Mérleg, 1974 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

Az év végi hajrá hiteles krónikája Túl a kereskedelem év végi hajráján, mikor az áruházak, üzletek, boltok árusító helyein ember ember hátán szorongott , az esztendő utolsó napjainak egyikén egy kisebbfajta számvetést csinálhattunk: mi történt tulajdonképpen decemberben? Tájékozódásunk színhelyéül a Luxus Áruházat választottuk ki, ahol Vichta György áruforgalmi osztályvezető mondta el az izgalmas hetek történetét, azt ugyanis, hogy mi volt a pult mögött. — A jó gazda szemével figyeltük az eseményeket, az árukészlet teljessé tételét és azt is természetesen, miként könnyíthetünk az eladók munkáján. Az előrelátható csúcsforgalomhoz akként alkalmazkodtunk, hogy a tavalyihoz képest tíz százalékkal több eladnivalót terítettünk a vásárlók elé. Az áruház jellegéhez igazodva javarészt exkluzív, kis szériás holmikat hoztunk forgalomba, hetvenöt százalékában gyártatott völgy külföldi származású cikkek kerültek a vásárlók szeme elé. Végeredményben 24—25 millió forint értékű árucikk hagyta el a Luxus Áruházat, emögött az összeg mögött még egy imponáló adat áll: százkétezren fordultak meg a különböző osztályokon. Ennyi emberrel, az ünnepi izgalmakban jórészt türelmetlen vásárlóval kellett foglalkozni több mint másfélszáz dolgozónknak, javarészt nőknek. Ment minden, mint mondani szokták: a karikacsapás és ebben az eredményességben nem csak a jól szervezett, állandó dolgozóink vették ki részüket, de az alkalmilag munkába állott nyugdíjasaink is. Segítséget kaptunk az adminisztrációtól is, meg azután a nagykereskedelmi vállalatok is küldtek kisegítőket. Nem volt úgynevezett reszort beosztás, a hajrában részt vevők ott voltak az áru érkezésénél, elhelyezésénél a segédmunkásokkal együtt. Nem maradt el erőfeszítésük kivételes megbecsülése. A Centrum Áruházak százszázalékos tervteljesítése révén 120 ezer forint jutalomban részesültek dolgozóink az ünnepi csúcsforgalomban végzett munkájukért. A különleges jutalmat elsősorban a törzsgárda tagjai kapták és ők immár sokan vannak, az összes dolgozóknak mintegy hatvanöt százaléka. Ugyanígy vettük figyelembe a szocialista brigádok tagjait is, ők sincsenek kevesen, tizenhat brigád dolgozik az áruházban. Az ilyenképpen differenciált jutalmazási rendszer alapján 400—1000—1500 forint jutott a dolgozóknak. — Itt érdemes megemlíteni, hogy a jutalmazásokkal együtt az évi jövedelememelkedés 102 százalékot jelent az áruházban. — És még valami figyelemre méltó jelenség: a tizedik évét éppen most zárt áruház környéke igen sokkal fejlődött az utóbbi néhány év folyamán, a rokonszakmák fejlesztették bolthálózatukat, nagyvállalatok kiskereskedelmi tevékenységbe kezdtek — egy szóval növekedett és növekszik a konkurrencia. A kereskedelem régi, egészséges szabályai szerint. Németh Imre Mosolyog az eladó a vevők ostromgyűrűjében A kár oka a basszushangszer Gitárvita — beatmúzeum A vasasszakszervezet pert indított a Vili. ker. Vendéglátó Vállalat ellen, egy — a MÁV Északi Járműjavítóban dolgozó — lakatosa védelmében, aki természetesen szakszervezeti tag. A Vili. ker. Vendéglátó Vállalat csak mint gazda, a Revü-bár gazdája minőségben felelős a Revü-bár basszusgitárénak — sok család pihenését és nyugalmát zavaró — idegtépő brummogásáért. Előzőleg a Vendéglátó Vállalat három ízben is perelte a lakatost és feleségét, de a pert mind a háromszor — annak rendje és a dolgok igazsága szerint — el is vesztette. A bírósági ügy tulajdonképpen a sodrófával és baltával ripityára vert kirakatablak után kezdődött. Ennek a házaspár volt az elkövetője. Nem bírták idegekkel a zenebonát. A Revü-hár fölötti emeleten laktak. Ide tartozik még, hogy a József