Mérleg, 1982 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Egy kísérlet kudarca Harmincegyen vízben, latyakban . Tessék megnézni: beázik az egész raktár, romlásnak van kitéve a sok ezer forint értékű élelmiszer. 1975-ben épült a helyiség, a tetejét műanyaggal borították be, de valamilyen oknál fogva megrepedt. Kísérlet volt ez tulajdonképpen. Az ARÉV munkája. A garancia már lejárt és most senki sem vállalja a kijavítását. Háromezerhatszáz iskolásra és óvodásra fűzünk, a beázás már csak azért is veszélyes, mert a beázás következtében megromlott étel könnyen okozhat bajt Ki vállalja ezért a felelősséget? Természetesen a port elsősorban rajtunk verik el. Ezzel a panasszal fogad a Fejér megyei Vendéglátóipari Vállalat 96. számú munkahelyi konyhájának vezetője, Szabó Imréné. És mutatja is, hogy a lapos tetejű raktárban sok az ázott zsák, a penészes holmi. Hiába dobálják, selejtezik ki, hamar jön az „utánpótlás”. Gyakorta megesik, hogy lapátolni kell vödörbe a vizet. Tarthatatlan ez a helyzet! Két műszakban, vasárnap is Ez a munkahelyi konyha látja el az egészségügyi szakközépiskola kollégiumának hallgatóit, valamint a város 16 óvodáját, rendkívül fontos küldetést teljesít a közélelmezésben. Ide tartozik a Schönherz Zoltán utcai általános iskola 370 adagos iskolakonyhája. Itt van a vállalat központi hidegkonyhája, az ALBAKER- nek, a SKÁLA Áruháznak készítenek hidegkonyhai remekeket (nem szóláshiba: nagyon kapósak a készítményeik). A 31 tagú személyzet két műszakban — vasárnap is — dolgozik. A 31 dolgozóból 18 tagja a kétszeres aranykoszorús Schönherz Zoltán szocialista brigádnak; a brigád vezetője, Pallag Zoltán konyhafőnök. — Ha már az imént a gondokról esett szó, hadd kérdezzem meg, milyen a kollektíva közérzete? — A cipő, az a mi nagy bajunk — válaszol Pallag Zoltán brigádvezető és Bakos Istvánná szakszervezeti bizalmi. — Silány, magasszárú vászoncipőt kapunk, amelynek a kihordása túl hoszszú. Vizes, latyakos padlón járunk, a vászon átvizesedik, a lábunk átfázák. Gyakori betegség nálunk a visszér és a bokasülylyedés. Kényelmes bőrcipő kellene szolgálatra. A legtöbben magunk vesszük meg saját pénzünkön a megfelelő munkacipőt. — Hallottunk valamint a konzervnyitóról. — Hallhatott is, ötkilós konzervdobozokhoz a hagyományos konzervnyitó: nevetni kell rajta. Baltával, vésővel nyitjuk a konzervdobokozat. Talán filléres dolog, de nekünk nagy küszködés. Aztán meg itt van a kocsonyatéma. Vissza akarnak térni a tíz évvel ezelőtti módszerhez, hogy gázlángon pörköljük le a kocsonyahúson levő szert. Ki győzi ezt ezres adag mellett? A hűtőház által szállított kocsonyaanyag gyönyörűen meg van tisztítva, azt csak mosni kell és megfőzni. A vágóhídi kocsonyahús nem ilyen nagyüzemi konyhába való. — És a hidegkonyha? — Nagyon kicsi, nehezen tudunk benne dolgozni. Bővíteni kellene annál inkább, mert hallomásunk szerint a közelben tervbe van véve egy iskola és 400 személyes kollégium építése. Ennek az élelmezése is hozzánk tartozik majd. Ilyen szűk helyen? Már így is túlnőttük a helyiséget. Lépcsőzetes a munkakezdés A világért sem azért látogattuk meg ezt a rokonszenves brigádot, mintha panasznapot akartunk volna tartani. Csak hát az ember igyekszik megmutogatni a sebét, hátha segítenek rajta. Remélhető, hogy így lesz? Ezek az emberek nagyon nehéz munkát végeznek. Az óriás kondérok, hatalmas csomagok emelgetése igen nehéz és az ételkészítésben a késésre nincs bocsánat, itt percre és olajozottan kell dolgozni. Két hatalmas fazékban fő a tejfölös csirkepaprikás a kis óvodásoknak, a marrébb pedig — nem kisebb kondérolóban — a csurgatott tojásos leves. — Nem mi állítjuk össze a recepteket, minden étlapot a KÖJÁL orvosa hagy jóvá. Más étel kell az óvodásnak és más