Mérleg, 1975 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének lapja 1975. január Ára: 80 fillér Megjelenik havonta Napirenden: a választások BESZÁMOLÓ AZ ELNÖKSÉG ÜLÉSÉRŐL Szakszervezetünk elnöksége ja­nuár 7-én ülést tartott. Ligeti László főtitkár szóbeli tájékozta­tást adott a legutóbbi ülés óta történt fontosabb eseményekről, majd Kiss Tibor, a szervezési és káderosztály vezetője előterjesz­tette a KPVDSZ területén műkö­dő szakszervezeti vezetőszervek újjáválasztásának programját. Szakszervezeti bizottságaink már megkezdték a választások előkészítését, különös tekintettel a kádermunkára. Közel 60 ezer tisztségviselőt választanak szerve­zeteink. Mintegy 470 ezer főnyi tagságunk a körültekintő káder­­munka révén a legrátermettebb aktivistákat bízhatja meg a kü­lönböző tisztségekkel. Dr. Varga István, a munkavé­delmi és szociálpolitikai osztály vezetője ismertette azt az előter­jesztést, amely a SZOT Elnöksé­gének 1974. szeptember 2-i hatá­rozata alapján egyes üdüléspoliti­kai feladatok megoldásának irányelveit tartalmazza. Végül Ligeti László főtitkár ismertette a KPVDSZ múlt évi munkájáról szóló jelentést és az 1975. évi főbb feladatokra vonatkozó javaslatot. A munkaverseny folytatódik... Állami és Kossuth-díj a legjobb brigádoknak A szocialista brigádok országos méretűvé vált kongresszusi mun­kaversenye nagy hatással van a népgazdaság fejlődésére. Az egyé­ni és kollektív kezdeményezések hathatós eredményei máris érez­tetik hatásukat. Gazdaságosabbá vált a termelés, növekedett a ter­melékenység, valamint az anyag­gal és energiával való takarékos­ság. Ezek az alapgondolatok hatá­rozták meg azt a tájékoztatót, melyet Herczeg Károly, a SZOT titkára tartott a szocialista mun­kaverseny jelenlegi állásáról. Nemcsak az eredményekről szá­molt be, hanem néhány visszás­ságra is felhívta a figyelmet. El­mondta többek között, hogy sok helyen indokolatlanul erőltetik a többtermelést, anélkül, hogy biztosítani tud­nák a megfelelő anyagellá­tást, vagy piaci értékesítést. Másutt pedig a munka- és üzemszervezé­si hibákat akarják helyrehozatni a szocialista brigádokkal. Egyes vállalatoknál viszont az a baj, hogy a képességeiken felül szer­veznek társadalmi műszakokat, és azoktól, akik nem tudnak részt venni az önkéntes társadalmi munkában, levonják a műszak bérét. A szakszervezetek azonban szerencsére majd minden válla­latnál eredményesen lépnek fel az ilyesfajta túlkapások ellen. Herczeg Károly hangsúlyozta: a verseny 1974 decemberében nem ért véget, hanem 1975. december 31-ig tart. A legfőbb feladat most: a meg­levő anyagi és munkaerőtartalé­kok feltárása, jobb kihasználása, a minőség és a termelékenység további javítása és az ésszerű ta­karékosság széles körű terjeszté­se. A munkaverseny legsikere­sebb, legeredményesebb kollektí­váinak ítélik oda a Központi Bi­zottság huszonkét kongresszusi zászlaját és kétszázhúsz kongresz­­szusi oklevelét. Ezenkívül a SZOT a legérdemesebb munkahe­lyi közösségek kitüntetését is ja­vasolja, többek között Állami és Kossuth-díjjal. A NŐK ÉVE Az Egyesült Nemzetek Szervezete az 1975. esztendőt a „Nők évének” nyil­vánította. Az ENSZ határozatához csatlakozott a Szakszervezeti Világ­­szövetség. Havannában