Mérleg, 1982 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1982-01-01 / 1. szám

Egy kísérlet kudarca Harmincegyen vízben, latyakban . Tessék megnézni: beázik az egész raktár, romlásnak van kité­ve a sok ezer forint értékű élel­miszer. 1975-ben épült a helyi­ség, a tetejét műanyaggal borí­tották be, de valamilyen oknál fogva megrepedt. Kísérlet volt ez tulajdonképpen. Az ARÉV mun­kája. A garancia már lejárt és most senki sem vállalja a kijaví­tását. Háromezerhatszáz iskolás­ra és óvodásra fűzünk, a beázás már csak azért is veszélyes, mert a beázás következtében megrom­lott étel könnyen okozhat bajt Ki vállalja ezért a felelősséget? Természetesen a port elsősorban rajtunk verik el. Ezzel a panasszal fogad a Fe­jér megyei Vendéglátóipari Vál­lalat 96. számú munka­helyi kony­hájának vezetője, Szabó Imréné. És mutatja is, hogy a lapos te­tejű raktárban sok az ázott zsák, a penészes holmi. Hiába dobál­ják, selejtezik ki, hamar jön az „utánpótlás”. Gyakorta megesik, hogy lapátolni kell vödörbe a vi­zet. Tarthatatlan ez a helyzet! Két műszakban, vasárnap is Ez a munkahelyi konyha látja el az egészségügyi szakközépis­kola kollégiumának hallgatóit, va­lamint a város 16 óvodáját, rend­kívül fontos küldetést teljesít a közélelmezésben. Ide tartozik a Schönherz Zoltán utcai általános iskola 370 adagos iskolakonyhá­ja. Itt van a vállalat központi hidegkonyhája, az ALBAKER- nek, a SKÁLA Áruháznak készí­tenek hidegkonyhai remekeket (nem szóláshiba: nagyon kapó­sak a készítményeik). A 31 tagú személyzet két mű­szakban — vasárnap is — dol­gozik. A 31 dolgozóból 18 tagja a kétszeres aranykoszorús Schön­­herz Zoltán szocialista brigád­nak; a brigád vezetője, Pallag Zoltán konyhafőnök. — Ha már az imént a gondok­ról esett szó, hadd kérdezzem meg, milyen a kollektíva közér­zete? — A cipő, az a mi nagy ba­junk — válaszol Pallag Zoltán brigádvezető és Bakos Istvánná szakszervezeti bizalmi. — Silány, magasszárú vászoncipőt kapunk, amelynek a kihordása túl hosz­­szú. Vizes, latyakos padlón já­runk, a vászon átvizesedik, a lá­bunk átfázák. Gyakori betegség nálunk a visszér és a bokasüly­­lyedés. Kényelmes bőrcipő kelle­ne szolgálatra. A legtöbben ma­gunk vesszük meg saját pénzün­kön a megfelelő munkacipőt. — Hallottunk valamint a kon­­zervnyitóról. — Hallhatott is, ötkilós kon­zervdobozokhoz a hagyományos konzervnyitó: nevetni kell rajta. Baltával, vésővel nyitjuk a kon­­zervdobokozat. Talán filléres do­log, de nekünk nagy küszködés. Aztán meg itt van a kocsonya­téma. Vissza akarnak térni a tíz évvel ezelőtti módszerhez, hogy gázlángon pörköljük le a kocso­nyahúson levő szert. Ki győzi ezt ezres adag mellett? A hűtőház által szállított kocsonyaanyag gyönyörűen meg van tisztítva, azt csak mosni kell és megfőzni. A vágóhídi kocsonyahús nem ilyen nagyüzemi konyhába való. — És a hidegkonyha? — Nagyon kicsi, nehezen tu­dunk benne dolgozni. Bővíteni kellene annál inkább, mert hal­lomásunk szerint a közelben terv­be van véve egy iskola és 400 személyes kollégium építése. En­nek az élelmezése