Mérleg, 1984 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének lapja 1984. január­­ra: 2 forint Megjelenik havonta Békés köznapokat v­éget ért a nagy ünne­pi vásárlások sora, s befejeződtek az ilyenkor szokásos csere­be­­rék is. Az okok között szere­pel, hogy van aki kisebb ru­hát, van, aki nagyobb cipőt kapott a kelleténél. Vagy a gyerek ugyanazt a társas­játékot kétszer is megkapta. És elromlott, és beszakadt... vagy egyszerűen nem tetszik, amivel megajándékoztak bennünket. Nemsokára megpihenünk és erőt gyűjtünk a követke­ző rohamra. Addig január­ban és februárban a gyak­ran leltár miatt zárva tartó üzletek fognak bosszantani, utána a húsvéti bevásárlás borzolja az idegeinket. Májusban és augusztusban a háromnapos ünnepek al­kalmával az élelmiszerüzle­tek dolgozói tesznek ki ma­gukért (meg mi is a cipeke­­déskor!) S hipp-hopp, ismét itt a karácsony! Örömökkel és ne­hézségekkel. De azt hiszem, hogy bár mozgunk, kritizá­lunk és elégedetlenkedünk az üzletek zsúfoltságáért (de van áru!); a sorbanállásért (mert van pénzünk!); ese­tenként az eladók mosolyta­­lanságáért (mert kevesen vannak!); de egy valamit el kell ismernünk. Hogy soha ilyen nagy választékkal nem rukkolt elő a kereskedelem, mind a belföldi, mind a kül­földi termékeket illetően. Re­méljük így lesz egész évben — kívánva nekünk vásárlók­nak és önmaguknak is BÉ­KÉS ünnep-, de főleg KÖZ­NAPOKAT! D. Martinkovits Judit Az elnökség üléséről Az alacsony árrések rontják a színvonalat Szakszervezetünk elnöksége ja­nuár 10-én megtartott ülésén megtárgyalta az érdekeltségi ala­pok alakulását, hatásukat a sze­mélyi jövedelmekre a kereske­delmi, vendéglátó és élelmiszer­kereskedelmi vállalatoknál. A közgazdasági és bérosztál­y elnökség elé terjesztett jelenté­séből kitűnt, hogy szakszerveze­tünk — érdekképviseleti tevé­kenységének súlyponti kérdése­ként — minden évben többször is — vizsgálja a dolgozók bér- és kereseti helyzetének alakulá­­­sát. A­­kö­zgazdasági és bér­osz­tály legutóbbi vizsgálata elsősor­ban arra irányult, hogy a béren felüli keresetek miért vesztik el egyre inkább jelentőségüket a dolgozók jövedelmének alakítá­sában? A vizsgálat során az osz­tály kiemelten kezelte a vállala­tok eredményeit, az alapok nagyságát befolyásoló tényező­ket, valamint az alapok felhasz­nálásánál, megosztásánál tanúsí­tott szakszervezeti magatartást. A vizsgálat megállapította, hogy a béren felüli keresetek jelentő­­ségvesztésének meghatározó oka az, hogy a vállalati eredmények csökkenése jelentős méreteket öltött, különösen az élelmiszer­­kereskedelemben és vendéglátás­ban. Egyértelműen igazolódott, hogy a dolgozók keresetének nö­velésében egyre kisebb szerepe van a részesedési alapnak. A jelentésről folytatott vitában megfogalmazódott az is, hogy a vállalati eredmények csökkenése és e tendencia folytatódása egy­értelműen veszélyezteti a válla­latok gazdálkodását. Többszöri megállapításként hangzott el, hogy az alacsony árrések leront­ják immár a kereskedelem kul­turáltságának, fejlettségének színvonalát is. Éppen ezért az el­következendő időszakban szüksé­ges az árrésszint megváltoztatá­sa. Szükséges, hogy szakszerve­zetünk a jelenleg folyó „árrés­­vita" során kezdeményezőleg lépjen fel az árrésszint, vagy ár­réstömeg növelése­­érdekében. Az elnökség elfogadta a köz­­gazdasági és bérosztály tény­megállapító jelentését az érde­keltségi alapok alakulásáról. A jelentés és a vita alap­ján szakszervezetünk szükségesnek tartja, hogy az élelmiszerkeres­kedelmi és vendéglátóipari válla­latok gazdálkodási helyzetén köz­ponti intézkedés formájában is (árrés) javítsanak az illetékes központi szervek. Különböző ér­tekezleteken és tanácskozásokon szakszervezetünk képviselői ad­janak hangot ennek indokairól. A vállalatok szakszervezeti szervei az éves tervek munkála­taiban aktívabban vegyenek részt. Véleményük kialakítása so­rán vegyék figyelembe, hogy egy-egy döntésnek milyen kiha­tása lehet a dolgozók személyi jövedelmének alakulására. A VII. ötéves terv, illkt.m . gazda­sági irányítási rendszer kor­szerűsítésének munkálatai során konkrét ajánlásokat kell kimun­kálni arra, hogy a részesedési alapnak milyen szerepe legyen a személyi jövedelemben. Az elnökség Köbér Mihály pénzügyi és gazdasági osztályve­zető előterjesztésében megvitatta szakszervezetünk 1984. évi költ­ségvetését. Az előterjesztett költ­ségvetést az elnökség elfogadta. Két tájékoztató jelentést foga­dott el a testület, az 1983. novem­ber 28.