a tizenéves kollégistának. — A brigádról hallhatnánk valamit? — Tizennyolcan vagyunk, kétszer kaptunk aranykoszorút. A vállalat vezetősége megbecsül bennünket, nagyon jó a kapcsolatunk. Hasonlóképpen saját belső kapcsolatunk is jó, néha van egy kis összezördülés, hét vége felé, amikor az ember már úgyis kiborul. Hajnali fél ötkor kezdünk, persze, nem mindenki, hanem felváltva Lépcsőzetes a munkakezdés. Két műszakban dolgozunk, itt nálunk soha nincs munkaszünet. Vasárnap csak csökkentett munka van, hiszen a 16 óvoda csöppségei odahaza ebédelnek. Október havi teljesítményünk értéke 1,6 millió forint volt. A brigád szép sikerekkel dicsekedhet. Szabó Imréné vezető sokszoros Kiváló Dolgozó, Pallag Zoltán nemkülönben, Bakosné háromszoros kiváló és tulajdonosa a Munka Érdemrend bronz fokozatának. Százszázalékos a szakszervezeti szervezettség. Van egy kedves kötelességük: Magyari Sándorné nyugdíjas pedagógust patronálják, gyakran meglátogatják, elviszik ebédjét és kitakarítanak nála, gondoskodnak egyéb szükségleteiről. Balogh József FIGYELÜNK------------ • ELISMERŐ HANG JELLEMEZTE A MAGYAR NEMZET STÍLUSVÁLTÁS CÍMŰ VEZÉRCIKKÉT. Kelemen Gábor ugyanis egy két éve avatott szövetkezeti ABC- áruházról írt, melynek „apró” tervezési hiba eredményeként valószínűtlenül kicsinykére sikerült a raktára. Miután ez kiderült, többen kajánkodtak és úgy vélekedtek, a raktározási gondok érzékenyen nehezítik majd a község legnagyobb kereskedelmi létesítményének munkáját. De nem így történt. Kelemen Gábor ugyanis nemrégiben beszélgetett az áruház vezetőjével, aki szerint ugyan a raktárterület nem változott, de más lett a szemlélet. Nevezetesen: nem az a céljuk, hogy az áru a raktárban álljon, hanem forgatni kell a készletet, hogy a vevő szeme előtt legyen. Kelemen Gábor mindehhez hozzáfűzi: nem mintha spanyolviaszt fedeztek volna fel ezzel a stílusváltással egy falusi ABC-áruház vezetői, de eladni — méghozzá gyorsan eladni — kétségtelenül csak így lehet. A szükségből csináltak erényt némi többletmunkával. Mi tagadás öröm hallani a kereskedői magatartás ilyen megnyilvánulásáról, mert a szemlélet változása az adottságokhoz és a kor követelményeihez való rugalmas igazodásnak is a jele. • FIGYELJÜK A PLAKÁTOT! EZT AJÁNLJA DOLECSKO KORNÉLIA A NÉPSZABADSÁG EGYIK ELMÚLT ÉV VÉGI SZÁMÁBAN. Arra emlékeztet ugyanis a szerző, hogy ne feledjük, ez év január negyedikétől a kereskedelemben is bevezetik az ötnapos munkahetet. Ezért a kereskedők arra számítanak, hogy a háziasszonyok többsége nem hagyja utolsó pillanatra, mondjuk szombatra a bevásárlás gondját, hanem már hét közben bevásárol. Szombaton inkább csak kenyeret, tejet, apróbb dolgokat szereznek majd be az általában két óráig nyitva tartó üzletekben. Ez a rövid kis írás arra figyelmeztet, hogy nem csak a kereskedőknek, hanem valamenynyiünknek meg kell szoknunk az átrendeződő nyitvatartási rendet. Célszerű lenne tehát néhány hétig figyelmesebben megnézni az üzletek kirakataiba, ajtóiba függesztett és a nyitvatartás rendjét részletező feliratokat, plakátokat, hogy senkit ne érjen meglepetés, és jól megszervezhessük bevásárlásainkat. Igen — hangsúlyozza Dolecskó Kornélia —, most egy kis figyelmet kér a kereskedelem! • A GERBEAUD LÁNYOK. Mándy Iván a cukrászdák hű lovagja, aki oly szívesen diskurál az eladólányokkal, meginvitálta Galsai Pongrácot a Vörösmarty cukrászdába, hogy elbeszélgessenek olyan felszolgálónőkkel, akik már több évtizede ott dolgoznak. Született is ebből a cukrászdalátogatásból egy igencsak hangulatos és érdekes riport a Nők Lapja karácsonyi számába. Krasznai Andrásné „Manyika” például 16 éves korában került ebbe a cukrászdába kisegítőnek. Akkor még élt madame Gerbeaud, az „ősanya”. Így emlékezik rá Manyika: „Amikor