Mérleg, 1986 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1986-01-01 / 1-2. szám

A KPVDSZ XIV kongresszusa Szakszervezetünk XXXIV. kongresszusa január 12—13-án tanácskozott a Buda­pesti Kongresszusi Központban. Négyszáztizennégy küldött képviselte szakmáink több, mint félmillió dolgozóját. A kongresszus munkájában részt vett Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalomtudományi Intézet főigazgatója, Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Sólyom Ferenc, a SZOT titkára, Ballai László, az MSZMP KB osztályvezetője, dr. Hetényi István pénzügy-, dr. Juhár Zoltán belke­reskedelmi és Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Hie Frunze, a Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetségének főtitkára, Timár Mátyás, a Ma­gyar Nemzeti Bank elnöke, Szikszai Béla, az Országos Anyag- és Árhivatal elnöke,­­Imre István, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, valamint államtitkárok, minisztériumi és vállalati vezetők. A kongresszust Tausz János, a KPVDSZ elnöke nyitotta meg. Az elnöki megnyitó után Vas János főtitkár fűzött szóbeli kiegészítést a központi vezetőség írásos be­számolójához. VAS JÁNOS, A KPVDSZ FŐTITKÁRA Új helyzet és kemény erőpróba a szakszervezeti munkában „Nagyon nehéz öt esztendő áll mö­göttünk" —, mondta beszámolója beve­zetőjeként Vas János főtitkár. — „Az elmúlt öt évben rendkívül sok volt a változás a gazdálkodásban, évenként változtak a szabályozók. Középpontba került a nyereség, a vállalkozás, a piac, a verseny. Új vállalkozási formák ala­kultak ki: a szerződéses, a bérleti, a jövedelemérdekeltségi formák, a gaz­dasági munkaközösségek, vagyis a régi, a megszokottól eltérő újfajta te­vékenységre volt szükség. Az életszín­vonalban történt változások, a reálbé­rek csökkenése ingerlékennyé tette a közhangulatot.” A főtitkár utalt rá, hogy mindezen tények új helyzet és kemény erőpróba elé állította szakszervezetünket. Annál is inkább, mert az ellentmondások fel­oldásának nehézségei kiváltották a tag­ság kritikáját, a tagok meg nem ér­tését, a határozottabb érdekvédelmi te­vékenység sürgetését.­­ „Felismertük, hogy a szakszervezeti munkát az új, bonyolultabb helyzethez kell igazítani, változtatni kell munkastílusunkon. Te­vékenységünkben nagyobb hangsúlyt kapott a népgazdasági realitások fi­gyelembe vétele, a józan önmérséklet. Ezzel együtt a kezdeményezés, az ér­dekek képviselete, véleményünk érvé­nyesítésére való határozottabb törek­vés. Szakszervezetünk az elmúlt évek­ben is érvényre juttatta kettős funk­cióját: a gazdálkodás alakításában való mozgalmi részvételt, az ország gond­jainak csökkentését szolgáló intézkedé­sek csökkentését, a politikai elkötele­zettséget. Ezzel egyidejűleg a tagság munkavállalói érdekeit képviseltük, az életszínvonal megtartására töreked­tünk. E kétirányú tevékenység össze­hangolása igen bonyolult feladatot je­lentett” — hangsúlyozta Vas János. Ezután a főtitkár részletesen ele­mezte a gazdasági és kereskedelempo­litikai célkitűzések elősegítése érdeké­ben tett mozgalmi erőfeszítéseket. Ki­emelkedőnek minősítette például, hogy megőriztük a lakossági áruellátás szintjét, hogy kereskedelempolitikai céljaink megvalósulását igen eredmé­nyesen segítették az új üzemelési for­mák, hogy hasznos volt a szállodaépí­tések támogatása, mert