Mérleg, 1980 (24. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
1980. január 1-től Módosított munkatörvénykönyv A Munka Törvénykönyvének a módosítására 1980. január elsejével, az új gazdasági szabályozók megjelenésével egy időben került sor. A módosítás elsősorban a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodást, a munkaerő tervszerű átcsoportosítását, a gazdaságosan nem foglalkoztatható létszám felszabadítását, a munkaidőalap jobb kihasználását és a munkafegyelem megszilárdítását igyekszik segíteni a jog eszközeivel. Kétnapos munkavédelmi tanácskozást tartottak szakszervezetünk székházában. A tanácskozás középpontjában a munkavédelmi jogszabályok változásából adódó időszerű feladatok álltak. A tanácskozáson részt vett Sólyom Ferenc, a SZOT titkára, Vészi Lászlóné, szakszervezetünk Központi Vezetőségének titkára, a megyei bizottság és OVSZT-k munkavédelmi bizottságát felügyelő titkár, illetve szervező titkárai, valamint a megyebizottságok munkavédelmi bizottságainak vezetői. Több új intézkedés szolgálja a dolgozók érdekvédelmét. Így a fiatalkorúak testi és szellemi fejlődésének érdekében a munkaviszonyuk létesítésének alsó korhatárát 14-ről 15 évre emelte, 1982. január 1-től pedig megtiltotta az éjszakai munkára való igénybevételüket. A napi munkaidő befejezése és a másnapi munkakezdés közötti pihenőidő az új rendelkezés szerint 11 óra lett az addigi 8 óra helyett. Elsősorban a dolgozók érdekeit szolgálja az az új rendelkezés, amely szerint a vállalat köteles a dolgozónak a munkavégzéssel kapcsolatban keletkezett nem vagyoni kárát is megtéríteni. A vállalati élet demokratizmusának szélesítését támasztja alá a munkaügyi döntőbizottságok létrehozásának új rendje: a tisztségviselőket az eddigi kijelölés helyett a jövőben a gazdasági vezetés és a szakszervezet együttes javaslatára a dolgozók választják ötéves időtartamra. A tervszerű munkaerő átcsoportosítás, a munkaerő jobb felhasználása érdekében évente legfeljebb 3 hónapig a munkaszerződésben meghatározottól eltérő munkakörben vagy munkahelyen is foglalkoztathatják a vállalatok dolgozóikat. A dolgozók egyetértésével találkozott az az új rendelkezés, amely lehetővé teszi, hogy ezentúl saját vállalatuknál vállaljanak munkaidőn túli rendszeres munkát. Amennyiben ez a munka a dolgozó munkakörébe tartozik, akkor a túlmunkára, ha pedig munkakörébe nem tartozó munkavégzésről van szó, mellékfoglalkozásra vonatkozó szabályok szerint jár a díjazás. Az új rendelkezés értelmében a vállalatok erőteljesebben léphetnek fel a munkafegyelmet sértő és veszélyeztető, a társadalmi tulajdonban kárt okozó dolgozóikkal szemben. A gyakorlati tapasztalatok szerint a gondatlanul okozott kárért eddig kiszabható kártérítés nem érte el a kellő nevelőhatást, nincs viszszatartó ereje. Ezért az eddigi 15 százalékkal szemben az elkövetkezendőkben a dolgozó átlagkeresetének 50 százalékáig kötelezhető kártérítésre. A munkavállaló a kirívóan súlyos gondatlansággal, illetve gondatlan bűncselekménnyel okozott kárért pedig ezentúl nem háromhavi, hanem hathavi átlagkeresete erejéig felelős. Az egyre terjedő munkahelyi italozással szemben lép fel az a rendelkezés, amely szerint az alkoholos befolyásoltság alatt történő károkozás esetén az esetleges kártérítési kötelezettség általában nem mérsékelhető. Fegyelmi büntetésként ezentúl nemcsak az időbérés, hanem a teljesítménybérben dolgozók fizetése is csökkenthető. Új intézkedés, hogy a fegyelmi büntetést a munkahely megváltoztatása esetén is végre kell hajtani. A munkafegyelem következetesebb érvényesítése érdekében a súlyos fegyelmi vétség alapján kiszabható áthelyezés és elbocsátás büntetések végrehajtása a jövőben nem függeszthető fel. A munkafegyelem megszilárdítását szolgálja az a szabály is, melynek értelmében ha a dolgozó egymást követő hat munkanapon át igazolatlanul nem jelenik meg, munkaviszonyát a munkáltató jogellenes kilépés címén az utolsó munkában töltött nappal megszűntnek tekintheti. Akárcsak a korszerűbb gazdasági szabályozóktól, úgy az új munkajogi szabályok gyakorlati megvalósításától is sokat várunk. Dr. Légmán Imre A tanácskozást Vészi Lászlóné, szakszervezetünk titkára nyitotta meg, és vezette