Mérleg, 1981 (25. évfolyam, 1-12. szám)
1981-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGY E SÜ L J ET EK I A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének lapja 1981. januárra: 2 forint jeytegjgiíjaik naponta iq? (mn) Szakszervezetünk nagyobb szerepe és feladata . u *1 17 Gazdaságpolitika és érdekvédelem Irta: dr. Sebők Éva, a KPVDSZ alelnöke A népgazdaság VI. ötéves terve kimondja, hogy meg kell őrizni az életszínvonal terén elért eredményeket és javítani kell a lakosság életkörülményeit. A KPVDSZ XXXIII. kongresszusa úgy ítélte meg, hogy ezt a célkitűzést — ami ugyan nem ígér látványos eredményeket — el kell fogadni, mert ez a reális és többet követelni csak illúzió lenne. A küldöttek közül sokan azt is hangsúlyozták, hogy — a mai helyzetben — büszkék lehetünk, ha ezt megvalósítjuk. A szakszervezetek XXIV. kongresszusa is megerősítette, hogy az életszínvonal megőrzése „nagy erőfeszítést igénylő, tiszteletre méltó vállalkozás”, de a szakszervezeteknek azon kell lenniök, hogy a lassított növekedés időszaka minél rövidebb legyen. Szakszervezetünk XXXIII. kongresszusának határozata ilyen meggondolásból szorgalmazza a gazdaságpolitika megvalósításának segítését, amellyel „fontos érdekvédelmi funkciót teljesítünk”. A VI. ötéves terv ugyanis előírja, hogy a fejlesztés, felhalmozás, és a lakosság fogyasztása nem növekedhet olyan ütemben, mint a nemzeti jövedelem. A különbséget a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítására, a külkereskedelmi árarányok változásából származó veszteségek pótlására kell — kényszerülünk — fordítani. Ezért nem növekedhet az életszínvonal. Világos, hogy 1—2 év alatt nem lehet pótolni, azt a veszteséget, ami 1973. óta halmozódott fel. Hogy hány év alatt pótolható, vagyis milyen hosszú lesz az az időszak, amíg vissza kell fogni a növekedés ütemét, függ a külső körülményektől, de függ tőlünk is. Attól, hogy mennyire javítjuk a népgazdasági hatékonyságot, hogyan mozgósítjuk a tartalékokat, mikorra tudjuk a termelés szerkezetében előirányzott változásokat megvalósítani. Mindez elsősorban a vállalatokon és intézményeken múlik. A vállalatoknál talán még közvetlenebbül érzékelhető a gazdasági eredmények és a dolgozók érdekeinek kapcsolata. Hiszen a gazdálkodás eredményéből növelhetők a bérek, javíthatók a szociális körülmények. Ez a kölcsönhatás persze fordítva is megvan. Csak az a bérpolitika ösztönöz a jobb munkára, amely találkozik a dolgozók igazságérzetével, amelyhez meg tudtuk szerezni egyetértésüket. Csak azoktól a dolgozóktól várhatunk nagyobb teljesítményt, akik jól érzik magukat a munkahelyükön. Ehhez pedig sok minden kell — többek között az, hogy az emberek érezzék: törődnek velük, — a lehetőségekhez képest — javítják helyzetüket, munkakörülményeiket. A jó munkahelyi közérzethez hozzátartozik, hogy a dolgozók azonosuljanak munkahelyükkel, feladataikkal. Ilyen összefüggésben is hangsúlyozza a kongresszus határozata az üzemi demokrácia erősítését. Az egyetértés a vállalat céljaival, vagyis az, hogy a munkát nemcsak a fizetésért, hanem belső meggyőződéstől fűtve végezzék, a legfőbb feltétele a cselekvő-, alkotókészség kibontakozásának, az igazi tartalommal megtöltött munkaversenynek. Tehát a legfőbb tartalék az emberben van, de ennek a tartaléknak a mozgósítása csak az emberekkel való törődéssel lehetséges. Ezért van az, hogy a szakszervezetnek talán még nagyobb szerepük van ezekben az években, mint történelmünk más időszakaiban. Az is bizonyos, hogy a szakszervezeti munka egyes tényezői ugyanolyan kölcsönhatásban vannak, mint a népgazdaság fejlődése, az életszínvonal és — hozzátehetem — a kulturális fejlődés, a társadalmi tudat alakulása. Igaza volt Gáspár elvtársnak, a SZOT főtitkárának, amikor azt fejtegette, hogy nem lehet egyik nap a gazdasági munka segítésével, másik nap az érdekvédelemmel, harmadik nap a neveléssel foglalkozni, mert a szakszervezeti munka csak akkor lehet eredményes, ha egységes egésznek tekintjük és ennek megfelelően végezzük. A XXXIII. kongresszuson az úgynevezett érdekvédelemmel összefüggő kérdések mégis talán kissé jobban előtérbe kerültek, mint máskor. Ennek okát a határozat meg is fogalmazza: „Számolni kell azzal, hogy a VI. ötéves terv időszakában a tagság érzékenyebben fog reagálni a bonyolult gazdasági körülményekből adódó problémákra." A határozat arra is utal, hogy éppen a bonyolult körülmények miatt „a jogos igényeket sem lehet azonnal és teljes körben kielégíteni”. Ezért nagyon fontos azok számbavétele, a kielégítés sorrendjének megállapítása. A határozat azt is kimondja, hogy a szakszervezeti szervek határozottan követeljék meg a kollektív szerződés, a munkaügyi szabályzat megtartását, a szociális tervek teljesítését. Az érdekvédelmi kérdések ezért is nagy