Mérleg, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1970-01-01 / 1. szám

1 /2,­­ 64 VILÁG PROLET­ARJ­AI, E G Y E S Ü L J E T E KI 6 A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének Lapja 1970. január Ára: 80 fillér Megjelenik havonta 4. KÉT SZAKSZERVEZET ÖSSZEFOGÁSA NAPIRENDEN: A KERESKEDELEM ÉS A R­UHAIPAR PROBLÉMÁI A ruházati termékek áruellátá­si problémáit, valamint a fogyasz­tói árak alakulását vizsgálta meg a KPVDSZ és a Ruhaipari Dol­gozók Szakszervezetének Közgaz­dasági Osztálya a közelmúltban. A közös vizsgálat kiterjedt töb­bek között a ruhagyárak és ke­reskedelmi szervek kapcsolatára, az áralakulást befolyásoló ténye­zőkre, a minőségre és a minőség javítását célzó intézkedésekre. Megállapítást nyert, hogy a ruhagyárak és a kereske­delmi vállalatok általában élnek az új mechanizmus módszereivel, alkalmazkod­nak a piaci viszonyokhoz és arra törekszenek, hogy a fo­gyasztói igényeket korszerű ter­mékekkel és jobb minőségű áru­val elégítsék ki. Tapasztalhatók azonban negatív jelenségek is. Za­varólag hatott például a hatásta­lan ösztönzők miatt a kereskede­lem rendeléseinek jelentős csök­kenése. A ruhaipari vállalatokat ez felkészületlenül érte, kénytele­nek voltak felszabaduló kapacitá­suknak más piacot keresni. A ren­delések csökkenése miatt a ruha­gyárak sokszor olyan exportren­deléseket is elvállaltak, melyek nem voltak gazdaságosak. Így például a Május 1. Ruhagyár fő­ként a nyugati export termelését fokozta. Az exporttételek többsé­ge azonban kis volumenű volt, gyártásuk sokszori átállást igé­nyelt, aminek következtében a ter­melékenység csökkent, az önkölt­ség emelkedett. Probléma mutatkozott a szállí­tási szerződések vonatkozásában. Különösen a költségek viseléséről kialakult szükségtelen viták gá­tolták a szerződések megkötését. A vizsgálat kiterjedt a vál­lati szakszervezeti szervek árellenőrző munkájára is. Megállapították, hogy iparnál és kereskedelemnél egyaránt ez a munka még nagyon kezdeti stá­diumban van. A szakszervezetnek alig van beleszólása ma még a vállalati árpolitikába. A ruhagyá­rak vezetői jelentősebb ármozgás, illetve árváltozás esetén kikérik a szakszervezeti bizottság vélemé­nyét, de a kereskedelmi vállala­tok vezetői jóformán egyetlen esetben­­sem. Sőt az egymással üzleti kapcsolatban­ levő ipari és kereskedelmi vállalatok szakszer­vezeti szervei között sem jött még létre eddig semmiféle kap­csolat. Nem igyekeztek a bajokon közös munkával segíteni, nem tettek konkrét javaslatokat sem. Pedig a politikai, társadalmi kap­csolatnak nagy a jelentősége. A legszélesebb dolgozó réte­geket érintő kérdésekben fel­tétlenül szükséges, hogy a szakszervezetek alapszervi szinten is szorosan együttmű­ködjenek. A két szakszervezet közgazda­­sági osztálya által készített je­lentést a KPVDSZ Elnöksége megvitatta és határozatot hozott a kapcsolatok bővítésére. I Inter-Continental — Hogy tetszik? — kérdeztem olasz ismerősöm­től, aki civilben nápolyi orvos és szenvedélyes vi­lágcsavargó. Elismerően csettin­tett: — A magyarok úgy látszik, nemcsak főzni tudnak kitűnően, hanem a szállodaépítésben is járatosak! Nemcsak ezt az egyetlen elismerést hallottuk megnyitása napján a Duna Inter-Continental­ról. A Duna-part építészeti gyöngyszeme 349 szobájával valóban joggal tart igényt a hazai és nemzetközi elismerésre. Finta József Ybl-díjas és Kovács László Munkácsy-díjas építészek tervei nyomán nemcsak a 700 szállóvendég, hanem az új hotel valamennyi dolgozója élvezheti a korszerű technika előnyeit. Messzemenően gondoskodtak a megfelelő munkakö­rülményekről éppúgy, mint arról, hogy a 39 lakosz­tályt és az egytől egyig a Dunára néző szobákat könnyen és főleg gyorsan takaríthassák. Látványos­ságszámba