Mérleg, 1973 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1973-05-01 / 5. szám

Az üzemi étkeztetés nehézségei A felhívás kevés javulást eredményezett Munkás hétköznapjaink magától értetődő kelléke az üzemi étkezés. Szakszervezetünk állandóan figyelemmel kíséri az üzemi vendéglátás gondjait és nem téveszt szem elől egy sajátos problémát sem. Még­pedig azt, hogy éppen a KPVDSZ kötelékébe tartozó, a bolthálózatban dolgozó kereskedelmi alkalmazottak déli étkezése még javarészt nem tekinthető megoldottnak. A megoldás elősegítésére, a nők helyzetének megjavításáról szóló kormányhatározat végrehajtása során a Belkereskedelmi Minisz­térium 1972-ben (a Kereskedelmi Értesítő 10. számában) felhívást intézett a vendéglátóipari válla­latokhoz. Arra hívta fel őket, hogy biztosítsanak a kereskedelmi dol­gozóknak olcsó, az üzemi étkezés­hez közeli árú melegétel-szolgál­­tatást és széles körben kezdemé­nyezzék annak igénybevételét. Mérjék fel éttermeik kihasznált­ságát s ahol lehet, szerveznék meg a közeli kereskedelmi egy­ségek dolgozóinak ellátását, illet­ve bővítsék azt ki, menürend­szerrel, vagy engedményes étlap szerinti étkezéssel. (Étkezési utalványokkal vagy másként.) Azt is leszögezte a felhívás, hogy a vendéglátó vállalatok igazgatói indokolt esetben engedélyezhetik a melegkonyhás üzletek dolgozói­nak az ételek hazavitelét, megfe­lelő ár- és egyéb feltételekkel. A KPVDSZ közgazdasági osz­tálya a felhívásban foglaltak vég­rehajtását (munkatervének értel­mében) ellenőrizte. A vendéglá­tó titkársággal közösen, Buda­pesten 44 vállalatnál, illetve ÁFÉSZ-nél és viszonylag szűk körben (két megyében) szúró­próbaszerűen vizsgálta a hálózati dolgozók déli étkezésének hely­zetét. A vizsgálatról elkészült je­lentés megállapítja, hogy a ven­déglátó vállalatok általában egyetértenek a felhívással, az irányelveket azonban — kevés kivétellel — írásban nem propa­gálják az üzletek vezetői között; többségükben szóbelileg tájékoz­tatták őket. A kereskedelmi vál­lalatok hasonlóan jártak el, a felhívás után több helyen boltve­zetői értekezleten, szb-ülésen, il­letve bizalmi értekezleten foglal­koztak a hálózati dolgozók étkez­tetésével. A vendéglátó és a ke­reskedelmi vállalatok egyaránt mérséket aktivitást mutattak az ellátatlanság felderítésében és megszüntetésében. Az erőteljesebb mozgósítást a vendéglátásban elsősorban az gá­tolja, hogy az üzletek többségé­ben a déli kapacitás teljesen ki­használt. Ahol a konyha kapacitá­sa még el is bírna bővítést, az ét­terem befogadóképessége korlá­tozott. Inkább csak az új lakó­telepeken, külső városrészekben akadnak szabad kapacitással rendelkező üzletek, amelyek az igényekkel arányosan biztosít­hatnak étkezést a közelben dol­gozók részére. A peremkerületi boltok többségének közelében azonban nincs semmiféle meleg­konyhás étterem. Az előfizetéses étkezés bővíté­se, sőt fenntartása is egyre na­gyobb nehézségekbe ütközik, mert a nyersanyagnormák el­avultak. Továbbra is várható vagy az adagok, vagy az értéke­sebb nyersanyagok arányának csökkenése. Az alacsony norma felemelésére mód lenne, de an­nak kezdeményezését sem a szakszervezet helyi képviselői, sem a gazdasági vezetők nem merik vállalni. Nem tartják ösz­­szeegyeztethetőnek az életszínvo­nal-politikával a költségek áthá­rítását a fogyasztókra s nem lát­ják igazságosnak, hogy a dolgo­zók egy kisebb hányadának jut­tatásait növeljék azok terhére is, akik az étkezést nem igénylik. A szakszervezetnek elvi segítséget kell adni ahhoz, hogy a norma­rendezést arányosan s lehetőleg igazságos elosztással végrehajt­hassák. A kereskedelmi vállalatok többségében is számos akadály áll a szervezett étkeztetés útjá­ban. Gyakori, hogy