Mérleg, 1981 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1981-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, E­GY E SÜ L J ET E­K I A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének lapja 1981. január­­ra: 2 forint jeytegjgiíjaik naponta iq?­ (mn) Szakszervezetünk nagyobb szerepe és feladata . u *1 1­7 Gazdaságpolitika és érdekvédelem Irta: dr. Sebők Éva, a KPVDSZ alelnöke A népgazdaság VI. ötéves terve kimondja, hogy meg kell őrizni az életszínvonal terén elért eredményeket és javítani kell a lakos­ság életkörülményeit. A KPVDSZ XXXIII. kongresszusa úgy ítél­te meg, hogy ezt a célkitűzést — ami ugyan nem ígér látványos eredményeket — el kell fogadni, mert ez a reális és többet köve­telni csak illúzió lenne. A küldöttek közül sokan azt is hangsú­lyozták, hogy — a mai helyzetben — büszkék lehetünk, ha ezt megvalósítjuk. A szakszervezetek XXIV. kongresszusa is meg­erősítette, hogy az életszínvonal megőrzése „nagy erőfeszítést igénylő, tiszteletre méltó vállalkozás”, de a szakszervezeteknek azon kell lenniök, hogy a lassított növekedés időszaka minél rö­­videbb legyen. Szakszervezetünk XXXIII. kongresszusának határozata ilyen meggondolásból szorgalmazza a gazdaságpolitika megvalósításá­nak segítését, amellyel „fontos ér­dekvédelmi funkciót teljesítünk”. A VI. ötéves terv ugyanis előírja, hogy a fejlesztés, felhalmozás, és a lakosság fogyasztása nem növe­kedhet olyan ütemben, mint a nemzeti jövedelem. A különbséget a népgazdaság egyensúlyi helyze­tének javítására, a külkereskedel­mi árarányok változásából szár­mazó veszteségek pótlására kell — kényszerülünk — fordítani. Ezért nem növekedhet az életszín­vonal. Világos, hogy 1—2 év alatt nem lehet pótolni, azt a vesztesé­get, ami 1973. óta halmozódott fel. Hogy hány év alatt pótolható, vagyis milyen hosszú lesz az az időszak, amíg vissza kell fogni a növekedés ütemét, függ a külső körülményektől, de függ tőlünk is. Attól, hogy mennyire javítjuk a népgazdasági hatékonyságot, ho­gyan mozgósítjuk a tartalékokat, mikorra tudjuk a termelés szer­kezetében előirányzott változáso­kat megvalósítani. Mindez első­sorban a vállalatokon és intézmé­nyeken múlik. A vállalatoknál talán még köz­vetlenebbül érzékelhető a gazda­sági eredmények és a dolgozók érdekeinek kapcsolata. Hiszen a gazdálkodás eredményéből növel­hetők a bérek, javíthatók a szo­ciális körülmények. Ez a kölcsön­hatás persze fordítva is megvan. Csak az a bérpolitika ösztönöz a jobb munkára, amely találkozik a dolgozók igazságérzetével, amely­hez meg tudtuk szerezni egyetér­tésüket. Csak azoktól a dolgozók­tól várhatunk nagyobb teljesít­ményt, akik jól érzik magukat a munkahelyükön. Ehhez pedig sok minden kell — többek között az, hogy az emberek érezzék: törőd­nek velük, — a lehetőségekhez képest — javítják helyzetüket, munkakörülményeiket. A jó mun­kahelyi közérzethez hozzátartozik, hogy a dolgozók azonosuljanak munkahelyükkel, feladataikkal. Ilyen összefüggésben is hangsú­lyozza a kongresszus határozata az üzemi demokrácia erősítését. Az egyetértés a vállalat céljaival, vagyis az, hogy a munkát nem­csak a fizetésért, hanem belső meggyőződéstől fűtve végezzék, a legfőbb feltétele a cselekvő-, al­kotókészség kibontakozásának, az