Mérleg, 1973 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
Nem tűrhetjük az átmeneti romlást! Beszélgetés Papp Sándornéval, a Somogy megyei bizottság titkárával Szakszervezetünk XXXI. kongresszusának határozata a többi között egyértelműen mondja ki a tennivalót: a választott szakszervezeti szervek nem tűrhetik el a kereskedelmi dolgozók helyzetének, még csak átmeneti romlását sem. Vajon a Somogy megyei bizottságunk mit kíván tenni e határozat megvalósítása érdekében? Erről beszélgettünk Papp Sándornéval, a megyei bizottság titkárával. — Mindenekelőtt segítettük a vállalatok, szövetkezetek IV. ötéves munkavédelmi intézkedési terveinek elkészítését, természetesen figyelembe vettük az anyagi lehetőségeket is. Tény, hogy az előző tervidőszak 17 millió 624 ezer forintjával szemben a IV. ötéves tervben munkavédelemre több mint 56 millió forintot terveztek a megyében, amelyet az anyagmozgatás könnyítésére, kisgépesítésére a szociális körülmények javítására kívántak fordítani. Mérlegeltük a helyzetet, s így megállapítottuk: egyre gyorsabb ütemben halad a fűtés korszerűsítése, az olaj-, gáztüzelésre való átállás, és a vendéglátóipari egységeknél például a konyhákban a csúszásmentes padozat kialakítására törekszenek. Tagadhatatlan az is, hogy a kereskedelmi dolgozók jobb munkakörülményeinek megvalósítása csak az újonnan létesített egységekben tapasztalható, de sajnos ez nem általános. Már a tervezésnél követnek el hibákat, vagyis nem a követelményeknek megfelelő szociális (fürdő, öltöző, mosdó) területet alakítanak ki. Nem gondoskodnak megfelelő szellőztetésről. Az is előfordult, hogy az új létesítmény kirakatait, ablakait egyszerűen elfelejtették nyitható felülettel ellátni. Ez történt a Boglárka Áruház és a balatonmáriai új ABC Áruház esetében. A munkavédelmi intézkedési terv végrehajtására szánt összeg legtöbb esetben nem a munkakörülmények javítását célozza, hanem új beruházás jellegű. Mit tettek az anyagmozgatás könnyítéséért? — Az új kiskereskedelmi egységek többségében jól beváltak a különböző szállítóeszközök, kisgépek jelentős mértékben könnyítik a nehéz fizikai munkát, de ugyanez már nem mondható el a régebbi egységekre. A kis alapterület miatt bővítésre legtöbb helyen nincs is lehetőség .A Somogy megyében lévő szövetkezetek hálózatfejlesztésénél tapasztalható, hogy az 1970. évi bázishoz viszonyítva a bolti kiskereskedelem alapterületét 19 715 négyzetméterrel fejleszthetik, ez 35 százalékos növekedésnek felel meg, ugyanakkor a vendéglátóiparban e fejlődés csupán 8 százalékos. A két szakágazat ötéves létszámnövelési terve mintegy 1400 dolgozó. Felvetődik bennünk, hogy mi lesz a szociális létesítményekkel, hogyan elégítik majd ki az ilyen irányú igényeket, akkor, amikor a meglévő létszám is panaszkodik. A szövetkezetek munkavédelmi intézkedési terveiben mintegy 500 új dolgozó szociális ellátását tervezik, ugyanakkor az új létesítmények megépítése után ez a helyzet sokkal jobb lesz. Ez dicséretes! — Egyes gazdasági vezetők szemléletei kifogásolhatók, mert ha nem látják a gazdasági eredménnyel összefüggésben a forgalom növekedését, akkor úgy módosítanak, hogy csökkentik a szociális normákat, s ehhez nem egy esetben szakszervezeti bizottságaink határozatlansága is hozzájárul. Megállapítottuk, hogy a munkavédelmi szemléket sem végzik tervszerűen és az előírásnak megfelelően. — A megyei bizottság hogyan igyekszik e problémák megoldását segíteni? Elnökségi üléseinken évente 2—3 esetben rendszeresen beszámoltatunk gazdasági vezetőket, a