—december 8. között meg­tartott tanfolyam, valamint a kul­turális napok tapasztalatairól. M. I. Иг)­­ A kereskedelem és a pénzügy dolgozóinak támogatását kérjük SZAKSZERVEZETÜNK A NEMZETI SZÍNHÁZÉRT A magyar nép, a dolgozók mindig készek voltak segíteni, munkájukat a nagy célok szolgálatába állítani, így volt ez már számtalanszor a történelem során. A XX. században, különösen a második felében hazánkban óriási fejlődés indult meg. E fejlődésnek olykor óhatatlanul áldozatul estek a hagyományt, a múltat őrző emlékeink, épüle­teink, intézményeink. A Nemzeti Színház is ezek közé tartozik. A hosszú évek során azonban egyre sürgetőbb, ■ intézke­dést igénylő, s tetteket követelő feladat az, hogy méltó helyet s körülményeket biztosítsunk az ország első színházának. Mert arra a kérdésre, hogy vajon lemondhat-e egy nemzet arról, hogy ne legyen fellegvára a nagy magyaroknak, mint Madáchnak, Vörösmartynak, Illyés Gyulának, Németh Lászlónak? Erre egy­értelmű a válasz: NEM! Az ország azonban nehéz helyzetben van mind bel-, mind külgazdaságát tekintve. Tudjuk, hogy egyes rétegek életszín­vonala a legnagyobb erőfeszítések ellenére megtorpant, illetve csökken. Növekedése gazdasági fejlődésünk dinamikájától vár­ható. Szakmáink dolgozói sincsenek könnyű helyzetben, de hoz­zájuk fordulunk e nemes cél megvalósítása érdekében. TÁMO­GASSUK A NEMZETI SZÍNHÁZ FELÉPÍTÉSÉT egyéni és kol­lektív kezdeményezésekkel, társadalmi munkaakciókkal. A SZOT elnöksége októberi ülésén — a szocialista brigád­vezetői tanácskozáson elhangzottakat is figyelembe véve — tá­mogatásáról biztosította a Nemzeti Színház felépítésére meghir­detett társadalmi mozgalmat. Állást foglalt arról, hogy a szak­­szervezetek támogassák és szervezzék a munkahelyeken a kol­lektívák és a dolgozók önkéntes, segítő kezdeményezéseit. Éppen ezért, a szakmáinkhoz tartozó alapszervek első­sorban a kollektív kezdeményezéseket szervezzék, támogassák. Ezen belül a kommunista műszakok, a szocialista brigádok kez­deményez­ései és felajánlásai, egyéb társadalmi munkaakciók, sport, kulturális, vagy más rendezvények teljes, vagy részbeni bevételének átutalását javasoljuk. Felhívjuk a figyelmet, hogy közpénzek az építés támogatására nem fizethetők be. A kollektív kezdeményezésből adódó befizetések többszöri alkalmakat is jelenthetnek. Nem csupán egy akcióban való részvétel jelentheti a befizetett összeg alapját. A kollektíváknak a Nemzeti Színház érdekében végzett tevékenységét az illetékes állami szervek erkölcsi elismerésben részesítik. A befizetéseket az OTP 218—98220 jelzőszámú 546—621 „Nem­zeti Színház" számlaszámra kell eszközölni. A társadalmi akcióban való részvétel, mozgósítás, minden esetben politikai, meggyőző munkával párosuljon. El kell érni, hogy senki ne érezze, hogy az akcióban kötelező a részvétel. Mindenki maga döntsön a részvételről és mindenki maga választhassa meg a részvétel formája mellett, az általa vállalt összeget. Javasoljuk, hogy ne a jövedelmeket tekintsék alapul a részvétel összegének meghatározásánál, hanem vegyék figye­lembe a jövedelmek mellett a családokra háruló terheket is. Sehol ne erőszakolják rá a kollektívára a döntést a hozzá­járulás nagyságáról. A legkisebb felajánlást, a legkisebb össze­get is őszinte tisztelettel kell fogadni. Azok számára, akik nem vesznek részt társadalmi munká­ban, vagy ahol a kollektíva részvételéből valaki valamiért ki­maradt, vagy a kollektív felajánláson túl is hozzá akar járulni a színház építéséhez, az ő számukra bélyeget bocsátottak ki. A bélyegek értékesítésére folyamatosan, várhatóan több év alatt kerül sor. Mivel viszonylag kevés a 20 és 50 