Mérleg, 1980 (24. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

1980. január 1-től Módosított munkatörvénykönyv A Munka Törvénykönyvének a módosítására 1980. január elsejével, az új gaz­dasági szabályozók megjelenésével egy időben került sor. A módosítás elsősor­ban a hatékonyabb munkaerő-gazdálkodást, a munkaerő tervszerű átcsoportosí­tását, a gazdaságosan nem foglalkoztatható létszám felszabadítását, a munka­időalap jobb kihasználását és a munkafegyelem megszilárdítását igyekszik se­gíteni a jog eszközeivel. Kétnapos munkavédelmi tanácskozást tartottak szakszervezetünk székházában. A tanácskozás középpontjában a munkavédelmi jogsza­bályok változásából adódó időszerű feladatok álltak. A tanácskozáson részt vett Sólyom Ferenc, a SZOT titkára, Vészi Lászlóné, szakszer­vezetünk Központi Vezetőségének titkára, a megyei bizottság és OVSZT-k munkavédelmi bizottságát felügyelő titkár, illetve szer­vező titkárai, valamint a megyebizottságok munkavédelmi bizott­ságainak vezetői. Több új intézkedés szolgálja a dolgozók érdekvédelmét. Így a fiatalkorúak testi és szellemi fejlődésének érdekében a mun­kaviszonyuk létesítésének alsó korhatárát 14-ről 15 évre emel­te, 1982. január 1-től pedig meg­tiltotta az éjszakai munkára való igénybevételüket. A napi munka­idő befejezése és a másnapi munkakezdés közötti pihenőidő az új rendelkezés szerint 11 óra lett az addigi 8 óra helyett. El­sősorban a dolgozók érdekeit szolgálja az az új rendelkezés, amely szerint a vállalat köteles a dolgozónak a munkavégzéssel kapcsolatban keletkezett nem vagyoni kárát is megtéríteni. A vállalati élet demokratizmu­sának szélesítését támasztja alá a munkaügyi döntőbizottságok létrehozásának új rendje: a tiszt­ségviselőket az eddigi kijelölés helyett a jövőben a gazdasági vezetés és a szakszervezet együt­tes javaslatára a dolgozók vá­lasztják ötéves időtartamra. A tervszerű munkaerő átcso­portosítás, a munkaerő jobb fel­­használása érdekében évente legfeljebb 3 hónapig a munka­szerződésben meghatározottól el­térő munkakörben vagy munka­helyen is foglalkoztathatják a vállalatok dolgozóikat. A dolgo­zók egyetértésével találkozott az az új rendelkezés, amely lehe­tővé teszi, hogy ezentúl saját vállalatuknál vállaljanak mun­kaidőn túli rendszeres munkát. Amennyiben ez a munka a dol­gozó munkakörébe tartozik, ak­kor a túlmunkára, ha pedig mun­kakörébe nem tartozó munka­végzésről van szó, mellékfoglal­kozásra vonatkozó szabályok szerint jár a díjazás. Az új rendelkezés értelmében a vállalatok erőteljesebben lép­hetnek fel a munkafegyelmet sér­tő és veszélyeztető, a társadalmi tulajdonban kárt okozó dolgo­zóikkal szemben. A gyakorlati tapasztalatok szerint a gondat­lanul okozott kárért eddig ki­szabható kártérítés nem érte el a kellő nevelőhatást, nincs visz­­szatartó ereje. Ezért az eddigi 15 százalékkal szemben az el­következendőkben a dolgozó át­lagkeresetének 50 százalékáig kötelezhető kártérítésre. A mun­kavállaló a kirívóan súlyos gon­datlansággal, illetve gondatlan bűncselekménnyel okozott ká­rért pedig ezentúl nem három­havi, hanem hathavi átlagke­resete erejéig felelős. Az egyre terjedő munkahelyi italozással szemben lép fel az a rendelke­zés, amely szerint az alkoholos befolyásoltság alatt történő kár­okozás esetén az esetleges kárté­rítési kötelezettség általában nem mérsékelhető. Fegyelmi büntetés­ként ezentúl nemcsak az időbé­rés, hanem a teljesítménybérben dolgozók fizetése is csökkenthe­tő. Új intézkedés, hogy a fegyel­mi büntetést a munkahely meg­változtatása esetén is végre kell hajtani. A munkafegyelem kö­vetkezetesebb érvényesítése ér­dekében a súlyos fegyelmi vétség alapján kiszabható áthelyezés és elbocsátás büntetések végrehaj­tása a jövőben nem függeszthe­tő fel. A munkafegyelem meg­szilárdítását szolgálja az a sza­bály is, melynek értelmében ha a dolgozó egymást követő hat munkanapon át igazolatlanul nem jelenik meg, munkaviszo­nyát a munkáltató jogellenes ki­lépés címén az utolsó munkában töltött nappal megszűntnek te­kintheti. Akárcsak a korszerűbb gazda­sági szabályozóktól, úgy az új munkajogi szabályok gyakorlati megvalósításától is sokat várunk. Dr. Légmán Imre A tanácskozást Vészi Lászlóné, szakszervezetünk titkára nyitotta meg, és vezette