Mérleg, 1985 (29. évfolyam, 1-12. szám)
1985-10-01 / 10-11. szám
Ülésszak közben Országgyűlési képviselők látogatása szakszervezetünkben Az országgyűlés október 10-kán történő tanácskozása adott alkalmat Árvai Lászlónénak, az egri áfész szb-titkárának, Békési Istvánnénak, a galgavidéki áfész elnökhelyettesének, dr. Puskás Sándornak, az M MB heves megyei igazgatójának, dr. Vida Kocsárdnak, a Pannónia Szálloda Vállalat balatoni igazgatójának, Balogh Andrásnak, a tokaji áfész dolgozójának, Kiss Imrének, a mezőkövesdi áfész elnökének és Kovács Sándornak, a dunaföldvári áfész elnökének — mint megválasztott országgyűlési képviselőnek —, hogy ellátogassanak szakszervezetünkbe. A meghívó házigazda Vas János főtitkárral és a KPVDSZ más vezetőivel folytatott beszélgetés kötetlen volt, baráti vitát eredményezett. Szóba került — többek között — a kereskedelmi hálózat fővárosi, de főként vidéki helyzete, fejlesztésének lehetőségei. A jelenlevők a témát összekapcsolták Lázár György miniszterelnöki beszámolójával. A fejlesztésre tervezett összegek hatékony felhasználásának minél jobb lehetőségeit latolgatták. Felvetődött az árképzés, a kereskedelmi árrés problémája, majd pénzügyi megoldások mérlegelésére került sor. Dr. Vida Kocsárd a környezetvédelem és idegenforgalom helyzetét hozta szóba, fejtegetve a két témakör összefüggéseit és megemlítve, hogy másnap él interpellációs jogával az országgyűlésben. (A képviselő másnap felszólalt a parlamentben! — A szerk. megjegyzése.) Vendégek és vendéglátók megállapodtak abban, hogy a találkozásokat — Budapesten és a választókörzetben — rendszeressé teszik. Mivel a jelenlevő képviselők munkájukat, hivatásukat szakmáink területén gyakorolják, nem csak a rendszeres találkozók szükségesek, hanem a folyamatos tájékoztatás is, mind gazdasági, mind érdekvédelmi témákban egyaránt. Eredménye, hasznossága a kereskedelemben, a vendéglátóiparban, a pénzintézeteknél valósul meg. Érkezik Árvai Lászlóné és dr. Puskás Sándor, heves megyei képviselők Vas János főtitkár gratulál Kovács Sándor (baloldalt) és Kiss Imre képviselőknek Dr. Vida Kocsárd országgyűlési kép- Szabó Csabáné bv-titkár üdvözli Balogh András képviselőt. A háttérben Teviselő Szabó Csabánéval, a KPVDSZ mesi Józsefné kv-titkár és dr. Varga István közgazdasági osztályvezető, pártkv titkárával titkár 2 FIGYELÜNK • A Kereskedelmi Szemle szeptemberi számában olvastuk Bartókné Erdődi Ibolyának a keresetszint-szabályozásról szóló tanulmányát. Ebből idézünk: Az életszínvonal és azon belül a reálbérek szintentartásának igénye a foglalkoztatott dolgozók részéről minden vállalatra rendkívül erős nyomást gyakorol. Évről évre, függetlenül a gazdálkodás jövedelmezőségétől, meg kellett teremteni a 3—4—5 százalékos bérfejlesztés fedezetét. A szűkös anyagi lehetőségek miatt így nem nyílott mód a magasabb teljesítményt elérők munkájának elismerésére, ösztönzésére, differenciálásra. A bérfejlesztések gyakorlatában mégsem az volt a negatív vonás, hogy kényszerűen követte az árszínvonal változásait, hanem, hogy a visszafogott átlagbérszínvonalhoz igazodott az egyéni és vállalati teljesítményszínvonal. A vállalatok többségénél, ha a munka volumene csökken (kereskedelmi vállalatok esetében gyakori a forgalom mennyiségi visszaesése), az első reakció a külső segítség, támogatás kérése. A belső intézkedés pedig jobb esetben takarékosság a béremelésben. A másik megoldás, hogy elhalasztják az esedékes beruházásokat, felújításokat. Visszavonulással, szándékos létszámcsökkentéssel vagy az eszközök átadásával, kapacitáscsökkentéssel a legritkább esetben élnek a kereskedelmi vállalatok. Az 