Mérleg, 1968 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
Az érdekeltek szemével Decemberi számunkban az ügyész szemével az üzemi baleseteket, a munkavédelem kérdéseit a Belvárosi Üzemi Vendéglátó Vállalatnál. A különféle ügyviteli pontatlanságokat, a nyilvántartások hiányait, feltételezhető szabálysértéseket stb. kipellengérező „vádbeszéd"-re Dóczy Károlyné igazgató már a lap kinyomtatásának idején „védőbeszéd”-ben felelt (levelet írt) s mikor személyesen felkerestük, az SzB titkárával (Pető Gáborné), az új munkavédelmi előadóval (Nebenführer Györgynél és munkatársával (Weinrauch Anna) válaszolt a cikkben felvetett kérdésekre. A statisztika kedvezőtlen — Túlzás lenne valóban „vádbeszéd”-nek minősíteni a cikket — mondják — hiszen az ügyvitelre, a balesetek intézésének módjára vonatkozó általános megállapítások mellett az előfordult balesetekkel kapcsolatban nagyon kevés megjegyzést tesz. Bár — ami a számokat illeti — a statisztika kedvezőtlen, de igazán súlyos balesetekről a cikk nem tesz említést. Nem vádol senkit azzal, hogy a balesetek ilyen vagy olyan intézkedéssel megelőzhetők lettek volna. Ennyit a „védelemről”. Mert az vitathatatlan, hogy a KPVDSZ munkavédelmi osztályával karöltve megtartott vizsgálat meglehetős rendetlenséget talált... Alig tudtak eligazodni az akkori munkavédelmi előadó „hagyatékában”, ő ugyanis éppen szülési szabadságon volt. No, meg a festő-tatarozó munkások is feldúlták kissé a munkahely azóta újra helyreállt rendjét-nyugalmát. Mindennek egyenes következménye és tanulsága, hogy azóta új munkavédelmi előadót állítottak be. Nebenführerné korábban az V. kerületi Tanács egészségügyi osztályán dolgozott, Weinrauch Anna pedig a Tröszt munkavédelmi osztályának volt munkatársa. A szakértelem és tapasztalat tehát biztosított... Pontos nyilvántartásuk szerint a vállalatnál 397 személynek van munkavédelmi vizsgája — akinek még ezt le kell tennie, január végéig alkalma lesz rá. A legtöbb gond a baleseti nyilvántartással van. Mindennapos esetekről van szó: valaki a konyhán megvágja, megszúrja a kezét, megcsapja a gőz, vagy elcsúszik. Gyakran nem is szól s csak másnap, hogy fájdalmat érez, jelentkezik a körzeti orvosnál. Az balesetként kezeli — a munkahelyén nem tud róla senki... A nyilvántartást most visszamenőleg egyeztették. Kedvezőbb a kép, mint azt az első ügyészi szemle mutatta. Baleseti naplók vezetése A tanulságok persze fontosak. Nem lehet félreértés, ha az ügyvitel gondos, minden részletre kiterjed s ha a munkahelyeken kellően figyelnek minden apróságra! A konyhák, büfék, termelőüzemek vezetőinek figyelmét felhívták a baleseti naplók (sérülési füzetek) pontos, naprakész vezetésére és azt a központból kijáró munkatársak is ellenőrzik. A vállalati kollektív szerződés munkavédelmi függelékében meghatározták, hogy miként büntetik meg a balesetek haladéktalan bejelentését elmulasztó egységvezetőket. Megelőzés! A továbbiakban a munkavédelem továbbfejlesztésére részletes intézkedési tervet dolgoztak ki. Ez kiterjed az „ügyész szemével” megkívánt, a jogszabályokban előírt formaságok legpontosabb megtartására és a legfontosabbra, a balesetek lehető megelőzésére is. Munkavédelmi szabályzatot dolgoznak ki, összeállítják a munkavédelmi előadó munkatervét és megszigorítják a biztonsági szemléket. Ezeken minden legapróbb hiányt számbavesznek és alapos ellenőrzéssel gondoskodnak arról, hogy minden, balesettel fenyegető hibát sürgősen kijavítsanak. Mindez azt bizonyítja, hogy a Belvárosi Üzemi Vendéglátó Vállalat vezetői, érdekeltjei