Mérleg, 1990 (34. évfolyam, 1-3. szám)
1990-01-01 / 1. szám
Megállapodott a VISZ és az SZDP Együttműködés az érdekvédelemben Óvakodj a pártoktól, hallani olykor egyik-másik szakszervezeti tisztségviselőtől. S ez az óvatosság talán nem véletlen. A pártprogramok és szándéknyilatkozatok nem mindegyike hordoz kitapintható, valós tartalmat, néha nem derül ki világosan, melyik a fontosabb egy-egy párt számára, a hatalmi harc vagy a dolgozó tömegek sorsának jobbítása. A szakszervezetek pártsemlegességet hirdetnek. Mégsem rendkívüli, ha vezetőik időnként leülnek egyik-másik párt képviselőivel, hogy bizonyos témákat megtárgyaljanak. A közelmúltban a Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet vezetői a Szociáldemokrata Párt elnökét, Petrasovits Annát és a Vállalkozók Országos Szövetsége szerződéses üzemeltetők tagozatának vezetőjét, Molnár Tibort hívták meg kötetlen beszélgetésre. A szocdem párt „kiválasztása” semmiképpen sem volt véletlen, hiszen e párt programjában fedezték fel a szakszervezetekkel való együttműködés szándékát. Oka volt az említett tagozat meghívásának is. A vendéglátó és idegenforgalmi ágazatot mostanában olyan aktuális problémák gyötrik, mint például az erőszakos privatizálás, vagy a többletjövedelmek megadóztatása, mely jövedelmek ugyanakkor nem szerepelnek a táppénzalapban. A korántsem haszontalan beszélgetésen öt témában afféle együttműködési megállapodás született. A tárgyaló felek egyetértettek abban, hogy a privatizáció tervezett módszere elfogadhatatlan. Az SZDP és a VISZ javaslata szerint a privatizációból befolyt összeget elkülönített számlán kellene gyűjteni; véleményük szerint a teljes összeg nem kerülhet a költségvetés számlájára. A pénz egy részét a szakág fejlesztésére szükséges fordítani. A költségvetésnek pedig — az oda került összegből — létre kell hoznia az úgynevezett vállalkozói hitelalapot. Teljes egyetértés volt abban, hogy az ágazat nem termelheti újra a kiskeresetűeket és az alacsony nyugdíjjal rendelkezőket. Az ágazat 15 ezer dolgozója 4 ezer forint alatti bért kap, 12 ezer nyugdíjas járadéka 4000 forint alatti. A bérért, a megélhetésért folyó harc nem kerülhet le a szakszervezeti tennivalók listájáról, azon is az első helyen kell, hogy szerepeljen. A látható és láthatatlan többletjövedelmeket el kell ismerni, és beszámítani a nyugdíj-, illetve a táppénzalapba. Sajátos helyzet ugyanis a vendéglátóiparban, hogy a látható — amit a szerződéses vezető ad a dolgozójának és az adójából leírhat —, illetve a láthatatlan (borravaló) jövedelem csupán adónövelő tényező, mert ha a dolgozó megbetegszik, alacsony fizetése után kapja a táppénzt, nemkülönben az alapbér képezi a nyugdíjszámítás alapját. Szükségesnek tartották a tárgyaló felek azt is, hogy az 1990-es kollektív szerződések megkötésénél a vállalatok szakszervezeti bizottságai kössék ki, hogy a minimális személyi bér 5000 forintnál nem lehet kevesebb, és a dolgozóknak pluszként tizenharmadik havi bért kell kapniuk. Kissé megfoghatatlannak tűnik, ám könnyen gyakorlatira fordítható a megbeszélés ötödik pontjaként megfogalmazott igény, miszerint a munkavállalók és a munkáltatók között erősíteni kell a kölcsönös érdekek tudatosulását. Mit jelent ez? Azt, hogy el kell jutni oda, a munkáltató is felismerje, ha nem nyújt megfelelő bért, megfelelő munkakörülményeket, a dolgozó előbb-utóbb elhagyja. Az, hogy az SZDP és a VISZ képviselői mind e témákban egyetértettek, természetesen még nem jelent megoldást. A témákat a felek továbbviszik, ki-ki saját lehetőségei felhasználásával. A Vendéglátó és Idegenforgalmi Szakszervezet az Országos Idegenforgalmi Hivatallal óhajt tárgyalni ez ügyben, az SZDP pedig ígéretéhez híven a nyilvánosság erejét igyekszik felhasználni, s a legkülönbözőbb fórumokon sürgeti a VISZ-szel való megbeszélés témáinak mielőbbi megoldását. Mind a VISZ, mind az SZDP képviselői elhatározták, hogy a jövőben — bizottságaik útján — rendszeres munkakapcsolatot tartanak egymással. Mindez nem azt jelenti, hogy a VISZ letette a voksot az SZDP mellett, hiszen ez alapszabályával is ellentétes lenne. A VISZ álláspontja, ahol bármiféle segítőkészséget látnak — legyen szó akár pártról —, ott ők is készek a tárgyalásra, a kapcsolatteremtésre, elsősorban a munkavállalók érdekében. H. I. * Megjelent a Népszavában ----------Keszthelyen a Georgikon Áfész a Soproni Sörgyárral együttműködve sörözőt rendezett be a Fő téri étterme emeleti részében. Az új, s egyben a város első soproni Két hír sörözőjének bútorzatát a Pacsai Faipari Szövetkezet készítette.• A holttőkét mobilizálva 17 szobás kisszállodás és hét kereskedelmi, illetve vendéglátó helyiséget építtetett Egerben az Állami Biztosító. A környezethez illő épületegyüttes szállodáját — stílszerűen — Hotel Minaretnek nevezték el, s a kor szelleméből adódóan ezt egy kisvállalkozó, Sipeki György üzemelteti. 2 . MÉRLEG О 1990/1