ez eredményes formája a valutakitermelésnek. Szólt a gondokról, nevezetesen például arról, hogy az eltelt öt évben talán a vendég­látás, ezen belül pedig különösen a munkahelyi vendéglátás küszködött a legnagyobb nehézségekkel. A feladato­kat említve kiemelte, hogy­­ „szak­­szervezetünk úgy látja, kemény munka lesz a hatékonyság növelése. Nagy teher hárult az elmúlt ötéves időszakban a külkereskedelmi és pénz­intézeti dolgozókra, elsősorban azért, mert jórészt az ő jó­­munkájukon mú­lott a fizetőképesség megőrzése, a fi­zetési mérleg egyensúlyának megte­remtése. Az érdekvédelmi tevékenység vonat­kozásában a főtitkár különösen szak­­szervezetünk bérpolitikáját hangsú­lyozta. — „Szakszervezetünk a jövőben is alapvető feladatnak tartja az ágaza­tainkhoz tartozó dolgozók bérének, jög­vedelmének, élet- és munkakörülmé­nyeinek javítását, fejlesztését” — mond­ta Vas János. — „Öt éven át a leggyak­rabban azért bíráltak bennünket, hogy az elmúlt húsz évben nem sikerült az egész kereskedelemre kiterjedő általá­nos bérrendezést elérnünk. A tény vi­tathatatlan, de nem kevésbé az is, hogy az általános bérrendezés a szorító gaz­dasági körülmények miatt nem vált le­hetővé. (Itt utalt a főtitkár arra a kö­rülbelül 440 millió forint bérpreferen­ciára, amelyet a kistelepülésen, az élel­miszer-kereskedelemben, a vendéglá­tásban dolgozók, helyzetének javítására és más célokra kaptak. A bérpolitiká­ban sajnos a túlzott óvatosság és az adósáv elérésétől való óvakodás jel­lemezte a gazdasági vezetők nagy több­ségének magatartását, így azt a pénzt sem használták fel béremelésre, amit a forgalom teljesítése után feloszthat­tak volna. Bíráltuk nem egyszer és­­nem kétszer ezt a helytelen felfogást, de nem sok eredménnyel” —­­mondta Vas János. Folyamatosan fellépett a­z KPVDSZ a külkereskedelem és a pénzintézeti dol­gozók bérszínvonalának és átlagkerese­tének emeléséért, szorgalmazta, hogy korszerűsítsék a vállalatok belső ösz­tönzési rendszerét. Ennek is köszönhe­tő, hogy mind a külkereskedelmi, mind pedig a pénzintézeti dolgozók egy ré­szének bér- és jövedelemhelyzete az országos átlagot csekély mértékben meghaladóan javult. A szakszervezet természetesen tisztában van­ azzal, hogy a hozzátartozó szakmák bér- és kereseti helyzete ezzel még semmikép­­pen sem oldódott meg, s azt is látja, hogy a jövőben új utakat kell keres­ni; egyszerre, egyformán keresetet emelni ma már nem lehet.­­ „Érdek­­kép­viseleti álláspontunk az — fogal­mazta meg a főtitkár —, hogy országos szinten az állami és szövetkezeti kereske­delem szabályozói a hatékonysággal össze­függésben úgy alakuljanak, hogy adja­nak kedvezőbb lehetőségeket a kerese­­tek növelésére.” . A továbbiakban Vas János a szak­­szervezet érdekvédelmi, tudatformáló tevékenységével, a jól végzett munka nagyobb megbecsülésének és a keres­kedelmi etika megszilárdításának szük­ségességével foglalkozott, végezetül pe­dig hangsúlyozta: " A választások so­rán az is nyilvánvalóvá lett, hogy egy­­egy alapszervezeten belül, illetve szak­­szervezetünk egészében is mind érzé­kelhetőbb az igény a rétegérdekek konkrétabb, valósabb, erőteljesebb ki­fejezésére, képviseletére. Ez parancs.­A főtitkári expozé után Hoffmann József, a Számvizsgáló Bizottság elnö­ke számolt be a testület munkájáról. A két beszámolót vita követte.

Next