Mérleg, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

■ч NYÁR A TÉLBEN Csikorgó, fogvacogtató téli napon mutatta be a Fővárosi Kézműipari Vállalat a Gun­­del Étteremben új nyári kreációit. Forró sikert arattak a szebbnél szebb modellek. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK I­DO A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Lapja 1969. január­­ra: 80 fillér Megjelenik havonta Munkánk dandárja: a közelgő választások Túlzás nélkül mondhatjuk: szakszervezeti munkánk dandár­ja következik ezekben a hetek­ben. Mint ismeretes, az 1969. évi alapszervi választásokat — el­nökségünk határozata alapján — február 1—március 31. között bo­nyolítják le. [ A választások jó alkalmat ad­nak arra, hogy fokozottabban ér­vényesüljön a szakszervezeti de­mokrácia, növekedjék a KPVDSZ tömegbefolyása és tekintélye. Megnövekedett feladataink köte­lezően előírják, hogy számadást készítsünk a vezető testületek határozatairól, a dolgozók javas­latainak megvalósításáról. Nem kevésbé fontos, hogy az új esz­tendő első hónapjaiban visszate­kintsünk a múlt évre, annál is inkább, mert 1968 a magyar gaz­dasági életben fordulópontot je­lent, a gazdaságirányítás új rend­szerének bevezetése révén. Aligha szükséges hangsúlyozni, mennyire fontos, hogy a most következő választásokon a szó legszebb, legigazabb értelmében vezetésre alkalmas, politikailag szilárd emberek, olyanok kerül­jenek tisztségekbe, akik a dol­gozók kisebb és nagyobb körei­nek bizalmát élvezik. A választási munkák beindítá­saként szerte az országban meg­tartották a kibővített aktívaér­tekezleteket, illetve taggyűlése­ket. Ezeken meghatározták a vá­lasztandó testületek létszámát, a választások idejét, s megválasz­tották a jelölő bizottságot és vi­tára bocsátották a beszámoló váz­latát. Előfordult — tapasztala­taink szerint —, hogy néhány ki­sebb alapszerv aktívaülésén meg­lehetősen formális keretek között utaltak a választások fontossá­gára. Ez eléggé sajnálatos tünet. Annál örvendetesebb, hogy más alapszerveknél — elsősorban a kiskereskedelemben — az aktíva­ülések vitája kiterjedt a terve­zésben való részvételre, a kol­lektív szerződéssel kapcsolatos észrevételekre és — ami a jubi­leumi esztendőben épp oly fon­tos — a Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 50. évfordulója tisz­teletére indított munkaverseny kérdéseire. Baranya, Békés és Heves megyékben elhatározták a­ bizalmi csoportok számának nö­velését. Több helyen megvitat­ták a szervezettség problémáit is. Általában elmondható, hogy a gazdasági vezetők és a pártszer­vek már most, a választások nyi­tányában jóval nagyobb érdek­lődést tanúsítottak, nagyobb je­lentőséget tulajdonítottak az elő­készületeknek, mint korábban. Hajdú megyében például a Ven­déglátó Vállalat igazgatója és Bzb-titkára az üzletigazgatókkal, pártbizalmiakkal és OB-titkárok­­kal megbeszélte a választási fel­adatokat. Jó jel ez. Mint ahogy kedvező jelenség a szakszervezeti munka pezsdülése, az országosan tapasz­talható érdeklődés, amely a si­keres, az eredményes választás legfőbb záloga. Ehhez csatlako­zik az a tapasztalatunk is, hogy egyre kevesebben akadnak olya­nok, akik menekülnek a tiszt­ségtől, akik búcsút akarnak mondani szakszervezeti funkció­juknak. Ők is, mások is, mindenki tisz­tán látja: a szakszervezeti fel­adatok sokasodnak, a tisztségek­kel járó felelősség növekszik, s reméljük, végre-valahára az idei választások révén egyszer s min­denkorra eltűnnek a formális megbízatások, a tessék-lássék funkciók. Aktív, az emberek, a kollektívák bizalmát kiérdemlő tisztségviselőkre vár majd a fel­adat, hogy a KPVDSZ elképze­léseit, a magyar szakszervezeti mozgalomból rájuk háruló teen­dőket a közösség javára végre­hajtsák. Vályi Péter: Számítunk a pénzintézetekre Szakszervezetünk munkamód­szerévé vált, hogy az illetékes miniszterek, illetve a SZÖVOSZ elnöke az általuk irányított ága­zat tevékenységéről, problémái­ról, a területükön dolgozók élet- és munkakörülményeiről Elnök­ségünket tájékoztatják. Tavalyi legutolsó ülésünkön Vályi Péter pénzügyminiszter adott tájékoztatót a pénzintéze­tek feladatairól, a pénzintézeti dolgozók élet- és munkakörülmé­nyeiről. Vázolta valamennyi pénzinté­zetünk fő feladatait és különös súllyal mutatott rá azokra az új, illetve újszerű tevékenységekre, amelyeket gazdaságirányításunk új rendszere követel a bank- és biztosítási tisztviselőktől. Hang­súlyozta, hogy a pénzintézetek ma már nem egyszerűen bonyolítási szer­vei a hitel- és pénzforgalom­(Folytatás a 2. oldalon) Г -A /,уУтк?