körút 37—39. számú ház többi lakói is vitustáncot jártak, ha a műsor elkezdődött. Márpedig elkezdődött, éveken keresztül rendíthetetlenül. Változatlan hangerővel! A férfi háromszor volt kórházban és összesen 370 napot kellett betegállományban töltenie. A táppénzt a bíróság — érthetően — az időközben megszűnt szórakozóhely számlájára írta. Több mint tízezer forintot fizetett a Vállalat. Az indoklás: „A kár oka a beatzenekarban, elsősorban a basszushangszerekben keresendő.” Végül a bár elköltözött, a beteg meggyógyult. Ez a különben örvendetes tény, minden bizonnyal nem változtatja meg a negyedik per kimenetelét. Az igazság hangja, még a legerősebb basszusgitárénál is „hangosabb”. Annak a napilapnak, melynek egyik oldalán olvastam a „gitárvitáról”, a másik oldalán, lent a bal sarokban, a következő elég feltűnően szedett hirdetés olvasható: ÚJDONSÁG:A BELVÁROSI BEATMÚZEUM (Dunacorso étterem, V., Vigadó tér 3.) Nem! Ez lehetetlen! Még a mi szocialista igazságszolgáltatásunk sem lehet ilyen gyors. Nem ítélhette múzeumi fogságra a BEAT- et. Legfeljebb a basszusgitárt. Sass AZ_EV£ÉRDESE: Mit jelent az ön számára a munkaidőcsökkentés? A kereskedelem különböző területein vajon kit hogyan érint a munkaidőcsökkentés, kinek mi a mondanivalója, észrevétele a munkaidőcsökkentéssel kapcsolatban? Jelen riportunkban ezekre a kérdésekre keresünk választ. Mi tagadás, a téma még eléggé friss, sokan úgy vannak vele, mint a hirtelen örömmel, melyet nehéz valóságnak képzelni. Ezért amikor feltesszük a kérdést, sokan meghökkennek először. Később azonban mindjobban belemelegednek a válaszadásba, mert rájönnek, hogy lényeges a véleménynyilvánítás, hiszen tulajdonképpen róluk van szó, a saját problémájuk megoldásáról. .. A munkaidőcsökkentés bevezetése azonban valószínűleg nem lesz egyszerű és teljesen zökkenőmentes folyamat. Elsőnek erről beszélgetünk Huba Istvánnal és Halápi Lászlónéval, a Lenin körúti Kőműves étterem vezetőjével, illetve helyettesével. — Szerintem csak a munkaerőhelyzet jelentős javításával lehet megoldani a munkaidőcsökkentést, hiszen pillanatnyilag ott tartunk, hogy még a dolgozóink rendes heti szabadnapjait sem tudjuk mindig biztosítani. Ezért nem lehet csodálkozni rajta, ha sokszor fáradtak, ami természetszerűen rányomja bélyegét a munkahely hangulatára is. Igen időszerű tehát a munkaidőcsökkentés bevezetése a vendéglátóiparban, bár ennek megvalósítása előtt szerény véleményem szerint még számos munka- és üzemszervezési kérdést kell megoldani a szakmában . . . Deme Miklósné a Budapesti MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat szervezési csoportvezetője. Egyedülálló, magányos asszony. — Nálunk eddig is minden héten volt szabad szombat. Ezeket a szabad szombatokat azonban le kellett dolgozni, ami azt jelentette, hogy a hét öt munkanapján kilenc óra volt a munkaidő. Így beleszámítva az odavissza két és fél óra hosszat tartó villamosozást, több mint napi tizenegy órát voltam távol hazulról. A munkaidőcsökkentés bevezetése tehát nálunk azt jelenti, hogy a szabad szombatjaink valóban szabad szombatokká válnak ... — És az ön számára mit jelent a több szabad idő? — Több tanulási és kulturálódási lehetőséget. . . — Mint háziasszonynak és vásárlónak mi a véleménye, a munkaidőcsökkentés milyen hatással lesz a vevők és az eladók kapcsolatára? — Nézetem szerint sokkal jobb lesz a légkör az üzletekben, mivel az eladók pihentebben és kevesebb „hazulról hozott gonddal" tudnak majd a pult mögé állni. Ez azonban csak az egyik szempont. A másik az, hogy a munkaidőcsökkentés révén az eladóknak sokkal több idejügc marad például szakmai vagy politikai továbbképzésre és így a munkájuk színvonalát is emelni