Mérleg, 1982 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

Ő No­ rausz János, a KPVDSZ elnöke megnyitja a KV ülését. Mellette dr. Sághy Vilmos, Kiss Tibor, a KPVDSZ főtitkárhelyettese és Ligeti László, a SZOT alelnöke VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! j­g * , A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének lapja 1982. január Ára: 2 forint Megjelenik havonta A Központi Vezetőség ülése Feladatunk az 1982. esztendőben: a mozgalom segítse a gazdálkodást, végezze fontos nevelő tevékenységét Ф A kereskedelmi ellátás eddig elért szintjének megtartása a fő cél ф A tervekben előirányzott bérfejlesztést az év elején kell megvalósítani Szakszervezetünk Központi Vezetősége, a múlt év december 21-én, a KPVDSZ székházában, Tausz János elnökletével ülést tartott. A tanácskozás munkájában részt vett Szlamenicky István, a SZÖVOSZ elnöke is. Dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter tájékoztatta a központi vezetőséget a belkereskedelem 1982. évi feladatairól, majd Vas János, a KPVDSZ főtitkára a szakszervezeti feladatokat összegezte. A miniszter elöljáróban értékel­te az ágazat munkájának tapasz­talatait. — A belkereskedelemben min­denekelőtt arra törekedtünk, hogy 1981-ben megőrizzük az áruellátás elért színvonalát, hogy változat­lan áron számolva 1,2 százalékkal emelkedjék a kiskereskedelmi for­galom és az árak növekedése ne haladja meg az 5 százalékot. Si­került is az 5 százalékon belül maradni, mégpedig úgy, hogy a kiskereskedelmi forgalom eköz­ben (változatlan áron számolva) körülbelül 3 százalékkal növeke­dett — mondta dr. Sághy Vilmos, majd elemezte ennek okait. Szólt az áruellátással, az árrendszerrel kapcsolatos helyzetről és problé­mákról. Az 1981. évet úgy minősí­tette, hogy az a jelentős készlet­­növekedés időszaka volt. — Az a véleményem — jegyezte meg —, hogy készlet összetételünk jelen­leg sem rosszabb a sokévi átlag­nál, talán egy kicsit jobb is an­nál, • megfelel annak az igénynek, amit egy még színvonalasabb for­galombonyolítás megkövetel. A vendéglátásról szólva kiemel­te, hogy ez a szakágazat túljutva a holtponton, 1981-ben már a tervezettnél nagyobb arányban növelte forgalmát. Különös hang­súlyt kapott az idegenforgalom. — Ezen a téren — mondta a minisz­ter — nem törekedtünk mennyi­ségi növekedésre, minőségi cél­kitűzéseink voltak csupán, és ez sikerrel járt. A továbbiakban utalt arra, hogy a legutóbbi három évben az ide­genforgalmi vendégszám 14—15 millió körül stabilizálódott. S ez optimális. — A külföldi vendég­szám helyett a turizmus haté­konyságának a javítása volt és maradt a cél — jelentette ki dr. Sághy Vilmos —, egyszerűbben fo­galmazva: több időt töltsenek ná­lunk az idelátogató turisták, és több pénzt költsenek el szállodá­inkban, vendéglátóipari egysége­inkben. — A három év alatt az idegen­­forgalomból származó dollárbevé­telünk megduplázódott, s az el­következendő időszakban sincs más célkitűzésünk, mint az, hogy növeljük valutabevételeinket, nö­veljük az egy főre jutó költséget (vagyis, hogy e­gy vendég minél több olyan lehetőséget találjon, amire érdemes költenie a­­pénzét), fokozzuk a hatékonyságot, szilár­dítsuk szervezettségünket — mondta a miniszter. Dr. Sághy Vilmos dicsérőleg szólt a zöldség-gyümölcs forgalom alakulásáról is, valamint elisme­rését nyilvánította az 1981. évi te­vékenységükért mindazoknak, akik a nehezebb körülmények kö­zött, de láthatólag nagyobb ered­ménnyel végezték az ellátás mun­káját. — A jövő