a Főtanács 25. ülésszakán felhívást intézett a világ dolgozóihoz és szakszervezetekhez. A Szakszervezeti Világszövetség köszön­ti a dolgozó nőket és kéri az összes szakszervezeteket, hogy aktívan ké­­szítsék elő ezt az évet saját orszá­gaikban, saját lehetőségeiknek és kö­rülményeiknek megfelelően. A Nem­zetközi Nőév alkalmat nyújt az egész szakszervezeti mozgalomnak munkál­kodni azért, hogy minden dolgozó nő számára megszűnjenek az őket sújtó megkülönböztetések, a munkához va­ló jog és a foglalkoztatás biztosítása terén, a szakmai képzés és előmene­tel, a bérek, a munkaidő és a mun­kakörülmények, valamint azoknak a­ követeléseknek a teljesítéséért foly­tatott harc terén, amelyet a nők gaz­dasági és társadalmi jogairól szóló Charta tartalmaz, és amelyet 1972-ben a harmadik Szakszervezeti Világkon­ferencia fogadott el. A Nők Világ­­kongresszusát 1975 októberében ren­dezik meg Berlinben. r KETTŐS ÉVFORDULÓ Kettős évforduló — Tolna me­gye felszabadulásának 30. és a Tolna megyei Népbolt vállalat 25. jubileumi éve — alkalmából ke­restük fel Szabó Pál Antalt, Tol­na megye tanácselnökét, és kértük meg, hogy a megyében élő keres­kedelmi dolgozók helyzetéről, az ellátásról, a tanács által irányí­tott vállalatról tájékoztassa a MÉRLEG-et. A tanácselnök fo­gadta lapunk képviselőjét és a kö­vetkező nyilatkozatot adta: " Örülök annak, hogy a fel­­szabadulás ünnepi évében már tökéletes az összhang a lakosság ellátási igényei és a kereskedelmi dolgozók érdekei vonatkozásában. Sikerült kialakítani a nyitvatar­­tás jelenlegi ésszerű rendjét. A szakszervezeti szervekkel is jó az együttműködés. Minden évben tartunk konzultációt az SZMT vezetőivel, a szakmák megyebi­zottságainak titkáraival, így ma­gától értetődően a KPVDSZ tit­kárával is. Igyekszünk minden vitás kérdést, problémát még a programozás, a tervkészítés idő­szakában kiküszöbölni és a tár­sadalmi, politikai munkát össze­hangolni a gazdasági erőfeszíté­sekkel. A tervek végrehajtása a válla­latok feladata. Így többek között a jubileumi évfordulót ünneplő Népbolt vállalaté. A Népbolt vállalat az áfészek­­kel együtt ellátja a lakosságot élelmiszerrel, iparcikkel, áruval. Ennek a feladatnak megfelelően kell felmérnie erejét, meghatároz­nia terveit, ennek a feladatnak végrehajtására kell „csatasorba állítania” dolgozóit. Mindez, idáig magas fokon sikerült. Sőt az utóbbi években felgyorsult a fej­lődés. A párt és kormány hatá­rozatainak következetes végrehaj­tása során sokszor azokat a „gyakran emlegetett” anyagi ne­hézségeket is sikerrel hidalták át. Hozzájárult ehhez a vezetők rá­termettsége, a kollektíva lelkese­dése. A vállalat erőfeszítése találko­zik a lakosság egyetértésével. En­nek az egyetértésnek hangot ad­nak tanácstagi beszámolókon, ta­nácsüléseken. Nem egy alkalom­mal dicsérték a modern város­képbe illő áruházakat, boltokat, az új lakótelepeken felavatott egységeket. Mindennapi törzsvá­sárlók, a megyénkbe látogató ven­dégek, valamint a lakosság érde­keit képviselő és szívükön vise­lő tanácstagok, gazdasági és tár­sadalmi vezetők elismeréssel nyugtázzák az áruházakban és boltokban dolgozó kereskedelmi alkalmazottak figyelmes, pontos, áldozatkész munkáját. Természetesen akadnak