1985. évi vállalati döntések előkészítése is ezt a szemléletet tükrözi, holott a keresetszint-szabályozás lehetővé tette, hogy újfajta, az egyéni érdeket is jobban szolgáló döntések szülessenek. Az egyén érdeke az (mint ezt a kisvállalkozások, vállalati gazdasági munkaközösségek példázzák), hogy az emberi aktivitás ambíció, alkotókészség, teret és arányos anyagi elismerést kapjon a munkahelyen. Ez a vállalat számára viszont azt a kötelezettséget jelenti, hogy az általa foglalkoztatott és kiemelkedő teljesítményt nyújtó dolgozók számára megteremtse a munkafeltételeket, és a keresettöbbletet úgy nyújtsa, hogy köziben képes legyen a kötelezettségeinek eleget tenni, működőképességét fenntartani. Ezért napjainkban a vállalat szempontjából nem az a legfontosabb kérdés, hogy az érintettek részesülhetnek-e „X” százalékos keresetnövelésben, hanem, hogy jogos és indokolt-e a bérköltség változatlan vagy növekvő összegének — tömegének — felhasználása. Célszerű tehát a bérek tömegében, létszámban és nem átlagbérben gondolkodni. • Testvérlapunkban a Kirakatban olvastuk K. T. vezércikkét „Lerághatatlan csont” címmel. Az alábbi bekezdést különösen ajánljuk olvasóink figyelmébe: Egyelőre tehát úgy tűnik, hogy továbbra is a kisebbség tartja kezében a zöldség-gyümölcs árak szabályozását. Olykor nyilvánosságra kerül egy-egy kirívó eset sok-sok mázsa málna szemétre dobásáról, csomagolóláda híján az almáskert fái alatt rothadó gyümölcsről — miközben a háziasszony méregdrágán , kénytelen venni az almát, a málnát a piacon, vagy az üzletben. Aztán nem történik semmi mi.Lehet, hogy a kipécézett eset felelőseit megbüntetik, netán — uram bocsá’! — még alacsonyabb beosztásba is helyezik, de az ezerfejű sárkány lehulló feje helyén azonnal kinő egy másik. És ezt a sárkányt nem lehet gondosan megszövegezett rendeletekkel megfékezni. Egy ország közvéleménye érzi úgy, ezen a területen eljött az ideje a drasztikusabb, gazdasági rendőrségi beavatkozásnak! A lánckereskedelemből most már végre ki kell emelni azokat a láncszemeket, amelyek a tisztességes kereskedést verik béklyóba! яшяшшшшяшшвяшшяшяшшшшшяшвяшяшшшшшшвяшиш | \7~ •• •• _ // Koszonto Negyven éve alakult a Szakszervezeti Világszövetség egalakulásának 40. évfordulója alkalmából testvéri üdvözletünket küldjük a Szakszervezeti Világszövetségnek. Tisztelettel emlékezünk a szakszervezetek történelmi jelentőségű párizsi világkonferenciájára, amely életre hívta a dolgozók egyetemes, demokratikus és osztályharcos érdekvédelmi szervezetét. A Szakszervezeti Világszövetség születése pillanatától magasra emelte a béke és a haladás zászlaját. Erejét és bátorságát céljainak igazságából és a munkásszervezetek korábban soha nem tapasztalt egységéből merítette. Meggyőződéssel vallotta, hogy a dolgozó emberek millióinak alapvető érdekei a világon mindenütt azonosak. Ezért hirdetett harcot a fasizmus, az imperialista háborúk és azok okai ellen, minden munkáskövetelés valóra váltásának legfőbb feltételéért, a békéért. Ezért indult harcba az elnyomás, a kizsákmányolás minden formája ellen. Ezért tekintette hivatásának, hogy küzdjön a dolgozó emberek élet- és munkaviszonyainak javításáért, s szebb, emberibb életért, a szociális felemelkedésért, a demokratikus és szakszervezeti szabadságjogokért. Szakszervezeti Világszövetség fennállásának, harcos tevékenységének négy évtizede alatt mindig következetesen hű maradt az alapításakor meghirdetett eszméihez és céljaihoz. Nehéz körülmények között is, válsághelyzetekben is megőrizte a dolgozó emberek igaz ügye iránti elkötelezettségét, megőrizte egyetemességét. Politikai befolyása