le. Első napirend­ként Sólyom Ferenc a SZOT tit­kára tartott előadást a munkavé­delem időszerű kérdéseiről. Elő­adásában hangsúlyozta a dolgo­zók egészsége és testi épsége vé­delmének fontosságát,­­kiemelte, hogy az e területen dolgozó elv­társakra az eddigieknél is na­gyobb feladat hárul. A munkavédelmi tevékenység, a dolgozók munkakörülményei­nek javítása elválaszthatatlan a gazdasági tevékenységtől, a gaz­dasági célkitűzéseket csak a mun­kavédelmi követelmények egyide­jű biztosítása mellett lehet meg­valósítani — hangsúlyozta Só­lyom Ferenc. Ezután a munkavé­delmi jogszabályok megváltozta­tásának szükségességéről és az abból adódó feladatokról szólt. Sólyom Ferenc után dr. Varga István, a KPVDSZ munkavédel­mi és szociálpolitikai osztályá­nak vezetője ismertette a cselek­vési program időarányos végre­hajtását. Elmondta, hogy a cse­lekvési programban meghatáro­zott feladatokat teljesítettük, és ezzel nagymértékben léptünk előre a munkavédelmi tevékeny­ség fejlesztése terén. Megköszönte a munkavédelem­mel foglalkozó — kiemelve a társadalmi tevékenységet végző — lelkiismeretes munkáját, és meg­határozta a cselekvési program­ból adódó feladatokat. A második napon Bonifert György, a munkavédelmi és szo­ciálpolitikai osztály munkatársa ismertette a munkavédelemről szóló 47/1979/XI.30./MT. rendele­tet. Kitért a jogszabályi változá­sokra, felhívta a figyelmet a jog­szabály előírásaiból származó feladatokra. Ezt követően dr. Varga István értékelte a két nap munkáját. A tanácskozást aktív részvétel jellemezte. A tanácskozáson fel­szólalt többek között Knau­er Kálmán a BKM­ osztályvezetője, és Pál István a SZÖVOSZ főelő­adója. A résztvevők értékes hozzá­szólásaikkal, javaslataikkal segí­tették a tanácskozás munkáját, összességében megállapítható,­­ hogy a tanácskozás elérte célját. A feladatok megvalósításának módszerét egy nevezőre hozták, így minden remény megvan ar­ra, hogy az elkövetkezendő idő­ben egységes, és következetes in­tézkedésekkel­­tovább javul a munkabiztonság, a munkakörül­mény, és a munka kulturáltsága. Tanácskozás szakszervezetünkben Napirenden: a munkavédelem Sólyom Ferenc, a SZOT titkára előadást tart a munkavédelem kérdései­ről. A képen rajta kívül: dr. Varga István osztályvezető, Vészi lászlóné, a KPVDSZ titkára és dr. Dugár Árpád, a SZOT munkatársa Pásztói helyzetkép Tartalékok feltárása A Pásztó és Vidéke AFF­SZ kongresszusi és felszabadulási versenyvállalá­­sában méltó helyet kapott a gazdálkodás hatékonyságának növelése. A szövet­kezet vállalta, hogy minden egy százalékos forgalomnövekedéssel egy száza­lékos nyereségnövekedést ér el. Ezt a vállalást az év három negyedévében tel­jesítették, hiszen 9 százalékos forgalomnövekedés mellett 9,9 százalékos nye­reségnövekedést értek el. Éves szinten is­ teljesül vállalásuk, hiszen 13,5 millió forint nyereséggel számolnak. A gazdasági szabályozók változását figyelembe véve ez az ütem 1980-ban már nem tartható. A számítások szerint az éves nyereség 10 millió forintra mérséklődik A szövetkezet gazdasági és mozgalmi vezetői a szocialista brigá­dok kollektíváira támaszkodva gazdaságossági intézkedési tervet dolgoztak ki. Az intézkedési terv a tartalékok feltárását célozza. A termelékenység növelése érdekében bolttípusonként termelékenységi mu­tatókat dolgoztak ki, s a létszámot ennek megfelelően határozták meg. Felül­vizsgálták a szövetkezet bérrendszerét, s a teljesítménytől függő ösztönzőbb bérrendszert dolgoztak ki. A szállítás tervszerűbbé tételét külön intézkedési terv alapján valósítják meg. Az intézkedésük kiterjed a fuvarszervezéstől a raksúlykihasználás, a szállítási út és idő lerövidítésén keresztül egészen a tervszerűbb karbantartásig. A nyomtatványok és irodaszerek csökkentése ér­dekében kezelési rendszert vezettek be, s nagyobb figyelmet fordítanak a meg­rendelésekre. A készletgazdálkodás javítását a boltegységekre lebontott kész­letek szigorú betartatásával biztosítják. Leltározáskor külön kimutatják az el­fekvő készleteket, s azonnal intézkednek a mobilizálásra, a kockázati alap ésszerű felhasználásán keresztül. A fogyóeszköz költségcsökkentése érdekében a szervezeti és működési szabályzatban újra rendezik az utalványozási jogot, differenciálva az ér­tékhatárokat. A