Mérleg, 1977 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
Van utánpótlás A kirakat — ízlést formál Ф Huszonhat év a szakmában # Hét művelet egy kirakaton ф Több mint nyolc óra erőfeszítés Milyen megkapóak és vonzóak tudnak lenni a fényárban úszó kirakatok! Mennyi csillogás és kínálkozás! Színpad és divatbemutató, ízlésformálás. Szépre nevelés. Esztétikum. Reklám. Ez mind-mind a kirakat. Egy-egy jól sikerült portál előtt néha forgalmi akadályt képez a tömeg. S tulajdonképpen ez is a cél: a figyelemfelkeltés, hiszen a kereskedelemben egyre nagyobb szerepet tölt be a reklám. De vajon a kirakatok megálmodói és kivitelezői eléggé megbecsültek-e? Mi kell ahhoz, hogy valaki dekoratőr legyen? Elszántság, fantázia, igyekezet, tehetség? Ezekkel a kérdésekkel kerestük fel Maráz Károlynét, a Divatcsarnok és az Otthon Áruház dekorációs műtermének vezetőjét. — Hogyan és hol kezdődött például az ön pályája? — Ezerkilencszázötvenegyben kezdtem az Úttörő Áruházban. Kirakatrendezői szakiskolát végeztem. Hajszekker Sándor volt a mesterem, akinek máig is hálás vagyok. Nemcsak a szakmába vezetett be alapos gonddal, hanem emberi magatartásformát is tanultam tőle. S azt hiszem, ez nagyon nagy dolog. Ettől függetlenül nagyképűség lenne, ha azt mondanám, hogy akkor, huszonhat évvel ezelőtt tudtam, hogy mibe vágok bele ... — Ez tehát a kezdet. És a folytatás? — 1952-ben kerültem a Divatcsarnokba. Egy éve vagyok a dekorációs műterem kinevezett vezetője. Ami közben volt? Soksok munka, kitartás, tapasztalatszerzés és állandó továbbképzés, hiszen a szakma mindig fejlődik, az igények egyre nőnek. — Hányan dolgoznak a műteremben? — Tizenheten. Ez a szám csak kimondva hat soknak, a valóságban meglehetősen kevés, hiszen a Divatcsarnok 7 és az Otthon Áruház 6 fő- és 8 folyosós kirakata tartozik hozzánk. Ezenkívül évente 6—8 kiállítás dekorációs munkálatait végezzük a Lotz teremben, s ugyancsak hajrában vagyunk a különböző kampányok, idényjellegű vásárok, kiárusítások idején is. S mindehhez még azt is el kell mondani, hogy egy-egy kirakatterv megvalósítása kétféle műveletet igényel, de a közönség csak egyet lát, s így még a legvonzóbb vizuális hatás esetében sem mérhető fel, mennyi munkát igényel egy-egy kirakat kialakítása. — Van a szakmában utánpótlás? — Mindig akadnak jelentkezők, s ez annak tudható be, hogy a dekorációs munkának, a kirakatrendezésnek van perspektívája, mivel egyre nagyobb a reklámtevékenység. Nálunk a dolgozók 80 százaléka 30 éven aluli fiatal, s ez igen örvendetes az utánpótlás szempontjából. — Milyen képzettséget igényel a kirakatrendezés? — Érettségi után kétéves kirakatrendezői szakiskolát kell végezni, vannak, akik segédmunkásnak is eljönnek hozzánk annak reményében, hogy majd kitanulhatják a szakmát. Persze van lemorzsolódás is. Különösen a lányok intenek hamarabb búcsút a dekorációs szakmának, kiváltképp, amikor rájönnek, hogy a kirakatrendezés nem csupán csillogás-villogás, hanem sok nehéz munkát igényel, így például elsőként a tapétázás és spannolás riasztja el őket. Véleménye szerint kellőképpen megbecsülik a kirakatrendezőket? — Mi valahogy mindig a kereskedelem mostohagyermekei vagyunk. Nem tesznek bennünket például érdekeltté a forgalomban, pedig munkánk a forgalmat erősen befolyásolja. Van például egy elfekvő áru. Túl kellene adni rajta. Ha a dekoratőr úgy tálalja a kirakatban, a vásárlóknak megjön hozzá a kedve, s elfogy a raktáron heverő készlet. De sajnos, ezt sem veszik figyelembe, mintha az eredményekhez semmi közünk nem volna. — Mi a dekorációs munka, a kirakatrendezés alapfeltétele? — A vizuális készség, a jó ízlés, az esztétikai érzék, az áruk ismerete. A dekoratőr, nyugodtan mondhatom, nem napi nyolc órát dolgozik. Terveit, elképzeléseit mindenhová magával viszi, az otthonába, a magánéletébe, mert nem tud kikapcsolódni a munkájából. Ha szabad azt mondanom, szüntelenül