Mérleg, 1979 (23. évfolyam, 1-12. szám)
1979-01-01 / 1. szám
Q 1114 VILÁG PROLETARJAI. EGYESÜLJETEK ! A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének lapja 1979. január Ára: 1 forint Megjelenik havonta n \ |\ N Központi vezetőségünk a múlt év december 20-án a szakszervezet Jókai utcai székházának negyedik emeleti tanácstermében ülést tartott. Megvitatta a KPVDSZ elnökségének jelentését a szakszervezet 1978. évi munkájáról és az 1979. évi célkitűzésekről. A napirend előadója dr. Sebők Éva, a KPVDSZ KV titkára volt. Az ülésen megjelent és felszólalt Juhász Ottó, a SZOT titkára és dr. Sághy Vilmos, belkereskedelmi miniszter. Az elnökség meghívott tagja volt dr. Szalai Béla külkereskedelmi államtitkár, dr. Villányi Miklós, pénzügyminiszter-helyettes és dr. Kovács Sándor, a SZÖVOSZ elnökhelyettese. Dr. Sebők Éva szakszervezetünk Központi Vezetőségének titkára szóbeli beszámolójában megállapította, hogy a gazdaságpolitikai célok megvalósításának segítése a szakszervezet legfontosabb érdekvédelmi feladata. Hangsúlyozta, hogy az MSZMP KB decemberi kiadott állásfoglalása szerint elsőbbséget kell adnunk a mindennapi gyakorlati munkában is, az irányításban is a gazdasági egyensúly kérdéseinek. Az egyensúlyi követelmények előtérbe állítása természetesen nem azt jelenti, hogy valami változás van a társadalmunk fő céljaiban — mondta a titkár. — Ellenkezőleg. Éppen arról van szó, hogy szocialista fejlődésünk, népünk körülményeinek további javítása követeli meg, hogy eddigi vívmányainkat megszilárdítsuk. Népgazdaságunk egyensúlyi helyzetének megjavítása nélkül, egyszerűen nem lehetséges a további töretlen fejlődés. " 1978. évben a kereskedelem egészében kiegyensúlyozott, a kereslethez jobban igazodó árukínálatot nyújtott és sokat tett a vásárlási körülmények javításáért is. Nem a kereskedelmi vállalatokon múlt, hogy a fővárosi hálózatfejlesztés mintegy 20—30 százalékkal elmaradt a tervezettől. A külkereskedelmi forgalom — a dinamikus fejlődés ellenére —, a terv céljaitól eltérően alakult. A pénzintézeti dolgozók viszont — nem ritkán vállalatok, szövetkezetek elgondolásaival el(Megjegyzés: A Központi Vezetőség ülésének teljes írásos és szóbeli anyagát február hónapban alap- és középszerveink kézhez kapják ellentétes döntésekkel — jól szolgálták a központi intézkedések végrehajtását. Az 1979. évi tervek az elmúlt év eredményeire épülnek. A tervekről dr. Sebők Éva a többi között elmondotta, hogy számítások szerint a kiskereskedelem forgalma mintegy 8,7 százalékkal növekszik s ez lehetőséget ad rá, hogy az ellátás 1978-ban kialakult színvonalát ebben az évben is biztosítsák a vállalatok. A kereskedelemnek olyan kínálatot kell biztosítani, amely figyelembe veszi a lakosság különböző rétegeinek differenciált igényeit, különös tekintettel az alacsony jövedelműekre. A vállalatokkal szemben változatlanul elsődleges követelmény, hogy saját elhatározású árnövelésük, illetve árcsökkentésük egyenlege ne eredményezzen nyereségnövekedést. Fontos szervezeti feladat mind a fogyasztók, mind pedig a kereskedelmi dolgozók érdekében a vállalati árpolitika és az áruellátás társadalmi ellenőrzése. A gazdaságpolitikának és a népgazdasági terv előirányzatainak, valamint az egyensúlyi követelményeknek tükröződnie kell a vállalatok és a szövetkezetek 1979. évi terveiben. A tervek készítésében szakszervezeti szerveink már évek óta eredményesen vesznek részt, de most — jelen időszakban — velük szemben is nagyobbak a követelmények. El kell érni, hogy a szakszervezeti szervek — különösen a dolgozókat közvetlenül érintő kérdésekben, ne