mi, lányok, felvételre jelentkeztünk, többször el kellett sétálnunk madame Gerbeaud előtt. Az öregasszony tüzetesen szemlélt bennünket. Kinek milyen az alakja? Sikkes-e a mozgása? Van-e benne fantázia? Aztán rám mutatott és így szólt: „Kislán maradom!” Madame Gerbeaud ugyanis rosszul beszélt magyarul. Különös szavakat használt. Ezen sokat nevettünk. Akkor a főnöknő intésére fölkísértek az emeletre. Ott egy termetes aszszony már várt rám. Elmagyarázta a „házirendet”, a szokásokat, az illemet. Megmutatta, hogyan kell fejre illeszteni a pártát, felköti a fehér kötényt, meghúzni a masnit a derékon. Megtanított járni. Bejönni, kimenni, köszönni, mosolyogni. Tízszer is elpróbáltatta velem ugyanazt a mozdulatot. A felszolgáló lányok egyik csoportja itt, ebben a házban lakott, a másik a Szervita (ima Martinelli tér) nyolcban. De madame Gerbeaud ott is szemmel tartotta a lányait. Például akárki nem udvarolhatott nekünk. Késő este nem lófrálhattunk az utcán. Legkésőbb kilenc órára haza kellett térnünk. Aki pedig férjhez ment, a férjéhez költözött. Madame Gerbeaud 1936-ban meghalt. Majd dr. Elischerné, az idősebbik lánya vette át az üzletet, később pedig a másik Gerbeaud lány, dr. Radocsa Tiborné. 1944 decemberében még működött a cukrászat. Az ülőfogyasztás megszűnt, a redőnyt lehúzták. De a rejtélyes úton-módon beszerzett nyersanyagokból még készítették a dobozos „zserbókat”. A kuncsaftok pedig a hátsó ajtón át vitték le ínyenc zsákmányukat a pincébe. Helyszíni tapasztalatok Egységesebb tájékoztatás A KPVDSZ Hajdú-Bihar megyei Bizottsága mellett működő szervezési bizottság a püspökladányi „Haladás” ÁFÉSZ-nél kihelyezett ülést tartott. A szervezési bizottság korábbi határozatának megfelelően ez alkalommal a helyszínen kívánt meggyőződni a szakszervezeti bizottság a bizalmiak munkájáról és a partner gazdasági vezetőkkel kialakított kapcsolatokról, a szervezettségről. Az ülésen részt vett Hartman János, a megyei bizottság szervező titkára is. Az ülésen az szb részéről Kovács József szb-titkár, az Áfész részéről Tóth Gyula, a szövetkezet főkönyvelője adott rövid, de igen tartalmas tájékoztatást a szervezési bizottság tagjai részére. A tájékoztatásokat követően Püspökladányban és Nádudvaron több egységet keresett fel a szervezési bizottság és tájékozódott a bizalmiak tevékenységéről. A bizalmi csoportok 8-tól 45 tagot foglalnak magukban. A kis létszámúak általában széttagoltan, egymástól elkülönülve, a nagyobb létszámúak egy egységben — bolt, vendéglátó egység — dolgoznak. A szervezési bizottság meggyőződött arról, hogy a szakszervezeti bizottság nagy gondot fordított a bizalmiak megválasztását követően az oktatásra, a megfelelő alapok lerakására, és fordít most is a továbbképzésükre. Igen nagy tetszésnek örvend, hogy a most beindult bizalmi oktatásra a bizalmiak és helyettesek mellett az egységvezetők is részt vesznek az oktatásban. Ez nagyon helyes és hasznos — jegyezte meg Mester László, a 14. sz. АВС-áruház vezetője. Ezzel a munkahelyi vezető és a bizalmi tájékoztatása, ismereteik bővítése egységesebb lehet. A vezető és bizalmi munkakapcsolata eredményesebb és tartalmasabb. A kapcsolat jó a bizalmiak, az egységvezetők és helyetteseik között. Minden fontos kérdésben konzultálnak és egyetértve döntenek. Mindent megvitatnak, ezek a viták azonban nem elvtelenek, így döntenek a hatáskörükbe utalt visszatartott jutalék differenciálásánál is, amely során a munka szerinti elosztás elve érvényesül. Együtt döntenek a jutalmazások esetében is, azzal azonban nem értenek egyet, hogy a felsőbb gazdaságvezetés a javaslat felülbírálása alkalmával valamilyen ok miatt valakitől megvont jutalom összegét nem annak az egységnek adja vissza, ahonnan elvonta. A visszatartott