tudják ... A Divatcsarnokban három fiatalasszonnyal van alkalmam beszélgetni a munkaidőcsökkentés kérdéséről. Gulyás Istvánné 10 éve mint tanuló kezdte az áruházban. Jelenleg a férfi konfekció osztály adminisztrátora. Két kisgyermek édesanyja. Reggel hattól délután háromig dolgozik. Így legalább a hátramaradt délután csonka óráit tudja a gyerekekre szánni. A férjével viszont ritkán találkozik, mert Gulyás István szintén a kereskedelemben dolgozik, váltott műszakban, így a család együttléte csak vasárnap teljes. — Mit gondol, a munkaidőcsökkentés bevezetése fog ezen a helyzeten valamit változtatni? — Remélem. Persze ehhez még az szükséges, hogy a férjem meg az én szabad napjaimat szinkronba tudják hozni a két üzletben . ■ . Hegyesi Lászlóné egyedülálló édesanyaként neveli két gyermekét. ő reggel 9-től délután 5-ig dolgozik. — ősszel meg télen korán alkonyodik, ködösek az esték, ilyenkor már nemigen tudok a gyerekekkel sétálni menni. Nyáron viszont délután öt után strandra sem vihetem őket. . . — Ki vigyáz a gyerekeikre napközben? — A nagyanyám, aki már szinte mozgásképtelen ... — Mikor van módja mégis együtt lenni a gyerekeivel? — Vasárnap. De az olyan hamar elrepül, hiszen pár órába szeretne sűríteni az ember egy hetet... — A kereskedelemben szinte megoldhatatlan, hogy a második szabadnapot szombaton adják ki. Mennyiben érinti ez önt? — Jól jön bármelyik hétköznap, hiszen tökéletesen mindegy, hogy mikor mások, vasalok . . . Németh Andrásné eladónak csak egy húszhónapos bébije van, az élete mégis hihetetlenül túlzsúfolt. Tekintsünk csak bele a napi programjába: reggel elviszi a kicsit a bölcsődébe. Délelőtt 10-től este 7-ig dolgozik. Reggel 10-ig azonban bevásárol még és megfőz estére. A gyerekért a nagymama megy el Óbudáról Kelenföldre a bölcsődébe és otthon megvárja míg valaki hazaérkezik. Németh Andrásné férje a Volánnál taxisofőr. Munkaideje a száguldó város iramához igazodik, így otthon nem lehet rendszeresen számítani a segítségére. — Mégis, milyen a szombat-vasárnapi programja? — Szombat este bevásárlás, mosás, vasárnap délelőtt főzés, vasárnap délután a szombaton kimosott ruhák vasalása .. . — Mikor járnak szórakozni? Németh Andrásné csodálkozó nagyra nyitja szemét: — Szórakozni? — Ízlelgeti a szót. — Egy év alatt kétszer voltunk moziban, akkor is a szabadságunk alatt. Minden kulturális igényünk a televízióra szorítkozik, meg néha ha futja az idő egy-egy könyvre . . . A beszélgetések bizonyítják: mindenki várta, mert mindenki számára jelent valamit a munkaidőcsökkentés ... Ágh Tihamér Apróhirdetéskísértet „Kézbesítőt, gyors- és gépírási tudással felveszünk. Konfekció Szövetkezet, Bp. XIII., Lehel u. 14. A fenti apróhirdetés nem egy negyven vagy ötven évvel ezelőtti napilapban jelent meg. Akkor ezen bizonyára senki sem ütközött volna meg. Azokban az években a magántisztviselők, de különösen a női nemhez tartozó magántisztviselők elhelyezkedése mindennek nevezhető volt, csak könnyűnek nem. Az akkori slágerszerző dala szerint „Havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccel." Igen ám, de ki volt az a boldog ember, akinek havi fix fizetése elérte a havi kétszáz pengőt? A gépírólányok, ha nagy nehezen állást kaptak, örültek, ha havonta 60—70 pengő fizetést értek el és bizony sokszor kényszerítve voltak olyan munkákat is elvégezni, amelyek nem tartoztak sem a gyors-, sem a gépírási teendők közé. De ez az apróhirdetés az Esti Hírlap 1973. december 19. és ÉU-i számaiban jelent meg és az általam nem ismert szövetkezeti elnök bizonyára átaludta a harmincas évektől az 1973. évig terjedő időt. Mert ma, amikor a vállalatok, intézmények és szövetkezetek, ahogy mondani szokták „lasszóval fogják” a