munkavédelemről, a szociális körülményekről, ezen túlmenően évente 6—8 vállalatnál munkavédelmi minősítéseket végzünk, s mintegy 80—100 ellenőrzést tartunk, amelyek nyomán figyelemmel kísérjük az intézkedéseket is. Azt is meg kell állapítanunk, hogy ezen törekvéseinket ma már néhány gazdasági vezető a munkakörülmények javításával teszi teljesebbé. Ide sorolhatjuk a Somogy megyei Vendéglátóipari Vállalat, a Barcsi ÁFÉSZ, stb. vállalatok vezetőit is. Többek viszont észrevételeinkre úgy reagálnak, hogy a mulasztásokat a középvezetőkre hárítják. — Végső soron — még a hibák ellenére is — a korábbi időszakhoz viszonyítva javuló tendenciát mutat a munkakörülmények javítására való törekvés, s ez elsősorban a szakszervezeti tisztségviselőknek, munkavédelmi aktivistáknak köszönhető, — mondották beszélgető partnereink. (B. Gy.) Az igazgatósági ülés napirendjén: A nőbizottság intézkedési terve A nőpolitikai határozat végrehajtásán következetesen munkálkodik a péceli áfész vezetősége. Az áfész nőbizottsága és az szb. intézkedési tervének már számos programpontja megvalósult. Legutóbb 1972 októberében az igazgatósági ülés napirendjén is szerepelt a programban megjelölt feladatok végrehajtása. Egyik legsürgősebb tennivaló volt a kirívó bérkülönbségek megszüntetése az azonos munkakörben dolgozó nők és férfiak javadalmazása között. 1972 folyamán két ízben hajtottak végre bérrendezést a szövetkezeteknél, amely összesen 130 személyt érintett, s ebből 97 volt a női dolgozó. Ennek kapcsán azokról sem feledkeztek meg, akik igénybe vették a gyermekgondozási tartós szabadságot. A hálózati dolgozók zöme nő, ezért rendkívül jelentős volt számukra szabadidő megtakarítás szempontjából a budapesti FŰSZERT Vállalattal történt megállapodás az áruszállítás szabályozására. Korábban gyakori volt, hogy a boltok többsége zárás után, az úgynevezett kötelező várakozási időben, amely este 9 óráig tart, érkezett meg a megrendelt áru. Most azonban már a rendes nyitvatartási időben bonyolódik le a szállítás, s a felszabaduló értékes órákat a családra, az otthonukra fordíthatják az asszonyok. Elismerésre méltó körültekintésről tesz tanúbizonyságot ez az intézkedés a szövetkezet részéről, hiszen az áruszállítás vonalán tapasztalható pontatlanságok a kereskedelmi dolgozók körében egyik nem elhanyagolható forrása az elégedetlenségeknek. S hogy lehet rajta változtatni, azt a péceliek példája bizonyítja. A nők háztartási munkájának tehermentesítését kívánták volna elősegíteni a vendéglői vacsorafőzés megszervezésével, mert ebben az esetben az egész család számára készen hazavihették volna az ételt. Az igények felmérése után azonban kiderült, hogy nem kívánnak lemondani az otthoni főzésről az asszonyok. A gyermekes anyák gondjain 10 óvodai férőhely biztosításával is enyhített a szövetkezet. Erre 30 ezer forintot áldoztak 1972- ben, további 22 ezer forint értékben játszóteret alakítottak ki az óvodásoknak. 1973-ban, a szövetkezet ellátási körzetének másik községében, Isaszegen hasonló anyagi hozzájárulással kívánnak férőhelyet biztosítani a szövetkezeti dolgozó nők gyermekei részére az óvodában. A többgyermekes anyákat az iskolai év elején tanszersegélyben is részesítik. 