jutalékkal kapcsolatban is felvetődik probléma, mert a rendelkezésre álló 15%ból 200—250 forint jut egy főre, ez nem ösztönöz megfelelően, talán 20%-kal már jobban lehetne gazdálkodni. A jutalmazásoknál van olyan eset, hogy csak javaslatot kérnek a vezetőtől és bizalmitól, vagy olyan is, hogy keretösszeget — pl. 5—10 ezer forint — határoznak meg. Helyesnek tartanák, ha ez egységes volna, rájuk bíznák a jutalom elosztást, ha már több milliós készlet kezelésével meg merték őket bízni. , Különös gondként jelentkezik —, ahogy ezt a bizalmiak elmondták — az ötnapos munkahét bevezetésénél a kisgyermekes anyáknál a gyermekek elhelyezése a korábbi munkakezdés miatt, vagy a pénteki és szombati napokon való elhelyezésük. Ezekben még nem született egyértelmű döntés a tanácsoknál. (Az év végéig bizonyára megnyugtatóan rendeződik a kérdés.) Hogy mi a véleményük arról, hogy a bizalmiak és az egységvezetők, a helyettesek nem részesülhetnek az általuk felosztásra kerülő 15%-os visszatartott jutalék összegéből, elmondták: ez nem a legjobb megoldás, mert bizony sok esetben rosszabbul járnak a jelenlegi módszer alapján. A bizalmiak a bizalmi csoportok tagjait a testületi ülések előtt és azt követően rendszeresen tájékoztatják. Kikérik a véleményeket, javaslatokat és azokat a testületi ülésen elmondják. A bizalmiak kapcsolata a csoport tagjaival jó, problémáikkal a bizalmiakat számos esetben megkeresik. A látogatásokat követően a szervezési bizottság tagjai elmondták észrevételeiket, tapasztalataikat. Tóth Gyula elmondta, hogy kb. két éve új vezetés van az Áfésznél és az idő alatt igen helyes intézkedéseket hoztak. Gáli Károly, a szövetkezet elnöke a jogkörök decentralizálásának híve, következetes a szövetkezeti és az üzemi demokrácia megvalósításában. A meglevő eredmények már ezeknek az intézkedéseknek köszönhetők. Természetesen van még további javítani való is, amelyre a szervezési bizottság is felhívta az Áfész és a szb vezetőinek figyelmét. Megállapíthatjuk, hogy a kihelyezett szervezési bizottsági ülés elérte célját, hasznos tapasztalatokat, útmutatást adott egyrészt a gazdasági vezetésnek és a szb-nek, másrészt a bizottsági tagoknak is. Azt itt szerzett tapasztalatok további munkánkat gazdagítani tudják. Puskás Lajos Zöldért Nyugdíjastalálkozó Hagyományossá vált, hogy a Budapesti ZÖLDÉRT Vállalat Szakszervezeti Bizottsága a vállalatvezetőséggel karöltve minden év novemberében összehívja 950 nyugdíjasát. A múlt évben a Hazai Fésűsfonó színháztermében rendezték meg a találkozót. Telt ház volt, csak azok nem jöttek el, akik betegek vagy vidéken voltak. Öröm volt látni, hogy a régi kollégák, munkatársak milyen szeretettel üdvözölték egymást. Felelevenítették az együtt eltöltött időket, az egykori vidám történeteket. A megnyitót Vadas Sándor kiskereskedelmi igazgató tartotta. Üdvözölte a megjelent nyugdíjasokat, röviden ismertette a vállalat 1981. évi munkáját és az eredményeket. Emlékeztette a jelenlevőket a szakma hőskorára, amikor még sokkal nehezebb volt dolgozni, mint most. Megköszönte a nyugdíjasoknak, hogy az akkori fiatalokat a szakma szeretetére nevelték, sokan közülük vezető állásban vannak. Ezután színvonalas műsor következett. Fellépett: Zárai Márta, Vámosi János, Verebes Károly, Máté Ottilia, Sass József, Felföldi Anikó és Harsányi Frigyes. Konferált: Szolnoki Gyula. A művészek mindannyian átérezték az ünnepélyes hangulatot, vidám jelenetekkel jól elszórakoztatták nyugdíjasainkat. Műsor után a nyugdíjas bizottság tagjai uzsonnán látták vendégül a megjelenteket, valamint minden nyugdíjas 100 forintos vásárlási utalványt kapott. Ezután fehér asztal mellett, vidám hangulatban még sokáig elbeszélgettek. Mindenki úgy búcsúzott a viszontlátásra Tóth Elemér