még hi­bák, teremtődnek nehéz helyze­tek, de véleményem szerint a Népbolt vállalat vezetőségének, kollektívájának megvan az ere­je ahhoz, hogy ezeken úrrá le­gyen, hogy együttműködve a me­gyei politikai és gazdasági irá­nyító szervekkel, valamint a part­nervállalatokkal — a huszonöt éves jubileumot követően — to­vább korszerűsödjék, fejlődjék és így eleget tegyen az Áfészekkel együtt a megyében élő lakosság növekvő kereskedelmi igényei­nek, a párt és a kormány élet­­színvonal emeléséből fakadó po­litikai, gazdasági követelmények­nek. Szabó Pál Antal Tolna megye tanácselnöke nyilatkozik Salgótarján 1945-1975 Harminc év telt el azóta, hogy a vörös csillagos szovjet katonák meghozták a szabadságot. Szinte mérni is nehéz azt a fejlődést, ami az egykori „kenyeretlen­ Tarjánban”, a mindig a haladásért küzdő bányászvárosban történt. Kereskedelem vonatkozásában is az ország egyik legdinamikusabban fejlődő városa. A centrumban, ahol valaha még szatócsbolt is kevés volt, egymás után épültek modern áruházak. Centrum, Pécskő és az 1973. évben felépült modern és tágas Lakbe­rendezési Áruház. A három áruház 1974-ben több mint 400 millió forint forgalmat bonyolított le. Sikeresen állták a decemberi roha­mot , gazdag áruválasztékkal kezdték az 1975-ös évet is. A város egyik büszkesége a 11 emeletes Hotel Karancs már nem is a legmagasabb épületek közé tartozik, hiszen megépültek a 18 és 19 emeletes garzonházak, ahol a földszinten egymás után nyílnak a szépen, praktikusan berendezett élelmiszer és iparcikk szaküzletek. A kereskedelmi vállalatok a rohamosan növekvő forgalmat újabb üzletek és éttermek építésével és a régiek bővítésével kívánják kielé­gíteni. A sikeres átalakításra és bővítésre igen jó példa a testvér­­városról, Besztercebányáról — Közép-Szlovákia ékkövéről — elneve­zett hangulatos szlovák étterem, a „Beszterce”. A bányászváros a felszabadulás óta lakóinak számát megduplázta — jelenleg 42 ezer. Az igények a kereskedelemmel, vendéglátással szemben rohamosan nőnek, amit a modern és átalakított egységek­ben egyre sikeresebben bonyolít le a bányászváros több mint 2 ezer kereskedelmi és vendéglátóipari dolgozója. A Szakma Ifjú Mesterei A Kiváló Ifjú Szakmunkás és a Szakma Ifjú Mestere mozgalomnak két gazdája van: a szakszervezet és a KISZ. E két társadalmi szervezet tá­mogatásával a vendéglátásban dolgo­zó fiatalok is tökéletesítik szakmai tudásukat, bebizonyítják rátermett­ségüket. Szakácsok, cukrászok, fel­szolgálók versenyeznek a helyezése­kért, a dicsőségért, a mester cím el­éréséért. Különösen nagy gonddal biztosították a vállalatok a verseny­­feltételeket 1975-ben, a pártkongresz­­szus és felszabadulásunk nagy ünne­pi évfordulójának időszakában, de különös gonddal készülnek az ifjú mesterjelöltek is. Képünk a VIII. ke­rületi Vendéglátóvállalat fiatal sza­kácsait mutatja be. SZAKSZERVEZETI KITÜNTETÉSEK A szakszervezeti mozgalomban végzett eredményes társadalmi munkájáért a SZAKSZERVEZETI MUNKÁÉRT EZÜST fokozatát kapta Balassa Pálné, a Chemol­­impex, Dési József, a Videg, He­gyi Sándorné, a Belvárosi Ven­déglátó, Kertenics Ignácné, a Technoimpex, dr. Nagy Lajos, a Centrum és Pataki Dezsőné, az Aranypók vállalat dolgozója.

Next