az ebéd ki­szolgálása a zsúfolt éttermekben meghaladja a félóra ebédidőt s ez káros a munkafegyelemre. Az étkezésre fordítható garantált összeget­­több vállalat már kime­rítette, a közétkeztetés kiszélesí­tését már nem propagálja, mert az a részesedési alapját csökken­tené. A jelentés megállapítja, hogy a bolti dolgozók többsége igé­nyelné a déli meleg étkeztetést, de a vállalatok ezt fokozott igye­kezettel s csak a hálózat egy ré­szében tudnák megoldani, ép­pen a közeli melegkonyhás üze­mek telítettsége, vagy éppen azok hiánya miatt. A vizsgált ÁFÉSZ-ek erre a célra saját vendéglátó üzleteiket veszik igénybe. Az igényekben azonban szakmánként is eltérések tapasz­talhatók. A Belvárosi KÖZÉRT- nek 15 olyan nagy egysége van, ahol az adott lehetőségekkel na­gyon kevesen élnek. Két műsza­kos boltokban pedig a dolgozók többsége műszak előtt, vagy után otthon étkezik. A vendéglátó vállalatok külön­féleképpen fogadták azt a lehe­tőséget, hogy a dolgozók elvihet­nek ételt. Egyes helyeken a ha­zavitelt a társadalmi tulajdon vé­delmére hivatkozva egyáltalán nem engedélyezték. (Pl. VII. ker. V. V.) A VIII. kér V. V. 10% ár­engedményt, a Mátyás Pince és a Királyhágó étterem saját lehe­tőségeinek megfelelő engedményt ad. A szakszervezet vizsgálatának végső megállapítása szerint a bolti dolgozók étkezésének javí­tására közzétett felhívás eddig kevés javulást eredményezett. Ezért szükséges, hogy a szakszer­vezet vállalati szervei rendszere­sen kísérjék figyelemmel az ét­keztetés lebonyolítását, az ételek minőségét, a kulturált étkezés le­hetőségeit s a tapasztalt hiányos­ságokra hívják fel az intézkedés­re jogosultak figyelmét. A meg­felelő minőségű, kultúrált étke­zést a dolgozók jogosan várják el s a széles tömegeket érintő hiá­nyosságok nagymértékben ront­hatják az emberek hangulatát, kedvezőtlenül befolyásolhatják munkahelyi közérzetüket. A szakszervezet továbbra is figyelemmel fogja kísérni a bolti dolgozók étkeztetésének alaku­lását és minden illetékestől el­várja, hogy a maga erejéből se­gít javítani a helyzeten. M. P. A bizalmi portréja Kötelességérzetből teszem, amit teszek A Veszprém megyei Vendéglá­tó Vállalatnál a szakszervezeti bizalmiak köztiszteletben álló, megbecsült emberek. A HOTEL VESZPRÉMBEN Balla Istvánná különösen az, mint ahogyan erről Kovács László igazgató és Piros György igazgatóhelyettes tájékoztatott. A népszerű Lacinak nincsen különösebb érdeme: természeté­nél fogva szereti, kedveli munka­társait, vállára veszi mindenna­pos gondjaikat, bajaikat, min­denkor, minden hozzáforduló dolgozón kész segíteni. A képlet persze csak látszólag ilyen egyszerű. Sacinak — aki csapos az Italkiadóban és admi­nisztrátor is az irodán — nehéz, zsúfolt munkája mellett mindig mosolyogva és mindig kedvesen időt kell csennie munkatársai problémáinak gyors elintézésére. Jó szívvel, lelkiismerettel, nem türelmetlenül, nem lázadozva, akkor sem, ha munkája mellett gondja-baja személy szerint neki is akad. Miért csinálja mégis már több mint két éve? Erről így beszél: — Amikor megbíztak, mint ré­gi szakszervezeti tagot e munka ellátásával, szívesen vállaltam, azóta is szívesen csinálom. Szere­tek segíteni az embereken. Kö­szönetre, hálára soha nem tartok igényt. Amit teszek, kötelesség­érzetből teszem. Jó érzés tudni, hogy segíthetek, hogy másoknak örömet, esetleg boldogságot szer­zek ezzel. Jelenleg is éppen egy segélykérelmet, Fog­l Vilmosné kérelmét intézem. A kérelmek ügyintézésénél szívesen veszem figyelembe Piros György taná­csait, akivel szakszervezeti mun­kám java részét rendszeresen megbeszélem. Volt dolgozóink, jelenlegi nyugdíjasaink is gya­korta fordulnak hozzánk, főként nyár