mennek a szálloda művészi dekorációi is: kerámiák, gobelinek, szőnyegek, plasztikák és fest­mények. Telt házzal tartott premiert a Duna Inter-Conti­­nental és hasonló érdeklődésről tanúskodnak az elő­jegyzések. „Csendes napok” helyett kemény, dere­­kas munkában szokik majd össze a hotel rátermett, jól képzett gárdája, amelynek sok sikert, elégedett vendégsereget kívánunk! OV■­­. Köszönet és elismerés A múlt év vége alapos próbára tette a kereskede­lem és a vendéglátó szakma dolgozóit. Nemcsak a vá­sárlók ostromát kellett kiállniuk, hanem a szokásos ünnepi csúcsforgalmat váratlan körülmény: rég látott méretű havazás, orkán és hófúvás veszélyeztette. Ma már jóleső érzéssel állapíthatjuk meg: dolgozó­ink becsülettel eleget tettek kötelességüknek, a körül­ményekhez képest zavartalanul ellátták a karácsonyi és a szilveszteri csúcsforgalomból rájuk háruló te­mérdek feladatot. Elismeréssel és köszönettel fordu­lunk az áruházak, boltok dolgozóihoz, városok és fal­vak kereskedelmi alkalmazottaihoz, jó munkát vé­geztek, lelkiismeretesen, példamutatóan dolgoztak. Hasonlóképpen elismerés és köszönet illeti a szállítá­sok irányítóit és lebonyolítóit: olykor emberfölötti küzdelmet folytattak az elemekkel, hogy az áru idő­ben célhoz érjen. Derekas munkájukért elismerés il­leti az éttermek, szállók, eszpresszók és bárok dolgo­zóit, akik mindent elkövettek, hogy az óesztendőtől jó hangulatban, vidáman búcsúzzanak a vendégek. Szakszervezetünk Elnöksége nevében valamennyi dolgozónknak, a KPVDSZ minden egyes tagjának sok sikert, jó erőt és egészséget kívánok az idei esztendő teendőinek valóra váltásához. Ligeti László főtitkár A Központi Vezetőség idei első ülése Szakszervezetünk Központi Vezetősége január 22-én összeült és megvitatta a bel- és külkeres­kedelem, valamint a pénzintéze­tek 1970. évi feladatait. Az országgyűlés elfogadta az 1970. évi népgazdasági tervet, amin belül mind a bel-, mind a külkereskedelem jelentős szere­pet tölt be. A gazdasági tervek szükségessé teszik, hogy a szak­­szervezetek a legnagyobb mérték­ben támogassák a célkitűzések megvalósítását. Különösen a dol­gozók szakmai képzése a keres­kedelmi munka színvonalának megjavítása, az anyagi érdekelt­ség fokozása és a dolgozók mun­kakörülményeinek javítása te­kintetében hárul nagy feladat a mozgalomra. A Központi Vezetőség üléséről, az ott lezajlott vitáról lapunk kö­vetkező számában számolunk be részletesen A százezredik előfizetőnk! Annyit tudtunk, hogy lapunk százezredik előfizetője „valahol Szegeden" töltötte ki a megren­delőt. Ugyan, ki vádolhatná szerény­­telenséggel a szerkesztőséget az ötletért, a százezredikről pedig riportot közlünk. Jó jó, de vajon kiderül-e csalhatatlan pontosság­gal, kit takar e szám? Telefon Szegedre, a megyebizottságra: — Bejöttek-e már az előfize­tési ívek? — Valamennyi! — Meg lehet állapítani, ki a százezredik előfizető? — Egy pillanat. A Hungária Szálló dolgozói körében kell ke­resnünk az illetőt, mert ott kez­dődik a 99926-os sorszám, s ők 222-en rendelték meg a lapot. Innen már gyerekjáték volt az egész: a 64. előfizetőt kellett meg­találni. Egy pillantás az ívre: Kapás Istvánné konyhai felírónő neve következett a 64. sorszám után. — Azt hittem, szilveszteri tré­fa, ugratás az egész — mondja boldogan a százezredik előfize­tőnk. — Nem vagyok szerencsés alkat, a kerek számok valahogy mindig messzire elkerültek. Kapás Istvánné évek óta szor­galmas olvasónk. — Szívesen böngészi a Mérle­get? — Ha nem így lenne, nem fi­zettem volna elő a lapra. Érde­kel, még akkor is, ha szűkebb környezetemről ritkán olvasha­tok. De az ember abból is tanul, ami Zalában vagy Budapesten történik. (Folytatás a 3. oldalon)

Next