Mérleg, 1966 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1966-01-01 / 1. szám
A könyvelés gépesítése a lengyel kereskedelemben A lengyel belkereskedelem jelenleg egyetlen számító-elemző gépi állomással rendelkezik, amely már két év óta a varsói Központi Áruház mellett működik. Az állomás 1965-ben munkájának hatósugarával felölelte az ország fővárosának minden áruházát , miközben olyan számításokat végzett, amelyek alapul szolgáltak az áruk mozgása kibővített nyilvántartásának, biztosításának, s amely elengedhetetlenül szükséges eszközt jelent a piacelemzéssel kapcsolatos vizsgálatok területén. Vitatkozott és csodálkozott . Soha nem jártam Kelet-Európában, a kommunista államokról már sokat hallottam, érthető kíváncsisággal nézek tehát magyarországi tartózkodásom elébe. Ennyit mondott a fogadtatására megjelenteknek Bill Gillman, a Londoni Fogyasztási Szövetkezetek politikai bizottságának elnökhelyettese a Ferihegyi repülőtéren. Az angol vendég tíz napot töltött hazánkban az Országos Béketanács meghívására Frank Adamn munkáspárti képviselő társaságában. Vitatkozott és csodálkozott, derült és hitetlenkedett, álmélkodott és kritizált. Fáradhatatlanul, 66 évét meghazudtoló frissességgel. — Negyvenöt évig voltam szakszervezeti funkcionárius — mondta magáról — a világ egyik legnagyobb szakszervezetében, az Angol Dokkmunkások és Szállítmányozási Dolgozók Szakszervezetében. Megválasztottak polgármesternek és képviselőnek, küzdöttem jobb munkabérért és emberibb munkafeltételekért, szebb lakásokért és korszerűbb üzletekért. — Angliában felvett a szövetkezeti mozgalom. Az általam képviselt szövetkezeti társaságok tagsága meghaladja az egymilliót, az angol szövetkezők létszáma több mint tizenegy millió. — Foglalkozunk lakásépítéssel és boltok, éttermek üzemeltetésével. Mi látjuk el a parlament büféit és étkezdéjét áruval, a szövetkezeti vendéglátó szakemberek főznek a brit képviselőkre éppúgy, mint Nagy-London tanácsának tisztviselőire. Ez persze megtiszteltetés, elismerés számunkra. De még ennél is többre becsüljük korszerű új áruházainkat, egész bolthálózatunkat, amely versenyképes, sőt sok tekintetben felülmúlja a magánkereskedőkét. — Mit tapasztalt Magyarországon? — Pest és Baranya megye földművesszöövetkezeteiről kaptam többé-kevésbé általános képet, a SZÖVOSZ vezetői pedig a magyar szövetkezeti mozgalom eredményeiről tájékoztattak. Amit hallottam, igazán elismerésre méltó, szép reményekre jogosítja fel a magyar szövetkezőket. Jártam Baranya megye egyik kis falujában, Szentlőrincen is. Mondhatom, az ottani étterem bármelyik előkelő londoni klubnak díszére vélnék. Ami pedig a konyhát illeti: a magyar szakácsok művészek! Gy. D. Legyen 1966 az előrehaladás esztendeje! Erre van észszerű remény. Nehéz évek sora után most valóban megjelent egy fény a láthatáron, s ez a fény terjed, egyre terjed. Nemrég zajlott le az elnökválasztás. De Gaulle tábornok az első menet után pótválasztás elé került. Másodszorra elég keservesen újraválasztották, kis választói többséggel, a választói testület kisebbségével. A két választási menet között valamennyi szakszervezeti központ aláhúzta, hogy az eredmény a dolgozó tömegek mély és jogos elégedetlenségére vezethető vissza a hatalom irányában, amely a nagyokat részesíti előnyben a kicsik rovására. A CGT, a Francia Általános Munkásszövetség már jóval korábban tisztán látott. 