gyors- és gépírónőket — gyors- és gépírási tudást követelni egy kézbesítőtől legalábbis anakronizmus. Nem tudjuk, hogy a Konfekció Szövetkezet elnöke és vezetősége a szövetkezet irányításában mennyire a mai szellemet tartja szem előtt, de egy bizonyos, hogy a szövetkezet munkaügyi osztályában a naptár ma is 1930-at mutat. Zsadányi Oszkár Új esztendő — új tervek 1974: szakszervezetünk életében fontos időszak. Az alap- és középszervi választások, a KPVDSZ XXXII. kongresszusa előkészítésének éve. Az új esztendő új terveiből, a tervekhez igazodó elnökségi ülések programjából nehéz lenne valamennyit közreadni. Az alábbiakban néhány kiemelkedő teendőre, elnökségünk üléseinek tervezett témái közül néhányra hívjuk fel olvasóink figyelmét. Ebben az évben dolgozzák ki hazánkban az V. ötéves terv részleteit, az ehhez kapcsolódó szabályozó rendszert. Az előkészületekhez igazodik szakszervezetünk gazdasági munkát segítő tevékenysége, az ezzel összefüggő feladatok sora. A hálózatfejlesztési tervek és elképzelések kidolgozásánál nagy gondot kell fordítani a kereskedelem sajátos helyzetére, s arra, hogy a lehetőségekhez képest a bolthálózat az eddiginél gyorsabban, dinamikusabban fejlődjék. Nem kevésbé fontos teendő a gazdasági munkát segítő mozgalmi tényezők — a szocialista munkaverseny, az újító mozgalom, az üzemi demokrácia — továbbfejlesztése. Továbbra is rendszeresen figyelemmel kíséri szakszervezetünk az áruellátást, a fogyasztói árak alakulását. Az elmúlt években bevált gyakorlat szerint szakszervezetünk igyekszik tovább lépni az ipari szakszervezetekkel kiépített kapcsolatokban. Nem új keletű feladat a nők és a fiatalok helyzetének javítása. A múlt évben Központi Vezetőségünk tárgyalt erről a témáról, most Budapesten és öt megyében megvizsgálják a határozat végrehajtását, s a jó tapasztalatok elterjesztésére különös gondot fordítanak. Már az előbbi teendő is utal azokra a feladatokra, amelyek a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításával függnek öszsze. E tekintetben 1974. kiemelkedő esztendő: a bel- és a külkereskedelemben végre kell hajtani a munkaidő csökkentést, s lehetőséget kell találni arra, hogy a kedvezőtlen munkaidő beosztásban dolgozók — elsősorban a többgyermekes anyák — részére kedvezőbb beosztási rendszert dolgozzanak ki. További teendő az ösztönzőbb bérrendszerek alkalmazásának elősegítése és a normalizált hiánykulcsok felülvizsgálatának folytatása. Ugyancsak fokozottabb figyelmet kell szentelni az idén a munkaidőre, a túlmunkára és a pihenőidőre vonatkozó szabályok megtartásának. A kulturális és agitációs munkában is érződik majd a munkaidő csökkentés. A szabadidő növekedése azt a feladatot rója a szakszervezetre, hogy egyrészt — ahol csak lehetséges — szorgalmazzák klubok létesítését, másrészt segítsék elő a családi közösség kereteiben a művelődést. Két kiemelkedő nemzetközi esemény a szakszervezet kulturális és sportprogramjából: Békéscsabán az V. Nemzetközi Bábfesztivált, női kosárlabda sportágban pedig nemzetközi tornát rendeznek az idén. Elnökségünk januárban — a többi között — sporttémát tárgyal: „A testnevelési és sportmozgalom állami irányítására való áttérés hatása a szakszervezetek és szakmáink sporttevékenységére” címmel. Februárban megvitatják az áfész-ek fizikai dolgozóinak helyzetét, valamint a népesedéspolitikai célok megvalósítását elősegítő teendőket, márciusban a munkaidőcsökkentés bevezetésének előkészületeit tűzik napirendre. Áprilisban a Baranya megyei bizottságnak az üzemi demokrácia helyzeteiről készített jelentése, májusban a szocialista brigádmozgalom, júniusban pedig a belkereskedelem dolgozóinak 1973. évi jövedelemalakulása kerül az elnökség elé. Gy. D.