gépjárművek tüzelő és kenőanyag mennyiség normáinak be­tartását szigorúan megkövetelik a gépkocsivezetőktől. A leltározások idejének csökkentése érdekében leltározási normatívákat dolgoznak ki valamennyi egy­ségre vonatkozóan. Az állományon kívüli munkabér túl magas a szövetkezet­nél, ezért tevékenységi körönként keretet állapítottak meg az állományon kí­vüli bérekre, s a keretek betartásáért az osztályvezetőket tették felelőssé. A szövetkezet a VOSZK-tól nagyon sok gépet kölcsönöz, s a bérleti díj százezrekre rúg. Most keresik annak a lehetőségét, hogy a kölcsöngépeket jutányos áron megvásárolják, s így a fenntartási költség kevesebb lesz, mint jelenleg a bérlet díj. Az építési és szerelési jellegű beruházási és karbantartási munkák elvégez­tetése egyre nagyobb gond, egyrészt mert nehéz kivitelezőt találni, másrészt az árak is emelkednek. Ezért a szövetkezet úgy döntött, hogy saját építőbrigádot hoz létre, megfelelő műszaki ember irányítása mellett. A Pásztó és Vidéke ÁFÉSZ Nógrád megye legnagyobb szövetkezete. 1980. január 1-ével egyesült a Sziták és Vidéke AFESZ-szel, s így a pásztói járás egész területére kiterjed működési köre. Az egyesülés további tartalékokat rejt magában, melynek feltárására újabb intézkedéseket hoznak a szövetkezet gazdasági és mozgalmi vezetői. Dudás Pál Csongrád megyei kezdeményezés Húsz dolgozó balesetének anatómiája ФА meghívottak: eladó, szakács, pénztáros, kocsikísérő... Ф Ne tűrjék a védőfelszerelések hiányát! A közelmúltban szakszervezetünk Csongrád megyei Bizottsága be­szélgetésre hívott össze 20 üzemi balesetet szenvedett kereskedelmi, vendéglátóipari dolgozót. A kötetlen beszélgetés célja az volt, hogy tapasztalatokat szerezzenek a balesetet szenvedett dolgozókon ke­resztül is arról, hogy milyen hatékony a vállalatoknál, szövetkezetek­nél a balesetmegelőző tevékenység és értékelni a szakszervezetei bi­zottságok e téren kifejtett érdekvédelmi tevékenységét A beszélgetés néhány kérdés­­csoport köré összpontosult, mely­nek középpontjában az állt,­ ­ hogyan látják saját balesetük bekövetkezésének okait, és ez­zel összefüggésben hogyan íté­lik meg a munkavédelmi okta­tás színvonalát, — elkerülhető lett volna-e a bal­eset, és a kivizsgálást, valamint az ezt követő intézkedést meg­felelőnek tartották-e? — végül, hogy volt-e a vállalatnál kellemetlenségük a balesetből kifolyóan? A meghívottak — akik között volt eladó, pénztáros, boltvezető, szakács, felszolgáló, kocsikísérő­k a beszélgetés során őszintén elmondták véleményüket, az el­szenvedett balesetről, nem titkol­va esetenként a saját felelőssé­güket sem. A tapasztalatok összesítése alapján megállapítható, hogy a balesetek előfordulása egyetlen munkakörben és munkahelyen sem törvényszerű. Többségük azt vallotta, hogy a baleset elke­rülhető lett volna, ha az objek­tív feltételek biztosítottak és a munkavédelmi előírásokat betart­ják. Ehhez lényegesen javítani kellene a munkavédelmi elméleti és gyakorlati oktatást. Sajnos ez ma még sok helyen elég formá­lis és nem terjed ki valamennyi munkaeszközre, munkahelyi sajá­tosságra és veszélyforrásokra. A jelenlévők is hivatkoztak arra, hogy éppen arra az eszközre és magatartásra nem voltak kiok­tatva, amely a balesetet okozta. További ilyen követelményként merült fel, hogy a munkahelyi vezetők ne tűrjék el a védőfel­szerelések használatának­­mellő­zését, a szabálytalan munkavég­zést és a tiltott munkaeszközök használatát. Azt is megállapították, hogy az üzemi balesetek kivizsgálása eléggé felszínes, nem a tárgyi okok feltárására irányul, hanem megelégszenek a szubjektív meg­állapításokkal és inkább a dolgo­zó közrehatását vizsgálják. Ter­mészetszerűleg ilyen vizsgálati mód mellett nem lehet megfele­lő a további balesetek elhárítá­sára tett intézkedés sem, összegezve megállapítható, hogy egy ilyen jellegű beszélgetés ke­resztmetszetét adja az adott te­rületen folyó munkavédelmi te­vékenységnek és lehetővé teszi az átfogó értékelést és megfelelő ta­pasztalatok levonását. Indokolt lenne, ha ezt a hasznos „anató­miai” módszert más megyék, il­letve vállalatok és szövetkezetek is alkalmaznák, mert alapot ad­na a munkavédelmi tevékenység továbbfejlesztéséhez szükséges intézkedések megtételére. Varga István

Next