is hozzánk tartozik majd. Ilyen szűk helyen? Már így is túlnőttük a helyiséget. Lépcsőzetes a munkakezdés A világért sem azért látogattuk meg ezt a rokonszenves brigádot, mintha panasznapot akartunk volna tartani. Csak hát az em­ber igyekszik meg­mutogatni a se­bét, hátha segítenek rajta. Re­mélhető, hogy így lesz? Ezek az emberek nagyon nehéz munkát végeznek. Az óriás kon­­dérok, hatalmas csomagok emel­­getése igen nehéz és az ételké­szítésben a késésre nincs bocsá­nat, itt percre és olajozottan kell dolgozni. Két hatalmas fazékban fő a tejfölös csirkepaprikás a kis óvodásoknak, a marrébb pedig — nem kisebb kondérolóban — a csurgatott tojásos leves. — Nem mi állítjuk össze a re­cepteket, minden étlapot a KÖJÁL orvosa hagy jóvá. Más étel kell az óvodásnak és más a tizenéves kollégistának. — A brigádról hallhatnánk va­lamit? — Tizennyolcan vagyunk, két­szer kaptunk aranykoszorút. A vállalat vezetősége megbecsül bennünket, nagyon jó a kapcso­latunk. Hasonlóképpen saját bel­ső kapcsolatunk is jó, néha van egy kis összezördülés, hét vége felé, amikor az ember már úgyis kiborul. Hajnali fél ötkor kez­dünk, persze, nem mindenki, ha­nem felváltva Lépcsőzetes a munkakezdés. Két műszakban dolgozunk, itt nálunk soha nincs munkaszünet. Vasárnap csak csökkentett munka van, hiszen a 16 óvoda csöppségei odahaza ebédelnek. Október havi teljesít­ményünk értéke 1,6 millió forint volt. A brigád szép sikerekkel di­csekedhet. Szabó Imréné vezető sokszoros Kiváló Dolgozó, Pallag Zoltán nemkülönben, Bakosné háromszo­ros kiváló és tulajdonosa a Mun­ka Érdemrend bronz fokozatának. Százszázalékos a szakszervezeti szervezettség. Van egy kedves kötelességük: Magyari Sándorné nyugdíjas pe­dagógust patronálják, gyakran meglátogatják, elviszik ebédjét és kitakarítanak nála, gondoskodnak egyéb szükségleteiről. Balogh József FIGYELÜNK------------­ • ELISMERŐ HANG JELLEMEZTE A MAGYAR NEMZET STÍLUSVÁLTÁS CÍ­MŰ VEZÉRCIKKÉT. Kelemen Gábor ugyan­is egy két éve avatott szövetkezeti ABC- áruházról írt, melynek „apró” tervezési hiba eredményeként valószínűtlenül kicsinykére sikerült a raktára. Miután ez kiderült, töb­ben kajánkodtak és úgy vélekedtek, a rak­tározási gondok érzékenyen nehezítik majd a község legnagyobb kereskedelmi létesít­ményének munkáját. De nem így történt. Kelemen Gábor ugyanis nemrégiben beszél­getett az áruház vezetőjével, aki szerint ugyan a raktárterület nem változott, de más lett a szemlélet. Nevezetesen: nem az a céljuk, hogy az áru a raktárban álljon, hanem forgatni kell a készletet, hogy a vevő szeme előtt legyen. Kelemen Gábor mindehhez hozzáfűzi: nem mintha spanyol­­viaszt fedeztek volna fel ezzel a stílusvál­tással egy falusi ABC-áruház vezetői, de eladni — méghozzá gyorsan eladni — két­ségtelenül csak így lehet. A szükségből csi­náltak erényt némi többletmunkával. Mi tagadás öröm hallani a kereskedői magatar­tás ilyen megnyilvánulásáról, mert a szem­lélet változása az adottságokhoz és a kor követelményeihez való rugalmas igazodás­nak is a jele. • FIGYELJÜK A PLAKÁTOT! EZT