^У Időben megkötik a kollektív szerződéseket Szacsuk­ István Heves megyei titkár nyilatkozata A Szakszervezeteik Heves megyei Tanácsának Elnöksége az év végén tárgyalta a KPVDSZ Heves megyei Bizottságának azt a jelentését, amely a különféle kereskedelmi vállalatok által 1968-ra kötött kollek­tív szerződések tapasztalataival s az 1969/70-re szóló kollektív szerző­dések előkészítésével foglalkozott. Szacsuk­ István, a KPVDSZ Heves megyei Bizottságának tit­kára úgy véli, hogy a kollektív szerződésekkel való foglalkozás, a megalkotásukban való erőteljes és határozott közreműködés a szakszervezeti bizottságok egyik legfontosabb feladata ebben az időszakban. — Mikorra kell megkötni az 1969/70. évi kollektív szerződése­ket? — A határidő: március 1. Ezért most minden erőnkkel azon mun­kálkodunk, hogy a szakszervezeti bizottságok újjáválasztásának szervezésével egyidőben a kollek­tív szerződésekre irányítsuk a hozzánk tartozó kereskedelmi vállalatok szakszervzeti bizottsá­gainak figyelmét. E munka fon­tos állomása volt az SZMT megyei elnökségének ülése, valamint a szakszervezeti bizottságok titká­rainak és bérfelelőseinek tanács­kozása. Ez utóbbi a helyi viszo­nyokra alkalmazva azokat az út­mutatásokat tárgyalta meg, ame­lyek a KPVDSZ megyei bérfele­lősök országos tanácskozásán hangzottak el. — Milyen tapasztalatokat sze­reztek az elmúlt évben? — A kollektív szerződések elő­készítésének szervezési tapaszta­lataival nem kívánok részletesen foglalkozni, hiszen ezt nagymér­tékben befolyásolta, hogy egyes állami rendelkezések, irányelvek későn jelentek meg. Mindez — természetesen — éreztette a hatá­sát a kollektív szerződések tartal­mában is. Megyénk területén egy sor olyan kereskedelmi és ven­déglátóipari vállalat működik, amely önnálló kollektív szerző­dést kötött s akad néhány olyan, amelynek dolgozói országos szintű kollektív szerződés kereteiben dolgoznak. Általános tapasztala­tunk volt, hogy az előkészületi munka kezdeményezői szinte mindenütt a szakszervezeti bizott­ságok voltak. A szükséges mun­kacsoportokat létrehozták s ezek készítették elő a szerződések egyes fejezeteit. Ezek a bizottságok ál­talában kikérték a dolgozók vé­leményét és összegyűjtötték a ja­vaslatokat. Különösen az ipar­cikk és az élelmiszer kiskereske­delmi jónalatoknál érvényesült e téren az üzemi demokrácia.­­ Az elmúlt évi szerződéseket általában jónak ítéltük meg. Po­zitív vonásuk, hogy rendezték a munkaidő kérdését, s legtöbb rög­zítette, hogy az állami és szövet­kezeti kereskedelemben nyitva­­tartása azonos legyen. Az egyen­lőtlen munkaidő leghosszabb tar­tamát napi 12 órában szabták meg. Általában napi 4, havi 20, illetve évi 120 órában szabályoz­ták egy dolgozó esetében a legma­gasabb elrendelhető túlórát. A kollektív szerződésekben nem él­tek ezzel a lehetőséggel a háló­zati egységvezetők és helyettesek vonatkozásában. — A bérezési jogszabályok ké­sői megjelenése miatt sok kollek­tív szerződés — főleg a szövetke­zeteknél — nem is tartalmaz bér­vonatkozású szabályozást. — Hol tartanak most az 1969/70. évi kollektív szerződé­sek megkötésének előkészületei­vel? — Az elmúlt évi tapasztalato­kat mind megyei bizottsági ülé­sen, mind szb-titkári és bérfele­lősi értekezleten alaposan megvi­tattuk. A szükséges­­teendőkről az alapszerveket folyamatosan tájé­koztatjuk s nemcsak a munka rendjének megfelelően, hanem a rendszeresen megjelenő híradó­ban, a mi kis újságunkban is.­­ Most is az a módszer, hogy egy-egy kérdéscsoport kidolgozá­sával munkacsoportokat bíztak meg. Különösen előrehaladtak az új szerződés előkészítésével a kis­kereskedelmi és a vendéglátóipari vállalatnál.­­ Az új kollektív szerződése­ket határidőre megkötik. Nemcsak az előkészítő munkában való részvételünk fontos, hanem az is, hogy a szakszervezeti bizottságok ellenőrizzék a kollektív szerződés végrehajtását s ha szükséges, lépjenek fel érvényre juttatása ér­dekében, s időben. Az elmúlt év­ben például megtörtént, hogy ka­rácsony és a leltárak előtti idő­szakban még 1000 nap szabadsá­got nem kaptak meg a dolgozók a kiskereskedelmi vállalatnál. Eb­ben az esztendőben ilyesmi nem fordulhat elő. P. I. í

Next