Mérleg, 1990 (34. évfolyam, 1-3. szám)

1990-01-01 / 1. szám

A Kereskedelmi Szakszervezetek Szövetségének Szolgáltató hírlapja Ára: 5 forint­­, 1990. január XXXIV. évfolyam Bizonytalan átmeneti ko­runk egyik tipikus jelensége az, amit szakszervezeteink tanúsítanak, amikor ki kell nyilvánítani álláspontjukat a rohamosan közelgő or­szággyűlési választásokról. Odáig már minden szak­­szervezet eljutott, hogy ér­dekkifejezésének tartalmát meghatározva függetlenítse magát államtól, régi típusú politikától, de ugyanakkor mindenki tudja, a politikai küzdőtérre ki kell lépnie, színt kell vallania (ha más­képp nem: szurkolóként, szimpatizánsként). Az igaz, hogy a szakszervezetek a gazdasági érdekek hordo­zói, de az is tény, hogy tag­jai „zoon politikon "-ok, azaz társadalmi lények, akiknek létét alapvetően a társada­lomban elfoglalt helyük ha­tározza meg, tehát elsődle­gesen politikai érdekeikben kell keresni állásfoglalásaik indokait. Hiszen a nagy pil­lanatban, ott a szavazófül­kében, a szakszervezeti tag állampolgárként fog szavaz­ni. Az egyéni meggyőződés, sőt a szimpátia fogja eldön­teni, hogy kit (kiket) fog ki­húzni a listáról, kinek (kik­nek) szavaz bizalmat. Ezért a bizalomért a mai pártok akár ölre is mennek, nyu­­godtabb időkben sem lesz­nek „csendesek a hajna­lok”. Ám mégis ők foglal­nak helyet a parlamentben, ők fognak dönteni az or­szág sorsáról, ezért hát a szakszervezeti tag állampol­gárként abba kíván bele­szólni, hogy ki(k) képviselik a döntéseken érdekeit (ne­hogy felülkerekedjenek egyes erőteljes szervezeti, sőt álla­mi érdekek). Természetes igény, hogy a szakszervezetek, mint a munkavállalói érdekek kép­viselői önállóan (és nem­csak tagjaikon keresztül) szeretnének helyet kapni a parlamentben, ők is szeret­nének részt venni a sorsvá­lasztásban, ezért helyet kér­nek a politikai arénában is. Igen ám, de a parlamenti helyek igen kis része képző­dik pártoktól függetlenül és ezért a kevés számú helyért is elsősorban politikai ala­pon folyik a harc. Valószí­nű, hogy az egyéni jelöltek között legalább akkora lesz a csata, mint a pártok kö­zött. A szakszervezeti ér­dekképviselet gazdasági ér­dekek képviselete, kész ön­gyilkosság lenne ezt a gaz­dasági érdekalapot felcse­rélni politikai érdekalapra. Egyrészt akkor a szakszer­vezet ismét politizálódik, holott éppen most építgeti függetlenségének garanciá­it. Másrészt ezt a, némely párthoz képest jól megszer­vezett szervezetet a politikai harcok szétmorzsolják, fel­darabolják, gyakorlatilag eltűnne a gazdasági érdek kifejezésének lehetősége. Mi tehát a teendő? A két­kamarás parlamentben a második kamarában törvé­nyesített helyünk lett volna, tehát „ez a hajó már el­úszott". Ma már egyetlen párt sem akarja (vagy súlyá­ban nem elég erős) a kétka­marás parlamentet, így hát a munkavállalók érdeke nem kap önálló képvisele­tet. Jelenleg az egyetlen jár­ható út — ha csak nem aka­runk választási párttá szer­veződni, ami meglehetősen merész terv —, ha a szak­szervezetek együttműköd­nek a számukra „legszak­szervezetibb" pártokkal, és így próbálják a munkavál­lalók érdekeit kifejező kép­viseletet biztosítani. Termé­szetesen egyéni képviselő­ket lehet indítani, támogat­ni, de ez mégsem ugyanaz, mintha a jelölt egy bizo­nyos szervezetet képvisel, egy bizonyos szervezet „szí­neiben indul”, így hát ma­rad az együttműködés! Van a dolognak egy má­sik, igen fontos oldala: a szakszervezeti tagok száma (minden híresztelés ellenére), olyan magas, hogy nagy hi­bát követ el az a párt, ame­lyik ezt nem használja ki. Azaz: a legszervezettebb tagságot biztosíthatja magá­nak, ha a legkecsegtetőbb programot tudja felmutatni, és ehhez megnyeri a szak­­szervezeti tagságot (akár a szakszervezetek szövetsé­gein, az egyes szakmák szak­­szervezetein keresztül) — hi­szen ezzel politikai súlya is nő. Az együttműködés létre­jöttéhez pedig az szükséges, hogy a szakszervezetek tud­janak választani a párt-ét­lapról, hogy az együttműkö­dés ne elhamarkodott kény­­szercsatlakozáson alapul­jon. Várjuk hát a pártok szán­déknyilatkozatait ! Rózsáné dr. Lupkovics Mariann Szakszervezetek a politikai arénában Tudunk-e választani a „párt-étlapról”? 14

Next