és tagjainak száma az évek folyamán szüntelenül növekedett. Vezérlőelvei és törekvései ma is — ugyanúgy, mint a megalakulás idején — a világon mindenütt a sokmilliós szakszervezeti tagság mélységes rokonszenvével, a haladó szakszervezetek bizalmával, szolidaritásával, és cselekvőkészségével találkoztak. Mi, a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa, mint a világszervezet egyik alapító és négy évtizeden át aktív tagszervezete, az évforduló alkalmából, őszinte szívvel kívánjuk és támogatjuk, hogy az SZDSZ továbbra is váltsa be a hozzá fűzött reményeket, hogy teljesítse hivatását, hogy megfeleljen korunk követelményeinek és kihívásainak. világ negyven év alatt sokat változott, és az SZDSZ sokat jó tett azért, hogy a változások a dolgozó emberek javát szolgálják. De tennivalói ma nem könnyebbek és nem kevesebbek, mint negyven esztendővel ezelőtt. Kívánjuk és messzemenően támogatjuk, hogy vezessenek sikerre a napjainkban több mint 200 millió tagot számláló Szakszervezeti Világszövetségnek a munkásszervezetek akcióegységét, az emberiség legfőbb problémáinak — a leszerelés, a béke, a gazdasági és társadalmi fejlődés kérdéseinek — megoldását célzó törekvései. Meggyőződésünk, hogy a Szakszervezeti Világszövetség elkötelezett harca az emberhez méltó élethez, a munkához, a szociális biztonsághoz, a művelődéshez, a demokratikus szabadsághoz, a biztos jövőhöz való jogért mindenkor számíthat a dolgozók és szakszervezeteik szolidaritására, tevékeny közreműködésére. Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsa Jegyzet „Ó Magyarország! Tudnak-e másfelé úgy rajongani, dédelgetni, simogatni, jól lakatni, mint a Te néped, mikor vendégszerető kedvében van." — írja Krúdy Gyula, s hogy mennyire igaza van, arról tanúskodik sok hír, külföldi vendégek fogadásáról, megvendégeléséről. Vállalatok, szövetkezetek, tsz-ek igye Reprezentáció keznek egymást túllicitálni a reprezentációban, azon igyekezve, hogy elvigyék a külföldiek jó hírét a magyar vendégszeretetnek, a magyar konyhának. Kis ország vagyunk,nem is túl gazdagok, de reprezentálni világszínvonalon tudunk. Világszínvonalon? Valóban így csinálják ezt a nálunk gazdagabb országokban, a jól prosperáló világcégeknél is? Érdekes és megszívlelendő tapasztalatokat szereztek azok a magyar vendéglátós szakemberek, akiket egyik országos hírű vállalkozásunk indított útjára egy nyugatnémet céghez, tanulmányozandó azt a cikket, melyet a nyugatnémet céggel közösen fognak forgalmazni a közeljövőben. Indulás előtt telex értesítést kaptak a szakemberek, hogy a nyugatnémet nagyváros melyik szállodájában van szoba foglalva részükre. Megérkezve senki nem várta őket sehol, a szállodában meg volt rendelve a szoba a vendégek költségére, s ott étkezésük is biztosított volt, ha ugyan futotta erre, közismerten gavalléros magyar napidíjukból. Másnap megtekintették az üzemet, ahol előállításra került a forgalomba hozandó cikk, megnézték annak gyártási technológiáját, s mi több, meg is kóstolhatták. A három magyarra fordított reprezentációs költség, melyet a nagy cég gavallérosan vállalt, megközelítette magyar pénzben a 100 forintot. Kíváncsian várjuk a híreket arról, ha a mi nagyvállalatunkhoz megérkeznek a német tárgyaló partnerek, mennyibe fog kerülni a rájuk fordított reprezentáció??? Mert mi kis ország vagyunk, nem is gazdagok, de reprezentálni nem csak tudunk, szeretünk is!!! Anyagtorlódás miatt „Szakszervezetünk az ország újjáépítéséért” sorozatunk következő folytatása, valamint a „Lengyelországi útijegyzetek” című írás befejező része a decemberi számunkban jelenik meg._________________________