Mérleg, 1966 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1966-01-01 / 1. szám

A könyvelés gépesítése a lengyel kereskedelemben A lengyel belkereskedelem jelenleg egyet­len számító-elemző gépi állomással rendelke­zik, amely már két év óta a varsói Központi Áruház mellett működik. Az állomás 1965-ben munkájának hatósugarával felölelte az or­szág fővárosának minden áruházát , miköz­ben olyan számításokat végzett, amelyek ala­pul szolgáltak az áruk mozgása kibővített nyilvántartásának, biztosításának, s amely el­engedhetetlenül szükséges eszközt jelent a piacelemzéssel kapcsolatos vizsgálatok terüle­tén. Vitatkozott és csodálkozott . Soha nem jártam Kelet-Európában, a kommunista államokról már sokat hallottam, érthető kíváncsisággal nézek tehát magyaror­szági tartózkodásom elébe. Ennyit mondott a fogadtatására megjelen­teknek Bill Gillman, a Londoni Fogyasztási Szövetkezetek politikai bizottságának elnök­­helyettese a Ferihegyi repülőtéren. Az angol vendég tíz napot töltött hazánkban az Orszá­gos Béketanács meghívására Frank Adamn munkáspárti képviselő társaságában. Vitat­kozott és csodálkozott, derült és hitetlenke­dett, álmélkodott és kritizált. Fáradhatatlanul, 66 évét meghazudtoló frissességgel. — Negyvenöt évig voltam szakszervezeti funkcionárius — mondta magáról — a világ egyik legnagyobb szakszervezetében, az Angol Dokkmunkások és Szállítmányozási Dolgozók Szakszervezetében. Megválasztottak polgár­mesternek és képviselőnek, küzdöttem jobb munkabérért és emberibb munkafeltételekért, szebb lakásokért és korszerűbb üzletekért. — Angliában felvett a szövetkezeti mozga­lom. Az általam képviselt szövetkezeti társa­ságok tagsága meghaladja az egymilliót, az angol szövetkezők létszáma több mint tizen­egy millió. — Foglalkozunk lakásépítéssel és boltok, ét­termek üzemeltetésével. Mi látjuk el a parla­ment büféit és étkezdéjét áruval, a szövetke­zeti vendéglátó szakemberek főznek a brit képviselőkre éppúgy, mint Nagy-London ta­nácsának tisztviselőire. Ez persze megtisztel­tetés, elismerés számunkra. De még ennél is többre becsüljük korszerű új áruházainkat, egész bolthálózatunkat, amely versenyképes, sőt sok tekintetben felülmúlja a magánkeres­kedőkét. — Mit tapasztalt Magyarországon? — Pest és Baranya megye földművesszö­­övet­­kezeteiről kaptam többé-kevésbé általános ké­pet, a SZÖVOSZ vezetői pedig a magyar szö­vetkezeti mozgalom eredményeiről tájékoztat­tak. Amit hallottam, igazán elismerésre méltó, szép reményekre jogosítja fel a magyar szö­vetkezőket. Jártam Baranya megye egyik kis falujában, Szentlőrincen is. Mondhatom, az ottani étterem bármelyik előkelő londoni klubnak díszére vélnék. Ami pedig a konyhát illeti: a magyar szakácsok művészek! Gy. D. Legyen 1966 az előrehala­dás esztendeje! Erre van ész­szerű remény. Nehéz évek sora után most valóban megjelent egy fény a láthatáron, s ez a fény terjed, egyre terjed. Nemrég zajlott le az elnök­­választás. De Gaulle tábornok az első menet után pótválasz­tás elé került. Másodszorra elég keservesen újraválasztot­ták, kis választói többséggel, a választói testület kisebbségé­vel. A két választási menet kö­zött valamennyi szakszerveze­ti központ aláhúzta, hogy az eredmény a dolgozó tömegek mély és jogos elégedetlenségé­re vezethető vissza a hatalom irányában, amely a nagyokat részesíti előnyben a kicsik ro­vására. A CGT, a Francia Általános Munkásszövetség már jóval korábban tisztán látott. 