AJÁNLJA DOLECSKO KORNÉLIA A NÉP­SZABADSÁG EGYIK ELMÚLT ÉV VÉGI SZÁMÁBAN. Arra emlékeztet ugyanis a szerző, hogy ne feledjük, ez év január ne­gyedikétől a kereskedelemben is bevezetik az ötnapos munkahetet. Ezért a kereskedők arra számítanak, hogy a háziasszonyok többsége nem hagyja utolsó pillanatra, mondjuk szombatra a bevásárlás gondját, hanem már hét közben bevásárol. Szomba­ton inkább csak kenyeret, tejet, apróbb dolgokat szereznek majd be az általában két óráig nyitva tartó üzletekben. Ez a rö­vid kis írás arra figyelmeztet, hogy nem csak a kereskedőknek, hanem valameny­­nyiünknek meg kell szoknunk az átrende­ződő nyitvatartási rendet. Célszerű lenne tehát néhány hétig figyelmesebben meg­nézni az üzletek kirakataiba, ajtóiba füg­gesztett és a nyitvatartás rendjét részletező feliratokat, plakátokat, hogy senkit ne ér­jen meglepetés, és jól megszervezhessük be­vásárlásainkat. Igen — hangsúlyozza Do­­lecskó Kornélia —, most egy kis figyelmet kér a kereskedelem! • A GERBEAUD LÁNYOK. Mándy Iván a cukrászdák hű lovagja, aki oly szívesen diskurál az eladólányokkal, meginvitálta Galsai Pongrácot a Vörösmarty cukrászdá­ba, hogy elbeszélgessenek olyan felszolgáló­nőkkel, akik már több évtizede ott dol­goznak. Született is ebből a cukrászdaláto­gatásból egy igencsak hangulatos és érdekes riport a Nők Lapja karácsonyi számába. Krasznai Andrásné „Manyika” például 16 éves korában került ebbe a cukrászdába kisegítőnek. Akkor még élt madame Ger­beaud, az „ősanya”. Így emlékezik rá Ma­nyika: „Amikor mi, lányok, felvételre je­lentkeztünk, többször el kellett sétálnunk madame Gerbeaud előtt. Az öregasszony tü­zetesen szemlélt bennünket. Kinek milyen az alakja? Sikkes-e a mozgása? Van-e ben­ne fantázia? Aztán rám mutatott és így szólt: „Kislán maradom!” Madame Ger­beaud ugyanis rosszul beszélt magyarul. Különös szavakat használt. Ezen sokat ne­vettünk. Akkor a főnöknő intésére fölkí­sértek az emeletre. Ott egy termetes asz­­szony már várt rám. Elmagyarázta a „házi­rendet”, a szokásokat, az illemet. Megmu­tatta, hogyan kell fejre illeszteni a pártát, felköti a fehér kötényt, meghúzni a masnit a derékon. Megtanított járni. Bejönni, ki­menni, köszönni, mosolyogni. Tízszer is el­­próbáltatta velem ugyanazt a mozdulatot. A felszolgáló lányok egyik csoportja itt, eb­ben a házban lakott, a másik a Szervita (ima Martinelli tér) nyolcban. De madame Gerbeaud ott is szemmel tartotta a lányait. Például akárki nem udvarolhatott nekünk. Késő este nem lófrálhattunk az utcán. Leg­később kilenc órára haza kellett térnünk. Aki pedig férjhez ment, a férjéhez költö­zött. Madame Gerbeaud 1936-ban meghalt. Majd­ dr. Elischerné, az idősebbik lánya vette át az üzletet, később pedig a másik Gerbeaud lány, dr. Radocsa Tiborné. 