1958- tól kezdve hangsúlyozta, hogy TERJED A FÉNY a személyi hatalom a monopóliumok, a pénzügyi hatalmasságok megtestesülése , hogy kizárja a dolgozók és a kisemberek folyamodását a nép képviselőihez —, hogy a demokrácia, a munkás- és törvényhatósági jogok rendszeres tönkretétele Franciaországot a legfélelmetesebb kalandokba sodorhatja. Az ország tisztábban lát, s a demokratikus erők egyesülnek. A baloldal egyedüli jelöltjének nem sikerült a győzelmet kivívnia. Majd máskor. Habozás nélkül szakszervezeti tagjaink véleményének tiszteletben tartásával foglaltunk állást. Kötelességünk volt ez a dolgozók érdekeinek védelmében. Harcoljunk egyúttal országos szinten vállalatainknál, helységeinkben követeléseinkért, jogainkért. Egyesüljünk valamennyien, tekintet nélkül a szakszervezeti hovatartozásra, minden dolgozóval. Még azok is, akiknek van némi illúziójuk a jelenlegi hatalommal kapcsolatban, elégedetlenek szociális politikájával. Egyesüljünk tehát és lépjünk akcióba a bérek emeléséért, a munkaidő csökkentéséért, a szakszervezeti szabadságjogokért. Egyesüljünk és vigyük véghez, szervezzük az akciót együttesen, nagy eredményről lehetünk biztosak. Írta: Pierre Delon, a Francia Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára Mi van a pult mögött A Magyar Nemzet egyik legutóbbi cikke igen érdekes módon és tárgyilagosan foglalkozott a kereskedelmi dolgozók helyzetével. Víg István cikkét örömmel köszöntjük és ha nem is teljes terjedelmében, de közreadjuk. Ismerősöm így válaszait arra a kérdésre, hogy mi van a pult mögött: tércsere, közömbösség, pult alatti árusítás és munka is. Régi tulajdonsága a pesti embernek, ha megnyilatkozik, bírálattal kezdi és csak azután beszél a jóról. Így jártam én is ezzel az ismerőssel, aki három csípős, bíráló szó után ismerte el, hogy a szocialista kereskedelemben azért dolgoznak is, tehát munkát is tapasztal a vevő. Az áruházakban, a boltokban, a vendéglátóiparban még gyakran találkozhatunk olyan dolgozókkal, akik nem zavartatják magukat a pult előtt megjelent vevőtől, fesztelenül tovább csevegnek; az is igaz: van még pult alatti kiszolgálás, bár kisebb mértékben, mint a korábbi években, találkozunk közömbös, unott arcú eladóval is. Sokat írtunk erről az elmúlt években és a kabaré-tréfákban is állandó témaként szerepelt. De azért legyünk tárgyilagosak: a többség mégsem ilyen, a kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozók háromszázezres tábora hivatásának megfelelően becsületesen dolgozik. Kedden óriási hótömeg zúdult az országra, erről lapunk is beszámolt. Ismertette azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a közlekedés és szállítás, valamint a köztisztaság dolgozói kifejtettek, hiszen a munka danádja rájuk hárult. Nem feledkezhetünk meg azonban a kereskedelem dolgozóinak tevékenységéről sem, arról a munkáról, amelyet a főváros lakosságának zavartalan élelmiszer-ellátása érdekében kifejtettek. A Rákóczi út és a Nagykörút sarkán levő élelmiszer áruházba — magam tapasztaltam — normális, hómentes időben egy-két raktári munkás tolja az áruval megrakott kézikocsit, most hárman-négyen is nekirugaszkodtak, hogy átvergődjenek a bokán felül érő hószőnyegen. A hó esett, de nem okozhatott kiesést az áruház megszokott menetében. Az eladott árut újabb mennyiséggel kellett pótolni. Izzadtak az emberek, amíg a 100 mázsa nehézáru, liszt, cukor, só bekerült a raktárba, vagy a 100 kartondoboz — mindegyik 21 kiló súlyú — konzervet, a 20 láda