igazi tartalommal megtöltött munkaversenynek. Tehát a legfőbb tartalék az em­berben van, de ennek a tartalék­nak a mozgósítása csak az embe­rekkel való törődéssel lehetséges. Ezért van az, hogy a szakszerve­zetnek talán még nagyobb szere­pük van ezekben az években, mint történelmünk más időszakai­ban. Az is bizonyos, hogy a szak­­szervezeti munka egyes tényezői ugyanolyan kölcsönhatásban van­nak, mint a népgazdaság fejlődé­se, az életszínvonal és — hozzáte­­hetem — a kulturális fejlődés, a társadalmi tudat alakulása. Igaza volt Gáspár elvtársnak, a SZOT főtitkárának, amikor azt fejteget­te, hogy nem lehet egyik nap a gazdasági munka segítésével, másik nap az érdekvédelemmel, harmadik nap a neveléssel fog­lalkozni, mert a szakszervezeti munka csak akkor lehet eredmé­nyes, ha egységes egésznek te­kintjük és ennek megfelelően vé­gezzük. A XXXIII. kongresszuson az úgynevezett érdekvédelemmel összefüggő kérdések mégis talán kissé jobban előtérbe kerültek, mint máskor. Ennek okát a hatá­rozat meg is fogalmazza: „Szá­molni kell azzal, hogy a VI. öt­éves terv időszakában a tagság érzékenyebben fog reagálni a bo­nyolult gazdasági körülményekből adódó problémákra." A határozat arra is utal, hogy éppen a bonyo­lult körülmények miatt „a jogos igényeket sem lehet azonnal és teljes körben kielégíteni”. Ezért nagyon fontos azok számbavéte­le, a kielégítés sorrendjének meg­állapítása. A határozat azt is ki­mondja, hogy a szakszervezeti szervek határozottan követeljék meg a kollektív szerződés, a mun­kaügyi szabályzat megtartását, a szociális tervek teljesítését. Az érdekvédelmi kérdések ezért is nagy hangsúlyt kaptak, mert néhány probléma — amely már a XXXII. kongresszuson is szóba került, az említett népgazdasági gondok miatt — még nem oldó­dott meg. Ilyen a belkereskede­lemben, a vendéglátásban dolgo­zók — központi segítséggel törté­nő — bérrendezése, amelynek szükségességét a kongresszus to­vábbra is fenntartotta. Addig is, amíg erre sor kerülhet, sokat te­hetnek a vállalatoknál azzal, ha minden tisztességes lehetőséget felhasználnak az átlagbérek eme­lésére, mindenekelőtt megteremt­ve ennek alapját, a vállalati gaz­dálkodás javításában. Ebben a szakszervezeti szerveknek és a dolgozóknak is nagy szerepük van. A törvényerőre emelkedett VI. ötéves terv egy mondatából in­dultam ki, de még nem foglalkoz­tam a mondat második részével: „javítani kell a lakosság életkö­rülményeit”. Tehát itt nem szin­­tentartásról, megőrzésről, hanem fejlesztésről van szó. Az életkörülmények is igen sok tényezőtől függnek. Ezekből ket­tőt említek meg, amelyek tagsá­gunkat, — egész népünket is — közelről érintik.­­ • Az egyik az áruellátás, amely nagyon befolyásolja a lakosság közérzetét. A belkereskedelem dolgozóinak oroszlánrészük van abban, hogy ez továbbra is zavar­talan legyen, de sokat tehetnek a külkereskedők is. A második kérdés, ami az élet­­körülmények javulásának egyik tényezője: az ötnapos munkahét megvalósítása. Ezt is nagyon gon­dosan kell előkészíteni, vigyázva arra, hogy a lakosság vásárlási le­hetőségei ne romoljanak és a pénzügyi szolgáltatások igénybe­vétele zavartalan legyen. Mindezek a feladatok különösen aktuálissá válnak napjainkban, amikor a