1944 decemberében még működött a cukrászat. Az ülőfogyasztás megszűnt, a redőnyt le­húzták. De a rejtélyes úton-módon beszer­zett nyersanyagokból még készítették a do­bozos „zserbókat”. A kuncsaftok pedig a hátsó ajtón át vitték le ínyenc zsákmányu­kat a pincébe. Helyszíni tapasztalatok Egységesebb tájékoztatás A KPVDSZ Hajdú-Bihar me­gyei Bizottsága mellett működő szervezési bizottság a püspökladá­nyi „Haladás” ÁFÉSZ-nél kihe­lyezett ülést tartott. A szervezési bizottság korábbi határozatának megfelelően ez alkalommal a helyszínen kívánt meggyőződni a szakszervezeti bizottság a bizal­miak munkájáról és a partner gazdasági vezetőkkel kialakított kapcsolatokról, a szervezettségről. Az ülésen részt vett Hartman János, a megyei bizottság szervező titkára is. Az ülésen az szb ré­széről Kovács József szb-titkár, az Áfész részéről Tóth Gyula, a szövetkezet főkönyvelője adott rö­vid, de igen tartalmas tájékoz­tatást a szervezési bizottság tag­jai részére. A tájékoztatásokat kö­vetően Püspökladányban és Nád­udvaron több egységet keresett fel a szervezési bizottság és tá­jékozódott a bizalmiak tevékeny­ségéről. A­ bizalmi csoportok 8-tól 45 tagot foglalnak magukban. A kis létszámúak általában széttagoltan, egymástól elkü­lönülve, a nagyobb létszá­múak egy egységben — bolt, vendéglátó egység — dolgoz­nak. A szervezési bizottság meggyő­ződött arról, hogy a szakszerve­zeti bizottság nagy gondot fordí­tott a bizalmiak megválasztását követően az oktatásra, a megfe­lelő alapok lerakására, és fordít most is a továbbképzésükre. Igen nagy tetszésnek örvend, hogy a most beindult bizalmi ok­tatásra a bizalmiak és helyette­sek mellett az egységvezetők is részt vesznek az oktatásban. Ez nagyon helyes és hasznos — jegyezte meg Mester László, a 14.­­ sz. АВС-áruház vezetője. Ezzel a munkahelyi vezető és a bizalmi tájékoztatása, ismereteik bővítése egységesebb lehet. A vezető és bizalmi munkakapcsolata eredmé­nyesebb és tartalmasabb. A kapcsolat jó a bizalmiak, az egységvezetők és helyetteseik kö­zött. Minden fontos kérdésben konzultálnak és egyetértve dönte­nek. Mindent megvitatnak, ezek a viták azonban nem elvtelenek, így döntenek a hatáskörük­be utalt visszatartott jutalék dif­ferenciálásánál is, amely során a munka szerinti elosztás elve ér­vényesül. Együtt döntenek a ju­talmazások esetében is, azzal azonban nem értenek egyet, hogy a felsőbb gazdaságvezetés a javas­lat felülbírálása alkalmával va­lamilyen ok miatt valakitől meg­vont jutalom összegét nem annak az egységnek adja vissza, ahonnan elvonta. A visszatartott jutalékkal kap­csolatban is felvetődik probléma, mert a rendelkezésre álló 15%­ból 200—250 forint jut egy főre, ez nem ösztönöz megfelelően, ta­lán 20%-kal már jobban lehetne gazdálkodni. A jutalmazásoknál van olyan eset, hogy csak javaslatot kérnek a vezetőtől és bizalmitól, vagy olyan is, hogy keretösszeget — pl. 5—10 ezer forint — határoz­nak meg. Helyesnek tartanák, ha ez egységes volna, rájuk bíznák a jutalom elosztást, ha már több milliós készlet kezelésé­vel meg merték őket bízni. , Különös gondként jelentkezik —, ahogy ezt a bizalmiak elmond­ták — az ötnapos munkahét be­vezetésénél a kisgyermekes anyák­nál a gyermekek elhelyezése a korábbi munkakezdés miatt, vagy a pénteki és szombati napokon való elhelyezésük. Ezekben még nem született