Mérleg, 1986 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1-2. szám
A KPVDSZ XIV kongresszusa Szakszervezetünk XXXIV. kongresszusa január 12—13-án tanácskozott a Budapesti Kongresszusi Központban. Négyszáztizennégy küldött képviselte szakmáink több, mint félmillió dolgozóját. A kongresszus munkájában részt vett Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalomtudományi Intézet főigazgatója, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Sólyom Ferenc, a SZOT titkára, Ballai László, az MSZMP KB osztályvezetője, dr. Hetényi István pénzügy-, dr. Juhár Zoltán belkereskedelmi és Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Hie Frunze, a Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetségének főtitkára, Timár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, Szikszai Béla, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke,Imre István, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, valamint államtitkárok, minisztériumi és vállalati vezetők. A kongresszust Tausz János, a KPVDSZ elnöke nyitotta meg. Az elnöki megnyitó után Vas János főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést a központi vezetőség írásos beszámolójához. VAS JÁNOS, A KPVDSZ FŐTITKÁRA Új helyzet és kemény erőpróba a szakszervezeti munkában „Nagyon nehéz öt esztendő áll mögöttünk" —, mondta beszámolója bevezetőjeként Vas János főtitkár. — „Az elmúlt öt évben rendkívül sok volt a változás a gazdálkodásban, évenként változtak a szabályozók. Középpontba került a nyereség, a vállalkozás, a piac, a verseny. Új vállalkozási formák alakultak ki: a szerződéses, a bérleti, a jövedelemérdekeltségi formák, a gazdasági munkaközösségek, vagyis a régi, a megszokottól eltérő újfajta tevékenységre volt szükség. Az életszínvonalban történt változások, a reálbérek csökkenése ingerlékennyé tette a közhangulatot.” A főtitkár utalt rá, hogy mindezen tények új helyzet és kemény erőpróba elé állította szakszervezetünket. Annál is inkább, mert az ellentmondások feloldásának nehézségei kiváltották a tagság kritikáját, a tagok meg nem értését, a határozottabb érdekvédelmi tevékenység sürgetését. „Felismertük, hogy a szakszervezeti munkát az új, bonyolultabb helyzethez kell igazítani, változtatni kell munkastílusunkon. Tevékenységünkben nagyobb hangsúlyt kapott a népgazdasági realitások figyelembe vétele, a józan önmérséklet. Ezzel együtt a kezdeményezés, az érdekek képviselete, véleményünk érvényesítésére való határozottabb törekvés. Szakszervezetünk az elmúlt években is érvényre juttatta kettős funkcióját: a gazdálkodás alakításában való mozgalmi részvételt, az ország gondjainak csökkentését szolgáló intézkedések csökkentését, a politikai elkötelezettséget. Ezzel egyidejűleg a tagság munkavállalói érdekeit képviseltük, az életszínvonal megtartására törekedtünk. E kétirányú tevékenység összehangolása igen bonyolult feladatot jelentett” — hangsúlyozta Vas János. Ezután a főtitkár részletesen elemezte a gazdasági és kereskedelempolitikai célkitűzések elősegítése érdekében tett mozgalmi erőfeszítéseket. Kiemelkedőnek minősítette például, hogy megőriztük a lakossági áruellátás szintjét, hogy kereskedelempolitikai céljaink megvalósulását igen eredményesen segítették az új üzemelési formák, hogy hasznos volt a szállodaépítések támogatása, mert ez eredményes formája a valutakitermelésnek. Szólt a gondokról, nevezetesen például arról, hogy az eltelt öt évben talán a vendéglátás, ezen belül pedig különösen a munkahelyi vendéglátás küszködött a legnagyobb nehézségekkel. A feladatokat említve kiemelte, hogy „szakszervezetünk úgy látja, kemény munka lesz a hatékonyság növelése. Nagy teher hárult az elmúlt ötéves időszakban a külkereskedelmi és pénzintézeti dolgozókra, elsősorban azért, mert jórészt az ő jómunkájukon múlott a fizetőképesség megőrzése, a fizetési mérleg egyensúlyának megteremtése. Az érdekvédelmi tevékenység vonatkozásában a főtitkár különösen szakszervezetünk bérpolitikáját hangsúlyozta. — „Szakszervezetünk a jövőben is alapvető feladatnak tartja az ágazatainkhoz tartozó dolgozók bérének, jögvedelmének, élet- és munkakörülményeinek javítását, fejlesztését” — mondta Vas János. — „Öt éven át a leggyakrabban azért bíráltak bennünket, hogy az elmúlt húsz évben nem sikerült az egész kereskedelemre kiterjedő általános bérrendezést elérnünk. A tény vitathatatlan, de nem kevésbé az is, hogy az általános bérrendezés a szorító gazdasági körülmények miatt nem vált lehetővé. (Itt utalt a főtitkár arra a körülbelül 440 millió forint bérpreferenciára, amelyet a kistelepülésen, az élelmiszer-kereskedelemben, a vendéglátásban dolgozók, helyzetének javítására és más célokra kaptak. A bérpolitikában sajnos a túlzott óvatosság és az adósáv elérésétől való óvakodás jellemezte a gazdasági vezetők nagy többségének magatartását, így azt a pénzt sem használták fel béremelésre, amit a forgalom teljesítése után feloszthattak volna. Bíráltuk nem egyszer ésnem kétszer ezt a helytelen felfogást, de nem sok eredménnyel” —mondta Vas János. Folyamatosan fellépett az KPVDSZ a külkereskedelem és a pénzintézeti dolgozók bérszínvonalának és átlagkeresetének emeléséért, szorgalmazta, hogy korszerűsítsék a vállalatok belső ösztönzési rendszerét. Ennek is köszönhető, hogy mind a külkereskedelmi, mind pedig a pénzintézeti dolgozók egy részének bér- és jövedelemhelyzete az országos átlagot csekély mértékben meghaladóan javult. A szakszervezet természetesen tisztában van azzal, hogy a hozzátartozó szakmák bér- és kereseti helyzete ezzel még semmiképpen sem oldódott meg, s azt is látja, hogy a jövőben új utakat kell keresni; egyszerre, egyformán keresetet emelni ma már nem lehet. „Érdekképviseleti álláspontunk az — fogalmazta meg a főtitkár —, hogy országos szinten az állami és szövetkezeti kereskedelem szabályozói a hatékonysággal összefüggésben úgy alakuljanak, hogy adjanak kedvezőbb lehetőségeket a keresetek növelésére.” . A továbbiakban Vas János a szakszervezet érdekvédelmi, tudatformáló tevékenységével, a jól végzett munka nagyobb megbecsülésének és a kereskedelmi etika megszilárdításának szükségességével foglalkozott, végezetül pedig hangsúlyozta: " A választások során az is nyilvánvalóvá lett, hogy egyegy alapszervezeten belül, illetve szakszervezetünk egészében is mind érzékelhetőbb az igény a rétegérdekek konkrétabb, valósabb, erőteljesebb kifejezésére, képviseletére. Ez parancs.A főtitkári expozé után Hoffmann József, a Számvizsgáló Bizottság elnöke számolt be a testület munkájáról. A két beszámolót vita követte.