vállalatok, intézmények középtávú tervei, munkaprogram­jai készülnek. A szakszervezeti testületek, a dolgozók részvétele ebben a nagy munkában az üze­mi demokrácia egyik legfonto­sabb megnyilvánulása. A terve­zésben való szakszervezeti részvé­tel egyben érdekképviseleti és ér­dekvédelmi feladat. Ehhez a munkához is sokoldalú útmutatást nyújt a XXXIII. kong­resszus határozata, amely abból indul ki, hogy támogatni kell „minden olyan állami vagy válla­lati intézkedést, amely a gazda­ságpolitikánkkal összhangban szolgálja a szakszervezetünkhöz tartozó dolgozók élet- és munka­­körülményeinek javítását, a mun­ka humanizálását". Lapzárta Ülésezett a Központi Vezetőség Szakszervezetünk központi vezetősége január 20-án ülésezett a budapesti Béke Szálló kupolatermében. A napirend témája: feladatok a VI. ötéves terv időszakában, különös tekintettel a XXXIII. KPVDSZ kongresszus határozataiból adódó 1981. évi tennivalókra. A témáról Vas János főtitkár számolt be részle­tesen. A beszámolót vita követte. Szakszervezetünk központi vezetőségének üléséről lapunk kö­vetkező számában számolunk be részletesen. Közgyűlés, brigádfórum A Béke Szálló kupolatermében tartotta meg évi közgyűlését a Szálloda Szövetség. Lombosi Gábor titkár többek között elismerését fejezte ki a szakszervezeti mozgalomnak a szövetségi feladatok, gazdasági tervfelada­tok elősegítésében kifejtett munkájáért. A Pannónia Szálloda és Vendéglátó Vállalat az Állatorvosi Tudomány­­egyetem aulájában szocialista brigádvezetői fórumot tartott. Itt adták át a Pannónia-alapítvány 1980. évi serlegeit is, a kiváló munkát végző Storczer Lászlónak, Papp Oszkárnak és Pető Andornak. Az elnökség üléséről A munka humanizálása, elismerés kultúrmunkáért Az ergonómiai szemlélet és gya­korlat alkalmazása szorosan kap­csolódik a közvetlen és közvetett érdekvédelmi munkához; a keres­kedelmi és pénzügyi dolgozók ké­pességének és munkakészségének hasznosításában egyre nagyobb szerepe van a munkafeltételeknek és munkakörülményeknek. Éppen ezért az elnökség nyomatékkal hívja fel a szakszervezeti szer­veink figyelmét az ergonómiai tu­­domány és az ebből adódó felada­tok komplex értelmezésére. Köve­telményként határozta meg az er­gonómia különböző tényezőinek együttes, kölcsönhatásban történő értékelését, az ennek megfelelő szemlélet és gyakorlat alkalmazá­sát. Ily módon a munka humani­zálásával javítható a kereskedel­mi dolgozók tevékenységének — és egyben a vállalati gazdálko­dásnak — a hatékonysága. Mind­ezen feladatok végrehajtása vo­natkozásában közérthető és gya­korlatilag könnyen alkalmazható módszereket fogalmazott meg, aminek ismertetésére folyamato­san — konkrét példák alapján — visszatérünk. Az elnökség elismerését és kö­szönetét fejezi ki azoknak a tiszt­ségviselőknek és kultúraktívák­­nak, akik a XX. Kulturális Napok célkitűzéseinek megvalósítását munkásságukkal segítették elő. Szakszervezetünk elnöksége leg­utóbbi ülésén részletesen megvi­tatta a közgazdasági és bérosztály előterjesztésében, az ergonómiai követelmények érvényesítésére vonatkozó 19/1977. sz. elnökségi határozatot. 73 év Köszöntjük a Mezőgazdasági Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetét, a MEDOSZ-t fennállásának 75. évfordulóján

Next