Mérleg, 1971 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1971-01-01 / 1. szám

Cserebere fogadom... Vevők rohama — ajándékozás után Hiába, játékos nemzet va­gyunk, és a játéknak sokfajta, modern változatát űzi az egész ország. Játszanak a gyerekek, a felnőttek és játszanak a nagy­szülők. És ez a játékos kedv nem szűnik az év végi ünnepek után sem. Legalábbis ezt tapasz­talják saját bőrükön a kereske­delmi dolgozók... De térjünk a lényegre! Az Úttörő Állami Áruházba látogattunk el legutóbb, hogy sa­ját szemünkkel is meggyőződ­jünk róla: az áruház kollektí­vája miként készült fel az ün­nepek utáni nagy rohamra, az ajándékok cseréjére. Mert ilyen­kor szokás ugyebár, hogy van, aki azért cserél, mert a nagy­nénik és a nagybácsik az össze­hangolt ajándékozási terv hiá­nyában azonos cikket vásároltak a kas unokaöcskösnek és hugi­­cának. De azért előadódott már az is, hogy a férj csupán „szó­rakozottságból” három számmal kisebb ruhaneműt vásárolt édes gyermekei anyjának. Aztán akadt olyan anyós is, aki túl rossznak találta a vő ízlését, mi­szerint a színházi ruha túl ma­xira sikerült és nem illett a ko­rához. Szóval csere mindig volt, van és lesz is bőven. — Nálunk az ünnepek után a csere ugyanolyan bő válasz­ték mellett történik, miként a vásárlás. Talán az a legcélsze­rűbb, ha a munkatársaimat hall­gatják meg, és tőlük kapnak tájékoztatást — javasolta a Nógrádi Ferencné megbízott igazgató. — Hálásan veszem, ha az osztályokra látogatnak el és ott, akár a vásárlók, előadják kívánságaikat. Látogatásunkkor a legnagyobb rohamot a kötöttáru osztály dol­gozóinak kellett elhárítani. Vi­szont nyugodtan leírhatjuk, hogy ez az elhárítás a legtöbb eset­ben a cserélők egyetértésével találkozott. A sokszor türelmes és aprólékos válogatás során mindenki megtalálta a kívánt árut. Még azok is, akik talán azzal a kemény elhatározással léptek be az ajtón, mindenkép­pen visszaváltanak! Mert valljuk meg őszintén, hogy a cserélni szándékozók egy részét kezdet­ben ilyen elhatározás vezérli. Bizony sok függ az eladók fel­lépésétől, kulturált viselkedésé­től és megnyerő hangjától. A kötött cikkek osztálya után a legnagyobb csereforgalmat a bébiosztály dolgozói bonyolítot­ták le. Mintha csak alátámasz­tanák azt a tényt, hogy nálunk manapság igen magas fokra ug­rott a gyermekkultusz. Nos, miért ilyen magas itt a csere­forgalom? Egyszerűen azért, mert ma már úgy illik, hogy a legkisebbek ajándéka is drága, komoly darab legyen. Kézen­fekvő tehát a hálózsák vásárlá­sa. Szinte alig akartunk hinni a szemünknek, de volt olyan kis­mama is, aki egyetlen szülöttjét fél tucat hálózsák társaságában hozta az áruházba. Mert a jó rokonság nem egyeztette az ajándékozási tervet és hálózsák­­dömping keletkezett. Utoljára Varázs Imrénét ke­restük fel, aki az áruház húsz­éves fennállása óta látja el az szb-titkári funkciót, munkatár­sai legnagyobb megelégedésére. Nem is csoda, hiszen a társa­dalmi megbízatása során nem csupán közvetlen választóira gondol, hanem azokra is, akik vásárlás céljából térnek be hoz­zájuk. Tehát azon fáradozik ál­landóan, hogy a szakszervezeti tagság a mindennapos munka során ne csupán egyszerűen ki­szolgálja a közönséget, hanem kereskedjék. Azt adja el, amire a vásárlónak valóban szüksége van, mégpedig a kívánt méretben és minőségben. Csakis így lehet kivívni és megtartani az áruház és a dolgozók megbecsülését, a vevők bizalmát. Szakszervezetünk