elején, beutalók miatt. Ne­kik is szívesen nyújtunk segítsé­get, támogatást. Az utóbbi he­tekben többen fordultak hozzám az új bérezési besorolás iránt ér­deklődve. Ez a téma érdemileg elsősorban az igazgatónkra tarto­zik, így vele konzultálom meg a dolgozók kérelmeit. Üzletünkben 26 tanulónk van és valamennyien szakszervezeti tagok, nagy részü­ket én szerveztem be. Rentyás Ferenc Győzött az esküvői asztal Nagy esemény színhelye volt Zalaegerszegen az Arany Bárány bárhelyisége. Terítési bemutatót tartott az étterem­ben szorgoskodó Ifjúsági Szo­cialista Brigád. Az a törekvés és nemes szándék vezette őket, hogy nö­­vekszik hazánkban az idegen­­forgalom, de a hazai vendégek igényeit is magasabb fokon kívánják kielégíteni. A házon belüli szakmai kép­zés végeredményére tette fel a pontot ez a versennyel egy­bekötött számadás. A feladat világos, négy kü­lönböző rendezvényasztalt ké­szítettek el a brigád tagjai. A nagy érdeklődéssel kísért vetélkedő ugyancsak fejtörést okozott a zsűrinek. Végül is az első helyen a Tóth József és Nagy Zoltán duó végzett „esküvői asztalával”. A második díjat Szántó László és Vidovics József nyerte el „magyar—szovjet diplomataasztalával”, a har­madik díjat megosztva Kónya Gábor, Bogár József halvacso­­ra-terítékének, illetve Szász Pál és Nagy István a „Zala táncegyüttes díszvacsora-terí­tékének” ítélték oda. Két bolt — sok panasz A Ferenc körút és a Tűzoltó ut­ca sarkán a közértben tizenhár­man dolgoznak, élükön Gazdag Benjáminná boltvezetővel. — Mindannyian nagyon el va­gyunk keseredve az itteni állapo­tokért, és főleg a tehetetlenség miatt, mert mi, sajnos, ezeken nem tudunk változtatni, csakis a Józsefvárosi KÖZÉRT vezetősé­ge. Éppen e napon járt itt a szak­­szervezeti titkárunk, de ő sem tudott érdemleges választ adni problémáinkra. Pedig tessék el­hinni, sokat dolgozunk, a múlt havi forgalmunk is több, mint 1 millió 200 ezer forint volt. Nem mondom, hogy egyáltalán nem törődnek velünk, hiszen a 12 konténerbe rakott áru valame­lyes segítséget jelent, de a raktár, nahát azt jobb,­­ha megnézi — mondja a boltvezetőnő. Előbb körülnéztem a „díszle­tek” mögött, vagyis az irodának kinevezett raktársarokban. Lát­tam egy kicsiny mosdót és hat öltözőszekrényt. Szinte mozogni sem lehet az árutól. A fizetésre váró vevők az önki­­szolgáló boltban körbeérték a kö­zépen levő, árukkal megrakott állványt. Bizony, ha valahol, úgy ott, a Ferenc körúton elkelne az alapos korszerűsítés, bővítés, nemcsak a vevőkért, de az el­adókért is. De nézzük csak a rak­tárt, amely a bolttól száz méter­nyire, a Tűzoltó utcában egy pincében van. — Ide is ígértek egy szállító­­szalagot, mert amint látja, desz­kán csúsztatjuk le a göngyöleget, árut, sok a törés, amit a mi zse­bünk bán meg. Meg aztán ott van a göngyöleg ügy! Általában egy hét alatt nyolcvan rekesz sört kapunk és 245 rekesz üres üveget küldünk vissza. Tudom, a Mérleg sokat foglalkozott e té­mával, de az eredményt nemigen tapasztaljuk... Szemben az Üllői út és a Fe­renc körút sarkán a tavaly kor­szerűsített 61. számú Cipőboltba is bekukkantottam. Keresztes Jó­­zsefné boltvezető és Körmendi Jó­zsefije szakszervezeti bizalmi el­mondotta, hogy 13-an dolgoznak egy brigádban, amelynek vezető­je Bujdosó Anna. Április 4-én kapták meg az oklevelet. — Tavaly lettünk önkiszolgáló bolt. Az állványokon 3500 pár ci­pő sorakozik. Sokkal könnyebb így a munka, hiszen nem kell az eladóknak ki-be szaladgálni a raktár és a vevő között. Gőzfűtést is kaptunk, van hű­tőszekrényünk, étkezőhelyi­ségünk, egyszóval nem pa­naszkodhatunk — mondotta Körmendi Józsefné. Láttam az öltözőt, mindenkinek biztosított a szekrény, van egy kis mosdójuk. Jó lett volna az átala­kításkor egy zuhanyozót is bizto­sítani. Nagy nehezen lejutottunk a pinceraktárba, ugyanis a lépcső­ket cipődobozok szegélyezik. Ez bizony szabálytalan! Lent meg­botlottam valamiben. Közelebb­ről megszemlélve a dolgot, kide­rült, hogy egy régi vízvezeték csapja lóg ki a betonpadlózatból. Balesetveszély ez a javából! El kellene tüntetni! (bérces) JÁNOS VITÉZ VÍZSZINTES: 1. Petőfi klasszikus meséjéből Idézünk (folytatása a füg­gőleges II. sz. sorban). 