a munka újrakezdésének sokféle öröme mögött lassan feledésbe tűnnek az év végi csúcsforgalom nehézségei és örömei. Kereskedelmi dolgozóink a városon és falun egyaránt becsületesen helytálltak az utolsó hónap, az 1954-es esztendő utolsó heteinek zsúfolt munkarohamában. Idézzük újra ezeknek a napoknak eseményeit, amelyekről a legfőbb bíráló, a vásárlóközönség nap mint nap elmondta, mondjuk meg őszintén, igen jó véleményét. Lapozzuk fel most az országos sajtó hasábjait, ahol dolgozóink munkájának igen lelkiismeretes és tárgyilagos értékelésével találkoztunk. A NÉPSZABADSÁG december 25-i számú vezércikkében így írt: „Az idén is pompás kirakatokkal, gazdag választékkal, tömött raktárakkal fogadták kereskedelmünk dolgozói az ünnepi vásár forgatagában tolongó tíz- és százezreket. Most vizsgázik a kereskedelem — mondogattuk ezekben a napokban s úgy is álltunk a kirakatok, az elárusító pultok elé, mint szigorú vizsgáztató. Vajon eszünkbe jutott-e, hogy a bizonyítványt mi magunk állítottuk ki már évközben, hiszen csak az kerülhetett a pultra, amit megtermeltünk, s olyan minőségben és árban, ahogyan azt megalkottuk. Vegyük számba mindahányan azt, ami magunknak jutott és azt is, amivel másokat örvendeztettünk meg, s a leltárt kedvezően zárhatjuk: nem szenvedünk hiányt a legfontosabbakban, sok eredményt és örömet hozott ez az év is”. A NÉPSZAVA ugyancsak a karácsonyi számában emlékezett meg dolgozóink áldozatos munkájáról. Riportjában a többi között így írt: „Nem volna teljes karácsonyi áruházi híradásunk, ha néhány elismerő szóval nem emlékeznénk meg a kereskedelmi dolgozókról. Elmondhatjuk: általában nyugodtan, mosolyogva állták a rohamot és ha kellett még arra is szakítottak időt, hogy hasznos, okos tanácsokat adjanak a tanácstalanoknak. A Divatcsarnok számos új dolgozója előzőleg úgyszólván „hajrában” tanulta meg a szakmát, mégis zökkenőmentesen, kifogástalanul teljesítette feladatát A pénztárosnők ördöngös ügyességgel dolgoztak és bár a megnyitás első napján két és fél millió forintot forgalmaztak, egyetlen fillér hiányuk sem volt.” Az új esztendő első napjaiban első között a NÉPSZABADSÁG „Helytállás a pult mögött” című vezércikkében üdvözölte kereskedelmi dolgozóinkat. A cikk visszatért azokra a napokra, amikor százezrek, sőt milliók fordultak meg az üzletekben és áruházakban. Majd így folytatta: „A hősies munka kifejezést általában a bányászokra, a nagy munkahőstettekre, vagy éppen a hóviharral küzdő útfenntartókra szokták alkalmazni, a maga nemében azonban decemberben a kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozók munkája is ilyen volt. Különösen az ünnepek előtti napokban követelt nagy szorgalmat és kitartást ez a szakma, amikor 10—20 órán át kellett a pult mögött állni és helytállni, hiszen a meghoszszabbított nyitvatartási idő után még rendbe kellett tenni az üzletet és feltölteni áruval a pultokat, a polcokat. „Nem minden vásárló angyal“ . Amikor a vevő tanácstalan volt, azt várta, hogy segítsék vásárlás közben, vagy(Folytatás a 2. oldalon)