1972-ben 4300 Ft-ot tett ki ez az összeg, amelyből 12 család részesült. A bolti munkahelyeken folyamatban van a szociális helyiségek kialakítása, amelyre 1 millió forintot irányoztak elő a tervidőszak folyamán. A szövetkezet igazgatósága és a szakszervezeti bizottság közös anyagi áldozattal 8 személyes üdülőházat vásárolt a Mátrában fekvő Bagolyirtáson, amelyet önköltségi áron egész éven át igénybe vehetnek a szövetkezet alkalmazottai családjukkal együtt. A hegyi üdülést gyorsan megkedvelték a dolgozó nők is. MÉG TÖBBET AZ EMBERREL! Lapunk 1972 novemberi számában cikket jelentettünk meg „Többet az emberrel” címmel. A cikkhez hozzászóltak az érintettek, de mind telefonon, mind pedig levélben több véleményt kaptunk, ezért viszszatérünk a témára. Mielőtt a cikk részletes elemzésébe kezdenénk kijelentjük, hogy az Értük, Nekik, Róluk szerkesztési elv alapján mindenkor helyénvalónak tartjuk, hogy lapunkban harcoljunk a balesetek ellen. A baleset nem jó dolog. Nem jó a dolgozónak, ha baleset miatt kiesik a munkából, mert a táppénz kevesebb, mint a fizetés, nem is említve, hogy fáj is (ütés, törés, vágás, szúrás stb). Nem jó a vállalatnak, mert a kieső munkaerőt nehezen, vagy egyáltalán nem tudja pótolni. Nem jó a balesetet szenvedett közvetlen munkatársainak, mert sok esetben a balesetet szenvedő munkáját is el kell végezni, legtöbbször ellenszolgáltatás nélkül. Fentiek miatt kell küzdeni és mindent elkövetni a balesetek megelőzéséért, olyan körülményekért, hogy ne fordulhasson elő. S hogy mégis miért térünk vissza a novemberben megjelent cikkünkre? Azért, mert nem tartjuk helyénvalónak, hogy egy ilyen országos problémát csak egy vállalat baleseti jegyzőkönyveinek kiollózásán keresztül tárgyaljunk. Célunk az, hogy cikkeink általános érvényűek lévén, tanulságaik egyaránt levonhatók legyenek minden vendéglátóipari vállalatnál. A novemberben megjelent cikkre az érintett vállalat „illetékese” reagált és meg kell mondanunk, hogy teljes joggal kifogásolta a cikk tartalmát, állítva, hogy a „cikk megtévesztő, téves és hátrányos következtetések levonására ad lehetőséget egyrészt a vállalat, másrészt az érintett ügyintézők terhére”. Bármennyire furcsa, de igazat kell adni a Dél-Budai Vendéglátó Vállalat „illetékesének”. Azért, mert ezek a kis ,,drámák” nem csak a Dél-Budai Vendéglátó Vállalatra jellemzőek, hanem bármelyik vendéglátóipari vállalat baleseti dossziéjában megtalálhatók. A ponty — bármilyen furcsa — éppen olyan szálkás Budapesten, mint Szegeden, vagy éppen Debrecenben, az edénytartó polcok bárhol — ha fából vannak — bizony néha alattomosan szálkássá válnak és ezt rendszerint csak akkor vesszük észre, ha már balesetet idézett elő. Egyetértünk a cikkíróval, hogy van műanyag és van alumínium is. A mi véleményünk, hogy biztosan sor kerül alkalmazásukra. De addig!? Addig fokozatos figyelmet kell fordítani, mindenre, de sajnos a munka hevében ez nem mindig sikerül. Megtörténik, hogy a vaskazetta a pénztárosnő lábára esik, de a szálka „edényrakás” közben is a dolgozó körme alá mehet. Nem mentség, a vétlenség minden esetben megállapítható, de nem a véletlenség! Felsorakoztathatnánk a cikk érveivel szemben ellenérveinket. Nem tesszük azért, mert alapjában nem cáfolhatjuk a cikk jószándékát, azt, hogy igenis többet kell törődni az emberekkel. A balesetek megelőzése, elkerülése nemcsak egyéni, hanem népgazdasági érdek is. A balesetek elleni küzdelem szükséges és elengedhetetlen. Minden vállalat tervszerűen, konzekvensen és joggal mondhatni, intézményesen fáradozik a hiányosságok felszámolásán, a munkakörülmények és a szociális ellátottság megjavításán. Ezeknek a kis „drámáknak” csak a Dél-Budai Vállalat baleseti jegyzőkönyvén keresztül való tárgyalása hiba volt. A vállalat „illetékesei” valóban vétlenek. Ezek a balesetek — sajnos — minden vállalatnál előfordulnak. A