egyértelmű döntés a tanácsoknál. (Az év végéig bi­zonyára megnyugtatóan rendező­dik a kérdés.) Hogy mi a véleményük arról, hogy a bizalmiak és az egységve­zetők, a helyettesek nem részesül­hetnek az általuk felosztásra ke­rülő 15%-os visszatartott jutalék összegéből, elmondták: ez nem a legjobb megoldás, mert bizony sok esetben rosszabbul járnak a je­lenlegi módszer alapján. A bizalmiak a bizalmi csopor­tok tagjait a testületi ülések előtt és azt követően rendszeresen tá­jékoztatják. Kikérik a véleménye­ket, javaslatokat és azokat a tes­tületi ülésen elmondják. A bizalmiak kapcsolata a cso­port tagjaival jó, problémáikkal a bizalmiakat számos esetben megkeresik. A látogatásokat követően a szervezési bizottság tagjai el­mondták észrevételeiket, tapasz­­talataikat. Tóth Gyula elmondta, hogy kb. két éve új vezetés van az Áfész­­nél és az idő alatt igen helyes intézkedéseket hoztak. Gáli Ká­roly, a szövetkezet elnöke a jog­körök decentralizálásának híve, következetes a szövetkezeti és az üzemi demokrácia megvalósítá­sában. A meglevő eredmények már ezeknek az intézkedéseknek köszönhetők. Természetesen van még továb­bi javítani való is, amelyre a szer­vezési bizottság is felhívta az Áfész és a szb vezetőinek figyel­mét. Megállapíthatjuk, hogy a kihe­lyezett szervezési bizottsági ülés elérte célját, hasznos tapasztalato­kat, útmutatást adott egyrészt a gazdasági vezetésnek és a szb-nek, másrészt a bizottsági tagoknak is. Azt itt szerzett tapasztalatok további munkánkat gazdagítani tudják. Puskás Lajos Zöldért Nyugdíjas­találkozó Hagyományossá vált, hogy a Buda­pesti ZÖLDÉRT Vállalat Szakszerve­zeti Bizottsága a vállalatvezetőséggel karöltve minden év novemberében összehívja 950 nyugdíjasát. A múlt évben a Hazai Fésűsfonó színházter­mében rendezték meg a találkozót. Telt ház volt, csak azok nem jöttek el, akik betegek vagy vidéken vol­tak. Öröm volt látni, hogy a régi kollé­gák, munkatársak milyen szeretettel üdvözölték egymást. Felelevenítették az együtt eltöltött időket, az egykori vidám történeteket. A megnyitót Vadas Sándor kiskeres­kedelmi igazgató tartotta. Üdvözölte a megjelent nyugdíjasokat, röviden is­mertette a vállalat 1981. évi munkáját és az eredményeket. Emlékeztette a jelenlevőket a szakma hőskorára, ami­kor még sokkal nehezebb volt dol­gozni, mint most. Megköszönte a nyugdíjasoknak, hogy az akkori fia­talokat a szakma szeretetére nevelték, sokan közülük vezető állásban van­nak. Ezután színvonalas műsor követke­zett. Fellépett: Zárai Márta, Vámosi János, Verebes Károly, Máté Ottilia, Sass József, Felföldi Anikó és Harsá­nyi Frigyes. Konferált: Szolnoki Gyula. A művészek mindannyian át­­érezték az ünnepélyes hangulatot, vidám jelenetekkel jól elszórakoztat­ták nyugdíjasainkat. Műsor után a nyugdíjas bizottság tagjai uzsonnán látták vendégül a megjelenteket, va­lamint minden nyugdíjas 100 forintos vásárlási utalványt kapott. Ezután fehér asztal mellett, vidám hangulat­ban még sokáig elbeszélgettek. Min­denki úgy búcsúzott­ a viszontlátásra­­ Tóth Elemér

Next