15. Fodor bel­sej­ei 16. Melléklet, könyvelési ok­mány. 17. Könnyen megijednek. 18. Nagy vonásokban írásba foglalt el­gondolás. 21. Heves megyei község. 22. Rövidhullám. 23. NB I/B-ben sze­replő labdarúgó-csapat. 24. Színtelen, klórra és ecetsavra emlékeztető sza­gú gáz. 26. Vonatkozó névmás. 27. Sebak. 29. Textilrostnövény. 30. Ha­­rapásnyi. 32. Kiejtett betű. 33. Szom­széd nép. 35. Község a veszprémi járásban. 36. Francia kalandregényíró (Jules, 1828—1905). 38. Majdnem fél­­tucatnyian. 39. Kormánykerék (—’). 40. Nagy költőnk és író (Mihály 1883— 1941). 41. Évek száma. 42. Postai kül­demény (ék.-hiány). 43. ... -tó, a legmélyebb alpi tó Közép-Európá­­ban. 44. Felvigyázó. 45. Most ipari tanulónak nevezik. 47. Tomanek Nándor. 48. Becézett női név. 49. El­hunyt színművészünk (Gyula). 50. Község a Bársonyos dombvidékén, határában keserűvízforrások. 51. Vi­lághírű osztrák tenorista (Richard 1892—1948). 53. Test test elleni küz­delem. 54. Balázs Béla-díjas operatőr (Sándor). Francia város a Rhone torkolatánál, egy ideig a római csá­szárok székhelye volt. 56. Harsona. 57. Uralma alá kényszerít. 58. Csak félig van. 59. Atlétikai ág. 60. Hím állat. 61. Kiejtett betű. 62. Az _____ Gorkij regénye. 63. Meghúzza magát. 64. Határérték. 66. Visszaás! 67. A fordítottja: testrész. 68. ... sav, nyílt szénláncú telített karbonsav. Észte­reit gyümölcsaromák készítésére használják. 70. Föld nélküli mező­­gazdasági munkás. 73. Város a Belo­rusz SZSZK-ban, Minszktől DK-re. 74. Kegyes páratlan betűi. 75. Ige­végződés. FÜGGŐLEGES. 2. Friss, kellemes hatású. 3. Észak, németül (NORD). 4. Figyelmesen, nem lankadón. 5. Így ejtik a raison szót (jelentése: ésszerű). 8. Orosz férfinév. 7. Legelő, p. SZ. G. 9. Egymást előző betűk az ábécében. 10. Nemrég emelték vá­rosi rangra. II. Ritka férfinév. 12. Magasodik. 13. Kettősbetű. 14. Ösz­tökél. 19. Kormánykerék. 20. Könnyű nők­ushakelme. 24. Jegyzékbe foglal (könyveket, műtárgyakat). 25. Töl­ténytartó. 28. A valamosgép forgó­része. 30. Magyar sakkmester. 31. Gyors. 34. Nem fél megtenni. 35. Huszár. 36. Erőszakosan, ijesztően. 37. ...­­tin-tin, híres kutya film­sztár volt. 39. Bársony. 40. Pénzt helyettesítő papírok. 42. A családi tűzhely védelmezői voltak a római mitológiában. 43. Bölény. 45. Mell. 46. A következik. 47. Üvegfényű fe­kete ásvány. Norvég permatitokban található. 48. Átellenben. 50. Fürdő­alkalmatosság. 52. Kezdetleges esz­közökkel könnyen akar meggazda­godni olyan helyeken, ahol egykor nemesfémet találtak. 53. Csacska. 54. Tengeri vitorlás. 56. Teveháton van. 57. Város az NSZK-ban. 59. Fű­szer. 60. A hideg „teszi” a lázas beteggel. 63. Énekhangok. 64. Arany­vagy ezüstszállal átszőtt kelme. 65. Kellem, báj. 67. Néma telep! 68. Ház. 69. Becézett Ágnes. 71. Kiejtett betű. 72. Tetejére. 73. Gallium. BEKÜLDENDŐ: a versidézet meg­fejtése. HATÁRIDŐ: június 5. Voloncs György A MÉRLEG áprilisi számában meg­jelent keresztrejtvény helyes meg­fejtése: „A zongora poétája, aki a maga életében is a romantikus Irány híve volt.” A helyes megfejtők közül sorsolás útján a következők nyertek könyv­jutalmat: Glaser Gyula, Budapest; Pálfalvi Ildikó, Aszód; Szabó Judit, Fehérgyarmat. Részükre a könyvutalványt pos­tán küldjük el.

Next