le. Első napirendként Sólyom Ferenc a SZOT titkára tartott előadást a munkavédelem időszerű kérdéseiről. Előadásában hangsúlyozta a dolgozók egészsége és testi épsége védelmének fontosságát,kiemelte, hogy az e területen dolgozó elvtársakra az eddigieknél is nagyobb feladat hárul. A munkavédelmi tevékenység, a dolgozók munkakörülményeinek javítása elválaszthatatlan a gazdasági tevékenységtől, a gazdasági célkitűzéseket csak a munkavédelmi követelmények egyidejű biztosítása mellett lehet megvalósítani — hangsúlyozta Sólyom Ferenc. Ezután a munkavédelmi jogszabályok megváltoztatásának szükségességéről és az abból adódó feladatokról szólt. Sólyom Ferenc után dr. Varga István, a KPVDSZ munkavédelmi és szociálpolitikai osztályának vezetője ismertette a cselekvési program időarányos végrehajtását. Elmondta, hogy a cselekvési programban meghatározott feladatokat teljesítettük, és ezzel nagymértékben léptünk előre a munkavédelmi tevékenység fejlesztése terén. Megköszönte a munkavédelemmel foglalkozó — kiemelve a társadalmi tevékenységet végző — lelkiismeretes munkáját, és meghatározta a cselekvési programból adódó feladatokat. A második napon Bonifert György, a munkavédelmi és szociálpolitikai osztály munkatársa ismertette a munkavédelemről szóló 47/1979/XI.30./MT. rendeletet. Kitért a jogszabályi változásokra, felhívta a figyelmet a jogszabály előírásaiból származó feladatokra. Ezt követően dr. Varga István értékelte a két nap munkáját. A tanácskozást aktív részvétel jellemezte. A tanácskozáson felszólalt többek között Knauer Kálmán a BKM osztályvezetője, és Pál István a SZÖVOSZ főelőadója. A résztvevők értékes hozzászólásaikkal, javaslataikkal segítették a tanácskozás munkáját, összességében megállapítható, hogy a tanácskozás elérte célját. A feladatok megvalósításának módszerét egy nevezőre hozták, így minden remény megvan arra, hogy az elkövetkezendő időben egységes, és következetes intézkedésekkeltovább javul a munkabiztonság, a munkakörülmény, és a munka kulturáltsága. Tanácskozás szakszervezetünkben Napirenden: a munkavédelem Sólyom Ferenc, a SZOT titkára előadást tart a munkavédelem kérdéseiről. A képen rajta kívül: dr. Varga István osztályvezető, Vészi lászlóné, a KPVDSZ titkára és dr. Dugár Árpád, a SZOT munkatársa Pásztói helyzetkép Tartalékok feltárása A Pásztó és Vidéke AFFSZ kongresszusi és felszabadulási versenyvállalásában méltó helyet kapott a gazdálkodás hatékonyságának növelése. A szövetkezet vállalta, hogy minden egy százalékos forgalomnövekedéssel egy százalékos nyereségnövekedést ér el. Ezt a vállalást az év három negyedévében teljesítették, hiszen 9 százalékos forgalomnövekedés mellett 9,9 százalékos nyereségnövekedést értek el. Éves szinten is teljesül vállalásuk, hiszen 13,5 millió forint nyereséggel számolnak. A gazdasági szabályozók változását figyelembe véve ez az ütem 1980-ban már nem tartható. A számítások szerint az éves nyereség 10 millió forintra mérséklődik A szövetkezet gazdasági és mozgalmi vezetői a szocialista brigádok kollektíváira támaszkodva gazdaságossági intézkedési tervet dolgoztak ki. Az intézkedési terv a tartalékok feltárását célozza. A termelékenység növelése érdekében bolttípusonként termelékenységi mutatókat dolgoztak ki, s a létszámot ennek megfelelően határozták meg. Felülvizsgálták a szövetkezet bérrendszerét, s a teljesítménytől függő ösztönzőbb bérrendszert dolgoztak ki. A szállítás tervszerűbbé tételét külön intézkedési terv alapján valósítják meg. Az intézkedésük kiterjed a fuvarszervezéstől a raksúlykihasználás, a szállítási út és idő lerövidítésén keresztül egészen a tervszerűbb karbantartásig. A nyomtatványok és irodaszerek csökkentése érdekében kezelési rendszert vezettek be, s nagyobb figyelmet fordítanak a megrendelésekre. A készletgazdálkodás javítását a boltegységekre lebontott készletek szigorú betartatásával biztosítják. Leltározáskor külön kimutatják az elfekvő készleteket, s azonnal intézkednek a mobilizálásra, a kockázati alap ésszerű felhasználásán keresztül. A fogyóeszköz költségcsökkentése érdekében a szervezeti és működési szabályzatban újra rendezik az utalványozási jogot, differenciálva az értékhatárokat. A gépjárművek tüzelő