dolgairól — mondta — pedig néhány gondolat: 1982- re, az áruellátásra vonatkozólag az a véleményünk, hogy tartani kell a színvonalat, sőt némileg ja­vítani is lehet. A „tartáshoz” és a „javításhoz” óhatatlanul szüksé­ges az árualapok biztosítása. Ez a tényező óriási súllyal és felelős­séggel nehezedik továbbra is az egész kereskedelem munkájának mérlegére. A népgazdasági terv globálisan biztosítja az árualap és a vásárlóerő közötti egyensúlyt, a „részegyensúlyok” megteremtése azonban már a mi dolgunk. Ezért nehezedik még nagyobb felelősség mindazokra, akik az iparral foly­tatnak tárgyalást, akik a termel­tetés szervezésével, vagy akár a zökkenőmentes­­kishatármenti for­galom fokozásával foglalkoznak. Igényesebb munkára van szükség a szerződések kötésénél, elsősor­ban azért, hogy javuljon a minő­ség, az alkatrészellátás, jobb le­gyen a választék. A miniszter biztatónak minősí­tette a hazai vállalatok növekvő árukínálatát, majd rámutatott a piacérzékenység javításának, a versenyszellem kibontakoztatásá­nak, valamint a vállalatokon be­lüli önállóság növelésének szük­ségességére, külön hangsúlyozva az áru útjának rövidítéséhez fű­ződő fontos érdekeket. A kereskedelmi dolgozók bér­helyzetéről dr. Ság­hy Vilmos úgy nyilatkozott, hogy 1981-ben sike­rült valamit ledolgozni elmaradá­sunkból. — Bízom abban — mondta —, hogy sikerül olyan helyzetet teremteni 1982-­ben, hogy egy kissé megint gyorsabban nö­vekedhet a kereskedelmi dolgozók bére, mint az országos átlag. A központi bérpolitikai intézkedést, amiről már többször esett szó ezen a fórumon is, pedig termé­szetesen nem vettük le a napi­rendről, de az imár az 1982. évet követő időszak problémája. Az ötnapos munkahétről, annak bevezetéséről, a nehézségek leküz­déséről az volt a miniszter véle­ménye, hogy az előkészítés jó ütemben haladt, az állami és tár­sadalmi szervek, a vállalatok­­ma­ximális biztonságra törekedtek. A tapasztalatokat menet közben is alaposan elemezni fogják, s ha úgy látják, hogy módosításokra van szükség, vagy lehetőleg ak­kor ezeket bátran végrehajtják, lehetőleg az igényeknek megfele­lően, az érdekek csorbulása nél­kül. Vas János, szakszervezetünk fő­titkára referátumában leszögezte, hogy az ágazat 1981. évi eredmé­nyei, továbbá a külkereskedelmi és pénzintézeti dolgozók jó mun­kája megfelelő alapot teremtett a szakszervezet 1982-es tevékenysé­géhez.­­ Csaknem minden országos fórumon elhangzott az elismerés, hogy a kereskedelmi ellátás szin­­tentartását sikerült teljesíteni — mondta a főtitkár. — Ez azért na­gyon fontos tény, mert pozitívan befolyásolta a politikai közhangu­latot. Az életszínvonal általános megítélésének szempontjából min­dig alapvető tényező marad a jó ellátás, a kereskedelmi dolgozók pozitív állampolgári, szakmai ma­gatartása. A jelen és jövő feladatainak so­rából Vas János kiemelte a keres­kedelempolitikai irányelvek konk­rét alkalmazását.­­ A konkrét al­kalmazás vállalati szinten a gaz­dasági vezetés feladata, de a szak­­szervezeti szerveknek minden vál­lalatnál, cselekvő részeseivé kell válniuk az országosan megszabott fő fejlődési irányok helyi megva­lósításának. Mihamarabb meg kell ismertetni a körülmények szabta, megváltozott követelményekkel valamennyi szervezett dolgozót. Ne rejtsük véka alá, hogy bizo­nyos nehézségek adódhatnak a megvalósítás folyamán, de mind­ezek ellenére a szakszervezeti hozzáállás biztassa, bátorítsa a vezetőket, valamint érje el, hogy a tisztségviselők, az aktivisták és minden szervezett dolgozó értse a feladatok lényegét, a politikai gaz­dasági törekvések pozitívumait és egységesen, a nehézségekkel is megküzdve sorakozzon fel azok meg­valósítására.