Mérleg, 1984 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Miskolci őrjáraton OFOTÖRT, 410-es laboratórial • Húszezer kép — amatőr fotósok részére • Öltöző, zuhanyozó, fürdő áll rendelkezésükre Tágas, világos terem, közepén hosszú asztal, a bal sarokban kattogva dolgozó Varion képelő­hívó gépek. A jobb sarokban a víz csobog, a tálakban amatőrké­pek áznak, mellette szépen, las­san forog a szárítógép krómlapja, s hullik le róla a már megszá­radt kép, amit néhány méterrel távolabb sorszám szerint lakkok­­ba rak egy fiatal nő. A bejárat­tól nem messze a szárító alag­­úton vaspálcákra felcsipeszett filmek gördülnek kifelé szép las­san a sötétkamrából. Már meg­vannak száradva, az egyik dol­gozó átnézi, majd feltekercseli és dobozokba rakja. Ez a pillanatkép maradt meg bennem első látásra Miskolcon az Avas-Déli lakótelep üzletso­rában meghúzódó 410-es számú QFOTÉRT laborról. Akkor jártam ott, amikor köz­tudottan megugrik az amatőr munkák kidolgozásának a szá­ma, hiszen ilyenkor minden fo­tós emlékekre vadászik, s azon van, hogy minél hamarabb lássa „munkáját”. Akiknek itt hívják elő a film­jét, az huszonnégy óra múlva már láthatja is, hogyan sikerült „konzerválnia” az emlékeit. Aki képet is akar, annak sem kell sokkal többet várni, hiszen a miskolciak köztudottan gyorsan és jól dolgoznak. Ide kerül Kelet-Magyarország összes OFOTÉRT-jából az ott előhívásra leadott film, sőt ők dolgozzák ki a Fényképész Szö­vetkezet fekete-fehér amatőr munkáit is és emellett még be­segítenek a pesti laboratóriu­moknak is. Naponta átlag 1500 tekercs fil­met és húszezer darab képet készítenek amatőrök részére. Két műszakban, összesen tizenöten dolgoznak itt. Nagy Istvánné a laboratórium vezetője elmondotta: már régóta együtt dolgoznak, összeszokott gárdát alkotnak. Igaz, csupán néhány éve kerültek ide az avasi lakótelephez, korábban a Se­lyem-réten elég szűk üzlethelyi­ségük volt, ahol még a legszük­ségesebb szociális feltételeket sem tudták néha biztosítani ré­szükre. Jelenlegi helyükön külön öl­töző, zuhanyozó, étkezőhelyiség áll a rendelkezésükre. S hogy milyen jól dolgoznak, arra tanúbizonyságként hadd áll­jon itt egy számadat: évente ki­lencmillió forint értékű amatőr­munkát dolgoznak ki. A munka nagy odafigyelést kíván Melyikből válogassak? BELKERESKEDELMI MÉRLEG Sok a rekesz, de pontosan tudják mit, hová kell tenni... 4 „Pápaszemet az OFOTÉRT-nek!” Válasz a Mérleg cikkére Hivatkozással az október havi lapjukban D. G. aláírással megjelent cik­kükre az alábbiakban adjuk meg válaszunkat, illetve tesszük meg észrevé­telünket. Az állami egészségügyi ellátás keretében kiszolgálható szem­üvegker­etek (SZTK típuskeret) mintái boltjainkban jól látható helyen, árfelirattal ellátva vannak kihelyezve, tehát minden szemüveget megrendelő állampolgár látja, illetve láthatja az SZTK kereteket, melyet még külön is bemutatnak el­adóink. Természetesen — mint kereskedőknek — kötelességünk a jobb minő­ségű keret, üveg, színezés stb. ajánlása is. Annál is inkább, mivel a megren­delők nagyobb többsége az esztétikailag megfelelőbb és jobb minőségű, for­májú, modernebb kivitelű kereteket igényli, a különféle jobb minőségű len­csékkel. Természetesen az áruajánlásnál eladóink mindenkor a legszakszerűbben járnak el, figyelembe véve az orvos által felírt adatokat (szemtávolság stb.), amely meghatározza az ajánlható keretek nagyságát, formáját. Itt kívánjuk megjegyezni, hogy a cikk írója több helyen is 19,— Ft-os keretről ír, ami a valóságban nincs is, mivel