és kenőanyag mennyiség normáinak betartását szigorúan megkövetelik a gépkocsivezetőktől. A leltározások idejének csökkentése érdekében leltározási normatívákat dolgoznak ki valamennyi egységre vonatkozóan. Az állományon kívüli munkabér túl magas a szövetkezetnél, ezért tevékenységi körönként keretet állapítottak meg az állományon kívüli bérekre, s a keretek betartásáért az osztályvezetőket tették felelőssé. A szövetkezet a VOSZK-tól nagyon sok gépet kölcsönöz, s a bérleti díj százezrekre rúg. Most keresik annak a lehetőségét, hogy a kölcsöngépeket jutányos áron megvásárolják, s így a fenntartási költség kevesebb lesz, mint jelenleg a bérlet díj. Az építési és szerelési jellegű beruházási és karbantartási munkák elvégeztetése egyre nagyobb gond, egyrészt mert nehéz kivitelezőt találni, másrészt az árak is emelkednek. Ezért a szövetkezet úgy döntött, hogy saját építőbrigádot hoz létre, megfelelő műszaki ember irányítása mellett. A Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ Nógrád megye legnagyobb szövetkezete. 1980. január 1-ével egyesült a Sziták és Vidéke AFESZ-szel, s így a pásztói járás egész területére kiterjed működési köre. Az egyesülés további tartalékokat rejt magában, melynek feltárására újabb intézkedéseket hoznak a szövetkezet gazdasági és mozgalmi vezetői. Dudás Pál Csongrád megyei kezdeményezés Húsz dolgozó balesetének anatómiája ФА meghívottak: eladó, szakács, pénztáros, kocsikísérő... Ф Ne tűrjék a védőfelszerelések hiányát! A közelmúltban szakszervezetünk Csongrád megyei Bizottsága beszélgetésre hívott össze 20 üzemi balesetet szenvedett kereskedelmi, vendéglátóipari dolgozót. A kötetlen beszélgetés célja az volt, hogy tapasztalatokat szerezzenek a balesetet szenvedett dolgozókon keresztül is arról, hogy milyen hatékony a vállalatoknál, szövetkezeteknél a balesetmegelőző tevékenység és értékelni a szakszervezetei bizottságok e téren kifejtett érdekvédelmi tevékenységét A beszélgetés néhány kérdéscsoport köré összpontosult, melynek középpontjában az állt, hogyan látják saját balesetük bekövetkezésének okait, és ezzel összefüggésben hogyan ítélik meg a munkavédelmi oktatás színvonalát, — elkerülhető lett volna-e a baleset, és a kivizsgálást, valamint az ezt követő intézkedést megfelelőnek tartották-e? — végül, hogy volt-e a vállalatnál kellemetlenségük a balesetből kifolyóan? A meghívottak — akik között volt eladó, pénztáros, boltvezető, szakács, felszolgáló, kocsikísérők a beszélgetés során őszintén elmondták véleményüket, az elszenvedett balesetről, nem titkolva esetenként a saját felelősségüket sem. A tapasztalatok összesítése alapján megállapítható, hogy a balesetek előfordulása egyetlen munkakörben és munkahelyen sem törvényszerű. Többségük azt vallotta, hogy a baleset elkerülhető lett volna, ha az objektív feltételek biztosítottak és a munkavédelmi előírásokat betartják. Ehhez lényegesen javítani kellene a munkavédelmi elméleti és gyakorlati oktatást. Sajnos ez ma még sok helyen elég formális és nem terjed ki valamennyi munkaeszközre, munkahelyi sajátosságra és veszélyforrásokra. A jelenlévők is hivatkoztak arra, hogy éppen arra az eszközre és magatartásra nem voltak kioktatva, amely a balesetet okozta. További ilyen követelményként merült fel, hogy a munkahelyi vezetők ne tűrjék el a védőfelszerelések használatánakmellőzését, a szabálytalan munkavégzést és a tiltott munkaeszközök használatát. Azt is megállapították, hogy az üzemi balesetek kivizsgálása eléggé felszínes, nem a tárgyi okok feltárására irányul, hanem megelégszenek a szubjektív megállapításokkal és inkább a dolgozó közrehatását vizsgálják. Természetszerűleg ilyen vizsgálati mód mellett nem lehet megfelelő a további balesetek elhárítására tett intézkedés sem, összegezve megállapítható, hogy egy ilyen jellegű beszélgetés keresztmetszetét adja az adott területen folyó munkavédelmi tevékenységnek és lehetővé teszi az átfogó értékelést és megfelelő tapasztalatok levonását. Indokolt lenne, ha ezt a hasznos „anatómiai” módszert más megyék, illetve vállalatok és szövetkezetek is alkalmaznák, mert alapot adna a munkavédelmi tevékenység továbbfejlesztéséhez szükséges intézkedések megtételére. Varga István