az alkotás lázában él.» Amikor gyönyörködünk a vonzó, magukat kellető portálok előtt, sokszor nem is jut eszünkbe, mennyi munkát, energiát emészt fel egy-egy kirakat megtervezése és kivitelezése. Pedig nem árt néha erre is gondolni. (ágh) 2 FIGYELŐNK # NEM IS OLYAN KÖNNYŰ KÖNYVKERESKEDŐNEK LENNI — valahogy így lehetne röviden summázni a Magyar Nemzet cikkét, mely a könyvesboltokban dolgozók helyzetét tárta fel nemrégiben: „A kereskedelemben dolgozók két leggyakoribb panasza összefügg: az eladó nehéz fizikai munkát végez, rakodnia, cipekednie kell, nyolc órát állnia, és fizetése mégis jóval alacsonyabb az egyéb fizikai munkát végzőknél. Ezért aztán aligha csoda, hogy a kereskedelemben állandóan súlyosbodik a munkaerőhiány. De ezek után az sem meglepő, hogy a kereskedők idegesek, hajszoltak, udvariatlanok — tisztelet a kivételnek. Idézhetnénk József Attilát — dolgozni csak pontosan, szépen —, de egy nagy létszámú szakma minden dolgozójától mégse várható el, hogy kis fizetésért nehéz körülmények között, merőben a jól végzett munka öröméért, lelkiismeretes, jó munkaerő legyen. A könyvesbolt eladója ebből a szempontból is különleges helyzetben van. Az iskolásgyerekek és az értelmiségiek jól tudják, milyen nehéz egy könyvekkel megtömött aktatáska. Aki valaha látott kiadóból, könyvraktárból érkezett csomagokat, aki valaha megemelte őket, az el tudja képzelni, mit jelenthet az áruátvétel egy könyvesboltban. És a fizetés? Nincs arányban mindezzel. Mit kell tudni minden kereskedőnek? Ismernie kell az árukészletét — ez a legelső. A könyvesboltban ez korántsem olyan egyszerű, mint másutt. Itt tudni kell mikor mi jelent meg, folyamatosan értesülni kell a kiadók terméséről, ismerni kell, milyen a könyv külseje, és merre található az üzletben, különben nem tudná kiszolgálni a határozott céllal érkezett vásárlót, s nem tudna ajánlani annak, aki tétova, s nem tudja mit szeretne venni. A könyvüzletbe tehát olyan ember kell, aki szorgalmas fizikai munkás, udvarias kereskedő és értelmiségi. Meg lehet-e egyáltalán felelni ezeknek a követelményeknek? Néhány példa azt mutatja, hogy igen, mivel egy jó eladó nem csak kiszolgálja, hanem neveli, műveli is a vevőt, egy jó könyvesbolt művelődési intézmény.” • A CSALÁDI LAP „VASÁRNAP ZÁRVA!" címmel közölt riportot. A cikk azzal foglalkozik, hogyan sikerült az átállás, miként oldja meg a vendéglátóipar a vasárnap zárva tartó élelmiszerboltok helyett a tej- és kenyérellátást. A Családi lap — nevéhez, s feladatához híven — a családok szemszögéből vizsgálta a kérdést, s még azt is felvetette, egyáltalában van-e szükség a vasárnapi kenyér- és tejárusításra, nem kellene, lehetne-e jobban befolyásolni a vásárlási szokásokat. Élesen felvetődik a riport során: vajon érdemes-e egy vendéglátóiparban dolgozó családanyának százötven forint pótlékért feláldoznia a vasárnapját, hogy kenyeret meg tejet árusítson. A válasz: egyértelmű nem. Ez a cikk ugyanis végre megfogalmazza, hogy azoknak is van családjuk, akik a kereskedelemben vagy a vendéglátóiparban dolgoznak, s nem csak azoknak, akik vásárolnak. • ÉRDEKES CIKKET OLVASTUNK A NÉPSZABADSÁGBAN Bács-Kiskun megye kereskedelméről. „Az áruellátás és ami mögötte van” című cikkben Gulyás Pál kiemeli a fejlesztés fontosságát: „Lényeges követelmény az üzlethálózat műszaki, technikai színvonalának javítása is. A legutóbbi években az állami kereskedelem elérte, hogy — az üdítőitaloktól eltekintve — minden arra igényes árut hűtőtérben tud tárolni. Az Áfész-üzletek hűtőkapacitása öt esztendő alatt a két és félszeresére nőtt. Ma már a legkisebb boltban is van legalább hűtőszekrény.” A hiányosságokról a következőket írja: „Vannak azonban mind nehezebben elviselhető hiányosságok is. Nem tartott lépést az igények növekedésével az építőanyag-telepek hálózatának bővítése. Sokáig váratott magára a bútorértékesítés lehetőségeinek