nem csupán szavakban ismerik el az ügyészi-szakszervezeti munkavédelmi szemle és a közreadott beszámoló hasznosságát , hanem annak hasznát értékelik is. Gondoskodnak róla, hogy tanulságaival is hatásosabbá tegyék a munkavédelmi tevékenységet a vállalatnál. M. P. Ki felelős a leltárhiányért (folytatás az 1. oldalról) Az utóbbi időben a sajtó és a rádió, a különböző vezető szervek sokat foglalkoztak a fogyasztói érdekvédelemmel, amelynek biztosítására novemberben a belkereskedelmi miniszter is adott ki rendeletet. A leltárhiányért való felelősség régi rendszere azonban — amely 1952 óta csupán kisebb módosításokkal változott — a fogyasztói érdekvédelemmel ellentétes irányban ható adminisztratív intézkedés volt. A leltárhiánytól való félelem az eddigi rendszer szerint arra ösztönzött, hogy például minél szűkebben mérjenek az üzletekben, stb., s éppen ezért a leltártöbbletek a többszörösét tették ki a leltárhiánynak. Szakszervezetünk központi vezetősége, sőt kongresszusa is foglalkozott ezzel a problémával. A minisztertanács új rendelete lehetővé teszi, hogy a társadalmi tulajdon védelmével együtt hatékonyabban érvényesüljön a fogyasztói érdekvédelem is, s mindez a kereskedelem dolgozóinak érdekeivel összhangban van. Az új rendelkezés a szabadkaszszás egységek vezetőinek kivételével megszüntette a kereskedelmi dolgozók rendes havi munkabérét terhelő vétlen felelősségi rendszert, s helyette az új gazdasági mechanizmus adta fokozottabb anyagi érdekeltséget felhasználva, a nyereségrészesedésen keresztül tette érdekeltté a bolti dolgozókat — és vezetőket — a leltárhiányok elkerülésében. A bolti dolgozók továbbra is érdekeltek tehát a társadalmi tulajdon védelmében, de ez az érdekeltség nem hat rájuk olyan nyomasztóan, mintha az alapfizetésüket veszélyeztetné az esetleges hiány. Nem kényszerülnek arra, hogy eleve „megelőzzék” a leltárhiányt a fogyasztók tudatos megkárosításával. Ugyanakkor — mivel a leltárhiány a vállalat nyereségét csökkenti — igen helyesen a nyereségből való részesedés alapján felelősek a dolgozók. Szakszervezetünk elnökségének meggyőződése, hogy a tavalyi miniszteri rendelet, s most a kormányhatározat együttesen a társadalom érdekeit szolgálja, a társadalmi tulajdon védelmét, a fogyasztók és a kereskedelmi dolgozók érdekeit összhangban biztosítja. A rendelkezés hozzájárul ahhoz, hogy a kereskedelem és a vendéglátóipar még jobban dolgozzék, s hogy az eladók és a fogyasztók között a lehető legmegfelelőbb kapcsolat, a kulturált kereskedelemhez szükséges légkör alakuljon ki. Lapunkban időről időre beszámolunk olvasóinknak testvérszakszervezeteink tevékenységéről, hírt adunk a kapitalista országokban működő szakszervezetek munkájáról, eredményeiről. Olvasóink tájékoztatására ezúttal az olasz testvérszakszervezet, a FILCAMS főtitkárának, Alieto Cortesinek a levelét közöljük kivonatosan. Soraiból jellemző képet nyerhetünk a CGIL-hez tartozó szakszervezet legidőszerűbb problémáiról és legfontosabb teendőiről. „Szakszervezetünket az utóbbi időben erőteljes támadások érik a munkáltatók részéről különösen a kereskedelmi szektorban, hogy a kollektív szerződésekben biztosított vívmányok közül egyiket-másikat megnyirbálják, hátrányosan módosítsák. Különösen a 14. havi fizetés és a hetenkénti félnap fizetett szabadság ellen emelnek szót. Minden erőnket arra összpontosítjuk, hogy ezeket a jogokat valamennyi dolgozó számára biztosítsuk, illetve az újabb kollektív szerződésekben megújítsuk, a szerződéseket állandóan javítsuk. E célkitűzésünk 1967 júliusában