új titkára A Kereskedelmi, Pénzügyi és Ven­déglátóipari Dolgozók Szakszerve­zetének Központi Vezetősége de­cemberi ülésén titkárává válasz­totta Vészi Lászlónét, aki koráb­ban az MSZMP VII. kerületi bi­zottságának munkatársa volt. Sok sikert és jó egészséget kívánunk munkájához! Kereskedő­karácsony. .. Miért mar a bú vala­kit maradúért? S miért éppen karácsony napján? Ezen tűnődött a Röltex Deák Ferenc utcai boltjá­nak egyik eladónője, akit egészen másért mart a bú. Nevezetesen: három gyer­meke és férje karácsonyi meglepetéseiért. Pénzzel még csak győzte volna, de idővel már nem. Mivel­hogy az év végi csúcsfor­galomban — megszokott, évről évre ismétlődő gya­korlat szerint — nap mint nap nyitva tartottak, még vasárnapi is felhúzták a redőnyt, így aztán az aján­déknak valót ő csak más­nak kínálta, mérte, aján­lotta. Türelmesen, előzéke­nyen, ahogy jó kereske­dőhöz illik. Csak akkor, arra az egyetlen percre futotta el a pulykaméreg — szerencsére, a vásárló mit sem tapasztalt —, ami­kor egy hölgy jókora cso­magokkal a karján, mara­­dat reklamált nála. „S ha egyszer ebben a boltban nincs, hol kapható? ... Miért nem tudja? Maguk­nak ezt csak tudni kell!’' Mindez karácsony nap­ján, ebéd után zajlott le. Azon a napon, amikor üz­leti nyelven szólva, már megcsappant az érdeklő­dés. De az eladóknak ott kellett állniok a pult mö­gött. A vevők már alig­­alig jöttek. Csak az a hölgy, a marabával, az méltatlankodott. Neki a maradú, a há­romgyermekes asszonyká­nak a családja jutott eszé­be. Meglehet, valahol egy meglepetéssel kevesebb került a karácsonyfa alá. Egy másik családban — gyanakszunk, többen is le­hettek, hasonló helyzet­ben — anyuka vagy apu­ka csak az ünnepek után szakíthatott időt a vásár­lásra. Kereskedőkará­csony ... (gyapag) 41 VÁLASZTÁSI KÖRKÉP Heves: Munka van a beszámoló mögött Avas-szálló: Nagyobb arányú gépesítést! Veszprém: Vállalati törzsgárda szabályzat Országszerte megtartották a vezetőségválasztó küldöttértekezlete­ket, taggyűléseket. A beszámolók tükrözték azt a munkát, amit az Üzemi Szakszervezeti Tanácsok, szakszervezeti bizottságok a vállala­tok gazdasági tevékenységének támogatása, a dolgozók érdekvédelme, a politikai nevelőmunka területén végeztek. Erről a munkáról és a küldöttek részéről megnyilvánuló aktivitás­ról villantunk fel egy-egy képet. A Heves megyei Vendéglátó Vállalat küldöttgyűlésén Szabó József párttitkár a párt és a szervezett dolgozók jó kapcsola­táról beszélt. Verinszki József üzletvezető örömmel vette tudomásul a nő­dolgozók megbecsülésével kap­csolatos megállapításokat. Bóta László igazgató felhívta a küldöttek figyelmét arra, hogy a beszámolót úgy értékeljék, mint a tényeken alapuló jelentést. A szakszervezet aktív volt, foglal­kozott a dolgozók problémáival és a szükséges intézkedéseket is megtette. Része volt abban, hogy több mint félmillió forintot for­dítottak bérfejlesztésre, módosí­tották a jutalékkulcsokat. A be­számoló azért jó, mert munka van mögötte. Olasz Gyuláné szakácsnő kö­szönetét fejezte ki, mert az szb­­titkár azonnali intézkedése lehe­tővé tette, hogy egészségi állapo­ta miatt üdülésre mehetett. Sze­mélyesen járt el a munkahelyi szellőzőberendezés felszerelésé­ben. Tuza Lajosné szavai szerint az elszámoltatás dolgozóinak fize­­tésrendezési problémáját is az szb-titkár intézkedése oldotta meg. Tavasszal elhatározták, hogy megalakítják elsőként az adminisztratív dolgozók