megtekintése. Könnyített ezen a gondon, hogy létesítettek Baján egy állami, Kiskőrösön pedig egy szövetkezeti, nagyméretű lakberendezési áruházat. Ez év tavaszán megnyílik Kecskeméten a megye első Domus-áruháza. A legsúlyosabb nehézség, amelynek terhe a kiskereskedelmet is nyomasztja, elsődlegesen a nagykereskedelem terhe. A legutóbbi két évtizedben csaknem megötszöröződött kiskereskedelmi forgalmat lényegében ugyanazok a nagykereskedelmi raktárak táplálják a megyében, amelyek húsz évvel ezelőtt is megvoltak.” A problémák megoldásának egyik jellemző kezdeményezéséről: „Igen hasznos és sikeres volt a múlt év őszén az Alföld Áruház kezdeményezése. A Kecskeméten felépített ifjúsági garzonház néhány lakását — mintaként — teljesen berendezték az áruház szakemberei. Ezeket alakásokat megmutatták a közönségnek. Voltak, akik meg is vásárolták a mintaberendezést. Jó törekvése a kereskedelemnek, hogy az ilyen és hasonló módszerek még szélesebb körre terjedjenek ki. Ez is lényeges eleme és kínálkozó lehetősége a közműveltség gyarapításának. Hatásosan hozzájárulhat ahhoz, hogy azok is okosan tudjanak élni jobbá vált anyagi helyzetükkel, akiknek a múltban nem volt módjuk a ma már számukra is elérhető beszerzésekre, életvitelre.” Érd Kis tételben 5 ezer mázsa Igen eleven kapcsolatot teremtett a kistermelőkkel 1976-ban az érdi Áfész. A terméshozamok kedvezőtlen alakulása arra késztette a szövetkezetet, hogy a legkisebb tételű, helyben termesztett zöldséget és gyümölcsöt is bevonja az árualapjába. Kocsis László kereskedelmi vezető elmondotta, hogy a korábbinál is nagyobb mértékben decentralizálták a felvásárlási jogkört és csaknem valamennyi élelmiszerboltra kiterjesztették. Ily módon a házikertekben termelt legkisebb tételű árut is megszerezték a közellátás számára. Erre vall, hogy többek között 30 kg burgonyát, 2 mázsa babot vettek át boltjainkban a termelőktől. A zöldségfélék öszszesen 57 mázsát tettek ki, ami 66 százalékkal meghaladta az 1975. évi mennyiséget; a gyümölcs meghaladta az 5 ezer mázsát, ez több, mint kétszerese az előző évi felvásárlásnak. Külön szerződést kötöttek kistermelőkkel 10 ezer fej karfiolra és 10 mázsa pincében tenyésztett étkezési gombára. Javították az érdekeltségi arányokat is: a korábbiaktól eltérően 5 százalékkal magasabb átvételi árat biztosítottak a kistermelőknek az árrésből. Ennek kedvező hatása az egész idényben érezhető volt, csökkent a magánpiaci értékesítési mód. Hasonlóképpen előnyösebbnek találták a méhészek a méztermés értékesítését a szövetkezetnél, a szokásos vándorárusítás helyett, annak következtében, hogy az 5 mázsán felüli mennyiség átvételéhez díjtalan fuvart biztosított az Áfész, továbbá kedvezményesen szerezte be számukra az igényelt 360 mázsa cukrot a méhcsaládok téli táplálásához. Az eredmény: 388 méz, háromszorosa az előző évben átvett mennyiségnek. A háztáji áruk fajtáinak körét tovább bővítik szerződéskötésekkel 1977-re. Kereskedővasárnap Svédországban A Svéd Munkáspárt a jelenleg szokásos vasár- és ünnepnapi üzleti nyitva tartás megszüntetését követeli. Valószínű, hogy 1977- től a svéd üzletek vasárnap zárva lesznek. A szakértők szerint nincs is jelentős vásárlási igény vasárnap. A kereskedelmi alkalmazottak pedig erősen ellenzik a jelenlegi nyitva tartási rendet. Bezárt boltok az NSZK-ban A Német Szövetségi Köztársaságban 1960 és 1970 között több mint 90 000 kiskereskedelmi egységet zártak be. Ennek következtében ma 2000 településen nincs kiskereskedelmi ellátás, s így 60 000 háztartás nem tudja a napi cikkeket 1 km-es körzeten belül megvásárolni. Szovjetunió: Új üdülők Újabb üdülőhelyeket nyitottak meg a Szovjetunióban. Az utóbbi öt évben csak a szakszervezeti hatáskörbe tartozó turisztikai létesítmények, kempingek és szállók száma kétszeresére nőtt. Új turisztikai létesítmények építésére a Szovjetunióban idén 500 millió rubelt fordítanak.