fo­rintos címletű bélyeg, elképzelhető, hogy szociális okok­ból, vagy más körülmények miatt a 100 forintos címletű bélye­geket két vagy több dolgozó együttesen vásárolja meg. Kérjük tisztségviselőinket, minden dolgozónkat, hogy ké­pességükhöz, erejükhöz mérten tegyenek meg mindent azért, hogy elsősorban magyar, de a nemzetközi színházkultúra re­mekei is hosszú évek után méltó helyet kapjanak, hogy felépül­jön a magyar nép „NEMZETI SZÍNHÁZA". nagy család” Gundel centenárium Escoffier, századunk nagy szakácsa írta: „Mint egy nagy család, úgy tartunk mi össze és készek vagyunk mindig segíteni egymást!" Talán ez a gondolat vezette a Hungar Hotels és a Fórum vezetőségét, hogy az irányításuk alatt álló Gundel étterem névadójának, GUNDEL KÁ­ROLY születési centenáriumáról megemlékező Gundel-hetet egy olyan fogadással nyitja meg, melyre meghívja a leszármazottakat és a családhoz tartozó volt munkatársakat. Az étterem Gundel speciális ételeit kínálta. A Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum segítsé­gével pedig fényképekkel, éttermi eszközökkel, ét­lapokkal és étrendekkel szép kiállítást rendeztek a század első felének évtizedeiből. A fogadást Gyökössy Gyula vezérigazgató nyitotta meg, majd dr. Draveczky Balázs, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari M­úzeum igazgatója emlékezett meg Gundel Károly életpályájáról. A család nevé­ben Gundel Ferenc köszönte meg a megemlékezést és üdvözölte régi munkatársait. Jelen volt a megnyitón a Hungar Hotels teljes vezetősége, az utolsó évtizedek Gundel igazgatói: Szimeiszter Mihály és éttermi vezetője Halmay László, Vető Antal, Börcsök András, és a jelenlegi igazgató Vásári Endre, valamint Rózsa Miklós, Pá­­kozdi Jenő, Bíró László, Niklai Ákos és ott volt Nádas György, az államosított Gundel étterem első főkönyvelője. A népes Gundel családot Gundel Károly 5 gyer­meke és 8 unokája képviselte házastársaikkal. A 30—50 évvel ezelőtt ott dolgozott régi munkatársak is eljöttek, így Bálint Sándor, Dózsa György, Jung Márton, Pórfi Endre, Sághy Imre, Som István, Var­ga Flórián mesterszakácsok és Szabados Jenő mes­tercukrász. A konyhai dolgozók közül: Gerlitsné, Güntherné, Lukácsné, Nagyné, Némethné és Vargáné. Öröm­mel fogadták a meghívást a felszolgálók is, egyebek között: Günther Rudolf, Nyulassi Gyula, Papp Gyula, a két Peredi fivér, Vámos István és Varga Sándor. És hogy a zenészek se maradjanak ki, arról id. Oláh Kálmán cigányprímás gondoskodott. Nincs mód felsorolni minden kedves meghívottat, ezért ha a sok résztvevő közül valakinek a neve kima­radt, elnézést érte. A színvonalas svéd asztal ételeinek ízlelgetése mellett előkerültek a régi emlékek. Meleg szívvel emlegették Gundel Károly első számú­ segítőtársát, feleségét, a tizenhárom gyermeket felnevelő édes­anyát, mindannyiuk jószívű „mamáját". Egy biztos, a hajdani kollektíva tagjai egy emberként, közös erővel öregbítették a Gundel név, a magyar gaszt­ronómia nemzetközi hírnevét. A megjelentek jó hangulatban elevenítették fel a múltat és beszéltek a jelenről. Én, aki a halvány emlékeken túl, inkább elbes­­zélésekből vagy elsárgult újságokból, régi köny­vekből hallottam azokról az időkről, meghatódottan figyeltem minden­­szavukat. A megemlékezés, a meghívás mindannyiunknak nagyon jólesett. Köszönet érte: Gundel Gábor Ши Lapzárta Ülésezett szakszervezetünk Központi Tausz János elnökletével ja­nuár 12-én ülést tartott a Ke­reskedelmi, Pénzügyi és Ven­déglátóipari Dolgozók Szak­­szervezetének központi vezető­sége. A testület a napirend kereté­ben két témát vitatott meg. Elsőként Vas János, főtitkár elemezte a szakszervezet társa­dalmi szerepének fejlesztését, az MSZMP KB 1983. évi októ- Vezetősége hér 12-i ülésének állásfoglalá­sa alapján. Pilisy Sándor, a központi­ ve­zetőség titkára a szakszervezet 1984. évi tennivalóiról szólt. A testület munkájában részt vett dr. Csehák Judit, a SZOT titkára és dr. Spilák Ferenc belkereskedelmi miniszter-he­lyettes. A központi vezetőségi ülésen elhangzottakra lapunk követ­kező számában visszatérünk.

Next