az állampolgár minden esetben a felírt vény összértéke után fizeti a 15%-ot, ami a lencsék értékéből, a tí­puskeret árából és a tok árából tevődik össze. Ez az összeg a felírt dioptria értékű lencséknél más és más, csupán a keret és a tok ára változatlan. Vannak sphearicus, concav, convex, torteus, astigmaticus, bifocalis stb. lencsék, melyek már fajtájuknál fogva is más-más értékűek, és ezek árban még dioptriae­rősség szerint is változnak. Ezek összetételéből adódik a vény értéke, amely után fizeti az állampolgár a 15%-ot, amennyiben típuskerettel kéri a szemüveget. Ha jobb minőségű keretet választ, úgy annak teljes árát fizeti, valamint az üveg és a tok 16%-át, m­ivel köztudott, hogy több mint tíz éve az az SZTK állásfoglalása, hogy akinek a típuskeret nem felel meg és jobb keretet kíván, úgy azt teljes értékben kell megvásárolnia. Mindeze­ken felül még, ha a vevő jobb minőségű, nagyobb átmérőjű lencsét választ, úgy az SZTK által biztosított és a jobb minőségű lencse árdifferenciáját is meg kel fizetnie. Fentiek alapján az önök lapjában megjelent cikkel egyáltalán nem ér­tünk egyet, és azt az OFOTÉRT Vállalatra nézve igen igaztalannak, sértőnek, sőt hitelrontónak tartjuk, hiszen boltjainkban minden vevőt kívánságának megfelelően szolgálnak ki, a részére megfelelő minőségű és árfekvésű áruval. Mindezeken túl bármilyen problémára, esetleg kiszolgálással kapcsolatos fél­reértésre, arra vonatkozó érdeklődésre boltjaink felelős vezetői szívesen ad­nak felvilágosítást, illetve tájékoztatást. Mányi Béláné osztályvezető Karcagi Istvánné diszpécser Hegyi néni... Madarász Pista bácsi... Bakonyi Józsi bácsi... Nyugdíjas-találkozók Zala megyében A Zala megyei Élelmiszer Kis­kereskedelmi Vállalatnál Nagy­kanizsán, Zalaegerszegen, Keszt­helyen a nyugdíjas dolgozók ösz­­szejövetelét rendezték meg. A találkozók megrendezése már ha­gyományossá vált a vállalatnál. Az idős dolgozók igénylik is, mert ez alkalommal lehetőség nyílik régi munkatársi kapcsola­tok felelevenítésére, vélemény­­cserékre egymás között és régi munkahelyeik fejlődésének, hiá­nyosságainak tapasztalatairól vé­leményt mondani a vállalat gaz­dasági, társadalmi vezetői felé. Ez alkalommal adnak tájékoz­tatást a vállalat gazdasági és társadalmi szerveinek vezetői is a vállalat fontosabb tevékenysé­géről, eredményeiről, gondjairól, az érdekképviselet munkájáról. Mindhárom helyen a megjele­nés felülmúlta a vártakat, csak azok maradtak távol nyugdíjas dolgozóink köréből, akik fekvő­betegek és időközben máshova távoztak, gyermekeikhez költöz­tek. Levélben azonban elküldték jelzéseiket. A találkozóknak voltak új vo­násai is. 1983. évben nyugállo­mányba vonult „fiatal”­­nyugdí­jasok köszöntötték Nagykanizsán a 82 éves veterán Madarász Pista bácsit és Zalaegerszegen a 89 éves veterán Hegyi nénit, akik szeretettel és frisseséggel mondtak köszönetet az üdvözle­tért a munkatársaiknak, a válla­lat társadalmi és gazdasági veze­tésének a gondoskodásért. Köszöntötték az idős dolgozó­kat kedves szavalatokkal a vál­lalat KISZ-fiataljai és velük közösen az aktív dolgozók sze­retettel szolgálták őket megven­­dégeléssel. Mindhárom helyen kedves ba­ráti beszélgetésbe és csendes éneklésbe kezdtek, örülve az is­mét egyéves találkozó lehetősé­gének, a viszontlátásnak. Az éneklés közepette Mada­rász Pista bácsi és Bakonyi Józsi bácsi kérte nyugdíjas társait, hogy régi kedves dalait eléne­kelhesse, melyet szűnni nem akaró tapssal üdvözöltek munka­társai. Észrevételeket tettek a gazda­sági