1958- tól kezdve hangsúlyozta, hogy TERJED A FÉNY a személyi hatalom a monopó­liumok, a pénzügyi hatalmas­ságok megtestesülése , hogy kizárja a dolgozók és a kisem­berek folyamodását a nép kép­viselőihez —, hogy a demokrá­cia, a munkás- és törvényható­sági jogok rendszeres tönkre­tétele Franciaországot a leg­félelmetesebb kalandokba so­dorhatja. Az ország tisztábban lát, s a demokratikus erők egyesül­nek. A baloldal egyedüli je­löltjének nem sikerült a győ­zelmet kivívnia. Majd máskor. Habozás nélkül szakszerve­zeti tagjaink véleményének tiszteletben tartásával foglal­tunk állást. Kötelességünk volt ez a dolgozók érdekeinek vé­delmében. Harcoljunk egyúttal orszá­gos szinten vállalatainknál, helységeinkben követelésein­kért, jogainkért. Egyesüljünk valamennyien, tekintet nélkül a szakszervezeti hovatartozás­ra, minden dolgozóval. Még azok is, akiknek van némi il­lúziójuk a jelenlegi hatalom­mal kapcsolatban, elégedetle­nek szociális politikájával. Egyesüljünk tehát és lépjünk akcióba a bérek emeléséért, a munkaidő csökkentéséért, a szakszervezeti szabadságjogo­kért. Egyesüljünk­­ és vigyük véghez, szervezzük az akciót együttesen, nagy eredményről lehetünk biztosak. Írta: Pierre Delon, a Francia Kereskedelmi és Pénzügyi Dolgozók Szakszer­vezetének főtitkára Mi van a pult mögött A Magyar Nemzet egyik legutóbbi cikke igen érde­kes módon és tárgyilagosan foglalkozott a kereskedelmi dolgozók helyzetével. Víg István cikkét örömmel kö­szöntjük és ha nem is tel­jes terjedelmében, de köz­readjuk. Ismerősöm így válaszait arra a kérdésre, hogy mi van a pult mögött: tércsere, közömbösség, pult alatti árusítás és munka is. Régi tulajdonsága a pesti embernek, ha megnyilatkozik, bírálattal kezdi és csak azután beszél a jóról. Így jártam én is ezzel az ismerőssel, aki három csípős, bíráló szó után ismerte el, hogy a szocialista kereskedelemben azért dolgoz­nak is, tehát munkát is ta­pasztal a vevő. Az áruházakban, a boltok­ban, a vendéglátóiparban még gyakran találkozhatunk olyan dolgozókkal, akik nem zavar­tatják magukat a pult előtt megjelent vevőtől, fesztelenül tovább csevegnek; az is igaz: van még pult alatti kiszolgá­lás, bár kisebb mértékben, mint a korábbi években, ta­lálkozunk közömbös, unott ar­cú eladóval is. Sokat írtunk erről az elmúlt években és a kabaré-tréfákban is állandó témaként szerepelt. De azért legyünk tárgyilagosak: a több­ség mégsem ilyen, a kereske­delmi és vendéglátóipari dol­gozók háromszázezres tábora hivatásának megfelelően be­csületesen dolgozik. Kedden óriási hótömeg zú­dult az országra, erről lapunk is beszámolt. Ismertette azo­kat az erőfeszítéseket, amelye­ket a közlekedés és szállítás, valamint a köztisztaság dolgo­zói kifejtettek, hiszen a mun­ka danádja rájuk hárult. Nem feledkezhetünk meg azonban a kereskedelem dolgozóinak tevékenységéről sem, arról a munkáról, amelyet a főváros lakosságának zavartalan élel­miszer-ellátása érdekében ki­fejtettek. A Rákóczi út és a Nagykörút sarkán levő élelmi­szer áruházba — magam ta­pasztaltam — normális, hó­mentes időben egy-két raktári munkás tolja az áruval meg­rakott kézikocsit, most hár­­man-négyen is nekirugaszkod­tak, hogy átvergődjenek a bo­kán felül érő hószőnyegen. A hó esett, de nem okozhatott kiesést az áruház megszokott menetében. Az eladott árut újabb mennyiséggel kellett pó­tolni. Izzadtak az emberek, amíg a 100 mázsa nehézáru, liszt, cukor, só bekerült a rak­tárba, vagy a 100 kartondoboz — mindegyik 21 kiló súlyú — konzervet, a 20 láda bort be­fuvarozták, nem