csak hozzájáruljanak a vállalati tervekhez, hanem legyen önálló koncepciójuk, kezdeményező javaslatuk. Lényeges kérdés — mondta dr. Sebők Éva —, hogy most, amikor a vállalatok gazdasági körülményei szigorúbbak lesznek, a szakszervezeti szerveknek még nagyobb gondot kell fordítani a munkakörülmények javítására, a szociális helyzetre, a vállalati bér- és jövedelempolitikára és az egyes emberek gondjaira. A helyes szemlélet kialakításához nagyon fontos, hogy a gazdasági vezetők a tervezés során is biztosítsák a demokratikus fórumok érdemi működésének feltételeit. Különösen fontos, hogy a bizalmiak jogai és felelőssége érvényesüljenek. Ezért nagy gondot kell fordítani az együttes ülésekre és arra, hogy az ott történtekről a dolgozók tájékoztatást kapjanak A tervezésben való részvételnél is főleg arra kell törekedni, hogy a tulajdonosi szemlélet, a feladatokkal való azonosulás a dolgozók minél szélesebb körében érvényesüljön. Ezt kell szem előtt tartani a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom szervezésében is. Nagyon fontos, hogy az 1979. évi vállalati tervekkel összhangban a sajátos, helyi segítséget is megkapják a dolgozók, a szocialista brigádok a vállalásaikhoz. Minden munkahelynek ismernie kell konkrét feladatait, a vállalati terv teljesítése érdekében. Javítani kell továbbá a munkaverseny folyamatos segítését, propagandáját, jobban fel kell használni az újítómozgalom tartalékait. A bér- és jövedelempolitika néhány problémája közül dr. Sebők Éva a következőket emelte ki. (Folytatás a 3. oldalon) Pl Ülésezett a Központi Vezetőség A szakszervezet 1978. évi munkájáról és az 1979. évi feladatokról Ф Elsőbbség a gazdasági egyensúly kérdéseinek ф Munkakörülmények, szociális helyzet, jövedelem ф Hatékonyabb munka, a tartalékok feltárása [.beltárba véve Mszmp KB РГ1 Kvav Dr. Sebők Éva, a KV titkára szóbeli beszámolóját tartja ^1 3 A- 12 Dr. Krekács György 1929—1979 Rövid szenvedés után, 50 esztendős korában elhunyt dr. Krekács György, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a SZOT elnökségének tagja, a KPVDSZ főtitkára. A szakszervezeti mozgalomnak kora ifjúságától kezdve elkötelezett, a közösség ügyeiért felelősen munkálkodó harcosa volt, s eredményekben gazdag életutat hagyott maga mögött. Érdemei elismeréseként számos magas kitüntetést kapott. Az utóbbi esztendőikben kialakult egy figyelemre méltó szokás, abban a körben, amit nagy általánosságban közvéleménynek neveznek. Így január elején a televízióban, rádióban, napi sajtóban méltatják, dicsérik a kereskedelem, a vendéglátóipar dolgozóit, mindazokat, akik munkájukkal, emberi magatartásukkal és szorgalmukkal hozzájárultak ahhoz, hogy a karácsony, az újév — a búcsúzó óesztendő utolsó és a fellapozott naptár első pirosbetűs napja — valóban örömökkel teli ünnep legyen. A közvélemény dicsérete — ez a számunkra kiváltképpen örvendetes tény — az elmúlt évi erőfeszítéseket illetően úgy érzem valóban kiérdemelt. A kereskedelem dolgozói , az ország áruházainak, élelmiszer-, ruházati és ajándékboltjainak eladói, ifjú mesterei, vagy legalább is azok döntő többsége nemcsak közvetlenül karácsony és újév előtt, de az egész 1978-as évben azon fáradoztak, hogy az esztendő mind a 365 napjait harmóniában és megelégedéssel tölthesse el minden egyes vásárló magyar és a boltba betérő külföldi állampolgár. Ugyanez a cél vezérelte az éttermekben, a szállodákban, a konyhákban tevékenykedő vendéglátóipari dolgozókat. Ezenkívül természetesen vonatkozik a közvélemény dicsérő megnyilatkozása a kereskedelmi vállalatoknál, szövetkezeteknél