teljes mértékben megvalósult. A kereskedelmi dolgozók a legtöbb tartományban állást foglaltak a bérek felemelése mellett, amit tartományonkénti egyezményekben határoznak meg. Szót emeltek amellett is, hogy vitás kérdéseiket a nagyáruházak és szupermarketek országos hálózatán keresztül oldják meg. A múlt évben ezenkívül megújították és megjavították a szakszervezetünkhöz tartozó egyéb ágazatok dolgozóinak — köztük a bárok és kávéházak, éttermek, nagyáruházak, stb. alkalmazottjainak — kollektív szerződéseit is. Ez a jelentős eredmény a FILCAMS-ba tömörült mintegy 1 millió dolgozó közül körülbelül 800 ezret érint. Jelenleg a szövetkezeti, illetve a szállodaipari és más iparági dolgozók kollektív szerződéseinek megújítása van folyamatban, mindenekelőtt a bérek felemeléséről folynak a tanácskozások. A kollektív szerződések megújításán és megjavításán kívül harcolunk a bérek emeléséért, valamint támogatjuk a munkaidőt szabályozó új törvénnyel, a társadalombiztosítás megjavításával kapcsolatos, a foglalkoztatottság — különösen a nők tekintetében —, lehető legmagasabb szintjének megvalósítására irányuló széleskörű akciókat. Nagy reményeket fűzünk az olasz szakszervezetek jövőbeni egységéhez. A FILCAMS és az USDATCA (UIL) — főtitkára a Magyarországon is járt Giovanni Gatti — együttműködését néhány kötelező erejű dokumentum jelzi, ellenben a kereszténydemokrata befolyás alatt álló CISL-hez tartozó szakszervezet tartózkodó álláspontot képvisel. Szakszervezetünk erőteljesen támogat minden akciót a béke megvédésére, a demokrácia helyreállítására Spanyol- és Görögországban. Minden alkalmat megragadunk — így a francia testvérszakszervezet képviselőivel a legutóbb Velencében tartott tanácskozást is —, hogy felemeljük szavunkat a szennyes vietnami háború, az amerikaiak agreszsziója ellen. Nemzetközi tevékenységünkhöz tartozik az is, hogy a közelmúltban küldöttségünk járt a Szovjetunióban, Jugoszláviában, Liguriában pedig a munkásturisztika időszerű problémáiról rendeztünk európai tanácskozást. Mindent egybevetve, 1967 mérlegét pozitívnek minősíthetjük. Elsősorban azért, mert a dolgozók kollektív szerződésekben biztosított jogainak megszilárdítása, illetve megjavítása révén a munkáltatók támadását sikerült meghiúsítani. Az sem lebecsülendő eredmény, hogy az üzemekben sikerült megteremteni a magasabb szintű harci- és követelési akciók feltételeit, ami nélkülözhetetlen a béremelésekért folytatott következetes akciókban. Egyben köszönetet szeretnék mondani a KPVDSZ-пек jelentős támogatásáért, amely elősegítette a megértés és a kölcsönös kapcsolatok elmélyítését valamennyi szakszervezettel, függetlenül attól, melyik nemzetközi szövetséghez is tartozzék. Szívélyes elvtársi üdvözlettel: ALIETO CORTESI főtitkár” Meghiúsult támadás az olasz dolgozók életszínvonala ellen Testvérszakszervezetünk főtitkárának római levele Megkezdődött az Állami Biztosító és a Mérleg újabb rejtvénypályázata Januári számunkban olvasóink kézhez kapják nagyszabású háromfordulós rejtvénypályázatunk első mellékletét. Az elmúlt évek egyre fokozódó sikerei, a beérkezett több tízezer megfejtés nyomán indította el a MÉRLEG és az Állami Biztosító újabb rejtvénypályázatát. Ez alkalommal három fordulóval jelentkezünk. A részletes tudnivalók a mellékleten szerepelnek. A duhaj vendéggel is lehet szépen beszélni SZABÓ JÁNOS, — amikor a Vas utcai Közgazdasági Technikumban érettségizett — tele volt szép tervekkel. Úgy érezte, hogy beiratkozhat a Felsőfokú Vendéglátóipari Főiskolára. Még ma sem tud teljesen