bort befuvarozták, nem is beszélve a mindennapi táplálékok legfontosabbjairól: a kenyérről, tejről, péksüteményről, gyümölcsről, amelyek nem hiányozhatnak asztalunkról. Az aluljáró építési munkái miatt a tehergépkocsik nem állhatnak most a járda mellé, jóval messzebbről kell a kocsik rakományát a raktárba cipelni. A többletmunkát az üzlet dolgozói vállalták, becsülettel elvégezték. Itt is és mindenütt Budapesten, az országban. A hó- és közlekedési krónika teljes képéhez hozzátartozik a kereskedelem dolgozóinak elismerést kivivő munkája is. Érdemes megnézni azt is: mi történik a pulton innen? A vevő siet, türelmetlen, különösen csúcsidőben, munka után, hazafelé menet. Szeretne hamar túljutni mindenen. Lehetőleg öt perc alatt, mert a legtöbben ennyit terveztek vásárlásra. Ha száz kezű csőrdalény lenne az elárusító, akkor sem tudna öt perc alatt sokféle áruval ellátni, kiszolgálni minden vevőt. Két kézzel dolgozik, ő is ember, de ezt nem akarjuk sokszor tudomásul venni. Ismerjük el, nem minden vevőnek van angyali türelme, ellenkezőleg, sok van, aki hangoskodik, csípős, sértő megjegyzéseket tesz az eladóra, lassúságára. A legtöbb vevő válogat és nem is rövid ideig. Ha a legtöbb vevő az ötperces vásárlást húsz percre tervezné, ha türelmesebb lenne az eladóval szemben, sok felesleges szóváltást meg lehetne előzni. Az udvarias viselkedés a kereskedelem és vendéglátóipar dolgozóinak „kelléktárából” nem hiányozhat. Éppúgy velejárója a szakmának, mint a jó számolás és egyéb hozzáértés. Az udvariasságot elvárja tőlük a vezető és a vevő, az igényesebbek még a mosolyt is megkövetelik. De vajon a vevő eleget tesz-e az udvariasság követelményeinek? Sokszor nem. Pedig az lenne az ideális, ha a pult mindkét oldalán kifogástalan lenne a magatartás, az udvarias modor. Olyan légkört kell kialakítani, hogy az eladó udvarias modorával elejét vegye a barátságtalan megnyilatkozásoknak, a durva beszédnek. De a vevő mosolya és udvarias beszéde se hiányozzék a pult innenső oldaláról. A kölcsönös udvariasság, megbecsülés tekintetében akadnak még tennivalók a pult mindkét oldalán. A belkereskedelem irányítói, középvezetői a dolgozók képzésében és továbbképzésében a „verőismeret” körébe tartozó kívánalmakat a szakma, a hivatás alappillérének tekintik és megkövetelik. A kereskedelem vezetői pszichológiai vizsgálatokat végeztek egyes nagy áruházakban a vevők és eladók kapcsolatának kedvezőbb kialakítása érdekében és helyes lenne, ha ezeket a vizsgálatokat kiszélesítenék, mert bizonyára hamarabb éreztetnék kedvező hatásukat. A szocialista kereskedelem és vendéglátóipar az elmúlt években női szakmává fejlődött. A háromszázezer dolgozó hetven százalékát nők teszik ki. A nők arányának ilyen alakulása több problémát vet fel és ezeket napirendre kell tűzni. Az előírás szerint a női dolgozók 20 kilós súlyt cipelhetnek. A kereskedelem az utóbbi időben a palackozott áru irányában halad. A tej és sör nagy részét palackban hozzák forgalomba. A rekeszekbe helyezett folyadék súlya jóval meghaladja a megállapított határt. Szerencsére a vevők többsége készségesen segédkezik a rekeszes áru cipelésében. Idővel a rekeszek súlyát és a behelyezhető áru mennyiségét csökkenteni kell, vagy a mozgatáshoz szükséges berendezések beszerzését meg kell oldani. Ez természetesen tetemes beruházást igényel. Kezdje az új évet szerencsével Vegyen SZERENCSESORSJEGYET. Többezer nyeremény. Húzás: februárban