és a pénzintézeteknél dolgozókra is. Erkölcsi alapja, társadalmi bázisa ez az elismerés az 1979. évre előirányzott célkitűzéseinknek. S ha már az 1979-es esztendőt, a célkitűzéseket és feladatokat szóba hoztam, akkor hadd emlékeztessek a Központi Bizottság nagyon fontos decemberi határozatára. Ez a határozat számunkra is reális, megvalósítható gazdasági teendőket tartalmaz. Elnökségünk, illetve központi vezetőségünk a párthatározatok folyamán megfogalmazta a mi közvetlen feladatainkat a maguk jellegzetességével és specialitásával. Közülük szeretnémmost kiemelni — ha úgy tetszik, jellegzetességüknél fogva —, hogy 1979-ben egyre nagyobb mértékben kerüljön a kereskedelem, a vendéglátóipar és pénzügy munkahelyein előtérbe a hatékonyság. A tervszerűbb, fegyelmezettebb, hatékonyabb, minőségileg magasabb rendű munkához minden szakmánk megfelelő anyagi alapokkal rendelkezik. Ezt az ott dolgozók szorgalmas munkájukkal teremtették meg. Most szükség van rá, hogy ez a szorgalom párosuljon a munkafolyamatok tervszerűbb előkészítésével, a menetközbeni elemzéssel. Ha ez így történik, akkor nem marad el az eredmény és a közvélemény újabb elismerése sem. Ehhez a munkához kívánok minden egyes szakszervezeti tagunknak, szakmáink összes dolgozójának, elvtársaimnak és barátaimnak jó egészséget, sikert és boldog új esztendőt... Megdöbbentő és hihetetlen a lesújtó tény: Krekács György, szakszervezetünk főtitkára eltávozott közülünk, örökre. A hír vétele után nemcsak a nyomban meginduló részvétözönön — mely telefonhívás, levél és távirat formájában érkezett a szakszervezet Jókai utcai központjába — lehet mérni a gyászt, hanem elsősorban a közvetlen munkatársak felhőborította arcán. Mert, hát ki nem volt „közvetlen” munkatársa Krekács Györgynek? Hiszen ő a szakma — a kereskedelem és mozgalom — úgyszólván minden fontosabb funkciójában tevékenykedett, s így ismerte az utakat és embereket „az Értől az Óceánig”, a kis boltoktól a nemzetközi kereskedelemig. Mint kereskedősegéd indult a pályán, volt vállalati szakszervezeti és megyebizottsági titkár, dolgozott szervezési és közgazdasági poszton, majd a szakszervezet vezető tisztségében, a KV- titkári és főtitkári munkakörében és minden hivatalos és emberi helyzetben őrizte és táplálta azt a megnyilvánulást, amit baráti és elvtársi közvetlenségnek neveznek. Életének és munkájának tapasztalatait ötvözte ideológiai és közgazdasági ismeretekkel. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen doktorált, majd elvégezte az SZKP hároméves politikai főiskoláját. Ha munkatársa, barátja országjáró úton elvetődött vele szülőföldjére, Békéscsabára, akkor a gyökerekre is rátapinthatott: büszke volt „viharsarki” származására, büszke volt apjára, családjára, a szegényparaszti múltra, arra a hajszálerektől a fa koronájáig keringő életerőre, amely neki társadalmi, politikai indulatot adott, előbb a kis közösségek, majd egy történelmi hagyományokkal rendelkező, nagy szakma gondjainak vállalásához, emberséget és lendületet a problémák megoldásához. Krekács György — sajnos a sors által rövidre szabott — alkotó korszaka minden egyes tettében tükröződik a munkásélet, a szakszervezeti munka ismerete és az a törekvés, hogy az elvi szilárdság, a felelősség és az áldozatvállalás szerves velejárója legyen valamennyi szakszervezeti tisztségviselő és aktivista munkájának. Mindez számunkra becses és féltve őrzött hagyaték is egyben. Így nem követünk el kegyeletsértést most sem — mert az ő példája jogosít fel —, amikor élete utolsó napjaiban megfogalmazott újévi jókívánságait közöljük olvasóinkkal.