­­ Az év eleji bizalmi testületi üléseken, amikor a terveket szak­­szervezeti oldalról mérlegeljük, akkor ne a dolgok formális vo­natkozásaira, hanem új megoldási ötletekre, vagy az esetleges alter­­natívákra irányítsuk a figyelmet. Erősítsük az országos irányelvek célkitűzéseit, a különböző ver­­senyvállalásokat, a szocialista bri­gádok hozzáállását p­edig irányít­suk úgy, hogy azok ne szakadja­nak el a konkrét gazdasági tervek céljaitól. — A mai helyzet megértetését nevezhetjük szakszervezeti neve­lőmunkának, így tudjuk a moz­galom eszközeivel segíteni a leg­hatékonyabb módon a gazdaságot — mondta a főtitkár. Bérezési kérdésekről szólva Vas János hangsúlyozta: — A dolgo­zók érdekeinek védelme, életszín­vonaluk megőrzése változatlanul a szakszervezeti munka közép­pontjában áll. Az éves tervekben előirányzott bérfejlesztés jelentős részét az év elején használják fel. Az első félév tapasztalatai alapján pedig értélkelték, hogy a bérfej­lesztésnek, a bérek további növe­lésének milyen lehetőségei van­nak. Nem értünk egyet a továb­biakban sem azokkal a gazdasági vezetőkkel, akik „túlbiztosítási” okokból a bérekkel takarékoskod­nak, és akarva-akaratlanul gátol­jam­ az anyagi ösztönzés elvét, a jobb teljesítményre való törek­vést. A mi szakszervezeti testüle­­tein­k pedig a félév elteltével kér­jék a gazdasági vezetéstől a bé­rek felhasználásának és a forga­lom növelésének összevetését és az eredmények alapján javasolja­nak pótlólagos bérfelhasználási intézkedést.­­ Az első félév elteltével a szakszervezeti bizottságok ugyan­csak tekintsék át a szociálpolitikai tervek megvalósítását is. Igazítsák a megoldási lehetőségeket a kitű­zött célokhoz, mérjék fel ismétel­ten ha kell a forrásokat. Őrköd­jenek azon, hogy szociális ellátás, munkavédelem terén se csorbul­jon a dolgozók érdeke. A főtitkár szólt még az energia­takarékossági program konkrét, helyi megvalósításáról, a kor­mányhatározat ésszerű végrehaj­tásáról, a létszámgazdálkodás kér­déseiről, végül egy különösen ele­venbe vágó témához, az ötnapos munkarend bevezetéséhez fűzött megjegyzést: " Az ötnapos mun­kahét tekintetében a belkereske­delem területén nem könnyű a helyzetünk. Annak megértése vál­tozatlanul gondolkodást formáló munkát kíván, hogy a kereske­delmi dolgozók viszonylatában nem valósítható meg így az új rend, hogy öt napig folyamatosan dolgozunk, aztán szombat és va­sárnap két napot pihenünk. Gon­dolkodást, sőt magatartást for­máló munkát kíván az is, hogy vásárlói szokásokat, beidegződése­ket kell megváltoztatnunk, neve­zetesen, hogy a bevásárlás minél nagyobb mértékben és minél ha­marabb a hét első felében tör­ténjék, vagy legalábbis péntek délután bonyolódjék le. Nincsenek illúzióink, tudjuk, hogy ez nagy propagandaerőfeszítést kíván. De biztosítani tudom a kereskedelmi dolgozókat, hogy ehhez, valamint jelenlegi egyéb erőfeszítéseikhez az országos szervek részéről na­gyobb támogatást kapnak, mint eddig bármikor. Mert referátu­mom összegezéseként is azt tudom hangsúlyozni: az ellátási színvonal megtartásának, az életszínvonal megőrzésének feladata olyan fel­adat, amely változatlanul szak­­szervezeti munkánk középpontjá­ban áll — mondta a főtitkár. (Folytatás a 3. oldalon) Dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter Vas János, a KPVDSZ főtitkára

Next