is beszélve a mindennapi táplálékok legfon­tosabb­jairól: a kenyérről, tej­ről, péksüteményről, gyü­mölcsről, amelyek nem hiá­nyozhatnak asztalunkról. Az aluljáró építési munkái miatt a tehergépkocsik nem állhat­nak most a járda mellé, jóval messzebbről kell a kocsik ra­kományát a raktárba cipelni. A többletmunkát az üzlet dol­gozói vállalták, becsülettel el­végezték. Itt is és mindenütt Budapesten, az országban. A hó- és közlekedési krónika tel­jes képéhez hozzátartozik a kereskedelem dolgozóinak el­ismerést kivivő munkája is. Érdemes megnézni azt is: mi történik a pulton innen? A vevő siet, türelmetlen, különösen csúcsidőben, munka után, hazafelé menet. Szeret­ne hamar túljutni mindenen. Lehetőleg öt perc alatt, mert a legtöbben ennyit terveztek vásárlásra. Ha száz kezű csőr­dalény lenne az elárusító, ak­kor sem tudna öt perc alatt sokféle áruval ellátni, kiszol­gálni minden vevőt. Két kéz­zel dolgozik, ő is ember, de ezt nem akarjuk sokszor tudo­másul venni. Ismerjük el, nem minden vevőnek van­ an­gyali türelme, ellenkezőleg, sok van, aki hangoskodik, csí­pős, sértő megjegyzéseket tesz az eladóra, lassúságára. A leg­több vevő válogat és nem is rövid ideig. Ha a legtöbb vevő az ötperces vásárlást húsz percre tervezné, ha türelme­sebb lenne az eladóval szem­ben, sok felesleges szóváltást meg lehetne előzni. Az udvarias viselkedés a ke­reskedelem és vendéglátóipar dolgozóinak „kelléktárából” nem hiányozhat. Éppúgy vele­járója a szakmának, mint a jó számolás és egyéb hozzá­értés. Az udvariasságot elvár­ja tőlük a vezető és a vevő, az igényesebbek még a mo­solyt is megkövetelik. De va­jon a vevő eleget tesz-e az udvariasság követelményei­nek? Sokszor nem. Pedig az lenne az ideális, ha a pult mindkét oldalán kifogástalan lenne a magatartás, az udva­rias modor. Olyan légkört kell kialakítani, hogy az eladó ud­varias modorával elejét vegye a barátságtalan megnyilatko­zásoknak, a durva beszédnek. De a vevő mosolya és udva­rias beszéde se hiányozzék a pult innenső oldaláról. A kölcsönös udvariasság, megbecsülés tekintetében akadnak még tennivalók a pult mindkét oldalán. A bel­kereskedelem irányítói, közép­­­vezetői a dolgozók képzésében és továbbképzésében a „verő­­ismeret” körébe tartozó kívá­nalmakat a szakma, a hivatás alappillérének tekintik és megkövetelik. A kereskedelem vezetői pszichológiai vizsgála­tokat végeztek egyes nagy áruházakban a vevők és el­adók kapcsolatának kedvezőbb kialakítása érdekében és he­lyes lenne, ha ezeket a vizs­gálatokat kiszélesítenék, mert bizonyára hamarabb éreztet­nék kedvező hatásukat. A szocialista kereskedelem és vendéglátóipar az elmúlt években női szakmává fejlő­dött. A háromszázezer dolgozó hetven százalékát nők teszik ki. A nők arányának ilyen alakulása több problémát vet fel és ezeket napirendre kell tűzni. Az előírás szerint a női dolgozók 20 kilós súlyt cipel­hetnek. A kereskedelem az utóbbi időben a palackozott áru irányában halad. A tej és sör nagy részét palackban hozzák forgalomba. A reke­szekbe helyezett folyadék sú­lya jóval meghaladja a meg­állapított határt. Szerencsére a vevők többsége készségesen segédkezik a rekeszes áru ci­­pelésében. Idővel a rekeszek súlyát és a behelyezhető áru mennyiségét csökkenteni kell, vagy a mozgatáshoz szüksé­ges berendezések beszerzését meg kell oldani. Ez természe­tesen tetemes beruházást igé­nyel. Kezdje az új évet szerencsével Vegyen SZERENCSE­SORSJEGYET. Többezer nyeremény. Húzás: februárban

Next