hangsúlyt kaptak, mert néhány probléma — amely már a XXXII. kongresszuson is szóba került, az említett népgazdasági gondok miatt — még nem oldódott meg. Ilyen a belkereskedelemben, a vendéglátásban dolgozók — központi segítséggel történő — bérrendezése, amelynek szükségességét a kongresszus továbbra is fenntartotta. Addig is, amíg erre sor kerülhet, sokat tehetnek a vállalatoknál azzal, ha minden tisztességes lehetőséget felhasználnak az átlagbérek emelésére, mindenekelőtt megteremtve ennek alapját, a vállalati gazdálkodás javításában. Ebben a szakszervezeti szerveknek és a dolgozóknak is nagy szerepük van. A törvényerőre emelkedett VI. ötéves terv egy mondatából indultam ki, de még nem foglalkoztam a mondat második részével: „javítani kell a lakosság életkörülményeit”. Tehát itt nem szintentartásról, megőrzésről, hanem fejlesztésről van szó. Az életkörülmények is igen sok tényezőtől függnek. Ezekből kettőt említek meg, amelyek tagságunkat, — egész népünket is — közelről érintik. • Az egyik az áruellátás, amely nagyon befolyásolja a lakosság közérzetét. A belkereskedelem dolgozóinak oroszlánrészük van abban, hogy ez továbbra is zavartalan legyen, de sokat tehetnek a külkereskedők is. A második kérdés, ami az életkörülmények javulásának egyik tényezője: az ötnapos munkahét megvalósítása. Ezt is nagyon gondosan kell előkészíteni, vigyázva arra, hogy a lakosság vásárlási lehetőségei ne romoljanak és a pénzügyi szolgáltatások igénybevétele zavartalan legyen. Mindezek a feladatok különösen aktuálissá válnak napjainkban, amikor a vállalatok, intézmények középtávú tervei, munkaprogramjai készülnek. A szakszervezeti testületek, a dolgozók részvétele ebben a nagy munkában az üzemi demokrácia egyik legfontosabb megnyilvánulása. A tervezésben való szakszervezeti részvétel egyben érdekképviseleti és érdekvédelmi feladat. Ehhez a munkához is sokoldalú útmutatást nyújt a XXXIII. kongresszus határozata, amely abból indul ki, hogy támogatni kell „minden olyan állami vagy vállalati intézkedést, amely a gazdaságpolitikánkkal összhangban szolgálja a szakszervezetünkhöz tartozó dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását, a munka humanizálását". Lapzárta Ülésezett a Központi Vezetőség Szakszervezetünk központi vezetősége január 20-án ülésezett a budapesti Béke Szálló kupolatermében. A napirend témája: feladatok a VI. ötéves terv időszakában, különös tekintettel a XXXIII. KPVDSZ kongresszus határozataiból adódó 1981. évi tennivalókra. A témáról Vas János főtitkár számolt be részletesen. A beszámolót vita követte. Szakszervezetünk központi vezetőségének üléséről lapunk következő számában számolunk be részletesen. Közgyűlés, brigádfórum A Béke Szálló kupolatermében tartotta meg évi közgyűlését a Szálloda Szövetség. Lombosi Gábor titkár többek között elismerését fejezte ki a szakszervezeti mozgalomnak a szövetségi feladatok, gazdasági tervfeladatok elősegítésében kifejtett munkájáért. A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat az Állatorvosi Tudományegyetem aulájában szocialista brigádvezetői fórumot tartott. Itt adták át a Pannónia-alapítvány 1980. évi serlegeit is, a kiváló munkát végző Storczer Lászlónak, Papp Oszkárnak és Pető Andornak. Az elnökség üléséről A munka humanizálása, elismerés kultúrmunkáért Az ergonómiai szemlélet és gyakorlat alkalmazása szorosan kapcsolódik a közvetlen és közvetett érdekvédelmi munkához; a kereskedelmi és pénzügyi dolgozók képességének és munkakészségének hasznosításában egyre nagyobb szerepe van a munkafeltételeknek és munkakörülményeknek. Éppen ezért az elnökség nyomatékkal hívja fel a szakszervezeti szerveink figyelmét az ergonómiai tudomány és az ebből adódó feladatok komplex értelmezésére. Követelményként határozta meg az ergonómia különböző tényezőinek együttes, kölcsönhatásban történő értékelését, az ennek megfelelő szemlélet és gyakorlat alkalmazását. Ily módon a munka humanizálásával javítható a kereskedelmi dolgozók tevékenységének — és egyben a vállalati gazdálkodásnak — a hatékonysága. Mindezen feladatok végrehajtása vonatkozásában közérthető és gyakorlatilag könnyen alkalmazható módszereket fogalmazott meg, aminek ismertetésére folyamatosan — konkrét példák alapján — visszatérünk. Az elnökség elismerését és köszönetét fejezi ki azoknak a tisztségviselőknek és kultúraktíváknak, akik a XX. Kulturális Napok célkitűzéseinek megvalósítását munkásságukkal segítették elő. Szakszervezetünk elnöksége legutóbbi ülésén részletesen megvitatta a közgazdasági és bérosztály előterjesztésében, az ergonómiai követelmények érvényesítésére vonatkozó 19/1977. sz. elnökségi határozatot. 73 év Köszöntjük a Mezőgazdasági Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetét, a MEDOSZ-t fennállásának 75. évfordulóján