szocia­lista brigádját. A Gyermekélelmezési Vállalat beszámolójának egyik érdekessé­ge volt, hogy a szakszervezet a párt és a vállalat vezetőségével együttesen úgy oldotta meg a dolgozók jutalékosztását, hogy jö­vedelmük egész évben — még a holtszezonban is — egyenletes. Losonci Róbertné szerint dol­gozóik a munkaversenyben ko­moly eredményeket értek el. Most, hogy megalakultak a szo­cialista brigádok, könnyebb a vállalt kötelezettségeket kiér­tékelni és a dolgozókat egy-egy feladatra mozgósítani. Pelyke Gyula konyhamészáros elmondta, hogy komoly felkészü­léssel igyekeznek a rájuk bízott feladatokat ellátni. Viszont nem ért egyet azzal, hogy naponta öt­ször ellenőrzik őket, mert ez hátráltatja a munkát. Tudomá­sul veszi, hogy szükség van az ellenőrzésre, de ne ilyen formá­ban, és nem ennyiszer. Sefcsik Béla cukrász elismeri, hogy a szakszervezeti tanács jól dolgozott, de nem egy esetben a dolgozók meghallgatása nélkül hoznak olyan határozatot, ami hátrányos. Emiatt a hangulat nem a legkedvezőbb. Kádár László elmondta, hogy üzemük dolgozói felvetették, hogy engedélyezett létszámuk 21 fő, de munkaerőhiány miatt csak 17-en vannak. Az a kérésük, hogy a megtakarított munkabér egy részét közöttük ossza szét a vállalat. Az Avas-szálló küldöttgyűlésén Sütő János portás ismertette az szb sport és kultúrmunkáját és a munka kiszélesítésére tett javas­latot: „Jobban ki kell használni a meglevő klubhelyiséget, tekin­tettel az egység számos fiatal dolgozójára és a tanulókra.” Szemléltető eszközök beszerzését javasolta, hogy a szakmai és a politikai oktatás eredményesebb legyen. Szuhár Pálné szükségesnek lát­ja a nagyobb arányú gépesítést és a szociális helyiségek korsze­rűsítését. Felhívta a figyelmet, hogy a következő évek fejlesztési terveiben ezeket a körülményeket fokozottabb mértékben vegyék figyelembe. A Veszprém megyei Vendéglátó Vállalat beszámolója jól összefo­gott, hű képet adott a két év alatt végzett munkáról. Említést érdemelnek a határozati javasla­tok, amelyek megszabják a fel­adatokat. Ezekből kettőt kivona­tosan ismertetünk. A fluktuáció csökkentése érdekében törekedni kell a törzsgárda fokozottabb megbecsülésére. Ki kell dolgozni a vállalati törzsgárda-szabályza­­tot. Le kell fektetni, hogy a törzsgárda tagjait a jogszabályok adta lehetőségek keretein belül anyagi és erkölcsi megbecsülés­ben részesítsék. A jövedelem igazságosabb elosztása érdekében tovább kell fejleszteni azt a he­lyes elvet, hogy aki többet nyújt a kollektíva számára, az maga is nagyobb mértékben részesüljön abból. Azok a kollektívák, akik a bázis­eredménynél több nyere­séget hoznak, azok között a többletnyereség bizonyos százalé­kát osszák fel. Összefoglalóként megállapíthat­juk — és ez teszi teljessé a képet­­, hogy a beszámolók mindegyi­ke részletes tájékoztatást adott a szakszervezeti munka minden te­rületéről. Fejlődik a mozgalmi és gazda­sági munka, amelynek alapjait a X. pártkongresszus és a KPVDSZ XXX. kongresszusának határoza­tai szabják meg. Murányi Józsefné I Kitüntetések Bodnár Miklós, a KPVDSZ Pest megyei bizottságának titkára SZAKSZERVEZETI MUNKÁÉRT (arany) kitüntetésben részesült. Varázs Imrénét, az Úttörő Áru­ház szb titkárát nyugdíjba vonu­lása alkalmából ugyancsak a Szakszervezeti Munkáért (arany) kitüntetésben részesítették. A MÉRLEG-ben közölt felvétele­ket, fotoriportokat munkatársunk, Berke László, valamint levelezőink készítették.

Next