megjelent cikk alkalmat ad félreértésre, vagyis arra, hogy az idézett vállalat országos átlag alatti figyelmességet tanúsít a balesetek megelőzése érdekében. Felelősségünk tudatában kijelentjük, ez nem így van! A cikk szerzője sem így gondolta. Kötelességünk ezt mindenki tudomására hozni, megerősítve a cikk alapgondolatát: valóban többet kell törődni az EMBERREL! Mindenütt! Sas László Szövetkezeti mintakertek Pest megye néhány helységében, főként a hagyományos szőlő- és gyümölcstermesztő vidékeken nagyarányú parcellázásra került sor az utóbbi esztendőkben, így többek között Nagykőrösön, a város határának négy különböző részén, összesen 760, Zsámbékon és a vele szomszédos Tök községben 200 kh tartalékföldet juttattak úgynevezett hétvégi, zártkerti telepítések céljára a lakosságnak 200—400—600 négyszögöles nagyságban. Zömében üzemi munkások és értelmiségiek vásárolták meg ezeket a parcellákat, a szabad időbeli kertészkedésre használják azokat. Az ellátást végző fogyasztási szövetkezetek, a helyi árualapok szervezésének feladataival összefüggően, célul tűzték ki a tervszerű termeltetés népszerűsítését ezekben az újabb kertövezetekben is. A gyümölcs- és a zöldségtermesztés sem Nagykőrösön, sem Zsámbékon nem tart már lépést a növekvő szükségletekkel. Bonyodalmas, több áttételű, költséges szállítgatások révén biztosítják, vagy igyekeznek biztosítani ilyen cikkekből a lakosság ellátását. Zsámbék körzetében a régi telepítések 75 százaléka elöregedett, termőképességük csökkent. A hanyatlás folyamata Nagykőrösön az áfész felvásárlási tevékenységében szintén tükröződik; volt idő, amikor évente 170 vagon szilvát vettek át a kereskedelem számára a termelőktől, ma már 27—28 vagonra apadt a felvásárolt mennyiség. A zártkerti övezetek kialakulása azonban itt már most, a kezdeti stádiumban is érezteti üdvös hatását, mert például burgonyából nem szorul a város behozatalra. Az áfészek a szakszervezeti bizottságokkal közreműködve arra törekszenek, hogy a zártkertek termelését szervezett alapokra helyezzék, feleslegeiket a közellátás számára hasznosíthassák. Ennek egyik módszere akerttulajdonosok társulásos összefogásának serkentése, szakcsoportokba való tömörítése. Nagykőrösön 1972 januárjában 33-an, összesen 13 kh-en alakítottak ilyen szakcsoportot az áfész kebelében, Zsámbékon pedig 24-en 16 kh-on. Ezek a társulások azonban egyelőre kisebb hányadát teszik ki a zártkerti övezeteknek, tehát más módon is elő kívánják segíteni a korszerű, a szükségleteknek megfelelő gyümölcsfajták termesztését, beleértve a kertművelés hatékonyabb technológiájának terjesztését is. Ezért mintakerteket alapítanak. A nagykőrösi áfész bemutató mintakertje 1100 négyszögöl, amelynek már elvégezték a talajforgatási munkáit. Gazdája az áfész felvásárlási osztálya s háromféle művelési ágat honosítanak meg benne a sövényes meggy telepítését, a vegyes gyümölcs termesztését (főképpen a csökkenő tendenciájú nyári gyümölcsfélék számára: kajszibarack, nyári alma, körte), valamint a szamóca termesztést. Zsámbékon ugyancsak az éghajlati és talajviszonyok számára kedvező és a közellátási igényekkel egyező piros ribizlit, meggyet, továbbá szamócát telepítenek az 1 kh-as mintakénben, egyetemi tanár irányításával. A MÉSZÖV anyagi támogatást nyújt a mintakertek telepítéséhez az áfészeknek. A mintakertek minden bizonnyal kedvező hatással lesznek az aktív pihenést szolgáló zártkerti gyümölcsös zöldségtermesztésre, hozzájárulnak a szakosított művelési ágak kialakulásához a kis parcellákon is. D. K.