vezetés felé, hogy az elmúlt két utóbbi évben nem tapasztal­tak olyan fejlődést a hálózat­ban, mint 1980. évig. Megemlí­tették, hogy az a meglátásuk, hogy az állami kereskedelem nem kap megfelelő támogatást felsőbb szintről és ez szemmel­­láthatóan is tapasztalható egy­ségeink színvonalán is. Szóvá­­tették azt is, hogy aggódnak a szocialista kereskedelem jövő­jéért, az utánpótlásért, különö­sen az élelmiszerszakmában, mert hosszú időn keresztül el­maradtak a­­ központi anyagi megbecsülés juttatásából. A kereskedelmet soha nem le­hetett és ma sem lehet kiiktatni az ország vérkeringéséből, mert az ipar és a mezőgazdaság csak akkor létezik és működik ered­ményesen, ha van tettrekész ke­reskedelem, aki a megtermelt javakat a lakosság felé forga­lomba tudja hozni. Majd a találkozó végén a nagykanizsai csoport úgy határo­zott, hogy 1984. január 15-ével megalakítja vállalaton belül a nyugdíjasok klubját és az őszi, téli, tavaszi hónapokban heten­ként rendszeresen találkoznak és szórakoznak közösen. Szeretné­nek több különböző előadást, filmvetítést is megnézni a városi TIT bevonásával, melyhez kér­ték a vállalat gazdasági és tár­sadalmi szerveinek segítését, tá­mogatását. A vállalaton belüli nyugdíjas klub szervezésére Perkó László kartársat kérték fel, aki ez év­ben vonult nyugállományba, több évtizeden keresztül a vállalat szakszervezeti bizottságának tag­ja, a szakszervezeti bizottság el­nöke volt a vállalat alapszerve­zetén belül. A megbízást öröm­mel és köszönettel fogadta és ígéretet tett arra is, hogy kéré­süknek határidőre eleget tesz és megszervezi a nyugdíjasok ének­es zenekarát csoporton belül. A vállalat KISZ-fiataljait ezen ke­resztül is aktivizálni kívánják a közösségi szellem kibontakozta­tására, a munkahelyi élet fel­lendítésére, az emberi kapcsola­tok javítására. Veit Nándor szb-titkár Színes szőttes • Lee Cooper : Csehszlovákia • Sajnos, vagy hál’ istennek Az angol Lee Cooper az euró­pai farmergyárak közül a legna­gyobb, licencei alapján öt konti­nensen tízmilliószámra gyártják az évek óta sikeres blue jeans­­eket. Az egyre gyakrabban hall­ható véleményekkel szemben, miszerint a kék farmernek beal­konyult, a Lee Coopernél úgy vélik, termékük sosem megy ki a divatból. Csehszlovákiában nemrégiben átlagosan 17,5 százalékkal fel­emelték több szolgáltatás árát, drágább lett egyebek között a fodrász, a kozmetikus, a szabó, többet kell fizetni az üvegezésért, a ruhatisztításért, valamint a ta­karításért. Ugyancsak megemel­ték a varrógépek, a hangszerek, a sportszerek, a fekete-fehér tele­víziók, valamint a hagyományos mosógépek javítási díját. Meg­drágultak a belföldi társas utazá­sok is. Néhány új tarifa: a férfi hajvágás 5 korona helyett ezen­túl 7 koronába kerül, egy átlagos női frizura elkészítéséért 48—50 koronát kell fizetni az eddigi 40 korona helyett. A férfiöltönyök tisztítási díja 13 koronáról 17 ko­ronára, a női kosztümöké 15,5 koronáról 18,5 koronára emelke­dett. A szolgáltatási díjak mel­lett néhány élelmiszer, így a dió, a mogyoró és a mandula is meg­drágult. — Sajnos — vagy hál’ isten­nek? — az igények gyorsan nő­nek. 1975-­ben 2200 tonnára volt belföldön igény, ma pedig felmé­réseink szerint 8000 tonna papír­zsebkendőt is megvennének a ha­zai vásárlók. A kereslet növeke­dése valószínűleg nem is áll meg, hiszen a mi egy főre eső évi 50—60 dekás fogyasztásunk­kal szemben a fejlett tőkés or­szágokban — például az NSZK- ban — egy-egy vásárló évente 100 dekagramm körüli mennyisé­get is hazavisz.

Next