közömbösen beszélni arról, hogy — bár a technikumban jó tanuló volt — mégsem vették fel a főiskolára. Akkor úgy érezte, hogy kicsit megöregedett, megkeseredett. A család állította a fiatal fiút talpra. — Nagybátyád és a család más tagja is vendéglős, vendéglátóipari dolgozó volt — vigasztalják. Próbálj elhelyezkedni a pincér szakmában, mint érettségizettnek, bizonyára könnyebben megy ez. Aztán, ha nagyon akarsz, később még tanulhatsz, képezheted magad. A főiskolák kapui is könnyebben nyílnak meg a felkészültebb, érettebb fiatalok előtt . . . A FIÚ hajlott a bölcs tanácsokra. Előbb Badacsonyban és más balatoni üdülőhelyeken kisegítő pincérként dolgozott, és ahogy múltak a hetek, úgy erősödött benne az elhatározás: kitanulom a pincér szakmát, pincér leszek! — Nagyon megszerettem ezt az érdekes, mozgalmas, élettel telő szakmát — emlékezik vissza a vajúdás idejére. — Ma már egy pillanatig sincs bennem elkeseredés, hogy „csak” vendéglátóipari tanulóként várom a szakmai felszabadulásom percét. És ez a kedvező pálfordulás Szabó János munkáján, emberi és dolgozói magatartásán is meglátszik. A Zugló Étteremben örömmel, figyelmesen végzi munkáját, a vendégek nagyon szeretik az udvarias felszolgálót. Fél éve dolgozik itt, még egy esztendeje van hátra és megszerzi a vendéglátóipari szakma legalapvetőbb tudnivalóit. Mert a tanulóidőben elsajátítottakat csak a legszükségesebb ismereteknek tekinti. Tudja, még sokat kell tanulnia, hogy a vendéglátóiparban elengedhetetlenül szükséges sokféle tennivalóval alaposan megismerkedjék. Egy idegen nyelv megtanulását is célul tűzte ki: a „Vendéglátás, idegenforgalom, kereskedelem” című német nyelvű szakkönyvet tanulmányozza szabadidejében. Ezzel egyrészt a német tudását fejleszti, másrészt szakmai ismeretei is bővülnek. Nagyon szeret olvasni — és ez jó. Igaz, hogy ma még abban a korban van, amikor „mindent" elolvas egy érdeklődő, tanulni vágyó fiatal. Nem baj, hamarosan beköszönt nála is az az időszak, amikor már jól meg tudja válogatni az olvasmányait. Szabadidejének másik részét — a XX. század fia! — sportolással tölti. A Bp. Honvéd cselgáncsozója, 73 kilogrammjával ott szerepel a tehetséges utánpótlás tagjai között. Zugló, az Öv utca környéke — ahogy Páger énekelné — nem apácazárda. A Zugló Étterembe időnként betoppan egy-egy olyan vendég is, akinek duhaj kedve lecsillapításához nem is jönne rosszul Szabó János cselgáncs tudománya. Amikor erről beszélünk, nyomban élénken tiltakozik. — MÉG VÉLETLENÜL sem gondolok arra, hogy sportolói ismereteimet egy vendéggel szembeni gyakorlatban érvényesítsem. Nemrégen vagyok a szakmában, de az a tapasztalatom, hogy a legduhajabb vendéggel is lehet szépen beszélni és jó szavakkal lecsendesíteni, vagy távozásra bírni. Vedres József Ilyen esettel is találkozunk Pezsgő fagyasztva Tízmilliárd rubel Belgiumban különös „italt" árusítanak: fagyasztott pezsgőrudacskát. A fagyasztott pálcikát hűtőszekrényben tartják, ahol hosszabb ideig eláll. Ha el akarják fogyasztani, egyszerűen felolvasztják. Önmelegítő konzervdoboz Két varsói feltaláló újfajta konzervdobozt készített. Ennek legfontosabb tulajdonsága: ellátták felmelegítő szerkezettel. A Szovjetunió kereskedelme a KGST többi tagországával az idén eléri majd a 10 milliárd rubel rekordértéket. A Szovjetunió eddig csaknem valamennyi európai szocialista országgal aláírta az új árucsereforgalmú jegyzőkönyvi megállapodásokat. A legnagyobb kereskedelmi partner továbbra is a Német Demokratikus Köztársaság marad, 2,8 milliárd rubel értékű árucserével